Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-01 / 232. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. október 1., csütörtök Bemutató holnap A jóság brechti véletlensége BESZÉLGETÉS BABARCZY LÁSZLÓVAL Varga Anikó, Kelemen József és Bezerédi Zoltán a főpróbán. (Fotó: Kovács Tibor) Bertolt Brecht drámái gyakran elevenednek meg a magyar színpadokon, mondhatni: a brechti hangulat és gondolatvilág folyamatosan benne lüktet a magyar színházi életben. A köz róla alkotott véleménye mégis a lehető legszélsőségesebb. A JÖVŐNEK IS DOLGOZNAK Zenei centrum Kaposváron Drahos Béla ismét karmesteri pálcával Filmforgatás Tallinban Kissé zaklatott körülmények között indult el Jeles András új magyar filmje. A neves rendező Tallinban forgatta a jelenetek zömét, miközben elfogyasztott három gyártásvezetőt, tetemes pénzt és összeveszett a helybeliek egy csoportjával. Reméljük, a befejezés szerencsés fordulatot vesz, s hamarosan elkészül az izgalmas mü. A testőr a Madáchban Kinyitottak a színházak. Közeleg A testőr premierje is. Molnár Fernec örökbecsűje Vámos László rendezésében kerül színre a Madách Színházban. A főszerepekben Piros Ildikó és Huszti Péter, Psota Irén és Mensáros László, a Kritikus szerepére azonban már készül Koltay János is, mert Mensáros meglehetősen fáradékony. Vámos egyébként egy hetet Münchenben töltött, ahol Lehár operettjével vendégszerepei a Fővárosi Operettszínház. Az idén a bajor közönség kedvence és a Tages Zeitung Rózsa-díjának nyertese az ifjú primadonna, Kalocsai Zsuzsa és partnere Jankovits József. Egy magyar grófnő szerepében vendégeskedik ugyanebben a darabban Pitti Kati, aki a kitűnő helyi specialitásokat megunta és egyik müncheni, de persze magyar ismerőse lakásán hét nyelven beszélő gulyást főzött. Haydn-szentély Fertődön A komolyzene hívei örülhetnek: alighanem világcentrum létesül a fényes fertődi Eszterházy-palotában. A gyönyörű kastélyt szemelte ki egy csupa tudósból álló bizottság a nemzetközi Haydn Akadémia színhelyéül. Újra fel akarják építeni azt a kastélyszínházat, amelyben egykor Mária Terézia, ő császári felsége hallgatta Joseph Haydn mester műveit. Piramis-buli Javában készülődnek az érdekeltek a Nagy Piramis Bulira. Sajnos, az apróbb-na- gyobb bosszúságok őket sem kímélik. Závodi Jánosnak eltűnt kedvenc öreg Gibsonja (gitárja), Som Lajos pedig hol egyik, hol másik haverjánál csövezik, merthogy válófélben van. A piramidális zenészt többször láttuk a tavalyi szépségkirálynő, a vakítóan szőke Michna Orsolya társaságában. Apa lesz Gergely Róbert Tallós Endre, valaha jónevű karakterszínész, pályája zenitjén halt meg. Táncosnő felesége két pici lánnyal özvegyült meg. A kislányok gyönyörű nőkké serdültek és folytatták szüleik mesterségét. Tallós Ritát Kováchi János rendező fedezte föl a Cha-cha-cha című filmben. Rita Barbinek Péter színész felesége és ifjú anya. A húga, Andrea az Operettszínház táncosnője, s most várja első gyermekét, akinek apja Gergely Róbert. Aki viszont nem más, mint Vajek Róbert rádióriporter és Vajek Judit volt tévéhíradós fia. A kíméletlen kérdező egy ideje nem tűnik fel a képernyőn, átmenetileg — vagy végleg? — abbahagyta a szakmát, jól menő butikot nyitott. A kaposvári Csiky Gergely Színház műsorfüzetében is viszonylagos rendszerességei fellelhetők Brecht-darabok; ebben ez évadban A kaukázusi krétakör című drámát viszi színre a társulat Babarczy László rendezésében. A főpróbahét közepén, amikor a több mint egyhónapos munka a finiséhez közeledik, ültünk le íróról és darabról beszélgetni. — A rendező szerint mi az oka a Brecht-drámák rendíthetetlen népszerűségének az alkotók körében? — Azt hiszem, hogy Brecht a huszadik század legfontosabb drámaírója, és ez aligha vitatható. Darabjainak olyan bonyolultsága és olyan rétegei vannak — természetesen léteznek primitív Brecht-értel- mezések, de ezek egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak —, amelyeket senki nem tudott ebben a században olyan jól és élesen, olyan Valahol füves dombok között és csendes vízparton, fagyos pusztákon és szélcserzett bércek bölcsőjében született. Csillagok alatt... S hányszor sírt-nevetett a lélek, míg a számtalan ismétlés az emlékezetbe edzette, akár a szívdobogást? Annyi bizonyos: már a történelem első szertartásait, törvényeit a zene hangjaihoz szőtték. Ma is korlátlan hatalmat ad annak, aki ért a nyelvén; amit elmondani, leírni, kifaragni nem lehet, azt dalokkal üzenik az emberiségnek. Nincs, ami könnyebben születne, kacé- rabban változtatná önmagát, valójában mégis állandóbb maradna, mint a hang. A zene csalhatatlanul mutatja: merre fordul a föld. Ha a korszak nyugtalan, disszonánsán kommentál: indulók üstdobja harsogja túl ilyenkor a népdal tiszta hangját. Vagy hamisan hangolt zongorákon írnak kottákat csillogónak-vil- logónak tetsző táncdalfesztiválra. Amúgy zenét hallgat manapság öreg és fiatal — a megfoghatóan elmondani, mint ő. Azt gondolom, hogy ő az abszolút huszadik századi drámaíró. Ez az egyik ok. A másik ok pedig az, hogy a Brecht-színház színész- és társulatnevelő ereje egészen különleges. Nálunk sok fiatal színész bontogatja szárnyait, akiknek ki kell járniuk ezt az iskolát, hogy eléggé hatékonyan, eléggé biztosan műkö- dőek' legyenek. — Mi az oka annak, hogy A kaukázusi krétakört szemelte ki? — A kaukázusi krétakör szívügyem, egyszer már megrendeztem korábban Pécsett. Brecht egyik központi mondanivalója, hogy az ember talán legemberibb képessége az, hogy érdekei ellenére tisztességes és erkölcsös legyen. Ebben a világban, ahol mi élünk, azt hiszem nem kell magyarázni, hogy ez menynyire fontos gondolat. Nagyon technika éjjel-nappal ontja magából a zörejeket és slágereket. Hová tűntek a hosszú esték, amikor összesereglett a rokonság, s a közös nótázás szüneteiben megdiskurálgat- ták örömeiket, gondjaikat? Persze, akadnak közösségek Somogybán is, amelyeknek ünnep, ha ellátogat közéjük a zene. Élnek még karnagyok, akik képesek rendszeresen 30-50 embert maguk köré gyűjteni egy-egy apró faluban, s hosszú esztendőkön át dolgoznak egy koncert sikeréért. Nagyon meg kell(ene) becsülni őket — múltunk fontos darabkáit őrzik. „Muzsika a fülemnek” — szól a mondás, s valóban: mindent zenének érzek, ami kedves nekem. A dal hát életünk hűséges kísérője: a születés, a diákkor, az esküvő, no és a halál is mind-mind a sors élő és lelketlen visszhangját gerjeszti. Amúgy a világ csupa izgalom, titok, gyönyörűség — s csupa ellenség, akit ki kell engesztelni. A rejtelmek kulcsa persze a szám: a galakpontosan elmondja a darab: az, hogy ez a történet jó véget ér, az egy abszolút véletlen. Nagyon pontosan kifejti az író, hogy a valóságban a történetek nem érhetnek jó véget. Ez a probléma nemcsak Brechté, a miénk is, az életünké. Nyilvánvaló, hogy az érdekeink nagyon sok esetben mást diktálnak, mint az erkölcseink, és választanunk kell. — Nagyon fontos szín az előadásban Eörsi István fordítása és az eredeti Des- sau-zene. — Ez egy különleges alkalom, mert az eredeti Des- sau-zene a maga teljességében még soha nem hangzott el magyar színpadon. Ugyan én is a Dessau-zenét használtam régen, de az énekes nem énekelt ennyit, mert egész egyszerűen az akkori Garai Gábor-fordításra nem tudtuk megcsinálni. A Nemes Nagy Ágnes-féle fordítás pedig Maros Rudolf zenére készült. Tehát az eredeti színpadi zene a maga teljességében, elénekelve szólal meg először. (Balassa) tika mozgását, a földi ritmust is az szabályozza. De ha a szám (lásd a továbbiakban: akár mint villanyszámla, fűtésszámla, adó, emelkedő árak) a könyörtelenség, az idő az elmúlás, a visszafordíthatatlanság, akkor a zene a kiengesztelés, a szerelem nekem. El is kényeztet bennünket: nem kell németül megtanulni, hogy érthessük Beethovent, s a Beatlesért is rajonghatunk anélkül, hogy egyetlen szót is beszélnénk angolul. Az emberiség anyanyelve a zene. A Balaton felől érkező langyos éji szellő megszorult a nyírfák között. Gőgösen nézett szét a tájon, a levelek fejüket rázva kacagtak rajta. A szél nem süvöltött semmit, csak felemelte nádpálcáját. A parti köveken dúr akkordként szétpattanó vízbuborék habozva húzódott vissza. Per- metében sirályok kórusa énekelt. Síneken zakatoló kerekek ritmusára táncolt a fák ágai közé a hajnal. Felvirradt a zene világnapja. Czene Attila — Egy zenésznek az a legszebb ajándék, ha hangversenyt adhat — mondta Kokas Ferenc, a nyár végén megalakult Kaposvári Kamarazene- kar szervezője. Ajándékban — úgy tetszik — nem szenvednek majd hiányt muzsikusaink, mert hála a város patrónusainak, a kulturális bizottságnak és a Mikrokozmosz Alapítványnak, soha olyan támogatást nem kaptak, mint idén. Persze a siker nem csupán az anyagiaktól függ. A szimfonikusok kamarazenekarrá alakulása, a színházzal kialakított új, békés kapcsolat, a Nemzeti Filharmóniával felújított „frigy” mind azt jelzik: a szervezők, a zeneiskola pedagógusai a jövőnek is dolgoznak. — Drahos Béla az egész évi zenei program nívóját garantálja — nyilatkozta Csupor László, a zeneiskola igazgatóhelyettese. A világhírű fuvolaművész egyre gyakrabban nyilvánítja ki a szülővárosa iránti szeretetét azzal, hogy a rangos zenei rendezvényeken karmesterként lép a színre. Tavaly a Varázsfuvola koncertelőadását dirigálta nagy sikerrel, az idén a Pergolesi Stabat Mater, Mozart Figaró házassága valamint a zenei világnap tiszteletére rendezett hangverseny és több, nagyobb volumenű zenekari darab előadásának karmestereként üdvözölhetjük a pódiumon. A Rádiózenekarból az Állami Hangversenyzenekarhoz szerződött fuvolaművész és dirigens a világ minden táján koncertezik. Kevéske szabadidejét áldozza arra, hogy városunk zenei élete még ígéretesebb, színesebb legyen. Vavrinecz Béla ugyancsak Kaposvár neveltje; szerzői estjén önálló hangversenyt rendez a kaposvári kórusoknak és a kamarazenekarnak. Rózsa Pál Concerto fuvolára és kamarazenekarra című műve is a szülőföld iránti vonzódás jegyében fogant, míg Somogyi Pál a tavaszi fesztivál nyitó- hangversenyére komponálta meg legújabb művét. Kiváló kórusaink és vendégelőadók teszik változatosabbá zenei életünket, amelyből nem maradhatnak ki az ifjúsági hangversenyek sem. Az évközi nagy ünnepek sorában a karácsonyi muzsika most eltér a hagyományostól, és csak a zeneiskola szervezésében fellépők küldenek „angyali üdvözletét” a református templomból. A jó programhoz jó közönség kell. Úgy tetszik, ebből sem lesz hiány: a bérletek árai nem emelkednek, sőt a nyugdíjasok ingyen hallgathatják a hangversenyeket. Azért persze nem minden fenékig tejföl a zene birodalmában sem. Hiányzik egy-két képzett vonós és fúvós a kamarazenekarból, s egy jó akusztikájú hangversenyterem. Hiányzik a zene temploma, amelyben a világnézet és a vallási hovatartozás nem szab gátat az értékes művek felcsendülésének. Reménykedjünk, hogy a közeljövőben muzsikusaink rátalálnak a legszebb hangzású „templomukra”! Addig is, a zenei világnap ünnepi hangversenyén — amelyet a Polgár- mesteri Hivatala támogatásával rendeztek meg — október 5-én este 19 órakor a református templomban hallgassuk békességben Corelli G-moll Concerto Grosso, Mozart Fuvola-hárfa verseny és az A-dúr szimfónia című műveit olyan neves művészek interpretálásában, mint Sipkái Deborah hárfaművész és Drahos Béla fuvolaművész. A műveket ugyancsak Drahos Béla vezényli. A koncert bevételét a Mikrokozmosz Alapítvány javára fordítják a szervezők. Várnai Ágnes SOLTI GYÖRGY KITÜNTETÉSE m A világhírű magyar származású brit karmester, Solti György Koppenhágában, miután átvette a „The Sonning Music Award” díjat, amit 80. születésnapja alkalmából adományoztak a művésznek. Az emberiség anyanyelve Néhány gondolat a zene világnapjára
