Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-31 / 256. szám

1992. október 31., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Ingyenes riasztó mozgássérülteknek A mozgássérültek siófoki körzeti csoportja kétnapos ki­rándulást szervezett Sopron környékére. A 45 tagú társa­ság átlátogatott Ausztriába, megcsodálta a fertődi kastélyt, megtekintette a Kőszívű em­ber fiai című filmből ismert kő- hidai kőfejtőt. Hazafelé egy délutánt töltöttek Bükk-fürdőn. Orbán Dénes, a körzeti cso­port vezetője elmondta, még mindig tudnak adni tagjaiknak ingyenes autóriasztót. Holnaptól csak a kompok járnak A Mahart Balatoni Hajózási Kft ma közlekedteti utoljára Siófok-Balatonfüred-Tihany között a napi három menet- rendszerű járatát. Ma fordul­nak utoljára Fonyód és Bada­csony között is a motorosok, holnaptól csak a kompok jár­nak óránként az északi és a déli part között. „Rendőr- kongresszus” az Aranyparton Ma zárul a Független Rendőrszakszervezet harma­dik országos kongresszusa a siófoki Aranyparton. Az ér­dekvédelmi egyeztetésen kí­vül ma tisztújítás is lesz. Gyémánt­diplomások a városházán Molnár Árpád polgármester családias hangulatú ünnep­ségen köszöntötte az 50-60 esztendeje oklevelet szerzett siófoki pedagógusokat. Ke- cedy Ferenc és Lendvai Pál gyémánt, dr. Visnyei Fe- •encné és Sípos Béla pedig arany oklevelet kapott. Látrányi tervek Kazettás szennyvíztisz- ító-telep építésére nyújtott be pályázatot céltámogatásra a átrányi polgármesteri hivatal. Ha megkapják, 1993-ra elké­szülhet. Jövőre a DRV tisztí- óberendezést épít be a vízhá- ózatba, így nem kell nitrátos, 'asas vizet inni a település Iá- sóinak. Decemberig kiépül a elefon gerincvezetéke. Két­száz vonalat kapnak: ebből száznegyvenre már benyújtot- ák az igényüket a látrányiak. Haltelepítés a Balatonon Október hónapban össze­sen 40 ezer darab első nyaras süllőt helyeztek a Balatonba a lalgazdaság szakemberei. Hétfőn folytatódik a telepítés, záz mázsa ponty kerül a óba. Az év folyamán még öt agonnyi 20-40 dekás pon- yot tesznek a Balatonba, najd 200 ezer balin is kerül nelléjük. VÁSZONRA KENTÉK A POLGÁRMESTER APJÁT Kihalt a Kunffy-képtár — Hetente talán ha tízen lá­togatják a képtárat — mondja Németh István gondnok, aki „civilben” Somogytúr polgár- mestere. — Pedig szerintem gyönyörűek Kunffy Lajos ké­pei, meg a korabeli bútorok, melyek között az Európa szerte híres művek születtek. Kérdem tőle: a háromszáz­huszonnyolc kép közül van-e kedvence? Habozás nélkül vezet beljebb, aztán megáll egy hatalmas festmény előtt. — Ez a kilencéves fiúcska a képen az apukám — mutatja. — S a körülötte „szereplők" is rokonok: nagybátyáim, nagy- nénéim. A többi vásznon szin­tén számos családtag tűnik fel, mert nagyapám volt az első bérese Kunffynak, aki 1200 holdon gazdálkodott. A megyei múzeumigazga­tóság tartja fenn a múzeumot, a falusiak meg némi pénzzel és szakipari munkákkal segí­tenek. Most újították fel pél­dául a szobrokat. — Iskolai csoportokra szá­míthatunk leginkább — mondja még Németh István, aztán tovább söpri az udvart. — Tiszta dzsungel volt a 2,3 holdas park, amikor átvettem; van munkám bőven. De jól ér­zem magam, s ami fontos: in­nen rálátni az egész falura. Czene Attila „Megfulladunk a papírmunkában Kötesd építkezések — Tizenhárom közigazga­tásilag együtt töltött év után tavaly január elsején vált el községünk Balatonszárszótól — mondja Lovász Zoltánná, Kötcse jegyzője. — Az első, úgymond „tapogatózó" évben létrehoztuk a polgármesteri hivatalunkat, melyet a régi tűzoltószertárból alakítottunk ki. Elindítottuk a gyermekin­tézmények; az óvoda, iskola felújítását, a művelődési ház rekonstrukcióját. Az 1992-es évre már áttekinthetőbbé vált anyagi helyzetünk, s 19 millió 147 ezer forinttal indultunk terveink megvalósításának. A korábban elkezdett munkák nagy részét az idén befejez­zük. Az iskola teljes felújítása 5- 7 millió forintot emészt fel. Bent a konyha, a szertár, az osztálytermek, kint a csator­názás, udvarrendezés, kézi- labdapálya kiépítése volt a feladat. Az iskolakertben — amely belterületi gyümölcsös — negyven személyt befogadó honismereti táborhelyet alakí­tunk ki. Megvalósítása 3-4 millió forintos összetett beru­házás, melyet pályázat elnye­résével szeretnénk kivitelezni. Ha megkapjuk a szükséges pénzt, jövő nyáron már indul­hat a táborozás. A 30 szemé­lyes óvodát kívül-belül telje­sen átalakítottuk, kertjébe új játszóhelyet készítettünk, par­kosítottunk. Jövőre egy 70 négyzetméteres tornatermet szeretnénk; ez három telepü­lés alsótagozatosai mozgás- lehetőségét tenné lehetővé. A tervet céltámogatásból sze­retnénk megvalósítani. A kul- túrházban házasságkötő ter­met alakítottunk ki, rendbe tet­tük az előterét, kicseréltük aj­tóit, ablakait. A külső tataro­zással még ebben a hónap­ban végzünk, a belső rekonst­rukció, a tánc- és színházte­rem helyreállítása a jövő fel­adata. A szolgálati lakásokhoz garázsokat építettünk. Társa­dalmi összefogással rendbe tettük a temetőt, felújítottuk ravatalozóját. Kivittük oda a vezetékes vizet is. Hozzájárul­tunk a plébánia felújításához. Támogatjuk a sport és önvé­delmi egyesületet. — Milyen a munkalehető­ség? — A 641 lelket számláló te­lepülés lakóinak több mint fele idős ember. Kevés a fiatal; nincs munkalehetőség. A sző­lőfeldolgozóban és a cukrász­üzemben dolgozik néhány ember. Öt munkanélkülit az önkormányzat foglalkoztat; ők tartják rendben a falut. Har­mincöt embernek nincs állása. — Melyek az elmúlt időszak tapasztalatai? — Minden pályázati lehető­séget meg kell ragadni, mert „kint” vannak a pénzek. Az in­tézmények működtetése iszo­nyatosan drága, a kis telepü­lések megfulladnak a papír­munkában. De ma nemcsak a közigazgatás területén van káosz. (Czenus) Egy útkereszteződés lámpái Siófoki kislány a bécsi zeneakadémián Nappal sárga, éjjel piros — Siófokon, a 65-ös főút és a Tanácsház-Semmelweis utca kereszteződése a város legveszélyesebb csomópontja — hívta fel figyelmünket dr. Kovács Zsolt, a helyi mentőál­lomás főorvosa. — Mégis sokszor előfordult már az év során, hogy az említett ke­reszteződés rendőrlámpái napközben sárgán villogtak. Az a véleményem, hogy a lámpáknak működniük kell; az élet és a testi épség ne legyen veszélyeztetve. Megkérdeztük Kardos Ist­ván századost, a Siófoki Rendőrkapitányság közleke­dési osztályának vezetőjét. — A rendőrlámpákat a Ka­posvári Közúti Igazgatóság üzemelteti, s a szántódi üzemmérnökség közúti ellen­őrei figyelik működésüket — mondta. — Ez év áprilisában valóban sűrűn villogott a sárga a kórházi kereszteződésben, s épp ezért a hagyományos égőket hatszáz órát üzemelni képesekre cserélte ki az igaz­gatóság. A nyári szezonban kétszer, s most nemrég is elő­fordult hiba, de azt rövid időn belül kijavították. Voltak bal­esetek a kereszteződésben, de nem több, mint más ha­sonló forgalmú csomóponton. A többségnek bosszúságot okoz, ha napközben hosszú perceket kénytelen várni a sárga alatt; a rutintalan úrve­zetők ugyanis szinte képtele­nek nagy ívben balra fordulni. Ugyanakkor nemegyszer elő­fordult már, hogy a késő esti, kora hajnali órákban elhagyot­tan „szunyókáltam” a rendőr­lámpa pirosa alatt, s egyma­gám vártam a „szabad utat”. De ugye, már megtanultuk, hogy mindenben türelmesnek kell lennünk?! C. Cs. TÉRKÉPRE FESTIK MAGUKAT Bányászok költöztek Szálúdra Csendes őszi délutánját éli Szólád. Az utcákon sehol egy lélek. — Kinn, a mezőn dolgozik mindenki, meg a szőlőben — magyarázza Vörös Gyula, aki igazgatási ügyekkel foglalko­zik a polgármesteri hivatalban. — A legtöbb helybéli egyéb­ként a Balaton-parton talált munkahelyet magának. Es­tére, amikorra megjönnek a busszal, s a sötét véget vet a. dolognak, a pincéknél is, „megtelnek” majd az utcák, a járda szélére ácsolt padok diskuráló emberekkel. — Nezde-pusztára turista- paradicsomot terveztünk — mondja még Vörös Gyula. — Afféle külterület az a falu hatá­rában. A termelőszövetkeze­tet már megkerestük; a veze­tők áldásukat adták arra, hogy horgász- meg csónakázótavat létesítsünk. Tavasszal szeret­nénk megkezdeni a munkála­tokat. Élnek arrafelé, az öreg házakban idős helybeliek, de a legtöbb épületet tatabányai bányászok vették meg. Ide járnak — főképp nyaranta — pihenni, felüdülni. A szöládi utcák szépek, rendezettek — dolgos nép lakhat errefelé. Jut is, meg nem is a falusi turizmusból. Éppen ezért turistaútvonalat készülnek kijelölni, amely a kereki várból és a kötcsei Csil­lagóról — ami Somogy megye legmagasabb pontja — egy­aránt ide vezet. (Czene) Kálmán Imre nyomában Somogy megye 1986. évi zongoraversenyé­nek győztese hosszú út előtt áll: Léhmann Ág­nes sikeresen felvételizett a Bécsi Zeneművé­szeti Akadémián. Zenei pályáján Siófok, Szé­kesfehérvár, Budapest voltak az elmúlt évek­ben a legfontosabb állomások. A budapesti Zeneművészeti Szakközépiskolában Csalog Gábor zongoraművész tanítványaként szerzett olyan alapokat, amelyek lehetővé tették a csa­lád további tervét, hogy Ági zongoraművészi ambícióihoz, külföldi tanulmányához minden áldozatot meghozzanak. Bécsben tájékozódtak a felvételi vizsga kö­vetelményeiről; ez az első pillanatban sem tűnt egyszerűnek. Á felvételi vizsga öt kötelező ze­nei darab előadása volt; Bach- művet, klasszi­kus szonátát, etűdöt, romantikus darabot és egy huszadik századi művet kellett előadni. A hosszú évek szorgalmas munkája Léhmann Áginak meghozta az újabb sikert. A több mint 220 felvételre jelentkező közül, akik a világ minden tájáról érkeztek — közel száz japán, több svéd, olasz, osztrák pályázó között —, egyedüli magyarként indult és felvételt nyert az akadémiára. A zongoraművészi pálya még nagyon mesz- sze van. Az akadémiai tanulmányok várhatóan nyolc évig tartanak, s csak nagyon sikeres előmenetel esetén van lehetőség szemeszte­rek összevonására, amely 5-6 évre csökken­tené a tanulmányi időt. Ez igen fontos lenne Ági számára, mivel kol­légiumi elhelyezése nincs, s így a lakás és a zenei képzés minden költsége a családot ter­heli. A Siófokon élő és most Bécsbe készülő Ági, reméljük, méltó örököse lesz a Balaton-parti város világhírű muzsikusának. Kálmán Imre diadalmas útjának is ugyanezek a városok vol­tak aí^lső állomásai. Ondrejovics László Két megjegyzés a „Viharhoz” Lapunk múlt szombati szá­mában megjelent a Vihar egy bódésor körül című cikk; ezzel kapcsolatban Hajdinák Jó­zsef, a Kisosz megyei elnöke az alábbi észrevételt tette: A cikk második bekezdésé­ben olvasható: „A polgármes­teri hivatal egyik dolgozója le­vélben értesítette a vállalko­zókat, akik az üzletsoron hosszú ideje kínálták már szolgáltatásaikat, hogy ők kapják az újonnan felépülő he­lyiségeket”. A cikk utolsó előtti bekezdésében pedig Gonc- ziné dr. Gálos Judit a követke­zőket mondja: „A dolgozó a tudtunk nélkül írta az említett levelet, jó szándékkal, tájékoz­tató jelleggel”. Mellékelte az említett érté­kesítés fénymásolatát, ame­lyet Göncziné dr. Gálos Judit jegyző írt alá. „Tehát nem tudta nélkül került a kereske­dőkhöz az említett levél — írta. — Tájékoztatásul közlöm még, hogy a vállalkozók jogi képviselője arról tájékoztatott, miszerint a Köztársasági Megbízott Somogy Megyei Irodája hatályon kívül helyezte az önkormányzat bontási ha­tározatát és kötelezte az ön- kormányzatot, hogy a vállal­kozók részére kártérítést fi­zessen és részükre csereüzle­teket jelöljenek ki.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom