Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-31 / 256. szám
r 6 SOMOGYI HÍRLAP — MINDENSZENTEK 1992. október 31., szombat Temetőre hantot szór a feledés Gaz a síron. Az eltemetett temetőnél nincs szomorúbb. Amikor az elhunyt lelkek eleven-élő emlékeit viszi el a kaszás, amikor a holtak sírján gaz nyúlik az égig. Mert a mentsvár halála ez, az utolsó remény elmúlása. Ez maga a nem-lét — ez a feledés. Zsippó. Szívet szorít a látvány. Óriás gaz éli világát a temetőn, embernagyságún burjánzik a domboldalba ágyazott szerettek nyughelyén. Öntöttvas feszület. Mögötte elhullott magból sarjadt ki a fácska — milyen érdekes, hogy éppen a Megfeszített emléke tövén! Sűrűn nőtt cserje óvja Szűz Mária kőszobrát is — meredt tekintete nyugalmat áraszt, mintha nem bántaná az irdatlan gaz-világ. Isten dicséretére emeltette Jakab István és Krokovits Teréz 1897-ben — INRI, feszület most kőből —; a test melltájékon szétválik, í mester keze két részletben vájta le a fölöslege a tömbről. Giz-gazt terem a föld ezen a pontor is. És a sírok. Imitt-amott ápoltan mesélik: a m emlékünk gondos kezek éltetik! Van, hol köp jafa súgja halkan ugyanezt. Mellettük fake reszt, földig rogyottan, szomorún-szótlan mu tatja: senkim sincs e világon... A harangláb irányában ballagok, rózsatövi! marasztal: maradj még! Hadd regélem el, k mindenki tapodta e földet, mi lett az emléke zőkkel! És hogy miért nincs szomorúbb az el temetett temetőnél. Amelyre hantot szór, érdé; marokkal, az örök feledés. Balassa Tárná: MÁR A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN IS Ünnepnap minden szentnek Mindenszentek, azaz a létező szentek napja a római katolikus egyház legrégebbi ünnepei közé tartozik. Hivatalos latin neve: testűm omnium sanctorum, azaz az összes szentek és üdvözültek közös ünnepe. Már az ősegyházban is volt a vértanúknak közös ünnepnapjuk, amiről Aranyszájú Szent János püspök és egyháztanító (344- 407) is tanúskodik. A görögök ezt az ünnepet ma is tartják, mégpedig a pünkösd utáni első vasárnapon. Rómában a Pantheonnak keresztény templommá alakítása adott alkalmat hasonló ünnep rendszeresítésére 609-ben. Ezt, az eredetileg május 13-án tartott ünnepnapot IV. Gergely pápa (uralkodott 827-844) helyezte át november 1-jére, s azóta az egész Nyugati Egyház (a római katolikus egyház) ezen a napon ült mindenszentek ünnepét. Mindenszentek a keresztény művészetben is gyakran témája a festőknek. A Jelenések könyve 4-7. fejezeteink illusztrációjaként már az őskeresztény bazilikák apszisain és diadalívein találkozunk az Isteni Bárányba Majes- tas Domini (Fenséges Úr) vagy a Rex Glóriáé (Dicsőséges Király) ábrázolásaival, a négy élőlény, vagyis az evangélisták (Máté, Márk, Lukács, János) jelképeivel — ember, oroszlán, tulok, sas —, a huszonnégy vén, az apostolok és más -megdicsőültek körében. Ebből származott a mindenszentek megjelenítésének az a módja, amelyet a legtökéletesebben a Van Eyck testvérek — Jan és Hubert — a genti oltáron oldottak meg (Jan 1390-1441, Hubert 1370-1426). A németalföldi Gent városka St. Bavo-templomában látható oltárkép, amelynek címe A Bárány imádása, ragyogó színeivel, a széles tájképi háttérbe komponált sokrétű tömegábrázolásával ma is a korai németalföldi festészet legszuggesztívabb emlékei közé tartozik. A szentek csoportosítása a Mindenszen- tek-litániájának rangsorolását követi. A Mindenszentek-litániája rövid könyörgések sorozata az ismertebb szentekhez. Az V. században már mondták, keletkezésének pontos idejét nem ismerjük. Ma az egyház három alakban használja. Mégpedig rendes alakjában keresztjáró napokon, az egyházi rend feladásánál és templomszenteléskor. Rövidített formában húsvét és pünkösd előnapján, és valamikor az ünnepélyes kereszteléskor, ha püspök keresztelt, miközben a keresztelőkúthoz (a medencéhez) vonult, és végül mint a haldoklókért való imák részeként. Magyar népszokások is kapcsolódnak mindenszentek ünnepéhez. Miután azonban mindenszentek november 1-jei ünnepét november 2-án a halottak napja követi, a nép tudatában a mindenszentek összekapcsolódott a halottakról való megemlékezés ünnepével. Általános szokás ezekben a napokban a hozzátartozók sírjának megtisztítása, virággal díszítése, és gyertya gyújtása. Helyi szokásként Göcsejben mindenki annyi verset harangoz- tat, ahány halottja van. Másutt a koldusokat ajándékozták meg erre az alkalomra sütött cipóval, kaláccsal, rétessel. Ahol szokásban volt régen a halott-etetés, ott a bőséges lakomázás, néhol mulatozás után, éjszakára a család halottainak terítettek — azon hiedelem szerint, hogy ezen az éjszakán a halottak felkelnek sírjukból. E nap parancsolt egyházi ünnep volt. Mindenszentek november 1-jei ünnepe a nem hívő emberek tudatában gyakorlatilag összeolvadt a halottak napjával, s nem ritka, hogy a kettőt összekeverik vagy hovatovább november 1-jét tekintik halottak napjának. Cs. K. A Von Eyck testvérek pesti oltárképe
