Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
1992. november 7., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 Tököl, 1956 Harminchat esztendeje, november 3-án este a magyar kormánydelegáció tagjai Tökölre, a szovjet parancsnokságra hajtattak. Ott a küldöttség tagjait — Maiéter Pál honvédelmi minisztert, a szakértőket és a gépkocsivezetőket — lefogták. A Tökölön történteket mind ez idáig homály fedte. Nem kapott olyan hangsúlyt, mint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc más eseményei — hangoztatták a Tököl, 1956 című doku- mentum-riportkönyv szerzői, Kő András és Nagy Jenő Lambert, a kötet sajtóbemutatóján a Gellért Szállóban. Mint elmondták számos, mindeddig ismeretlen momentumot, dokumentumot tárnak az olvasók elé. Könyvük megjelenését többéves kutatómunka előzte meg, többek között az Újkori Levéltárban és a Hadtörténeti Intézetben tanulmányozták az esetre vonatkozó dokumentumokat. Az EMPA IX. kongresszusa Az Európai Katonai Sajtó- szövetség (EMPA) november 2-6. között Budapesten tartja IX. kongresszusát. Az 1977-ben alakult szövetség 11 európai ország katonaújságíróit tömöríti magában. Ezen a kongresszuson erősítik meg Finnország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, valamint Magyarország katonai lapszerkesztőinek tagságát. A tanácskozáson — megfigyelőként — Bulgária képviselői is részt vesznek. A kongresszus budapesti munkája során a honvédelmi vezetés, többek között Raffay Ernő, a HM politikai államtitkára a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájáról és védelmi elgondolásáról, Deák János altábornagy, a honvéd vezérkar főnöke, a Magyar Honvédség helyzetéről tart előadást. A résztvevők tájékoztatót hallgatnak a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán a_ tisztképzés rendszeréről.' meglátogatják a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső harcászati repülőezredet, valamint a Gödöllői Gépgyárat. A Magyar Könyv Alapítvány tájékoztatója A Magyar Könyv Alapítvány az 1992-ben meghirdetett pályázatokra beérkezett munkák közül 220 művet részesít támogatásban. Mivel a pályázott műveket az alapítványhoz a kiadók nyújtották be, szerzőik a támogatást kapott 85 kiadónál szerezhetnek részletes tájékoztatást. A művek, illetve az érintett kiadók névsorát a Művelődési Közlöny novemberben közli — tudatta a Magyar Könyv Alapítvány titkár, Bajza Mónika. Finn fotóművész tárlata Kortárs költők, írók portréi láthatók Irmeli Jung fotóművész Finn írók című kamaratárlatán, amely az Országos Széchényi Könyvtárban nyílt meg. A Franciaországban élő Irmeli Jung nevét jól ismerik Európa-szerte. Készített portrékat Jorge Amado világhírű íróról és a francia sanzonkirálynőről, Jufiette Grécóról is. Budapesti tárlatát november 20-áig tekinthetik meg az érdeklődők. EZ VAGY TE Századvégi metafizikus lenyomat a füredi Galériában Etád vai tat — ez nem más mint az. Tat tvam asi — ez vagy te. Ennyi. És akkor talán megszületne korunk egyik legrövidebb és egyben -tömörebb kiállítás-jegyzete. Mert a fentebb említett sok ezer éves — hen panta einai — metafizikus tudása alapján már nyugodt lelkiismerettel és „felkészülten” térhetnének be olvasóink a kaposfüredi Galériába, hogy megtapasztalják azt a világot, amely két tehetséges fiatal képzőművész számára — egyrészről nem túl szívderítőn, de igazul, másrészről: Györgydeák György alkotása mégiscsak érdemes itt léteznünk — lecsapódott. Mindazonáltal az egészséges és szükséges kétkedés mindkét nézőpontban megtalálható — talán ezért olyan szimpatikus Vörös András és Györgydeák György tárlatának anyaga, a kis füredi pincegalériában. Ahol rendre nagyszerű képzőművészek képviseltetik magukat a jól összehangolt műfajok és látvány, valamint a művek kommunikációs készsége által. Jelenleg ez egy szokatlan élményt kínál, bár azoknak a tárlatlátogatóknak, akik figyelemmel kísérik a Rippl-Rónai Stúdió kalandozásait, nem annyira. Szeretném a címkéket a skatulyákban felejteni, és nem feltétlenül szeretnék elmélkedni művészek és művek meghatározott művészettörténeti elhelyezkedése és hovatartozása felől, mivel azt — talán — elvégzi mindenki maga. Másrészt, mi van, ha tévedek? És olyan transzparenseket akasztok a meghökkentően őszinte alkotásokra, amik nem fedik a valóságot. Különösképpen nehéz lenne a címketapasztói dolgom az alkotások érzékenységét tekintve, amely egyedivé és személyessé teszi a jelenlétet ott, álldogálva a galériában. És belelátva a művekbe. Nézve a vörös térben az elembertelenedetten közösülő párt, az ösztönös szexus mi- benállását, regresszivitását, a képen farkasokként (vagy ilyesmi) bujálkodó lényeket vagy dögöket. Vörös András újszenzibilitása egészen szélsőséges (live l'anarchie), éppen ezért kitárulkozott volta első látásra provokatív, meztelensége már-már — nem titkoltan — primitív. És éppen ez az, amiért nem szalad el a befogadó fejét vesztetten. Mert már késő. Mindig is késő volt, már ha azt nézzük, leelőzheti-e egy ember saját magát? És mivel nem, csak gátakat képes szabni bizonyos tényeknek, magyarán szólva: hazudik, még a tükörbe tekintve is. Késő hát szaladni — csupán látni szabad. És kell. Hogy mi nem késő? Például nézni Györgydeák György kultikus világot idéző figuráit. És utazni velük. Nem vicc, komolyan mondom, és talán azért e gyermeki vágy, mert pontosan ezt véltem felfedezni — valahol mélyen — ezekben a tol- dott-foldott, forma- és színjelzéseket használó bábukban, tákolmányszerű építményekben. Amelyek tiszták és naivak, egyszerűek, mentesek mindennemű áttételtől. Jel és következtetés. Egyszerű gondolat. Feledhetnők fondorlaVörös András festménye (Fotó: Gyertyás László) tunk, mit nekünk köntörfalazás és körmönfont viszony, ez itt a szimpla ősvilág. Valahol az aranykor bevégeztetése után, amikor az angyalok leszálltak a Földre, és megtanították az embereket az életre. De feledtették velük a létet. Vagy voltak akkor is fetisizált szobrocskák? Ebben a viszonylatban jelentenek e kedves figurák — és a kedvetlenek is — élményt. Mert ezek nem mások, mint mi. Ezek vagyunk. Balassa Tamás KÖNYVESPOLC Hatalom és élet Valéry Giscard d' Estaing hét elnöki éve Az Európa Könyvkiadó „Emlékezések" sorozatának legújabb kötete Valéry Giscard d' Estaing Hatalom és élet című munkája. Annak a hét évnek a története, amelyet Giscard d' Estaing francia köztársasági elnökként töltött el. Napjainkban, amikor szinte forr a külpolitika, vajon mit mondanak az olvasónak az 1974-től 1981-ig tartó időszak eseményei? Nagyon sokat. Szemünk előtt bontakoznak ki azok az erővonalak, amelyek mára meghatározóak lettek Európában. Giscard hangsúlyozza, hogy nem emlékiratot ír: „Kísérletet teszek rá, hogy közreadjam mindazt, amiben hétévi hivatali időm során részem volt”... S nyilván ezért írta könyve mottójául: „Mindazoknak, akiket bevontam a hatalom és élet kalandjába.” Kaland tehát a „Hatalom”? Kaland, de elkötelezetten! Egy életcél, amelyben ott lüktet a felelősségvállalás. Nemcsak Franciaországért, hanem egész Európáért. A könyv a volt elnök iránti személyes rokonszenvet kelti fel. Giscard ugyanis rendkívül olvasmányosan, franciás eleganciával ír, számos anekdotával fűszerezve mondanivalóját. A könyv első részében a nagybeteg Pompidou elnök jelenik meg, aki rettegve gondol arra, hogy Franciaország élére esetleg Fran- ciois Mitterrand kerül. (Es ott van már 1981 óta!) Számunkra sokkal közelebbi és „meghatározóbb ismerős” Leonyid Brezsnyev, akivel Giscard először 1974-ben találkozott. Már akkor kiütköztek rajta a súlyos betegség jelei. S miközben folynak a nagyhatalmi tárgyalások, Giscard rádöbben, hogy egy szuperhatalom élén „a középszerűség géniusza” áll, aki irtózik minden reformtól. S politikai szenzáció a magyar olvasó szájára Edward Giereknek, a lengyelek volt első emberének és Giscard-nak a találkozása. A következő fejezet inkább személyes jellegű, az Elysée-palotában történő berendezkedésről tudósít. Elsősorban arról a változásról, hogy mit jelentett a hatalom csúcsa Gia- cardnak. A „Néhány arc” erőteljes kontúrokkal villantja fel a találkozásokat. Giscard-t főleg az foglalkoztatja, hogy az államfők személyes kapcsolata megkönnyíti-e a válságok elkerülését. Két arc különösen az olvasóba vésődik. Az egyik Reza Pahlevié, az iráni sahé. (Irán fontos szerepet játszott — játszik — Franciaország olajellátásában.) A másik Helmut Schmidté, az NSZK volt kancellárjáé, akihez Giscard-t szoros barátság fűzi. Aktív politikai működésük idején meghatározó volt Éurópa és az Egyesült Államok közötti vitás kérdések tisztázása. „Nők a közéletben." Egyre gyakrabban emlegetett kérdés valamennyi ország életében. S megszívlelendők Giscard megjegyzései: „A nők a hétköznapi élet valóságának pontosabb megérzését, nagyobb valóságérzéket vihetnek közéletünkbe...” Sok mindenről szól még Giscard d' Estaing. Beszél a jelképek szerepéről, a választási kampányok forró pillanatairól... S mi mindenről még! Most, hogy jelképesen elbúcsúzunk írójától, talán ez a kép maradjon meg előttünk: Giscard és Schmidt ott állnak Európa kormányrúd- jánál, s a francia elnök ezt mondja: „Barátságunk halálunkig élni fog, sőt más formában még azon túl is, hisz megvolt az a kiváltságunk, hogy olyan ügyeket szolgálhattunk együtt, amelyek túlélnek bennünket.” Dr. Sipos Csaba Becsengetés után Gondolatok az egyházi iskolákról A tanév kezdetén új reményekkel indul az iskolába a szülő, tanár és tanuló. Az aggodalmaskodókat látszik igazolni az, hogy a tanév kezdetéig nem született meg az új oktatási törvény, amelynek előkészítő vitáiban pártharcokat vélek felfedezni. Majd három évig tartó előkészítő munka és többszöri átdolgozás után a nemzeti alaptantervet még nem fogadták el. Ennek további sorsa nagyon fontos, mert csak egy jó dokumentum alapján valósítható meg az iskoláztatás egységes szabályozása, vizsga- rendszere és az általános követelmények érvényesítése, ugyanakkor biztosítania kell az intézmények és a tanárok önállóságát. Az iskoláztatás szerkezetében várható igen fontos, új elem a regionális oktatási központok kialakítása. Pedagógus körökben vitát váltott ki a művelődési tárca elképzelése és sokan úgy gondolják, hogy az új intézményrendszer felrúgja a megígért önállóság lehetőségét és azokat a megállapodásokat, amelyeket a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel megkötöttek. A kialakult helyzet bonyolultságát tovább fokozza a pedagógusok elégedetlensége, amely társadalmi, de legfőképpen anyagi megbecsülésük kapcsán alakult ki. Ebben a változékony, képlékeny és nem egyszer zavaros helyzetben az eddig „tisztán” állami oktatási rendszerben megjelenő új lehetőség az egyházi iskolák működése és a hitoktatás bevezetése. Szerencse, hogy az e kérdésben érintettek hamar felismerték azt, hogy a megoldás egyetlen útja a kompromisszum keresése. Mindenki érzi, tudja, hogy a változó társadalmi viszonyok szükségessé teszik az iskoláztatás reformját, az ideológiai, történelem-szemléleti oktatás új alapokra helyezését. A jövő nemzedékének nevelésében fontos az igazi értékek megismertetése, a haza- szeretet érzésének formálása. Végzetes hiba lenne a formai megoldásokkal való manipuláció; a piros nyakkendő árva- lányhajra cserélése, belső érzelmi és gondolkodásbeli változások nélkül. Az idősebbek már tanúi voltak az elmúlt évtizedekben, hogy cserélnek sokan karszalagot piros könyvre. Az erkölcs formálásában fontos feladat vár az egyházra, mely sajátos eszközeivel hatékonyan képes az emberek morális értékeit növelni. Napjaink pénzközpontú gondolkodásában, a megélhetésért folytatott mindennapi harcban szükség van a tízparancsolat iránti tisztelet kialakítására. Az állam és egyház új viszonyában a felek megtalálták a helyes aránypkat és képesek toleranciára. így van ez az egyházkerületek és az önkormányzatok szintjén is. Jelenleg az országban 142 egyházi iskola működik, az összes tanintézet 2 százaléka. A jövőben növekedhet ez a szám az igények, az anyagi és személyi feltételek függvényében. Hiányos a vallástörténet, erkölcstan, bibliai ismeretek tanításához szükséges tankönyvállomány, s kevés a felkészült oktató. Az iskolai hitoktatás megkezdődött és néhány órarendi kifogáson kívül más problémák alapvetően nem fordultak elő. Mindez biztatást adhat a jövőre nézve. Ondrejovics László
