Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16 / 13. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. január 16., szombat ANTALFFY GYULA UTAZÓ ÉVTIZEDEI A Balaton egyik „felfedezője” Antalffy Gyula neve nem ismeretlen. Munkásságából nekünk, somogyiaknak a Balaton védelmében írt cikkei, tanulmányai a legemlékezetesebbek. A Magyar Nemzet nyugalmazott olvasószerkesztője a múlt év elteltével be 80. születésnapját. Egy hajdani utazás közben (balról jobbra): Kónya Lajos, Antalffy Gyula és Berda József „Én a Balatont hosszú ideig nem ismertem. Bajcsy-Zsi- linszky Endre egy alkalommal a Kővágóörshöz tartozó Pálkövén lévő parti telken — amelyhez még a 20-as évek évgén jutott — olyan kis nyaralót szándékozott építeni, amely összhangban van a múlttal és a tájjal. Dr. Tóth János — népi építészeti hagyományaink tudós kutatója — hívta fel a figyelmet egy bala- tonszemesi kis parasztházra, amelyet 1935 nyarán néztünk meg hárman: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Fábián Dániel, a Bartha Miklós Társaság elnöke és én, Zsilinszky hetilapjának, a Szabadságnak a munkatársa. A kétoszlopos, tornácos, nádtetős öreg ház annyira megnyerte Zsilinszky tetszését, hogy 1937-re megépítette mását Pálkövén, s benne látta vendégül meghittebb barátait és harcostársait. A Balatonnal ezek szerint 1935-ben kerültem kapcsolatba, amely akkor lett szorosabb, amikor 1943-ban Szemesen egy parti telket vettem első könyvem — A honi utazás históriája — honoráriumából”— írta egy hozzám küldött levelében. Antalffy Gyula 1912. október 24-én Karcagon született. Szülőhelyén iskolázott, majd az 1930-as évek elején angol- magyar-történelem szakra iratkozott a Pázmány Péter T udományegyetemre. Huszonegy esztendős korában került Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjához, a Szabadsághoz, ahol — mint a legfiatalabb munkatárs — vidéki riportokkal jelentkezett. Kevesen tudják Zsilinszkyről, hogy ő volt a magyar falukutatás meginditója. A húszas évek derekán — a Viharsarok 1937-ben jelent meg! — Előőrs című hetilapjában, majd annak folytatásában, a Szabadságban tervszerűen törekedett arra, hogy leleplezze a feudális nagybirtok nemzetgyilkos szerepét. Ő küldte ki Féja Gézát, Kodolányi Jánost, Simándy Pált, Talpassy Tibort, majd 1933-tól kezdve Antalffy Gyulát is az ország legkülönbözőbb részeibe, hogy föltárják a földtelen parasztság nyomorúságos falvait az Alföldön, az Eszterházy-uradalomban vergődő dunántúli jobbágyközségeket, ahol az elesettség, a földhözragadt szegénység a szó legszorosabb értelmében állati színvonalra süllyesztette az embereket. A II. világháború után a Szabadság szerkesztő bizottságának tagjaként vette ki részét az ország újjáépítéséből. 1947-től a Kis Újság felelős szerkesztője lett. Ekkor ismét bírói ítélet sújtotta; súlyosbító körülménynek számított ugyanis „büntetett előélete”, korábbi elítéltetése a latifundiumok elleni izgatás miatt. 1949-ben Rákosi telefonon szólította föl, hogy vezércikkben bélyegezze meg a „Rajk-bandát". Határozottan nemet mondott. Két nap múlva lekerült a neve a lapfejről, ő maga kikerült nemcsak a lapból, hanem a sajtóból is. Több mint egy évig nem publikálhatott egyetlen sort sem; turistaként járta az országot, s egymás után írta természeti szépségeket és az irodalmi emlékhelyeket számba vevő útirajzait. Bebrits Lajos közlekedési és postaügyi miniszter jóvoltából 1955 novemberében kapott újra állást a Képes Magyarország című idegen- forgalmi havilapnál, amelyet rövid idő alatt sikerült igen népszerű honismertető képes folyóirattá tennie, s csak 1958 végén térhetett vissza olvasó- szerkesztőnek a Magyar Nemzethez. 1964-ben jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadónál A Himalájától a Balatonig című könyve, Lóczy Lajos regényes életrajza. Vécsey Zoltán azt hangsúlyozza erről az Élet és Tudományban, hogy „Antalffy könyve ahhoz is jó alkalmul szolgál, hogy a Balaton-vidé- künkön egy méltó Lóczy-em- lékmű felállítását sürgessük. Hogy ne kelljen már szégyenkeznünk e hiány miatt éppen Lóczy pátriájában ország-világ előtt!" 1966-ban jelent meg — ugyancsak a Móra kiadónál — Édes hazánk című munkája, amely tizenéveseknek nyújt gazdag honismeretet. A hetvenes években Antalffy Gyula ismét visszatért ifjúkori kutatásainak területére, a művelődéstörténethez. 1975-ben jelent meg a Panoráma kiadásában így utaztunk hajdanában című, több mint 550 oldalas könyve, amely 1943-as elődjét, A honi utazás históriájá-t teszi teljessé. 1982 végén hagyta el a Franklin nyomdát a Reformkori magyar városrajzok című könyve, amely az ország városainak százötven évvel ezelőtti képét adja úgy, ahogyan a helyi krónikások s a múlt század első felének irodalmi folyóiratai, divatlapjai bemutatják. E könyv folytatása A reformkor Balatonja 1984-ben jelent meg; ebből a Balatont körülvevő táj és a települések kultúrhistóriája éppúgy megismerhető, mint a nádtorzsás déli part vagy a lávakőből épült északi halászfalu. Kevesen tettek annyit a Balaton megoldásra váró gondjainak közleményekben való tudósításáért, a magyar tájak és városképek védelméért és milliók javára való fejlesztéséért, mint Antalffy Gyula. Elég csak utalnunk a Balaton Környezetvédelmi Kutatásokat Koordináló Tanács megbízásából készült A Balaton környezet- védelmi bibliográfiája című kiadványra, melyben 37 tétel alatt szerepelnek a Magyar Nemzetben, az Élet és Tudományban, a Búvárban, a Jelenkorban és a Látóhatárban megjelent cikkei, melyek a Balaton vízvédelmi problémáival, továbbá hévízkincsünk sokoldalú kiaknázásával foglalkoznak. Matyikó Sebestyén József Schéner Mihály a nagyatádi szobrásztelepen, készülő müvének makettjével (Fotó: Gyertyás László) Schéner Mihály születésnapi tárlata Hetvenedik születésnapja tiszteletére nyílt meg Schéner Mihály kiállítása Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeum termeiben. A mintegy ezer müvet (festményeket, szobrokat, játékokat, rajzokat, fényképeket és könyveket) bemutató, fél évszázad terméséből válogató tárlatot Katona Tamás államtitkár nyitotta meg, értékelve a sokoldalú művész jókedvű, bölcsességet tükröző, „csodavilágát". Schéner Mihályt születésnapja és a jubileumi kiállítás alkalmából szülőfaluja, Medgyesegyháza vezetői is köszöntötték a megnyitón. Schéner Mihály 1942-47 közöt járt a Képző- művészeti Főiskolára, Rudnay Gyula tanítványaként, első tárlata pedig — másfél évtizedes kényszerű visszavon ultság után — 1962-ben volt, amelyet számos hazai és külföldi bemutatkozás követett. A magyar népművészetből merítő, egyedülálló modern képzőművész 1979-ben kapott Munkácsy-díjat, majd 1984-ben az Érdemes Művész, 1989-ben a kiváló művész címmel jutalmazták. 1978-ban Békéscsaba hazahívta, mütermes lakást kapott, azóta Budapest mellett a békési megyeszékhelyen alkot, Békéscsabán Meseházat hozhatott létre. Egyik alkotása a nagyatádi szobrásztelepen is látható. A békéscsabai múzeumban két hónapig lesz nyitva Schéner Mihály születésnapi tárlata. Szimfónia — három tételben A SZÁRNYSUHANÁS KÜLÖNÖS HANGVERSENYE Karcsú verseskötetet tett az irodalom asztalára a közelmúltban Simon Ottó; megjelenését lakóhelye, Fonyód ön- kormányzata támogatta. Bizony, nem irigylem azt az ítészt, aki a poétika pedantériája szerint kezdi az elemzést, no nem azért, mintha valamiféle gondolatot- vagy ritmust- rejtő szópáncélzat óvná a mondandót. Sokkal inkább arról van szó, hogy a ké- pek-gondolatok-formák több versben is felszikráznak, újra- gyúlnak, a variációk visszatérést és újralendülést mutatnak; egyszer zaklatott perlő-sirató felkiáltójelek között, másszor megejtően könnyed, finomdallamú hangközökben. Vállalva a tévedés veszélyét: számomra a Szárnysu- hanás verseinek együttese dinamikus, korántsem lekerekített, hanem felkavaró egészként „jelenti magát”. A képbe fogott szavak és a szavakba fogott képek papírra éne- kelt-zenélt hangversenye ez; nagy hangterű muzikalitással, olykor oldatlan görcsü sodrással, olykor tisztán csendítő kisimulásokkal. A részletek árvák magukban, az elvarratlan gondolatok újra idéződnek és igéződnek, s a különös szimfóniát a három tétel — A tér, Üzenet, és Üdvözlégy — nem választja szét, csupán titokzatos mértékkel tagolja. Az olvasva hallható koncert nagyívű tereken, időkön át röptét — költő és kozmosz világában, kettős kötésű aggodalomban „hangszerelve”. Aggodalom a vá- gyott-vajúdott összhangzatért amelyet lehet ugyan hazudni, de nehéz megtalálni. „Görbült tér a mienk / Hiányok Tere / hálókkal rejtett csapdákkal / vergődik elbukik / még a Nyár is...”A gyötrő kérdéskör: ki vigyáz (még) a természetre, és kire vigyáz (még) a természet? Otthonunkként leljük-e meg a földet, s magunkban lelhetünk-e otthonra? Az első tétel dübörgése az Üzenetekben episztolákká szelídülve folytatódik — a „címzettek" között Fodor András, Juhász Ferenc, Takáts Gyula meg a névtelen megszólítottak sora; olykor zsoltá- rosan, máskor balladásan, megint máskor ősi ráolvasókat idéző ritmusban. S a harmadik tételben, az Üdvözlégyben, új szintézis teremtődik, hol szabadon röptetve a verset, hol kemény fegyelemmel formázva. A szimfónia végül a le nem győzött aggodalommal és a legyőzhetetlen reménnyel együtt nyitott marad, mint egy hosszan tovább zengő keserű, magányos húrpendülés. Aki szereti a magát, a másikat, a természetet és az Istent kereső költő szavainak különös zenéjét, avagy e zenék különös szavát, annak érdemes végighallgatnia a Szárnysuhanás „hangversenyét”. Tröszt Tibor A remény évszaka Elrejtőztél bennem zsenge vetésekben az Isten kódolt titkos üzenet a hajlongva dacoló szárban hogy lehess újra a magban s itt a Mindenség titokzatos játékterében szétárad belőled a remény évszaka Simon Ottó Mikor ébredezik vigyázzák szomorúfűzek vigasztalja három nyírfa héttölgyek ölelnék hársai illattal balzsamozzák csukott szemhéjak mögött ajkain szirom-érintésű duzzadó bimbók harancs húsában a nyelv oldja magába áradását az ízeknek ujjbegyéből kirepülnének föl-föl a kitapintott remegve-lüktető formák zöld-fényes-meleg héjban az érett vörös Mindenség megpaskolja legszebb kancája farát rajta feszül eggyéválik vele a tenyér minden hajszálérben habosán tobzódik a világ lassan kinyílik úszik vörös-fehér-kék-zöld nagy fekete szárnyak suhannak hullámzó hegyek vonulnak fölöttük madár-pettyes a lég hirtelen orjás szívdobbanás egy égre-feszülő rianás meg-megvillanó serególyfelhő-átváltozás vibrál a riadt szemekben izmok hozsannáznak ropognak csigolyák beleremeg a föld lelapulnak a bokrok fűszálak lepergnek az elfáradt levelek vágtatni kezd a ménes hátsó lábain ágaskodva prüszköl fölnyerít a hóka-csődör kancák sörénye lobog a vörös áradásban lobog lobog eltakarja a Napot szemének tüköriben kápolnafára feszített Krisztus Mária nem tud már se sírni se imádkozni összegörnyedten remeg a köré-görbül Térbe nem hatolhat be a külvilág se hangja se kérdő jelei
