Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-03 / 234. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. október 3.,: Kényszerpályán Törvény helyett tolerancia „ Az utóbbi években a 25 évesnél fiatalabbak és az elváltak aránya megnőtt az abortuszt kérők között.” o — Félsz? — Igen... — Mitől? — A fájdalomtól. — Szeretnél mielőbb megszabadulni tőle? A kérdésre nem jön válasz. A fiatal, félig még gyermeki arc eltorzul, hatalmas könnycseppek pásztázzák. — Tetszik tudni, én úgy szeretem a gyerekeket, hogy nyáron, amikor az üzletben dolgoztam és megláttam az ajtó előtt egy babakocsit, kirohantam, hogy csak egy picit láthassam, beszélhessek hozzá. Z. alig 17 éves. Kiskorú. Mintha az iskolába indult volna, úgy jött el hazulról ma reggel is. A nagy, színes iskolatáska ott hever a sarokban. Z. abortuszra vár. Találkozásunkkor erőszakolt fegyelem tükröződött az arcán. Megpróbált úgy beszélni az előzményekről, mintha semmi különös nem történt volna. — Én mindig szerelmes vagyok. Akkor is úgy éreztem. Táncoltunk, és... — Eszedbe sem jutott, hogy baj lehet? Nem féltél az AIDS-től? — Nem — néz vissza őszinte, nyílt tekintettel. — Még sosem lettem terhes. Amikor az első szexuális élményét megélte, 14 éves volt. Azóta, ahogy esik, úgy puffan. A barátnőjével is megtörtént már ugyanez, aztán túlesett rajta — meséli. Ä fiúval megpróbált beszélni telefonon, de nem érte el. Csak a testvérével közölte a dolgot, és most itt van... Az édesanyja tud róla, de az apja nem is sejti. Nagyon szigorú ember, fél tőle. Leginkább miatta kellett az abortusz mellett dönteni. Tudja, hogy milyen következményekkel járhat a beavatkozás, de tehetetlen. A jövőtől való félelem sápadtsága ül az arcán. Senki sem tudja, hogy itt van. Nincs aki fogja a kezét. Iskolatáskáját szorongatva indul az ismeretlen felé... — 1970-ben 9,5, 1983-ban 1Q,2 százalék 20 év alatti nőnek szakították meg nem kívánt terhességét. Somogybán jobb az arány, ha csak a 18 éven aluliakat, a kiskorúakat vesszük számításba, akkor 1982-ben és 1983-ban 5-8 százalék; de afölött már itt is elérte a 10 százalékot — mondja dr. Szebényi Péter, a Kaposi Mór Megyei Kórház szülész-nőgyógyász adjunktusa, gyermek-nőgyógyász szakorvos. — Az abortuszon átesett legfiatalabb lány 12 éves volt. Ha szükséges, 12 héten belül lehet a legkíméletesebben elvégezni a beavatkozást. Ezen az időn túl több a szövődmény. © — Sajnos, mire ide kerülnek a lányok, addigra eldöntött tény, hogy meg akarják szakítani a terhességüket, és ebbe az orvos nem szólhat bele. Az esetek 90 százalékában a műtét előtti felvilágosítás sem befolyásolja a döntést —- kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Fodor János szülész-nőgyógyász főorvos. — Mi csak annyit tehetünk, hogy szakmai tudásunk legjavát adva, a lehető legkíméletesebb módszerrel végezzük el a beavatkozást. A szakemberek kidolgoztak egy, az eddiginél sokkal kíméletesebb módszert, és mi már ezt alkalmazzuk. A beavatkozás azonban önmagában is megterhelő. Az esetleges szövődmények pedig már a jövőjüket is érintik. © Akár csak a lelki trauma, amelyet önmaguknak kell földolgozni. Az orvos, aki a beavatkozást végzi, a tévedés és az esetleges visszaélés kizárása miatt először a műtőben .alákozik a paciensével. Az utólagos felvilágosítást jó esetben az anya, illetve a nővér végzi el. A terhességmegszakítás szükséges rossz, elkerülhető volna. A megelőzésnek, a felvilágosításnak mindent meg kellene előzni. Dr. Szebényi Péter, aki elsők között tetté le a gyermek-nő- gyágyász szakvizsgát, szomorúan tapasztalja, hogy a tudatlanság, az álszemérem, a nemtörődömség miatt már csak akkor jelentkeznek a lányok, amikor baj van. A túlterhelt szakorvosok nem tudják felvállalni a rendszeres felvilágosító munkát. Úgy vélik, hogy ez elsősorban a család, majd az iskola feladata lenne. De nem kampány hanem folyamatosan ellátni egy függetlenít embernek, orvosnak tárgyként a Nemze* tervbe építve kellene u.. szexuális élettel kapcsolat legfontosabb tudnivalókat, ha már rendszeres nemi élete él a kiskorú, meg kell tanítan neki a természetes védeke zést, illetve rá kell vezetni a; egészségét legkevésbé kára sító fogamzásgátló tablettái szedésére. (Sajnos, ma má elég gyakori, hogy azért nerr használnak óvszert, fogam zásgátlót, mert nem tudják ki fizetni.) Fokozottan vonatkozil ez a többgyermekes, hátrá nyos helyzetű cigány lakos ságra. Az álszemérem és a: anyagi javak hiánya azonbar nem lehet akadálya annak hogy gyermekeink egészsé ges, családszerető felnőttekké váljanak. © — Az abortusz kényszerpálya az orvos számára is — mondja dr. Fodor János. — Mégis azt kell mondanom: he megengedő törvény születik akkor stagnálni vagy csökken fog a művi megszakítások száma. Ha tiltó rendszabály lép érvénybe, annak szörnyű következményei lesznek. Belgium a példa, ahol semmilyer korlát nincs érvényben, és mégis a legalacsonyabb az abortuszok száma. Az is igaz hogy náluk az egészségügy kultúra magas színvonalon áll. Várnai Ágnes (Fotó: Kovács Tibor, Szárnyra kap-e még a neme skisfalucli turul? Nemeskisfaludra gépkocsival a marcali-mesztegnyö- böhönyei úton az útelágazásig lehet menni. Onnan olyan tízpercnyi gyaloglás után érhető el. A házak, az egész falu öregszik. Kevés a rendezett porta, udvar; annál valamivel több az elhanyagolt, lakatlan vagy éppenséggel düledező ház. A falu „központja” kis, háromszög alakú terecske, két jobb külsejű épülettel; az egyik a kultúrház, a másik a szorosan mellette levő élelmiszer- és italbolt. Ott van a templom és a tejcsarnok, aztán pár lakatlan ház. Az üzletben a választék főleg alap-élelmiszerekből áll, mindennap hoznak friss kenyeret, tejterméket (kefir, joghurt, sajtfélék), felvágottakat pedig hetente háromszor. A két boltot ugyanaz a személy vezeti. Ingázik a szomszédos faluból. Hogy mennyi a bevétel, nem tudtam meg, de az italmérésben mindig üldögélt egy-két személy. A választék: sör, bor, pálinka. * * * A református templomot 1988-ban tatarozták, a gyülekezet általában három-négy személy. Ünnepekkor húszán, harmincán is vannak a templomban. A nyugdíjas tisztele- tes úr minden hónap harmadik vasárnapján jár ki szolgálni Böhönyéről. Van egy kis imaházuk is; ezt télen használják, amikor a templomot nem lehet kifűteni. Kísérőm nem tudott válaszolni arra a kérdésre, mikor volt konfirmálás. A templomkerti emlékoszlopon az első világháborúban elesett 13 helybéli katona neve olvasható. Az oszlop tetején most egy kőkehely van, virág nélkül. Valamikör egy turul állt ott. (Szárnyatörötten az oszlop mögött hever, a földön!) Egy másik emléktábla a templom falán van, rajta a II. világháborúban elesett 11 katona nevei. A falu híres, történelmi nevű családja a Madarász. Tagjai valamikor Kossuth közeli munkatársai, az egyik a rendőrminisztere volt. Ma is élnek itt leszármazottaik. Egyikük Bakosné Madarász Margit, a jelenlegi polgármester. — Nemeskisfalud nem volt rossz falu, sok tanult ember kikerült innen: lelkész, mérnökök, pedagógusok, vegyész. 1952-ben a tánciskolánkba 34 fiatal járt; megvan a fényképük. Ok ma már felnőtt emberek. S tán tízen, ha itt élnek a faluban, a többiek mind elmentek. Ha nem lett volna a központosítás néven ismert falusorvasztás, akkor Nemeskisfalud ma gyönyörű kis falu lenne. De hát a tapsonyi tanács intézett itt mindent, meg az ottani téesz... A hajdani iskolaépületet eladták egy magánszemélynek; ma sincs iskolánk. Három-négy óvodás meg tán két iskolásgyermek van a faluban; mindannyian Böhönyére járnak. A hajdani tánciskolabeliek 80 százaléka városban lakik; nem is hiszem, hogy hazajönnének. Miért is? Talán a gyerekeik... Szombat-vasárnap azért megélénkül a falu, jönnek az, elszármazottak kocsikkal a szüleikhez. Nemeskisfalud szép fekvésű, csöndes falu. Nagyon jó lenne üdülőfalunak. Terveznek is ilyen programot 1993- 94-re. — Reméljük, a falu lakosai bekapcsolódnak. Noha tudjuk: igényesebb vendégek nem jönnek, míg ilyen az „infrastruktúra”... Most tervezzük a falu vízvezetékét, ez olyan 6- 7 millió forintba kerül. Állami támogatást is kapunk rá. A jövő tavaszra el kell készüljön a fúrt kút, utána pedig a hálózat. A csatornázást viszont minden ház maga oldja meg. Jelenleg négy munkanélküli van falunkban, még kettőre számítanak a közeljövőben. Egy fiatalember dolgozik közhasznú munkán. — A szociális étkeztetést, az idős emberek ellátását Tapsonyból hozott étellel oldjuk meg. Ehhez az önkormányzat hozzájárul, a nyugdíjasok egy ebédért (hetente öt alkalommal) legföljebb 37 forintot fizetnek. — Jártam a tejgyűjtőben. Ki- fizetődő-e a tehéntartás? — Sajnos, nem. 14 forint egy liter tej, nem éri meg. Inkább azért tartjuk az állatokat, mért megszoktuk, mert kell a foglalkozás. De azért egy kis „pótlást” is jelent. A csordába 32 állat jár, 150-200 liter tejet fejnek ki naponta... Ez ném sok... Ami fáj, az a gyümölcsfák kipusztulása, elhanyagolása. Valamikor itt rengeteg gyümölcs termett: gesztenye, dió, alma, körte, barack, szilva, szőlő, minden. Most meg alig van valami. Pedig ebből is pénzt lehetne csinálni... ★ * * Többször is végigjártam a falu utcáit. Jóformán nem is volt kinek köszönni. Öt-hat embernél többel nem találkoztam. Nem mindegyik beszélgetőpartnerem volt lehangolt, csüggedt vagy éppenséggel beletörődött. A nyolcvankét éves Madarász Zsigmond bácsi majd egy álló óra hosszat mesélte nekem a falu történetét. Tele van energiával, tervekkel. Ugyanúgy a polgármester-asszony is. Tudja, nem kis dolog sem vízvezetéket építeni, sem beleegyezésre bírni a falujabelieket. De tervez... Dolgozik, igyekszik „felrázni” a nyugdíjasokat — a falu érdekében. Nem adja fel. Remélem, hogy Nemeskisfalud sem. Képletesen szólva: elérik még, hogy turulmadaruk szárnyra kapjon. Metz A. Márton
