Somogyi Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 257-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. november 28., szombat Jókai Anna köszöntése A születésnapok mindig alkalmat kínálnak a számvetésre. Ha valaki értelmiségi s íróember, kötelessége is ezen alkalmak kihasználása. A számvetés belső ügy, s végeredménye nem mindig válik közismertté még alkotó embernél sem. De van egy közösségi számvetés is, s aki a nyilvánosság előtt szerepel, méghozzá egy egész országé előtt, annak szembe kell néznie nemcsak az öoportréval, hanem a felkínált arcképvázlatokkal is. Nos, Jókai Anna számára az 1992-es esztendő íróként is, írószövetségi elnökként is nevezetes esztendő. Alighanem még a legszűkszavúbb lexikonok is följegyzik majd, hogy az író életműsorozata ennek az évnek a könyvhetén indult el az összegyűjtött novellák kötetével. A pillanatnyi tervek szerint kilenckötetes lesz a sorozat: regények, kisregények, esszék követik egymást, s mire a kilencedik is megjelenik, bizonyára készen lesz már legalább a tizedik kötet anyaga is, ha nem még többé. A könyvkiadás jelenlegi ínséges esztendeiben különösen nagy dolog egy életműsorozat elindítása, s bizonyára nem is vállalkozott volna rá a Szépirodalmi Könyvkiadó, ha nem tudja, hogy Jókai Anna a hatvanas évek végi indulása után hamar egyik legnépszerűbb írónkká vált. A kiadói példányszámok és a könyvtári olvasói statisztikák adatai mellett író-olvasó találkozók is bizonyságot tettek erről, némelyiken magam is megtapasztalhattam ezt az írói-emberi népszerűséget. Aligha szétválasztható e két dolog. Vannak igen jeles írók, akik szenvednek a közönség- kapcsolat bármilyen közvetlen formájától, s vannak bizony olyanok is, akiket egynémely személyiségjegyük ellenszenvessé tesz. Jókai Anna mindezekre ellenpélda: a művekben megformálódó alkotói én és az emberi személyiség minden lényeges jegyben azonosnak mutatkozik, s ezért nem érheti csalódás azt, aki személyesen is megismerheti őt. Az irodalmat, a bármilyen- fajta értelmiségi munkát szolgálatnak tekinti, olyan belső parancs vezérli, amelynek törvényei elől ő sem menekülhetne, még ha próbálna sem. Nem éppen divatos alkotói ars poetica ez mostanság, de bármiféle divattól függetlenül: időtálló. S kiiktathatatlan létünkből: amíg az emberi nemnek feladatai vannak — s azok vannak bizony, amíg csak létezik az emberiség —, addig e feladatok elől nem térhet ki senki értelmiségi. Természetesen sokféleképp lehet a korok kihívásainak megfelelni, ám az egyik leghatékonyabb mód bizonyára az, ha tudomásul vesszük a művészeteknek születésüktől való feladatait a társadalomban élő ember körül. Bizonyára e törvényszerűség tudomásulvétele miatt is népszerű alkotó Jókai Anna az olvasók körében. S bármily meglepő — főként a mai megosztott szellemi életben —, népszerű ő az írók között is. Október végén volt az írószövetség közgyűlése, ahol Jókai Anna elnöki beszámolóját a hároméves elvégzett munkáról általános elismerés fogadta, különösen figyelembe véve azt is, hogy igencsak nyomasztó anyagi és egyéb gondok között kellett a szövetséget vezetni. Jókai Anna leköszönt tisztéről, írói terveit szeretné megvalósítani, de az általa végzett szövetségi munka legnagyobb elismerését azzal kapta meg, hogy az új választmányba bekerültek közül a legtöbb szavazatot ő érte el. Ez is adjon erőt a tizedik kötethez! Vasy Géza Mellvértes lovagfigura torzója A Budapesti Történeti Múzeum két-három éven belül újjárendezi állandó kiállításait, bővíti az állandó bemutatók anyagát, miközben új összefüggésekre derít fényt. E terv egyik részeként új, reprezentatív régészeti kiállítás nyílt. Az 1974-es ásatásokból előkerült szenzációs szobortöredékek és torzók egy bársonnyal borított teremben várják a látogatót a Gótikus szobrok a budai kiSzerencsés megszállott Beszélgetés Medgyesi Máriával Neve hallatán a nem túl fiatalok nyomban a Hintónjáró szerelemre gondolnak, s ez jót is jelent, meg rosszat is. Jó, hogy évtizedekkel ezelőtti filmfőszerepét nem felejtették el, rossz, hogy nem konkurálhat ezzel az azóta ráosztott sok-sok filmszerep. Dehát nem föltétlenül a tálentum okán látni valakit éjjel-nappal a moziban és a képernyőn. A sikeres életút — óvatos, leegyszerűsített kifejezéssel — a szerencsétől is függ. Medgyesi Máriának a természete szerencsés, és ez talán többet is ér mindennél, hiszen ennek köszönheti, hogy ma is friss, derűs, tettrekész, amit nagyon akar, el is éri, mert nem akar mindent és mindenáron, s ez a szemlélet jellemzi életpályája egészét. — Talán baj, hogy az érdekeim és érzelmeim egymás ellen dolgoztak, de én belehalnék, ha a természetem ellenére kellene élnem. Éppen negyedszázada szerződtem a Fővárosi Operett Színházhoz, végigjátszottam a legjobb szerepeket, a Sybillt, a Mayát, a Csárdáskirálynőt, az Éjféli randevút, ami csak szép és jó az operettirodalomban; és remek Honthy-szerepekkel fejeztem be. Pedig nemcsak ez a műfajom; kétszer kaptam ajánlatot a Nemzeti Színháztól, de nem vagyok csapodár. — Nagyon szépen beszél. Ez mostanában ritka kincs. — Jó tanáraim voltak, és kitűnő gyakorlatom. 1957-ben végeztem a Színművészeti Főiskolán, 58-tól a kecskeméti Katona József Színház szerződtetett, majd a pécsi, veszprémi, győri színház tagja lettem. A vidéki színház életre- szóló útravaló, a műfaji változatosság csiszolja az adottságokat. Mi mindent alakíthattam! Dianát Lope de Vega A kertész kutyája című darabjában, Emíliát Shakespeare Ot- hellójában, Adélét Garda Lorca Bernarda háza című drámájában. Vendégszerepléseim is rendszeresek voltak, klasszikus darabokban is, a pesti Nemzetiben a Félkegyelmű Nasztaszja Filopvná- ját alakítottam, az Operaház társulatával Papagénát a Margitszigeten... Találkozásunk színhelye a Fővárosi Operett Színház Zsebszínházában Mária növendékeinek vizsgaelőadása; szépen énekelnek, jól játszanak és gyönyörűen beszélnek, versmondásuk megállná a helyét a klasszikus prózai színpadokon is. — Már a főiskolán elhatároztam, hogy tanítani fogok. Visítani tudnék, ha tehetségte- lenséget, rossz beszédtechnikát tapasztalok, de kitenném a lelkemet, ha tehetséggel találkozom. Csakhogy az adottságokat fejleszteni kell, s az alapoknál kezdeni. Két éve tanítok a színház stúdiójában, és a rádióból ismert Botka Vali Fiatalok Musical Stúdiójában, beszédet és színészmesterséget. Tizenkét éves kortól tanulnak a gyerekek, nekik vérükben van a játék szeretete, de — talán meglepő is — szeretik az artikulációs gyakorlatokat, a versmondást is. A 18- 23 évesek már Csongor és Tündét játszanak, és teljesült a régi álmom: szakmai zsűri előtt vizsgáznak. A feladat nem könnyű, de megéri. Ha huszonötből öt marrad, érdemes volt. Nem igaz! Egyetlenegyért is érdemes. Megszállottként foglalkozom velük. A zenés műfaj korhatárhoz kötött; egy primadonna pályafutása véges, hacsak nem Honthy-szerű biológiai csodalény, vagy nem tipródik életre-halájra, mindenen átgázolva. Önmagamat sosem tudtam menedzselni, de a gyerekekért mindent megteszek. Ez kitölti az életemet, és a fáradozásom kamatostól megtérül: frissen tart szellemi- leg-fizikailag, életben tartja a kapcsolatteremtő készségemet, a szeretetet. Volt egy átmeneti időszak, amikor kilelt a hideg: mi lesz velem ezentúl. Mostanra elértem mindent, amit célul tűztem ki: eltartom magam — nagy szó! — bár a luxus sosem érdekelt —, időmet tartalmasán kitölti a munkám, rendszeresen úszom, megtanultam varrni, nyaranta dolgozgatok a hétvégi házacskámban. Egyetlen fájó hiányosság, hogy nagyobb utazás már nem fér a költség- vetésembe. De kifogtam ezen is, szenvedélyes kirándulóként járom a budai hegyeket túratársaimmal: ma már meg se kottyan 20-30 kilométeres gyalogtúra. Ki ne hagyjam: angolul is tanulok. De azért a színészettől sem vonultam el, mindig gondol rám valaki, tavaly a rádióban, az idén a Fészekben volt önálló estem, kiváló partnerekkel. Gyakran kérnek fel éjszakai rádióműsorokba, politikamentes témájú interjúkat csinálok a növendékeimmel. Péreli Gabriella Világtörténet jelenidőből rályi palotából című kiállításon. Igazi művelődéstörténeti és régészeti szenzáció volt, amikor Zolnay László, régész fellelte és feltárta a palota szoborleleteit. S ezzel igazolását adta azoknak a humanista leírásoknak, amelyek európai összehasonlításban is előkelő királyi udvari szobrászatról tudósítanak Magyarországról. Nincs semmi túlzás abban a megfogalmazásban, amelyet Zolnay Lászlótól idézünk: „Budai gótikus szoborleletünk a középkori magyarországi művelődésünk egy olyan korszakát dokumentálja, amelynek idején a világtörténeti jelenidőben éltünk. És nem évtizedes vagy évszázados lemaradással kullogtunk utána.” S abban is igaza volt a tudósnak, hogy a művészettörténészek és művészetrajongók, a gótika és a szobrászat kutatói Itália és Franciaország, meg Bécs, Krakkó és Prága mellett most már Budára is elzarándokolhatnak e leletek látványáért. Minden kétséget kizáróan beigazolódott, hogy a szobrok és töredékek nem külföldi műhelyekben készültek. Mégpedig abból, hogy valamennyit a Budához legközelebb eső kőbányákból fejtett kőből faragták. A szobrok a budai udvarban egy hosszabb ideig dolgozó királyi műhelyt hitelesítenek. S a kutatás azt is valószínűsíti, hogy a többféle méretű, többnyire festett szobor Zsigmond korából származott. Különös szoborsors, a plasztikák noha szoborteme-' tőben vészelték át a századokat, mégis eltemettetésüknek köszönhetik megmaradásukat. Hiszen amikor a törökök először Budára érkeztek, ezek a szobrok már rég a földön nyugodtak, I. Ulászló ugyanis kivettette őket a palotából. Különös az is, hogy a középkori szobrászatban szokványos szentek helyett a budai leletben megannyi világi emberábrázolás is fellelhető. Udvari-világi alakok, lovagok, heroldok, királyok, udvari dámák; s természetesen vannak szentek, apostolok és Madonnák és egyházi emberek is. Ezek a töredékeikben, töredezettségükben is gyönyörű szobrok egyenként posztamensre állítva, védőüvegfal mögött láthatók. Hetvenkét — többé-kevésbé ép — szoboralak, fej, torzó és felismerhető töredék van kiállítva. A legtöbb a budai királyi palota előudvarában feltárt leletből, néhány töredék a korábbi ásatásokból és a Nagyboldogasszony plébániatemplomból került elő. Koronás sisakot tartó fegyverhordozó A szoborleleteket korabeli építészeti töredékek, edények, pénzérmék egészítik ki. S alaprajzok, fotók segítik a látogatót a tájékozódásban. Videofilmen pedig megtekinthetik a televízió filmjét 1976-ból a szobortemetőről, s egy-egy filmet a bécsi és a burgundiai udvari szobrászműhelyekről, a magyar műhellyel való párhuzamokat megvilágítandó. Egy régi kép Medgyesi Máriáról . :
