Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-23 / 302. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1992. december 23., szerda Kicsik ajándéka a nagyoknak Szeretetvacsorát rendeztek a kaposvári Damjanich utcai óvodások és óvónénik a hét végén. Karácsony előtti műsorukra, betlehemes játékukra a szülőket és a nagyszülőket hívták meg. Hangulatos, szép, nagycsaládi rendezvény színhelye volt a „csigás óvoda”. Fotó: Király Béla Gyerekek a kar „PICIT ÜNNEPELÜNK” Az első osztály: nem sulibuli, hanem új életforma Kevesebben tanulnak szakmát Az idei tanévben Somogy tizenhat szakmunkásképző iskolájában nem egészen hétezer diák tanul a három évfolyamon. Számuk egy év alatt több, mint háromszázötvennel csökkent. A tanulók 97 százaléka általános iskolából, 3 százaléka középiskolából került a szakmunkásképzőkbe. Gyermekcélú alapítványok Több száz gyermekcélú alapítvány működik már az országban. Róluk és nekik szóló infromációt közöl a közelmúltban megjelent Kurázsi című lap. A kiadvány tájékozódási lehetőséget kínál az alapítványok világában, tanácsokat eligazítást nyújt. Nemzetiségi óvodák Megyénk két településén, Lakócsán és Szulokban működik nemzetiségű anyanyelvű óvoda. A szerb-horvát, illetve a német nyelvű foglalkozásokon ötvennégy kisgyerek vesz részt. Természet- tudományos órák - ingyen A Göncöl Alapítvány Gaia munkacsoportja előadásokat kínál általános iskolás korú gyerekeknek. Szolgáltatásuk ingyenes, csupán útiköltség-térítést kérnek. Előadásaik tartalomjegyzékét levélben és telefonon is közük. Új kedvenc a dinoszaurusz Ausztriában a gyerekszobák új kedvence a dinoszaurusz, melyet általában dino-nak becéznek. Az őshüllők pici másai a legkülönbözőbb anyagból — gumi, műanyag, szivacs, szövet stb. — készülnek. Egy közvéleménykutatásból kiderült, a dino minden második gyerekszobában jelen van figura, társasjáték, könyv, film formájában. A gyerekek azért találják lenyűgözőnek, mert a dino valaha erősebb, és nagyobb volt, mint az apuka. Ünnepváró hangulat van az iskolában. A gyerekek fenyődíszeket, apró ajándékokat készítenek. Közben beszélgetnek: ki, miért várja a karácsonyt, milyen ajándékokat szeretne. Önfeledten, felszabadultan mesélnek az eddig megélt karácsonyokról. íme így: Gabi: — Karácsony délután elsétálunk apukámmal a nagymamámhoz. Anyukám ugyan azt mondja, hogy ezidő alatt ő szépíti magát, pedig nem így van, a karácsonyi ajándékokat rakja ki. A nagymamám is ad ajándékot a kevés nyugdíjából, aztán elbeszélgetünk. Elég késő van, amikor hazamegyünk. Akkor már ott áll a karácsonyfa, alatta a sok ajándék. De csak azután nyúlok hozzá, ha már meggyújtottuk a csillagszórót, meg a gyertyákat. Azután kibontjuk a csomagokat, és játszunk. Többnyire anyukámmal. Karácsonykor mindig diós meg mákos süteményt szoktunk sütni. A diót én szoktam darálni. Ádám: — Azért szeretem a karácsonyt, mert sok ajándékot szoktam kapni. Egyszer a testvérem megleste, hogy hová dugták az ajándékot, így neki már nem volt olyan izgalmas a karácsony este. Judit: — Tőlem meg szokták kérdezni, mit szeretnék. Most egy beszélő macit kértem. Mi, a testvéremmel és az anyuval együtt díszítjük a fát. Teríteni is mi szoktunk. Néha, karácsonykor eljön a nagymamám és a nagypapám. De egyszer már volt olyan, hogy az apukám is eljött. Zoli: — Délután lemegyek játszani. Aztán egyszer felmegyek, és ott látom az ajándékokat. A csokikat megfelezem az anyuékkel. Nálunk ilyen a karácsony. Fanni: — Én már csináltam meglepetést. Anyának, apának rajzoltam angyalkákat, amint viszik a csomagot a karácsonyfa alá. , Tamás: — Én mindig sok, szép ajándékot kapok. Karácsonykor nem a konyhában, hanem a szobában vacsorázunk. Sült hal szokott lenni, és sokáig fennmaradhatunk. A nővérem pásztoros dalt énekel a fa előtt, a nagypapám meg tréfálkozik. Karácsony után, amikor a lebontjuk a fát és kiviszük az erkélyre, ott még szoktunk vele játszani. Telerakjuk papírdíszekkel. Kristóf: — Karácsonykor szép ruhába öltözöm, és elmegyünk apuval a nagybátyámhoz. Sokáig ott maradunk, és amikor ott megjön a Jézuska, akkor hazavisz apukám. Otthon a csengőszóra bemegyünk a nagyszobába. A fa előtt énekelünk a testvéreimmel, aztán kibontjuk az ajándékokat. Picit ünnepelünk. A szobában két asztalt összetolunk a vacsorához, mert ugye, mi vagyunk öten, meg a nagymamámék, a nagybátyámék és néha a másik nagybátyámék is. — De jó is lehet Kristófék- nál karácsonykor! — suttogja közben csak úgy maga elé az egyik kisfiú. S. Pap Gitta Aktuális gyerekszáj: „Nagyapa, cseréljünk. Te menj iskolába, én megyek nyugdíjba..." Megmosolyogtató, de elgondolkodtató is a hatéves kislegény „ajánlata”. Előzménye ugyanis az volt, hogy a 60 éves nagyszülő az idő mindent megszépítő távlatából igencsak idilli képet festett unokájának az iskoláról, a kisdiák-életről, s kiejtett szavaiból kitűnt, hogy szorongva készül a nyugdíjas évekre. Az unoka repesve várta a „nagy kalandot”, a tanévkezdést — de hamar rá kellett ébrednie, hogy az iskolai élet a maga rendjével, követelményeivel, előírásaival nem az a csodavilág, amiről nagyapó mesélt... A túlzott várakozás fölkeltése ugyanolyan rossz pedagógiai módszer, mint ellenkező előjelű „testvére”, az elriasztás. Amikor tehát a gyermek előtt úgy állítják be az iskolát, mint a szigor, a számonkérés, a kemény munka megtestesítője. „Majd ott móresre tanítanak" — szokás a csintalan köly- keket jóelőre az „iskola-mumussal” riogatni, s bizony sok kis ebadta annyi félsz- szel, gátlással ül be az iskolapadba, hogy évekig nem tud szabadulni tőle. A szülők gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy az iskolás kor kezdete a gyermek életében új életforma kezdete is, amely még a család belső helyzetében is jelentős változásokat hoz. A kislány vagy kisfiú addigi — jórészt szabadon választott — tevékenységét nagy részben kötelességszerű, akarattal irányított elfoglaltság, a tanulás váltja föl. A tanulás eredményessége vagy sikertelensége mindenképp kihat a gyereknek a családban és az osztályközösségben elfoglalt helyére, kihat tehát önértékelésére, én-képének alakulására is. Már csak ezért sem mellékes, hogy milyenek az iskolás kor első hetei, pozitív vagy negatív élmények jellemzik a start időszakát. Az iskolai teljesítményt és a tanuláshoz fűződő viszonyt feltétlenül kedvezően befolyásolja, ha a szülők tudatosan igyekeznek megfelelő arányt kialakítani gyermekük életrendjében a tanulás és a játék között. Ahogy a költő mondja: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd...” A helyes arány természetesen esetenként változó — függvénye egyebek közt a gyermek érettségi fokának, az iskolai követelmények alakulásának —, nem stopperrel kell tehát megosztani a kisiskolás idejét munka és szórakozás között. De arra mindenképp ügyelni kell, hogy egyik se menjen a másik rovására. Az elsősök szüleinek ugyanakkor számolniuk kell azzal, hogy — kivált a tanévkezdés első heteiben — gyermeküket meg kell tanítaniuk tanulni; erre a kicsik maguktól csak nagy időveszteséggel vagy egyáltalán nem jönnek rá. Meg kell mutatni a módszereket a lecke tiszta, szép leírására, a tanulnivalók elsajátítására és felmondására, stb. Általános tapasztalat, hogy az első időben a házifeladat elvégzésére szóló buzdítás, figyelmeztetés nem elég; az apukának vagy anyukának bizony ott kell lennie a gyerek mellett, s vele — de nem helyette! — kell megtennie az első lépéseket a tudás birodalmába vezető úton. Hiába viszont, ha a szülő minden megnyilvánulását, még a szeretet kifejezését is az szabja meg, mit produkál a kisdiák az iskolában, milyen jegyeket hoz haza. Ne mondjuk hát, még tré- fás-durcásan se, hogy „nem szeretlek, mert nem hoztál ötöst...” — mert az apróságok esetleg elhiszik. S ha netán egy-egy dacit is kapnak, olyan kudarcként élik meg, hogy alig tudják kiheverni. Dr. Takács Ilona Az atom árvái / Áldatlan versengés nélkül A kulcs a szülők kezében van Angliában nincs iskolai divatverseny, fiúknak, lányoknak egyaránt kötelező a köpeny. A canterburi diáklányok szemmel láthatóan jól érzik magukat a „munkaruhában” Az ökoszolgálat telefonügyelete Az ökoszolgálat telefonügyeletét — 01/111-7855 — számos gyerekcsoport, magánszemély hívja naponta. A szolgálat nem a bejelentett ügyek megoldását vállalja, hanem közvetöt a szakértőkhöz, a hivatalokhoz, a zöld csoportokhoz. Nyilvántartást is vezetnek az országban működő környezetvédő szervezetekről, tanácsokat és felvilágosítást is adnak. Az első mozi Sokáig emlékezetes az első filmélmény. Elizabeth Taylor például így emlékezem rá: Nagyon jól emlékszem ma is rá. Walt Disney Hófehérkéjét láttam először hatéves koromban Londonban. Amikor hazamentem a moziból, pó- niló várt otthon. Ajándékba kaptam a keresztapámtól, így aztán ez a nap igazán feledhetetlen számomra. Billy Crystal először ötéves korában volt moziban. A Shane című filmet látta. Jack Palance játszotta a főszerepet, egy gonosztevőt alakított. Akkor még nem gondolta, hogy csaknem negyven évvel később együtt filmeznek. Csernobil. Negyvenegy évvel a második világháború után a korábban fényt adó ukrajnai erőmű hirtelen sötétbe burkolta a földet. 1986 tavaszán szerencsére kevesen vesztették életüket, de ma már tudjuk: jóval többen vannak, akiknek az élet már csak a halál várását jelenti. Andrej Polomancsuk szemei barátságról, bizalomról vallanak. A 11 éves kisfiúnak 8 testvére van — a legkisebb 2 éves. Anyja halála és a jövevény első sírása egy időbe esett, s ezek a meleg, barna szemek erről is árulkodnak. Szvetlána Litvincsuk elsírja magát amikor a telefonban meghallja édesanyja hangját. 3 hete nem találkoztak már, s a kétség megkeserítette magyarországi napjait. Szvetlána örökre elbúcsúzott édesapjától, s most a másik szülőért aggódik — életben lesz-e még, amikor hazaér Kijevbe? 35-en vannak ők — 60 százalékuk árva vagy félárva. Ők Csernobil árvái. Áz emberi felelőtlenség áldozatai. Szvetlána és Andrej most itt játszik Szőlősgyörökön a magyar gyerekekkel. Kirándulnak, úsznak, sétálnak a parkban, s közben magyarul tanulnak. Valami nagy nagy melegség járja át szívüket reggelente, amikor felébrednek az arborétumnak is beillő csodás, 30 holdas park közepén. Felejtenek, és ismerkednek. Torta készül a születésnapokra, esténként a legnépszerűbb rapkirály, dr. Alban nótáit hallgatják és rögtönzött divat- bemutatókat tartanak. Fonyód német testvérvárosának küldöttsége járt késő ősszel a Balaton partján, az egyik képviselő, dr. Lukács Csaba mondta el a delegációnak: árva és zömmel egészségkárosult ukrán gyerekeket látnak vendégül több turnusban a szőlősgyörökiek. Hamarosan akcióba léptek a leibheimi diákok, s a közelmúltban a város polgármestere adta át az ajándékokat Csernobil árváinak. Nemcsak ők voltak adakozók: a fonyódi Lions Club és a KDNP, a kesztyűüzem, a bogiári kombinát, a györöki önkormányzat és egyház ösz- szefogása igazolta, a humanizmusban nem, csak a térképeken léteznek jól elválasztható határvonalak. S. F. Nőnek a jövedelemkülönbségek, nő a veszélye annak, hogy a szegénység és a gazdagság jelképes falai a gyermekközösségeket is megosztják. A túlöltöztetés, az iskolai divatozás, a nyakló nélkül osztogatott zsebpénz az iskolában megannyi konfliktus forrása. A „neki van, nekem miért nincs?” kérdést bizony nagyon nehéz megválaszolnia a kispénzű szülőnek. És az áldatlan versenyében az ő gyermeke mindig a vert mezőnyben lesz. Ennek a sajátos vetélkedőnek valójában nincsenek igazi győztesei. A butikból öltöztetett gyerekek ugyanúgy kárvallottjai, mint akik testvéreiktől örökölt viseltes ruhákban járnak. Az iskolai divat-csatákat megsínyli az egész gyerekközösség. A pedagógusok önmagukban keveset tehetnek azért, hogy a hiúság vására kívül maradjon az iskola falain. A megelőzés kulcsa a szülők kezében van. Sokat segíthetnek, ha gyerekeiknek idejében tanítgatni kezdik az igények és lehetőségek összehangolásának tudományát. Ha beavatják őket a családi gazdálkodásba, ha megtanulják mi, mennyibe kerül, azért mennyit kell dolgozni. A fokozatos beavatás során, a gyerekek maguktól is rájönnek, hogy zsebpénzükből, a megtakarításokból, esetleg önálló keresetükből mire és mennyit költhetnek.
