Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-22 / 249. szám

1992. október 22., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Nagyatádiak a vállalkozókért A nagyatádi képviselő-testü­let szeretné támogatni a város vállalkozásait. Ennek megfele­lően jövőre a képviselő-testü­let felülvizsgálja a helyi ked­vezmények körét és a tervek szerint kialakít — a vállalkozói alközpont bevonásával — egy vállalkozói számítógépes adatbázis. Ugyancsak a vál­lalkozások támogatására fo­kozott ellenőrzéseket is tarta­nak majd és kidolgozzák a Széchenyi tér déli oldalán lévő üzletek társas vállalkozásban való üzemeltetésének jogi fel­tételeit is. Egyesület alakult Lábodon Kárpótlási jegyeiket egyre többen szeretnék felhasználni arra. hogy erdőt vegyenek érte. Lábodon szeptemberben ötvenhat taggal megalakult az erdőbirtokossági egyesület, amely célul azt tűzte, hogy összehangolja a visszaigény­lést, majd a kárpótlás után tár­sulássá alakulva segítse az erdő gondozási munkát. Járdák, utak sorrendben A nagyatádi képviselőtestü­let az utak, járdák karbantar­tására, felújítására majdnem nyolcmillió forintot költ. Tekin­tettel a város utcáinak lerom­lott állapotára, fontossági sor­rendet állapítottak meg. Hogy melyik út- és járdaszakaszt ja­vítsák, ezt a költségek hatá­rozzák meg, hiszen a meg­szavazott összeg túllépése akadályozná a munka folyta­tását. Állástalan férfiak Háromfán a munkanélküliek száma csaknem eléri a nyolc­vanat. A munkanélküliség réme inkább a férfiakat sújtja: a nőknél körülbelül húsz szá­zalékkal többen kerültek az utcára. A munkaképes férfiak száma csaknem 200 a köz­ségben, közülük mintegy -öt­ven állás nélkül. Taranyról szépet is Egy a közelmúltban megje­lent lapszámunkban közöltünk fényképet egy taranyi épület­ről, amely nem tartozik a falu büszkeségei közé. A képvise­lők — s ebben igazuk van — a kép nem általánosítható. Fel­hívták figyelmünket egy meg­újult, szép épületre, a műsza­kilag nemrég átadott taranyi sportöltözőre. A hozzáépítés­sel megoldott beruházás összköltsége 600-700 ezer forintra rúg. Képünk ugyan egyelőre nincs hozzá, de előbb-utóbb bízvást nemcsak a képzelet segítségével láthat­juk meg az öltözőt. Egy müvészpalánta Nagyatádról Senki sem tanította orgonáim Ha egy 13 éves fiú szépen rajzol, ügye­sen formázza a ke­rámiát, fantáziadús ötletekkel tervezi a Lego építményeket, magától rájön arra, hogy mi az a diffe­renciálmű és melles­leg jól zongorázik, akkor már alig hi­szem, hogy bárkinek is meglepetést okozna, amikor azt mondom: kiemelke­dően tehetséges or­gonista is. A nagy­atádi Kováts Péter — bár kisgyermek-, ként a hegedűt cso­dálta — ezzel a nem mindennapi hang­szerrel jegyezte el magát. De hogyan került a többemele­tes városi lakásban az orgona'közelébe? — Egészen kis koromban egyik reggel egy csodálatos borítójú hanglemezt pillantot­tam meg — meséli. — Kértem a szüléimét, hogy tegyék föl a lemezjátszóra. Lehotka Gábor — akinek a koncertjén később személyesen is részt vehet­tem — játszotta rajta Bach C-dúr toccata, adaggio és fuga című művét. Megkapott a szép, csillogó hangzás, és minden vágyam az lett, hogy orgonálhassak. Déja vu. Már láttam (hallot­tam) valahol, gondolja most az olvasó. Igen. Hajszálra ugyanaz az indíttatás, mint a példakép Varnus Xaver-é volt. A folytatás azonban még most íródik... Ha egy kisvárosnak van is katolikus temploma, nem biz­tos, hogy lehetőség adódik arra, hogy egy ifjú orgonistaje­lölt ott gyakoroljon. Péternek maradt hát a zeneiskola, a klasszikus hangszernek szá­mító zongorával. Balajthy Ce­cilia szolfézstanár és Czmerek György zongoratanár a meg mondhatója, hogy ezek az órák nem hozták meg a fiúnak Kovats Peter es Varnus Xaver orgonamüvész az áhított örömöt. Aztán egy szép napon Csizmazia Sán­dor plébános odaengedte az orgonához. Péternek nem volt orgonatanára; ösztöneire ha­gyatkozva játszott rajta. Előbb kisebb, rövidebb darabokat, majd egyre nehezebbeket. Ekkor már zongoratanárnőjét is azért nyaggatta, hogy ta­nítsa meg a komolyabb művek tolmácsolására. Édesapja va­sárnaponként türelmesen el­kísérte a templomba, majd 1989 karácsonyán Pauker Zoltán karnagy fölkérte, hogy kísérje a kórusát. A kíséretből önálló, nagy sikerű előadás lett. Cézár Franck d-dúr Sortie című orgonaművét elismerés­sel fogadta a közönség. Ta­valy egy koncerten megismer- kedet Varnus Xavérral, aki igencsak nagyra értékelte a fiú játékát. Ám ekkor Pétert már nem elégítette ki a vasárna­ponkénti gyakorlás Édesapja, ha csak tehette a segesdi ka­tolikus templomba kísérte fiát, a szokásos 2 3óras gyakorlá­sokra. — Szerettem volna meg­szerezni Xavértól Charpentier Te Deumcímű művének kottá­ját, de sosem jött össze — mondja. — Megtanultam hal­lás után... Péterről állítják a szülei, hogy nagyon mozgékony. Ta­lálkozásunkkor ennek épp el­lenkezőjét láttam. Csak akkor élénkült fel, amikor kis dolgo­zószobájában leülhetett a harmonium mellé. Ujjainak mozgása, billentése, a pedál kezelése már az orgonistát idézte. Hiába! Aki egyszer el­szegődött a templomok hang­szere mellé, az nem tudja megtagadni önmagát. Ez évtől már Kárpáti József, Xaver egykori tanára tanítja Pétert orgonálni. A budapesti utak örömteliek, de fárasz- tóak. Hogy mi szeretne lenni? — Orgonaművész! — válaszol öntudatosan és határozottan. Édesapjától tudom, hogy a szentgotthárdi katolikus temp­lom plébánosa meghívta egy önálló hangversenyre Ám a 13 éves orgonaművész-jelöl- tef elszólította a kötelesség. Az iskolapadban még Péter is csak diák. Várnai Ágnes Több a vad(kár), kevesebb a vadász Kacsára is alig lőttek... A nagyvadak elkerülték a területet A tavalyi gyenge szezon után sokan kíváncsian vár­ták az idei vadászidényt. Úgy tűnik azonban, hogy a magyar vadászmezők már nem vonzzák akkora szám­ban a „drága hobbit” űző nyugatiakat. A környék erde­iben a pesszimistább jósla­tok bizonyultak valósnak. Ötödik vadászidénye ez a nagyatádi Rinya-Dombó menti vadásztársaságnak. A tavaszi vadkárelhárítás után az őszre nagyobb remé­nyekkel vágtak az idénynek, de lényegesen kevesebb vad került terítékre, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. A szezon végén a társa­ság titkárát, Horváth Jánost kérdeztük, aki szinte minden egyes napját a vadászterüle­ten töltötte. Elmondta: az 1500 hektáron gazdálkodó társaság a dúvadak kilövésében ért el inkább sikereket. Mindössze 20-25 vaddisznó került csak puskavégre a kárelhárítás ide­jén, viszont akad közöttük né­hány szebb példány is. A Sefag a közeli* halasta­vakban biztosított szezonális jelleggel vadkacsázási lehető­séget. Ám ezzel a vártnál ke­vesebben éltek. A nagyvadak az idén elke­rülték a társaság területét, tila­lom idején csak kárt okoztak. Amikor lehetett vadászni rá­juk, már nem merészkedtek lőtávolba, így néhány szarvast és vaddisznót sikerült csak elejteni. A társaság a szerződésben vállalt kötelezettségeinek ele­get téve karbantartotta a le­sekhez vezető utakat és az őszi vadkár is kisebb, mint amire számítottak. Németh István Az önkormányzat mérlegel és dönt Lesz-e Nagyatádon bolhapiac? Ezer aláírást gyűjtöttek az atádiak, és azzal fordultak a polgármesteri hivatalhoz, hogy a tervekkel ellentétben ne szüntessék meg a helyi bolhapiacot. A bolhapiac, ahol naponta sok külföldi árus próbál túl­adni olcsó portékáján, a vá­ros ellátását javítja. Máshol nem lehet Polski-Fiat alkat­részt kapni, és a ruhák is ol­csóbbak, mint odébb az áruházban — állítja a hely­beliek egy része. A többiek a város rossz közbiztonságára hivatkoz­nak, és arra, hogy a piac me­legágya a csempészetnek és feketézésnek. Aki ott vá­sárol, maga is devizabűn­cselekményt követ el, a vámhatóság pedig ez ügy­ben tehetetlen. Az önkormányzat döntés előtt áll. Szerették volna mégis meghallgatni mindkét felei, ezért lakossági fórumot hívtak össze a múlt héten, s ennek fő témája a piac hely zete volt. A képviselők vár­hatóan a novemberi ülésen foglalnak állást az ügyben. Kompromisszumos megoí dásra lenne szükség — mondják többen — és erre nagy esély is van A külföldi árusok várhatóan továbbra is kereskedhetnek a piacon, de csak a hét meghatározott napjain pakolhatják ki porté­káikat. TERMÉSZETVÉDŐK LÁBODON Savas eső és ózonpajzs Mi lehet az, ami miatt még a csörgőórára sem mérges a koránkelő kisdiák? Amiért a délutáni szabadidejét is szíve­sen föláldozza? Ugye nem ta­lálják ki? Én sem gondoltam volna: ha egy tantárgyat úgy oktatnak, hogy annak a tanuló kézzelfoghatóan értékeli az eredményét, az fölér a legszó- rakoztatóbb játékkal, a legö­römtelibb kikapcsolódással. Erre a lábodi általános iskolá­ban jöttem rá. A lábodi diákok már tavaly is szép sikerrel vettek részt a Somogy megyei Társadalmi Egyesülések Szövetsége által meghirdetett környezetvé­delmi programban. Idén má­jusban Nagy Tamásné igazga­tóhelyettes, földrajztanár is­mét fölfigyelt egy felhívásra. A televízió, a már 12 ország je­lentkezését elfogadó európai légszennyezettségi program­hoz várta a további jelentke­zőket. A földrajztanárnő Mol­nár Ferencné kémiatanárral együtt 10 diákot nevezett be a természetvédelmi egyesülés­nél. A lelkes kis csapat szep­temberben a norvégiai Osló- ból, a Norvég Természetvé­delmi Tanácstól kapta meg az instrukciókat. A kétfordulós — egy őszi és egy tavaszi — versenyben a savas eső és az ózonpajzs programhoz csat­lakoztak. A munkát szeptember 28-án időjárási megfigyelé­sekkel és csapadék vizsgála­tokkal kezdték. Aránylag jól fölszerelt kémiai laboratóriu­mukban az Oslóból kapott egységcsomagok segítségé­vel végezték az analíziseket. A vizsgálati eredményeket a tavasszal induló Ózonpajzs programban hasznosítják. Ku­tatják a felszíni és a légköri ózon növényekre, emberekre gyakorolt hatását. Vizsgálják az erdők állapotát; az úgyne­vezett édesvíz-analízis pedig kimutatja a savas és szerves szennyeződés nagyságát. Eredményeiket a svéd és nor­vég testvérvárosok hasonló csapataival is egyeztetik. — Nagyon sok dolog mellett mentünk el eddig anélkül, hogy tudatosult volna ben­nünk a károk jelentősége — mondta Nagy Tamásné. — Nem gondoltuk például, hogy Lábodon, ahol gyár, üzem nem szennyezi a levegőt, ennyire szennyezett a csapa­dék. A 4-es ph érték valószí­nűleg az erőteljes kemizálás következtében alakult ki. Igyekszünk felhívni erre az il­letékesek figyelmét, és azt ta­pasztaltam, hogy Lassú István polgármester partner a segít­ségnyújtásban. A nyáron pél­dául az önkormányzat, az er­dészet és a vadgazdaság kö­zösen támogatta a Böhm Ist­ván kolléga vezette termé- szetbarát-vándortábort. Egy természetjáró kör is működik az iskolánkban, s a program végrehajtásától azt reméljük, hogy ezek a gyerekek már ra­cionális megfontolásból, saját tapasztalataikra támaszkodva támogatják környezetünk vé­delmét. A lábodi természetvédőket rövidesen a helyi kábeltévé­ben is láthatja a falu lakos­sága. (Várnai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom