Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-06 / 55. szám
1993. március 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Eredményes véradónapok Bár országosan nagy gondok vannak a vérellátással, az influenzajárvány ellenére a Vöröskereszt siófoki szervezetének területén eredményes véradónapokat szerveztek Ba- latonendréden, Pusztaszemesen, Balatonföldváron és Za- márdiban. Az utóbbi két település vállalta, hogy évente két alkalommal segíti így a siófoki kórház betegeinek vérellátását. Ádándon szőnek a napközisek Mónus István ádándi asztalosmester jóvoltából a szövés alapjaival ismerkedhetnek a falu kisiskolásai. A derék vállalkozó 30 ezer forint értékű szövőkeretet készített, s azt odaajándékozta a napköziseknek. A gyerekek Neisz Pé- terné és Szécsi Péter irányításával készítik majd remekeiket. Telefon öt településnek Visz, Látrány, Somogyba- bod, Somogytúr és Gamás lakóinak a közeljövőben nem okoz majd gondot a telefonálás. A Matáv már bekapcsolt a rendszerbe 200 új vonalat, a következő 200 tag pedig e hónap végére jut Bell mester találmányához. Jeget vágnak a halászok A Balatoni Halgazdasági dolgozói Keszthelyen, Fonyódon és Siófokon termelik a jeget, amivel nyáron majd a kifogott halat hűtik. Siófokon tegnapig mintegy ötven tonnányi jeget hordtak a két verembe. Még 20 tonnának volna hely. A tó északi partján azonban már nyílt a víz — a halászok most azt a tizenöt centiméter vastag jeget gyűjtik össze, amit a déli partra sodor a szél. Falugyűlés Szóládon Sikeres falugyűlést tartottak Szóládon. Nagy érdeklődés mellett tájékoztatta a lakosságot a múlt év eredményeiről és az idei tervekről Nagy Dániel László polgármester. A szóládiak megértették, s elfogadták, hogy bizony, szűkös lesz az idei költségvetés, nem jut mindenre. A Porsche Ságváron Autószalon nyílt Ságváron, és a kis faluban Volkswagenek, Audik és a Yamaha motorok teljes skáláját kínálják. A 700 négyzetméteres bemutatóterem és az ugyanakkora nagyságú szerviz — amit a Porsche Hungária és Borsos László helybeli vállalkozó közösen üzemeltet — fél év alatt készült el. Nem kedvezett a tél a nádaratóknak Orvosi rendelő és szeszfőzde társadalmi munkában 108 miliő forintot költöttek mederkotrásra A Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetőjét, Fejér Vilmost az irányítása alatt álló szervezet munkájáról, feladatairól kérdeztük. A Balaton vízfelületéért medréért és partjáért, a Sió-csatorna Somogy megyéhez tartozó 40 kilométer hosszú részéért felelősek, s összesen 64 dolgozójuk van. A kirendeltség szakhatóságként közreműködik kikötők építésénél, strandok kialakításánál és partfalakat megerősítő munkánál, engedélyezési eljárásoknál. Folyamatosan figyelemmel kísérik a Balaton vízszintjét, a hajózó- és vízleeresztő zsilipek működését, a mólókat, kikötőket, gátakat és hullámtörőket. A tó nádgazdálkodását is figyelemmel kísérik. A nád lea- ratása a vízminőség szempontjából is fontos feladat. A lábon maradt nád ugyanis elszárad, majd a vízbe kerülve elrothad és elősegíti az isza- posodást. Sajnos, a levágott nád csak 40 százalékban hasznosítható. A nádvágás ezen a télen a tartós hideg ellenére sem sikerült, a jég csak rövid ideig volt alkalmas arra, hogy a gépek és emberek biztonságosan dolgozzanak. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság anyagi segítségével tavaly 108 millió forintot költöttek a Balaton medrének kotrására, kikötő építésre és a partfalak megerősítésére. A kikötők építésében jó kapcsolatot alakítottak ki az érintett önkormányzatokkal, a Mahart- tal, a természet és környezet- védő szervezetekkel. A vízügyi kirendeltség a korszerű medertisztítás és a keszthelyi öböl üledékében felhalmozódott foszfor hatékony kotrása érdekében benyújtott egy pályázatot is. Ennek eredményeként az Eu- rópa-12 környezetvédelmi szervezettől egymillió dollár támogatást kapott. Ebből a pénzből egy speciális holland kotrógépet tud üzemeltetni. A kotrási munkákat tavaly kísérleti program is követte. Ennek első értékeléséből megállapítható volt, hogy a 60 hektáron végzett medertisztítás javította a vízminőséget. Ondrejovics László A minőségi turizmusról A legtöbb turista tavaly Romániából érkezett hazánkba, így a Balaton-partra is. 7,7 milliónyian jöttek, leszorítva a képzeletbeli dobogó legfelső fokáról a német nyelvű vendégeket. Az idegenforgalom húzó ágazat szerte a világon: munkahelyeket teremt, a vendég eszik, iszik, éjszakára ágyat vásárol, szórakozik, sportol, kirándul. Magyarországon azonban a turisták bő egyharmada e szolgáltatásokra nem tart igényt. Csak átutazik. S még a futóvendég is kevesebb, mint két esztendeje volt. Illetve a kereskedelmi szálláshelyek helyett egyre többen szállnak meg alkalmi ismerősnél — így az államnak nem képződik adóbevétele. Összességében az idegenforgalmat az idén új adók is sújtják. Ezek ellentételezéseként az állam szinte semmit nem tesz. Hazánk idegenforgalomból származó bevételeit tekintve — furcsa módon — ötödik a világon, pedig az infrastruktúra kiépítéséhez, a reklám- és marketing-tevékenységhez egyre kevesebb forintot a (^segítségül az ágazat szereplőinek. Meddig tartható eképp az előkelő hely? A magánszféra újabb pozíciókat készül elfoglalni az idegenforgalomban. Mind több, sokmillió forintos beruházást igénylő panzió, kemping, étterem épül. S a tulajdonosok maguk próbálnak kapcsolatokat találni — a legjobb pékhez, a henteshez, a leendő vendéghez, az országgyűlési képviselőhöz, hogy továbbélésüket biztosítsák. Még akkor is, ha a tendencia — mint a számok jelzik — nem a minőség felé mutat. A minőséget ugyanis először magunkban kell keresnünk. (Czene) Endréden mozog a föld is Tájházat terveznek a csipkének — Bevezetik a gázt 26 millió forintért Balatonendréd négy kilométerre esik a Balatontól. Két esztendeje önálló, előtte két évtizeden át Zamárdi társközségeként jegyezték. — Bármilyen jónak ítéltetett a kapcsolat, Endréd megsínylette azt — mondta Kusz József, akit három hónapja választottak polgármesternek. — A szellemi erő kivonult a faluból, s ez egyfajta egyhelyben topogást eredményezett. Vagy öt éve azonban megmozdult a falu. Bár jelentős munkahely nincs Endréden, s vagy negyven munkanélküli is él itt, az idei 36 millió forintos költségvetésnek kétharmadát elviszik az intézmények (iskola, óvoda), úgy tetszik, mégis sikerül előre lépni. — Sokáig egy zsákutca végén éltünk 1492-en — mondta a polgármester. — Most a közlekedési minisztérium előkészített végre egy tanulmányt, amely a tóparttal rajtunk keresztül kötné össze Tabot. Idén bevezetjük a gázt is 26 millió forintért. S a telefon is elér még plusz 60 lakásba. Gyógyszertár készült, meg új iskola. Saját orvosi körzetet alakítunk ki; a lakást társadalmi munkában építik föl a falusiak. Hasonlóképp húzzuk fel a szeszfőzde falait is; erre óriási az igény, hiszen szinte minden család foglalkozik szőlővel. meg gyümölcsfákkal. A romos épületet 27 ezer forintért megvettük a siófoki áfész-tól, s falai közé szuper- modern lepárlóberendezést telepítettünk. — Mi van a világhírű end- rédi csipkével? — Összehívtam nemrég az asszonyokat. Majdnem harmincán gyűltek össze, akik még foglalkoznak a csipkeveréssel. Sajnos, túlnyomórészt idősek. Megbeszéltük, hogy szakkört szervezünk a gyerekeknek, hogy továbbörökítsük a hagyományokat. Úgy tetszik, most összejön egy bajor kapcsolat; addig is kiállításra való anyagot dolgoznak össze a szakemberek. Később tájházat is akarunk építeni. Hiszem egyébként, hogy nemcsak népművészeti, hanem gazdasági jelentősége is van a csipkeverésnek. — Akármerre nézek, mindenütt társadalmi munkában épül valami. — Igen; mozog a föld is alattunk. A helybeliek döntő többsége az idegenforgalomból él, és ehhez kapcsolódnak a vállalkozók szolgáltatásai is. Hálistennek nagy kezdeméKusz József endrödi polgár- mester nyezőkészség szorult az itt élő emberekbe. Ennek fokozása, szinten tartása érdekében a testület nemrég elfogadta három helyi kitüntetés alapítását. A „Balatonendréd díszpolgára”, a „II. Endre király díj” és a „Balatonendréd közművelődéséért” mind ezt a célt szolgálja. Czene Attila Lopnak a szegények Egyre többen lopnak a boltokban. Nem videomagnót, márkás tornacipőt, cigarettát, hanem kiflit, tejet, csokoládét. Tettüket persze nem mentheti, hogy szegények. Megkérdeztünk néhány bolti eladót a Ba- laton-parton, hogy miképp vélekednek e szomorú jelenségről. B. Márta egy siófoki üzletben dolgozik. — Sajnálom őket nagyon — mondta. — Az én nagymamám is nagyon szegény, így meg tudom érteni a problémát. Sajnos — szerintem — egyre többen kényszerülnek majd lopni élelmiszert. Ez jelentős károkat okoz az üzletnek. De megmondom őszintén : egyik szemem sírna, ha elfognék valakit, aki fizetés nélkül próbálna távozni a zsebében egy kiskiflivel. — Nálunk tízezer forintokban mérhető kárt okoznak a tolvajok havonta — panaszkodott K. Imréné. — Közöttük egyre gyakrabban fordulnak elő nyugdíjasok. Meg kismamák. Most elmondanám egyébként, hogy a legnehezebb helyzetben a sokgyermekes fiatalok vannak az országban. A legszívesebben szemet hunynék a lopások felett, de sajnos, a fizetésünkből vonják le a veszteség jó részét. — Az az igazság, hogy havonta óriási kár jelentkezik az üzletben lopások miatt — tájékoztatott B. Józsefné. — A tolvajok között, sajnos, nem nagyon tudjuk megfogni a profikat. Ők ugyanis csoportosan járnak, s lekötik a kollégák figyelmét. Hangoskodnak, meg miegymás, míg a lopó túl nem jut a pénztáron. Leggyakrabban azok vesztenek rajta nálunk, akik először próbálkoznak egy néhány forintos holmi eltulajdonításával. Nem is tudom, ők szégyellik-e jobban magukat, vagy mi, amikor lebuknak. Czene Attila BESZÉL A VEREBE Egy karikaturista Siójútról BOSNYÁK SORS — Nézd, én túléltem három szerb és két horvát ostromot, lebombázták a házamat, negyven napig éheztem, szóval ha belegondolok, ennél rosszabb velem már nem történhet... — Szia ! — köszönt rám a veréb. Bambán nézhettem, mert vendéglátóm, Nemes Zoltán ugyancsak kinevetett. Azt már korábban tudtam róla, hogy vagy húsz esztendeig Budapesten élt, s csak nemrég költözött Siójutra. A református parókián él — egyik oldalon a templom magasodik, a másikon libák gágognak a csali- tosban. Megszokta már ezt a környezetet — mesélte, s el is hittem neki, mert amikor meghozták a tüzelni való akácát speniterkocsival, felismerte a lovat... Benn, a szobában, a nyolcvan centi vastag falak között, a polcok roskadoznak a könyvek súlya alatt. Mellettük asztal. Itt készülnek az ország legfiatalabb főfoglalkozású karikatúristájá- nak művei. — Két esztendeje dolgozom a Ludas Matyinak — mondta. — Pedig rajzolni igazából nem tanultam sehol. Az iskolában is jobbára csak a könyvek szélére firkáltam. Aztán egy hirdetés alapján jelentkeztem a Pannónia filmstúdióba, rajzfilmeket készíteni. Ott fedeztek fel a humoristák. — Mitől jó egy karikatúra ? — Attól, hogy aktuális, hogy grafikailag is élményt nyújt, s poént is rejt magában. Ami a legtöbbször nem is vicces, annál sokkal mélyebb a mondanivalója. — Miképp gyűjti a témákat ? — Egész nap szól a rádió, nézem a televíziót, meg olvasom az újságokat. Próbálom figyelemmel kísérni a nagyvilág történéseit. — Sokat rajzol? — Hetente 10 képet csinálok körülbelül. — Meséljen nekem egy jó viccet I — Nem tudok... — Tényleg nem tudok. A karikatúristák, akiket ismerek, mind komoly, szinte komor emberek. — A környezetében tudják, hogy mivel foglalkozik? — Nem, legfeljebb a postás. — Hogyan készül el egy rajz? — Ritka, hogy elsőre beugrik a legjobb megoldás. A legtöbbször több vázlatot is készítek ceruzával, aztán ha úgy érzem, hogy talált, akkor áthúzom tussal. — Van kedvenc témája? — Nincs. De az igaz, mostanában sokat foglalkozom a környezetvédelemmel, meg elég sok állat szerepel a képeimen. Az udvaron három macska, egy kutya (meg még egy, de az a szomszédból csavargóit át), benn két veréb és két papagáj. Nemsokára hazaérkezik a fejeség is, aki a szomszéd faluban, Ádándon tanít. Nemes Zoltán kikísér a kapuig, és azt mondja : most már semmi pénzért nem költözne vissza a fővárosba. Czene Attila
