Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-01 / 232. szám
1992. október 1., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 A VASÁRNAP DÉLUTÁN A SZERELEMÉ A kaposvári három nővérke Akad olyan beteg, aki csak Rita Pavonénak szólítja a gondos Molnár Tünde nővért. (Fotó: Kovács Tibor) Megvallom őszintén kicsit féltem ettől a találkozástól. Féltem attól, hogy koraérett, megkeseredett, fásult emberekkel kell beszélgetnem, s csak abban reménykedtem, hogy a szakdolgozók 5. budapesti kongresszusának kaposvári résztvevői őszintén mondják el gondjaikat. Tíz fiatal kórházi dolgozó vett részt a nemrégiben Budapesten megtartott eszmecserén és közülük három — egy szülésznő, egy sztomaterápiás nővér és egy védőnő — vállalta a beszélgetést. Hófehér köpenyükön egy foltot sem fedezett fel a „kandi” tekintet, mosolygós arcukon nyoma sem volt a fáradságnak, pedig ugyancsak benne voltak a munka dandárjában. Szilágyi Szilvia a Munkácsy gimnázium és szakközépiskola növendékeként három éve diplomázott szülésznő már sok apróságnak segítette a világrajövetelét. Ennyi gyakorlat után nem sok újat mondhattak neki társai a kongresszuson. Ami újdonságként hatott, az a számítógép-rendszerrel kombinált ultrahangdiagnosztika volt. — Igaz, hogy az osztályunkon nincs ilyen érzékeny készülék, mégis sokat lehetett tanulni az előadásból — mondta. — A gép láthatóvá tette a leggyakoribb fejlődési rendellenességeket: a nyitott hátgerincet, a vízfejűséget, valamint a farkastorkot és nyú- lajkat. Az ultrahangos korai felismerés lehetővé teszi, hogy időben megszakítsák a terhességet — magyarázza. Örömmel beszél az „apás”szü- lések tapasztalatairól, arról, hogy mindig szülésznőnek készült és a nehézségek ellenére sem jutott még eszébe, hogy mást csináljon. — Éppen most csalogattak egy hatezer forinttal többet fizető állásba — kapcsolódik a beszélgetésbe a törékeny termetű Tolnai Anikó védőnő. — Nem mentem el. Egy éve végzett a szakközépiskolában, és — szerencséjére — idén már új, szép környezetben taníthatja az anyukákat arra, hogy miként kell szoptatni a kisdededet. — Szülés után sokkal sérülékenyebbek, nyugtalanabbak az kismamák — mondja —, de nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a kitartó, türelmes tanítás után elkezd szopni a baba. Anikó már arról is tapasztalatot szerezhetett, hogy mennyivel jobb, ha az újszülött az édesanyja mellett kap helyet. Kongresszusi élményei közül a rendi ápolónők megjelenését említi. Úgy véli, hogy mentálhigienesen sokkal többet tudnak adni a betegeknek, mint a hagyományosan képzettek.— Jöjjenek! — mondja meggyőződéssel, de Molnár Tünde sztomaterápiás nővér egy kicsit megingatja a bizalmát. — Lehet, hogy a leki vigaszt jobban képesek átadni, de a gyakorlatban egy kicsit suták — állítja. — A világi nővérek sokkal talpraesettebbek, gyorsabban megoldják a problémákat. — Örömmel jövök dolgozni, és mindennap van olyan esemény, amiért érdemes ezt csinálni. Pedig az I. számú sebészet nem szanatórium. Súlyos állapotú, magatehetetlen, többnyire idős, operált betegeket kell gondoznia és megadni nekik a lelki nyugalmat, a jövőbe vetett hitet. Még akkor is, ha tudja, sokuknak már nincs visszaút. — Gyakran furdal a lelkiismeret, hogy vajon jól teszem-e, amikor a gyógyíthatatlan beteget biztatom: meggyógyul. A kérdésre magamnak kell nap mint nap megadni a választ, és ez kimerítő. De amikor reggel belépek és azt hallom: olyan nehéz volt a nap nővérke, maga nélkül, akkor minden fáradtságom szertefoszlik. Hála? Igen, az jólesik, de nem a pénz! Azt megalázónak tartom; nem a pénzért csinálom. Ha fele annyit fizetnének, akkor sem hagynám itt őket — mondja, és szinte megdöbbenek nyílt, határozott hangjától. — Persze azért jólesne, ha a szakmai továbblépésemet „díjaznák”. Már májusban elvégeztem egy sztomaterápiás tanfolyamot. Ez volt országosan az első ilyen kurzus, és mindössze negyvenen kaptunk képesítést, ígérték már akkor a feljebbso- rolást, de nem történt semmi. Vágyai közt egy önálló sztomaterápiás gondozó vezetése szerepel. Egy olyan helyé, ahol minden rászorulónak megadhatja azt, amit senki mástól nem kaphat meg: az értő, szerető gondoskodást. Molnár Tünde a kongresz- szuson nagy sikerrel tartott előadást a szakterületén szerzett tapasztalatairól. Sajnos sok újat tudott mondani azoknak, akiknek még hiányzik ez a képesítése. Elgondolkodom. Ezek a nővérkék tehetségüket, rátermettségüket tekintve orvosnak is kitanulhattak volna. — Soha nem akartam az lenni — mondja Tünde —, a mi munkánkban az a szép, hogy mindig betegközeiben vagyunk. S hogy gondolnak-e a jövőre, van-e udvarlójuk, szabadidejük? A kérdésre felderülnek. — De még mennyire! — vágja rá a legcserfesebb. — A vasárnap délután a szerelemé... Várnai Ágnes Egy „Csipet” Endrédről Csipet címmel megjelent a balatonendrédi általános iskola lapja, amelynél mi sem bizonyítja jobban: az iskola falain belüli élet meghatározója a pedagógusok, diákok, szülők és a község elöljáróinak viszonya, egymás tisztelete. Balaton-közeli településünk új, a hagyományos tantárgyi kereteken túlmutató ismereteket nyújtó diáklapja ezt tükrözi. Megszületése a tanulóifjúság, a diákönkormányzat szándékának éppúgy köszönhető, mint Varga Andreának, az iskola fiatal pedagógusvezetőjének. Hungarian Jazz Supergroup ’92 Ismét dzsesszkoncertre invitál bennünket a kaposvári Városi Művelődési Központ dzsesszkocsmája szombaton este nyolc órától. Az előadók modern, energikus, lendületes dzsesszt adnak elő, amely kifejezetten a négy zenész számára íródott. Babos Gyulát nem kell bemutatni, mivel pályafutása a hazai dzsesszked- velők között közismert. Csep- regi Gyula és Vasvári Pál az utóbbi évek hazai sikerzenekarának, az In Line Groupnak a vezetői. No, és Kőszegi Imre, a szakma, valamint a közönség egyöntetű véleménye alapján az első számú magyar dobos. A Föld kaland, ilyesmi... A Kispál és a Borz együttes koncertet ad holnap este hét órától Kaposváron, a Szakszervezetek Székházában. A Föld kaland ilyesmi... című lemezüket mutatják be. Peace child — a béke gyerekei — alapítvány támogatásával a nyáron tizenhét magyar középiskolás utazhatott az amerikai York városkába, ahol a helybéli diákokkal egy közös színielőadáson mondták el véleményüket az emberiség örök vágyáról: a békéről. A tizenhét magyar fiatal között volt Fábián Andrea, a fonyódi postaforgalmi szak- középiskola negyedik osztályos tanulója és a szintén Fonyódon, a Mátyás Király Gimnáziumban tanuló harmadikos Horváth Balázs. Velük beszélgettünk élményeikről. — Egy iskolagyűlésen hallottunk arról, hogy a Pécsi Kisszínház meghallgatást tart azoknak, akik szeretnek és tudnak is verset mondani, táncolni, énekelni. Legalább ötven jelentkező volt, közülük választottak ki bennünket — kezdte Fábián Andrea, s mintha újra a meghallgatáson lenne, fölidézte a Ha felmegyek a budai nagy hegyre című népdalt és Petőfi Nemzeti dalát, amit Pécsett énekelt és mondott el — sikerrel, mert Bagossy László bevette az Amerikába készülő csapatba. Horváth Balázsnak köny- nyű dolga volt, amikor felszólították, hogy ropjon egy táncot, hiszen a gimnázium néptáncegyüttesének oszlopos tagja. Persze énekelnie is kellett, de a legizgalmasabb feladata az volt, hogy egy lánnyal némán eljátsz- hatta a Rómeó és Júlia erkélyjelenetét. Balázsnak az sem jelentett gondot, hogy angolul beszéljen — ez is feltétel volt, hogy kijussanak Amerikába —, hiszen angol szakos, ám Andrea mellé tanárt volt szükséges fogadni, hogy a nyárra megszólalhasson ezen a nyelven. — Miről szólt az általatok előadott darab? — Egy kosárlabda-mérkőzés szünetében tüntetnek a diákok, így indult a darab. Két táborra szakadnak a fiatalok, dulakodnak. Egyszer- csak megszólal a rádió és közli, hogy távoli országban atom katasztrófa történt. Egy óvóhelyre sietnek, itt barátkozik össze a két tábor, ösz- szetartja őket a félelem, az aggodalom, a segítőkészség, s egy fiú és egy lány szerelme... Segítségre sietnek a katasztrófa helyszínére, számos országon haladnak át, és mindenhol segítenek a betegeken, a kábítósokon, a rászorulókon. Peace- child — a béke gyerekei, hirdeti nevében az alapítvány. A Yorkban történtek a gyerekek hitvallását fejezték ki. — Andrea, hamarosan postáskisasszony lehetsz, hiszen végzel. — Szeretnék továbbtanulni, a színművészetire jelentkezem. — No csak, ennyire beleszerettél a színházba? — Már gyerekekoromban is szerettem játszani. — Balázs? — Én üzletember szeretnék lenni vagy színész. Még nem tudom. — Gentleman — fűzte hozzá Andrea. — Már gentleman vagyok — nevetett föl Balázs. Sikeres tanulást, boldogulást — fiatalok. Horányi Barna A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató Kft ajándékával A szeptember 17-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: Chorus. A nyertes Endrefi Éva gyékényesi olvasónk. Gratulálunk! Művésznéven Több közismert magyar énekes polgári neve körül titok lappang. Rejtvénysorozatunkban szerepelt már néhány álneves zenész. Ebben a témában ma újabb négy popénekes fotóját mutatjuk be. Igazi nevükre nem kérdezünk rá, mivel anyakönyvezetten alig ismertek a könnyűzene világában. Felfedjük a titkot: fényképük alá az eredeti nevüket írtuk. Az előadók művésznevét küldjétek be megfejtésül! (Bár egyikük nemrég „eldobta” korábbi becenevét, és új lemezanyaggal akar berobbanni a poppiacra. Csak az a kérdés, milyen új nevet talál majd ki. Ez még a jövő zenéje.) Megfejtéseket október 12-ig várunk, eredményt 15-én hirdetünk. 1. Varga Elvira 3. Marosi Z. Tamás 2. Túri Lajos 4. Horváth Zsolt A béke gyerekei Yorkban Banda Zoltán rejtvényrovata
