Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
1992. november 28., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 Don Pasquale-siker a Csiky Gergely Színházban Gregor meghódította Kaposvárt is Vajon érdemes-e egy vidéki városban bérletes előadássá emelni egy operát? Ez a kérdés várt válaszra a legutóbbi napokig. Hogy nem reménytelen a vállalkozás, ez bebizonyosodott Kaposváron. Pedig amikor az évad elején a szervezők gondoltak egy nagyot és a Csiky Gergely Színház repertoárján kívül műsorra tűzték a Pécsi Nemzeti Színház Don Pas- quale produkcióját, föltehetően voltak ellenzői is az elképzelésnek... A puding próbája az evés — mondhatnánk egy ma nem éppen népszerű tudóst idézve. Az evés, vagyis az előadás és fogadtatása nagyszerű volt. A szerző és a mű egyaránt ismert. Rossini elhallgatása és Bellini halála után a 19. századi nagy triász utolsó tagjaként Donizetti egyedül maradt az olasz opera korlátlan ura. A gazdag, behízelgő dallamosság királya más művei mellett mintegy hetven operát írt. Ezek tették világhírűvé. A máig legnépszerűbb vígoperáját, a Don Pasqua- lét halála előtt hat évvel Párizsban tíz nap alatt vetette kottapapírra. A szinte követhetetlen gyors hadarás, a nyelvbotlás veszélyének megkísértése a vígoperák egyik komikus effektusa is. A kaposvári közönség léleg- zet-visszafojtva figyelte, hogyan pereg az énekesek ajkáról a szöveg. Malatesta (Egri Sándor) és Don Pas- quale (Gregor József) kettősének második részében a vokális száguldás felülmúlta Haramza László és Gregor József a zenekar sodrását is. A közönség elragadtatását hatalmas taps fejezte ki. Újrázni kényszerült a két művész! A Pécsen vendégszereplő Gregor József meghódította Kaposvárt is. Ügyes trükkökkel fékezni igyekezett ugyan a tapsolókedvet, de beletörött a bicskája! Az erőteljesebb befolyást énekesi produkciója jelentette. Bevallása szerint több mint háromszázszor énekelte már a címszerepet, de úgy tetszik Békés András rendező szerepelemzése új ablakokat nyitott. A kiéhezett művész, aki a nyáron a vakondokat igyekezett saját kertjéből a szomszédba átterelni — kevés sikerrel — most ünnepelt művésze volt az operaestnek. A címszereplőnek méltó társa Malatesta szerepében Egri Sándor, a Norinát megszemélyesítő Váradi Mariann és az első részben gyenge ellenfélnek tetsző Ernesto (Haramza László). Az öreg gavallér — Don Pasquale — rossz házasságot köt egy ifjú hölggyel, Noriná- val, akiért Ernesto szíve is dobog. Dumas szerint ez akár zenedráma is lehetett volna. Mégis vígopera lett, amelynek kaposvári, mostani nagy sikere okán is csak azok bánkódhatnak, akik nem lehettek tanúi a „Donizetti-vigalom- nak”. Lengyel János Cambridge enciklopédia — magyarul A Maecenas kiadó megjelentette a világ legnagyobb egykötetes lexikonét, a Cambridge enciklopédiát. A kötetet bemutatták a sajtó képviselőinek. A Cambridge enciklopédia több mint harmincezer címszót — több mint ötezer életrajzot, négyezer földrajzi nevet, tizenötezer fogalmat és hétezer címszavas önálló adattárat —, hétszázötven ábrát, térképet, illusztrációt és rajzot tartalmaz. A kötet mind a lexikon, mind az enciklopédia műfaji sajátosságát magán viseli. (A könyv alfabetikus sorrendben tartalmazza a címszavakat, ugyanakkor — gazdag utalórendszerével — tematikusán is rendszerezi a fogalmakat.) Az enciklopédia egyelőre csak néhány ezer példányban jelent meg. A Tankó Béla Alapítvány díja Patthy László, a biológiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja Enzimológiai Intézete tudományos tanácsadója kapta a Tankó Béla Alapítvány idei díját és a vele járó emlékplakettet. Tankó Béla (1905-1974) biokémikus, egyetemi tanár többek között a szénhidrátok anyagcseréjének kutatásában ért el nemzetközileg is kiemelkedő teljesítményt. Alapító tagja és elnöke volt a Magyar Biokémiai Társaságnak. Kevés a kapaszkodó A közelmúlt magyar történelme Dr. Horváth Csaba: Alternatív könyvek kellenek A közelmúlt magyar történelme címmel hirdetett szabad- egyetemet a Városi és Megyei Könyvtár Kaposváron. Az előadásokat dr. Horváth Csaba, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem adjunktusa tartja. A fiatal kutatót a napjainkban is vitatott, sokféleképpen értékelt korszakról kérdeztük. A TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL Tárlat és hangverseny Az iskolai struktúra átalakulása során, illetve ennek következményeként milyen helyet foglal el a tehetséggondozás az oktatási intézmények életében? Szabad kezet kap-e a pedagógus kiemelkedően tehetséges növendékeinek gondozásában, képzésében? — kérdeztük két olyan pedagógustól, akinek a neve mintegy fémjelzi a megyei tehetséggondozást, s rangot ad e fogalomnak. — Ez az előadássorozat összefügg a Magyarország 1944-től napjainkig címmel írott, s a pécsi Alkotó Értelmiségi Klub gondozásában napvilágot látott egyetemi jegyzetemmel, valamint azzal, a napokban megjelent négykazettás hangdokumentum-gyűjteménnyel, amely 1932-től a hatvanas évek közepéig adja a kor keresztmetszetét. — Ön fiatalember. Az elmúlt négy évtized megítélése, a hiteles információk közreadása tekintetében előny-e ez az életkor? — Tizennégy éve oktatok az egyetemen. Ez a másfél évtized elegendő volt arra,'hogy elmélyedjek ebben a korban. Csak régebben nehezebb volt, mert szamizdat kiadásokat kellett használni. Hogy tisztességes tudjon maradni az oktató, összegyűjtötte a dokumentumokat, a hanganyagot és azt adta le az órákon úgy, hogy nem fűzött hozzá kommentárt. Kétségkívül, a fiatal kornak megvoltak a maga előnyei. Szabadabb lehettem, s a hallgatókhoz közelebb álló. 56 tekintetében pedig számomra nem az élő szemtanú a hiteles, hanem a megtörtént események a meghatározók. Ezek nálam nem zavaró tényezők... Főleg akkor, amikor 56-ot sokan próbálják kisajátítani... — Nem vitás: „tanköny- vesíteni” kell ezt a korszakot a különböző iskolafokokon. Mennyi idő alatt, s milyen módszerekkel lehet jól feldolgozni az elmúlt négy évtizedet? — Ismerem az általános iskolai alternatív történelemtankönyveket is erről az időszakról. A rendszerváltás óta kettő is született. Én azonban egyikkel sem voltam megelégedve. Nem jók. Vissza is vonták az egyiket. Ez a korszak éppen olyan, hogy beleszólhatnak politikai szervezetek is. Tankönyv-ügyben nincs köz- megegyezés, amit nem bánok. Hiába erőlködnek egy össznemzeti tankönyv megírásán, én úgy vélem: alternatív könyvek kellenek! Egyébként szomorú vagyok a történelemoktatás tekintetében. Gyakorlatilag már egy generáció kiesett a negyven év történelemoktatásából. Ez azért sajnálatos, mert az ekkor végzettek csak ilyen szlogeneket jegyeznek meg, hogy kommunista, fasiszta, egyik sem volt különb. Hogy Kádár és Rákosi ugyanaz volt, s ekkor rossz általánosításokat tesznek. Azért is szomorú vagyok, mert a rendszerváltás óta két év eltelt, s e tekintetben semmi sem történt. — Dehogynem, hiszen az ön könyve — jegyzete — megérte a harmadik kiadást. Ez pedig jelez valamit. — Igen, a jó fogadtatás valóban adhat némi reményt... — Hogy látja: az alternatív tankönyvek iránt mekkora a fogadókészség a történelemtanárok körében? — A pedagógusok igénylik az új könyveket, hiszen kevés az összefoglaló irodalom, kevés a kapaszkodó. Bár azt is tapasztaltam, hogy a könyvet ugyan ők áttanulmányozzák, használják az órákon, viszont a diákok körében nem népszerűsítik. Attól félnek, hogy akkor nem tudnak majd semmilyen többlettel szolgálni. Mondanom sem kell: rosszul gondolkodnak, hiszen a jegyzet nemcsak az oktatóknak, hanem a diákoknak is íródott. — Tervei? — A hanganyaggyűjtemény legérdekesebb és egyben legveszélyesebb része a Kádár-korszak. Ha valami hiányzik a 45 utáni történelemből, ekkor az a Kádár-korszak. Ezeknek a dokumentumoknak az összegyűjtéséhez, feldolgozásához fogtunk most hozzá. Lőrincz Sándor Kertész Sándor, a kaposvári Táncsics gimnázium művésztanára elmondta, hogy a tehetséggondozásban meghatározó szerepe van az iskola vezetésének. — Szerencse, ha az igazgató támogatja a művészeteket — hangsúlyozta. — Gimnáziumunk igazgatója felismerte, hogy az iskola hírnevének öregbítéséhez jelentősen hozzájárulhatnak a különböző művészeti ágakban elért sikerek. Az elmúlt évtizedekben a reál tárgyak oktatása volt hangsúlyos, a művészeti tárgyak perifériára szorultak, pedig — biztos vagyok benne, hogy a humán tantárgyak legalább annyira fontosak, hiszen nélkülük érzelmileg félembereket nevelünk. Manapság nehéz a művészeti tárgyakat tanítók dolga, mert a mostani körülmények között hogyan lehet a szépről beszélni. Felborult az értékrend: fő cél a kevés munkával köny- nyen megszerezhető anyagiak elérése. S ez a művészi értékek felismerésének a rovására megy. Ettől függetlenül nekem sikert jelent, hogy évente mindig van 6-8 rajzból érettségiző diákunk. Ez azt jelenti, hogy pályaválasztásukhoz, a művészetek iránti sze- retetükhöz mi is hozzájárultunk. A Táncsics Mihály Gimnáziumban alig egy hónapja megnyílt az a galéria, amely elsőként az iskola legjobb diákrajzait tárja az érdeklődők elé. Ha úgy tetszik: ez a nyitótárlat csaknem egy évtizedes keresztmetszetét adja a gimnázium képzőművészeti tehetséggondozásának. Dorogi Istvántól, a kaposvári Toldi lakótelepi iskola pedagógusától szinte ugyanezeket hallottuk: az iskola vezetése fenntartás nélkül támogatja a tehetséggondozást. S hogy mennyire, az a tanítványok, illetve az énekkar „sűrű” programjából kiderül. Aki ismeri, tudja: nehéz a tanár urat szóra bírni, sikereivel soha nem „villog”, beszéljen a múlt és a tervek. Ami azonban egy zenetanárnak nagy sikert jelent: van olyan diákja, aki a Zeneakadémián szeretné folytatni tanulmányait. A tehetséggondozás ezen a területen azt jelenti: felfedezni, megőrizni és továbbfejleszteni a készséget, a képességet. Dorogi István az ünnepségeken való részvételt megmérettetésnek tekinti, műsoruk változatos: a közismert operák részleteitől kezdve a rag- time-muzsikáig, tehát a „könnyebb” műfajig sok minden szerepel. A kórus önálló hangversenyre készül, egyebek mellett a pécsi Székes- egyházban és a kaposvári református, illetve Margit templomban is előadják majd repertoárjukat. Júniusban kezdődik az énekkar finnországi turnéja. Tamási Rita Egyháztörténet és műemlék- védelem Egyháztörténet és műemlékvédelem címmel konferenciát rendezett Budapesten a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Alapítvány és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal. A résztvevők megismerkedtek az egyházpolitika és a műemlékvédelem két világháború közötti kapcsolatával, az esztergomi Ba- kócz-kápolna megmentésével. Az előadások egy csoportja az egyháztörténeti kutatások műemlékvédelmi jelentőségét, illetve a helyreállítások kapcsán végzett régészeti és művészettörténeti feltárások egyháztörténeti és művészeti eredményeit mutatta be. „Szabadságfát” vásárolt a múzeum Értékes XVIII. századi dokumentummal, a Martino- vics-mozgalom úgynevezett „szabadságfájával” gyarapodott a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum irodalom- történeti gyűjteménye. A nemzeti értékként számon tartott dokumentumot a Madách-csa- lád leszármazottaitól vásárolták meg. A „szabadságfa” annak a Madách Sándornak — a költő nagyapjának — a hagyatékából maradt ránk, aki a Martinovics-per védőügyvédje volt. Ő készítette, a fa levelein az összeesküvés résztvevőinek a neve olvasható. Egyesületi Címtár Az egyesületek száma napjaink Magyarországán már 10 ezerre tehető. Sokan szeretnének eligazodni az egyesületek világában. Az egyesületi mozgalom tevékeny közreműködőinek szimpatizánsainak jó hírrel szolgálhatunk: megjelent az Egyesületi Címtár című kézikönyv.
