Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12 / 293. szám
1992. december 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Holnap jár utoljára a komp Szántód-rév és a Tihanyi-félsziget között ebben az esztendőben holnap jár utoljára a komp. A déli partról reggel hét órakor indul útjára, a Bakony felől pedig délután öt óra 30 perckor közelít Szántód felé, hogy aztán megérdemelt téli pihenőjére vonuljon. Az utóbbi időszakban hét közben már nem telt meg autókkal és utasokkal a fedélzet, bár a forgalom szombat-vasárnap szinte a nyárutót idézte. Öltöző épül Szóládon A tél sem állhatja útját a szóládi építkezéseknek: jelenleg például a futballpályát korszerűsítik a településen. Mellé öltöző is kerül vizesblokkal együtt. A csapat az ősszel indult először a nemzeti bajnokság legalsó osztályában, s két győzelmével valahol a középmezőny alján végzett. A majd kétmillió forintos beruházás során már elkészült az alapozás, nemsokára a falakat is felhúzzák. Szóládon kéthetente szombatonként saját kábeltelevízió számol be a faluban történt eseményekről. Mint mesélték, az egyik legkedveltebb műsorként a saját focicsapatról készített összefoglalókat nézik a szóládiak. Népfőiskolások az ufókról Megkezdődött a harmadik „tanév” az ádándi Berzsenyi Dániel Közművelődési Egyesületben. Az első előadáson Széles László, a falu jegyzője beszélt az érdeklődőknek az alkotmányosságról, jogi kérdésekről. Tegnap este Zom- bori Ottó, az Uránia csillag- vizsgáló igazgatója „diskurált” a kör tagjaival arról: vajon vannak-e ufók, földönkívüli lények. Tavaszig tíz előadást terveznek a szervezők, élükön Neisz Péterrel, a helyi Fekete István Mezőgazdasági Szakiskola tanárával. A tanévet a magyarországi népfőiskolások bölcsőjéhez. Sárospatakra tett kirándulással) zárják. Őszöd köszönti nyugdíjasait Nyugdíjasait köszönti ma Őszöd. Összesen 178 idős ember él a településen. A faluházban a balatonszemesi általános iskola aprói adnak színes irodalmi műsort, illetve a zenei tagozaton tanulók és tanáraik kedveskednek muzsikával. (Az őszödi gyerekek Szemesre járnak iskolába.) Az önkormányzat egyébként karácsony előtti rendkívüli szociális segélyt juttatott 120 nyugdíjasnak 203 ezer forint értékben. A 62, gyermekes család között pedig 97 ezer forintot osztottak szét. Négy település papja „Az értelmiség körében terjed a vallásosság” Kiss Iván 1991-ben került Kőröshegyre, az országos hírű katolikus templomba lelkésznek, egy nem kevésbé ismert helyről — Somogyvár- ról. Egy év után hogyan látja az egyházközség hitéletét, illetve a társadalmi változásokkal együtt a vallásosság változását? — Úgy látom, hogy az értelmiség körében rohamosan terjed a vallásosság az utóbbi időben — mondta a kőröshegyi katolikus pap. — Ugyanakkor szétesni vélem a hagyományos, úgynevezett falusias jellegű hitéletet. Ahogy életünk más területein, így ebben is az átalakulás éveit éljük. A folyamatok azonban — legalábbis az egyház életében — mindenképpen pozitív irányba mutatnak... — Hányán járnak a misére? — Tudni kell, hogy Balaton- földvár és voznáskörzete (Szántóddal, Kerekivei) is hozzám tartozik, úgyhogy igen nagy területet kell átfognom. Földvár alapvetően katolikus település, itt nyáron több ezren járnak misére, de ilyenkor, télen is jelentős a hitélet. Külön diákmise van, s örvendetes, hogy háromszáz hittano- som van a földvári iskolások közül. A misék úgy oszlanak meg, hogy vasárnap Földváron hármat, Kőröshegyen és Bálványoson egyet-egyet tartok, hétköznap pedig fél évig naponta Földváron van mise, fél évig meg Kőröshegyen. — Kőröshegy a krónikák szerint református település volt... A reformáció idején valóban az egész falu a református hitre tért át. A ferencesek kőröshegyi temploma is átkerült hozzájuk. Ezt azután Széchenyi Zsigmond vette el tőlük; előbb a cselédjei tértek át a katolikus hitre, majd a falu lakosságának mintegy a fele. Akkoriban volt az elv: „akié a föld, azé a vallás”... Ha már a történelemnél tartunk: 1552-től Mathias volt Kőröshegy papja. A veszprémi egyházmegye 1809-ben delegálta ide első lelkészét, Rá- kóczy Antalt. Meg kell még említeni Ta- káts Károly plébános nevét: ő végezte a templom feltárását, amelyet aztán műemlékké nyilvánítottak, s elkezdődhettek az orgonahangversenyek. — Az eddigiekből úgy tűnik: bár Kőröshegy a központ, munkája nagy része Bataton- 1öld várhoz köti... — Igen, így van. Ott télen is tele a templom, míg itt az öt-hatszáz katolikusból minden tizedik jár rendszeresen. Ez egyébként megfelel az országos átlagnak. A kőröshegyi templomot azért folyamatosan karbantartjuk; karácsonyra elkészül a villanyfűtés is. Ennél jelentősebb beruházás a földvári: már másfél millió forintot költöttünk a templom külső felújítására, jövőre kezdjük a belső rendbetételt, és új orgonát is avathatunk. (Fónai) Közmeghallgatás Siófokon KÉSZÜL ZAMÁRDI CÍMERE Lehűtötték a kedélyeket a falugyűlésen A polgármesteri hivatal nagytermében az önkormányzat vezető testületének és a város megjelent csaknem 20 polgárának részvételével közmeghallgatást tartottak. Dr. Pongor Tamás jegyző előadásában a résztvevők megismerhették Siófok jövő évi kötség- vetési koncepcióját. Az előadó hangsúlyozta azt tényt, hogy az ország gazdasági helyzete nagyban meghatározza a város lehetőségeit. A koncepció elkészítésénél figyelembe vették az állami támogatás várható csökkenését, a bevételek egy részének elvonását, a kétkulcsos áfa bevetésének és az inflációnak kedvezőtlen hatását. Az önkormányzat alapvető célja — mint megtudtuk — a város szervezeti és intézmény- rendszerének fenntartása és működtetése. A különböző kommunális kiadások — a világítás, szemétszállítás — várhatóan 20 százalékkal emelkednek az ideihez viszonyítva. Új feladat a természetvédelmi területnek nyilvánított városrészek kezelése. Siófok sok polgárát érinti kedvezően az új rendezési terv elkészítése, mert megkezdődhet majd a közművesítés és az építési telkek kijelölése. A résztvevők szóvá tették, hogy a 8 esztendeje 80 ezer forint létesítési költség megfizetése mellett állami tulajdonban maradó garázsokat bérelhettek havi 225 forintért, ez összeg azonban mára 1500 forintra emelkedett. Az önkormányzat most fölajánlotta megvételre 296 ezer forintért a garázsokat, s ezt a felszólalók drágálják, mert egy másfél szobás ugyancsak önkormányzati tulajdonban lévő lakást 300 ezer forintért kínál az önkormányzat. Az elidegenítést ugyan pillanatnyilag felfüggesztették, mivel a köztársasági megbízott törvényességi óvást tett az önkormányzat rendelkezésének bevezetésével kapcsolatban. Mint megtudtuk: a továbbiakban a város testületi ülésen döntötte el azt, hogy fenntartja-e avagy megváltoztatja-e rendelkezéseit. Ondrejovics A kárpótlást lebonyolító földrendező bizottság munkája nem volt törvényes! — szólt egy kemény megállapítás a zamárdi falugyűlésen. Különben az 1992-es esztendő értékelésére gyűltek össze a faluból azok, akik ér- deklődek a közélet iránt. Ám amíg az idei évben teljesített feladatok felsorolása csendben és rendben zajlott le, ezen a ponton már felizzott a levegő a teremben. Azok, akik hozzászóltak, mind becsapva érezték magukat. Nem kaptak, illetve nem olyan földet kaptak vissza, amilyen véleményük szerint járt volna nekik. — Olyan hamis igazolást is láttunk, amelyen az állt, hogy a nádasban van 38 hektár szántóterület — mondta az egyik gazda —, s ezt óhajtották 16 aranykorona értékben a „nyakunkba varrni”... Elhangzott még néhány sértő szó az önkormányzat tagjairól, akik a helyi érdekegyeztető fórum tagjai voltak. Aztán a polgármester rövid úton megválaszolt a vádakra, lehűtötte a kedélyeket, és békés, boldog új évet kívánt Zamárdi polgárainak. Az év végi számadás nem mutat rossz képet. Megalakult az Egyesület Zamárdiért, s többek között a vaskereszt és a szamárkő rendbetételével kirándulóhelyeket alakítottak ki. Polgári őrséget szerveztek, méghozzá 99 taggal. Éjszakánként állandóan járőröznek a faluban, s van már egy „elfogásuk” is: betörő társaságot (helybeli fiatalokat) kaptak rajta... Bővítették a kábeltévé-hálózatot — szóba került a helyi televíziós adás igénye is — új tornatermet avathattak, az idén pedig megkezdik a ravatalozó építését. Hamarosan lesz címere is Zamárdi- nak — négy tervből a lakosság választhatja ki a leginkább tetszőt. S hogy mi lesz 1993-ban? A költségvetési számarányok ismerete nélkül nehezen tervezhetnek az önkormányzatok. Egy biztos — manapság ez is jó hír — a zamárdi ön- kormányzat nem készül adóemelésre. (Fónai) Miről beszélgetnek a kocsmában? Játszóudvart építettek a szülők Hatvanhárom óvodás Kőröshegyen Madarászná Encz Éva tavaly szeptembertől vezeti a kőröshegyi óvodát; a munkatársai bizalmát élvezve nyerte el a vezetői tisztet. Azelőtt Bogláron dolgozott. Az óvodába jelenleg három csoportba 63 gyermek jár Kőröshegyről és Pusztaszemesről. Ellátásukat, a róluk való gondoskodást három felsőfokú és három középfokú képesítéssel rendelkező óvónő, valamint három dajka végzi. Az ételt az iskolát és az óvodát is ellátó, kétszáznegyven személyre főző konyháról kapják. Elégedettek a koszttal. A konyha számára az jelenti a nehézséget, hogy egészen kicsi óvodás és nyolcadik osztályba járó kamasz eltérő igényeinek egyaránt meg kell felelnie. A napi háromszori étkezés, az önkormányzat támogatásával, 56 forintba kerül. Ezt még a vékonyabb pénztárcájú szülők is ki tudják fizetni. Az óvodát támogatják a község vezetői és lakói. A polgármesteri hivatal körültekintően biztosítja a működéshez szükséges feltételeket, a szülők pedig ez évben is igen sok anyagi és időráfordítással — társadalmi munkában — egy játszóudvart alakítottak ki, és füvesítették az óvoda környékét is. A gyereklétszám, sajnos csökken. A falu lakóinak átlagos életkora magas, sok idős ember él itt. Pillanatnyilag ideális az a nagycsoportos, 18-as létszám, ahol lehetőség nyílik arra is, hogy a gyerekekkel egyéni képességeik alapján foglalkozzanak. Az óvoda dolgozói bizakodóak. Remélik nem jutnak arra a sorsra, mint több esetben a bölcsődék, hogy megszüntetik őket. O. Z. A Balaton déli partján robogunk gépkocsinkkal. Hirtelen, mintha a földből pattant volna ki, egy vidám, fehérre meszelt kiskocsma tűnik elő; szinte varázsütésre, mindannyian száraznak érezzük torkunkat. A parkolóban bőven van hely, a kocsmában néhány vattakabátos ember beszélget. A társalgás a környezethez illő hangulatban folyik. Egymásnak ajánlgatják egy már nem éppen ifjúkorú özvegyasszony kertjének felásását, és* nem rejtik véka alá a várható fizetséget sem. Újabb vendégek érkeznek: erdőben dolgozók. Bekergette őket az egyre jobban zuhogó eső. Ismerik egymást, így egyre nagyobb társaság üli körül az asztalt. Csak az öreg traktoros áll tőlük távolabb a pultnál, kedvenc vörösborával. Most őt próbálják ugratni azzal, hogy a téesz átszervezésekor eladják alóla a traktort. Úgy tesz, mintha nem zavarná a kárára megrajzolt jövő, de szavai rácáfolnak. Úgy gondolja, hogy a három-négy millió forintra becsült traktor senki számára nem lehet jó befektetés; még az sem megoldás, ha többen összeállnak s együtt veszik meg, felhasználva kárpótlási jegyüket. Ahogyan érvel, magyaráz a magas üzemanyag- és még magasabb alkatrészárakról, érződik hangján a szomorúság. Talán egy-két éve lehet a nyugdíjig, de az is lehet, hogy pirospozsgás arca megtévesztő, s már betöltötte a hat- vanat. Vajon miért aggódik a traktor miatt? Az sem lehet magyarázat, hogy 40 éve tanulta a szakmát és minden gépére nagyon vigyázott. Miért remeg a hangja, amikor traktorjának képességeiről beszél? Témát váltanak. A társaság egyik tagja újságolja, hogy a szőlőhegy alján valaki felszántott egy darab földet. Sejtik is, hogy a terület valamikori tulajdonosa „magánakciózott”. Szabad-e neki ezt tennie? Többen a védelmére kelnek, mondván: januárban, az árverés után nem lehet vetni.... Többen azt is tudják, hogy merre lesz kijelölve a kárpótlásra felajánlott terület. Parázs vita alakul ki, egyre ingerültebbek a hangok. A kívülálló számára is világossá válnak az érdekellentétek. A környéken van tsz-föld, van állami gazdaság, van bérbe adott, háztájiként juttatott és saját tulajdonú föld. A baj az, hogy mindenki a jobb minőségű, az eddig használt földből szeretne kapni és nem hajlik kompromisszumra. A vita egyre élesebb. Mindenki a jogait, a régi jusst emlegeti. Elégedetten mosolyog az öreg traktoros. Soha nem volt földje, nem is akar; elégedett azzal, ami a ház körül van. Törleszteni akar az előbbi ugratásért, s odaszól a vitatkozóknak: „Hé, fiúk! Ha majd egymás gabonáját, kukoricáját felgyújtjátok, szóljatok nekem. Körülszántom a földeteket, hogy ne terjedjen a tűz tovább...” Indulunk. Lehet, hogy elfelejtettem cukrot tenni a kávémba, mert olyan keserű a szám íze. O. L.
