Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-17 / 246. szám

1992. október 17., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 A TÓ VONZÁSÁBAN A szikrázó Szikra-színek Az egyik közismert festmény: Szúnyogsziget Ilonka néni, a csökölyi hagyományőrző Bölcsőtől a koporsóig Őszi tárlat A múlt év több mint félezer kiállított műalkotásával szem­ben az idén mindössze 282 festmény, grafika, szobor és érem bemutatásával nyílt meg Hódmezővásárhelyen a 39. őszi tárlat. A Tornyai János Múzeumban megrendezett ki­állításon ezúttal 128 alkotó lé­pett a zsűri döntése alapján munkájával az érdeklődő kö­zönség elé. A kiállításon fődíj­ként Tornyai-plakettet kapott Szabó Tamás szobrászmű­vész; Hódmezővásárhely Me­gyei Jogú Város különdíját Szalay Ferenc festőművész és Jánváry Zoltán grafikusmű­vész vette át. A Művelődés és Közoktatási Minisztérium díját Gyulai Líviusz grafikusnak ítél­ték oda. A Magyar Alkotómű­vészeti Alapítvány elismerését Krajcsovics Éva festőművész kapta. A Csongrád Megyei Közgyűlés díjával Kéri László festőművészt, a Megyei Ön- kormányzatokért Alapítvány elismerésével Tenk László festőművészt jutalmazták. A Képző- és Iparművészeti Lek­torátus díját Szári Varga Géza szobrász, a Honvédelmi Mi­nisztérium elismerését Al- másy Aladár grafikusművész kapta, a Magyar Képzőművé­szek és Iparművészek Szö­vetsége díját Németh József festőművésznek ítélték oda. A tárlat november végéig tekint­hető meg. A gyermekek érdekében Alakuljon minden települé­sen gyermekbarát csoport! — erre hív fel a bejegyzés előtt álló Magyarországi Gyermek- barátok Mozgalma. Fő elve a humanizmus, a keresztény etika, a demokrácia, a sza­badság, a természet szere- tete, az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a bizalom, a belső és a társadalmi béke, valamint a magyar és más né­pek megbecsülése. Azok, akik részt vennének a szervezés­ben, a Gyermekbarátok cí­mén, 1701 Budapest, Pf. 244. jelentkezhetnek. Nemzetközi szoborpark , Rendhagyó művészeti esemény színhelye volt oszt- rák-magyar-szlovák hármas- határ Oroszvárhoz, Hegyes­halomhoz és Kittseehez közel eső pontja, ahol az érintett or­szágok képviselőinek részvé­tele mellett nemzetközi szo­borparkot avattak. A helyszí­nien elkészített szobrászati al­kotásaikat végérvényesen ott is hagyják. Céljuk, hogy az eu­rópai kultúrák érintkezéseinek és kölcsönhatásainak szelle­mében olyan maradandó mű­vekkel jelöljék meg ezt a pon­tot, melyek az itt élő népek közös múltjára hivatkozva a közös jövő lehetőségére kí­vánják felhívni a figyelmet. Holland műkincsek A jelek szerint szerencsés véget ért a világ egyik legérté- <esebb műkincsgyűjteménye utáni kutatás: Oroszország visszaszolgáltatja Hollandiá­nak a nácik által 1940-ben el- -abolt több száz, mintegy 100 millió holland forintot érő rajzot — jelentette be a holland tele­vízióban Jevgenyij Szidorov urosz kulturális miniszter. Moszkvának szándékában áll visszaszolgáltatni a gyűjte­ményt, de nem tett említést dőpontról. „Annyit mondha- bk, hogy megtaláltuk a gyűj­teményt. Nem nevezhetem meg a helyet, mert előbb fel rell mérnem a helyzetet. Az- jtán majd tájékoztatom a hol- and nagykövetet, s együtt el-, mehetünk megtekinteni a mű­kincseket” — jelentette ki. Minden alkotásában jelen van a táj lelke. A badacsonyi hegyek, Fonyód dombjai, a buzsáki szőlőspincék Szikra János somogyi kötődéséről vallanak. A meleg, kora őszi alkony­ban percről percre változik a Balaton színe, s amikor a nap lebukik a keszthelyi öböl felett, hirtelen sötétzöld lesz a víz — azután rozsdabarna, majd tü­körként veri vissza az északi part fényeit. Szikra János fonyódi ottho­nából a Sipos-hegyről varázs­latos a panoráma: az óriási műteremablakokon tétova szeretőként lopakodik be a természet s kínálja fel magát a festő ecsetjére. — A művészt az minősíti, megragadja-e a jelenség, s ha igen, ez milyen absztrakciókat vált ki belőle. Az egyéniségén átszűrődő impresszió már a készben — azaz az alkotás­ban jelentkezik. Napokig, gyakran még tovább bennem marad az élmény, s oly friss, olyan csengése van a színek­nek, mint a déli harangszók­nak — mondja a művész, aki a megye művészeti díjasa is. Szikra János 1950-ben köl­tözött Marcaliba, s ezalatt a négy évtized alatt megfordult szinte valamennyi települé­sen. Rajztanárként, szakfelü­gyelőként nemcsak a vonalak vezetését, az ecsetkezelést, a pedagógusok tanítási mód­szerét figyelte és észrevéte­lezte — magába szívta a Bala­ton és a Dráva közötti táj sze- retetét is. — A tó vonzásában élek: Somogyba kerülésem óta elő­ször csak a hétvégék jelentet­ték azokat az ünnepi órákat, amikor a tavat és a környező dombokat megfesthettem. 1969 óta viszont fonyódinak vallhatom magam — akkor készült el ez a ház azóta té­mám és ihletőm a tó: talán ezért is kaptam a művészeti díjat 1981 után immár másod­szor. Külföldi — olasz, hol­land, belga, német — kiállítá­saimon gyakran teszik fel a lá­togatók, a kritikusok a kérdést: — Valóban ilyen gyönyörű Somogy, a Balaton? Szikra János haza- és táj- szeretetéről képei vallanak. El­jutott Európa számtalan or­szágába, műveivel tízezrek ismerkedtek meg itthon és kül­földön. Impressziói a vászna­kon viszik üzenetét az Értől az Óceánig. Süli Ferenc A két éve újra alapított ka­posvári katolikus gimnázium, az egykori zárda udvarában áll egy kis lak, ebbe költözött be Cs. Pethe Ferenc, egykori kaposi lapalapító, a Svájcban nyugdíjba vonult történész-ta­nár. A szerényen berendezett szobában könyvek és feljegy­zések a társai, a fecske mód­jára vándorló emigráns peda­gógusnak, aki azért települt félig haza, hogy segítsen a magyar oktatás megújításá­ban. Miért éppen Kaposváron fogott munkába? Mert szíve a szülőföldre szólította haza. o Tevékenységének szellemi háttere — mint mondta: az a Szent István-i keresztény gondolat, amely hazánkat Eu­rópába segítette. — A magyar lélek elveszett az utóbbi évtizedekben — kezdte a beszélgetést —, hi­ányzik a nemzeti tudat. Min­dent elölről kell kezdeni, ki­véve azokat a pozitív tulaj­donságokat, amelyeket az el­múlt 40 évtől nem lehet elvi­tatni. Az óvodában, iskolában egészséges nemzeti tudatú, humanista nemzedék felneve­lése a cél. Ehhez párosul a gyakorlati képzés, amely sok­szor a művészettel párosul. — Mit tud tenni ezeknek a céloknak az elérése érdeké­Csököly neve már egybe­forrt Ilonka nénijével. Nincs, ki ne ismerné ott Diviánszki Jó­zsefnél, de megye, sőt or­szágszerte is van ismerője elég. Megpróbálja életben tar­tani a csökölyi hagyományo­kat, ha másként nem megy, hát színdarabokat formál őseik szokásaiból. Gigén született, édesanyja elment gabonát hordani, eközben jött világra ott. Taní­tónő szeretett volna lenni, de akkor még a föld fontosabb volt. Vidéken az volt a divat, hogy korán férjhez mentek a lányok, 16 éves korukban. — Én is férjhez mentem, igaz, kiválaszthattam, kihez megyek. A férjem 21 évi há­zasság után súlyos betegen halt meg... — Verseket, azokat nem nagyon tudok írni — állítja. — Egy időben rettenetes lelki ál­lapotban voltam. A szívem megbetegedett, halálfélelmem volt. Akkoriban olvastam, hogy dr. Kanyar József, a le­véltár igazgatója írja a faluja történetét tudományos ala­pon. Belevillant az agyamban: igaz én tudományos alapon nem tudok írni, én az öregeket kérdezem ki. Nem színdara­bot akartam én írni, hanem monográfiát. Akkor még nem tudtam, hogy dr. Szalóki László már írt ilyet Csökölyről. Végigjártam az idős embere­ket, egyik ezt mondta, másik azt. Én is emlékszem máig a csökli népviseletünkre. Káp­rázatosán szép... A község lakóit, ki tudja mi­ért, baltásoknak, búbosoknak csúfolták. Feltételezhetően a török hódoltság idején alakult ki a fehér gyász, amely régen a francia királynők kiváltsága volt. Ilonka nénit felkérték a te­levíziótól, hogy fesse meg ne­kik e népviseletet. így lett kép a virrasztásról, egy temetésről zsupos ház előtt, s egy har­madik a temetőről. — Közben írogattam is. De ben Kaposváron vagy bárhol Magyarországon? — Egyelőre itt, Kaposváron tájékozódom a keresztény gimnáziumban. Átnézem a tankönyveket, amelyek között sok alkalmatlant találtam, átvi­lágítom magát az iskolát is, elemzem a tanterveket, az órarendet. Mindezt alapvető pedagógiai elvek alapján. An­nak alapján, hogy a természet az emberért van, az ember feladata a természet megőr­zése. Az értékekkel kapcsola­tosan a szükségesség elő­térbe állítása a kényelmi szempontokkal szemben. © — Adománnyal is segítette a kaposvári gimnáziumot. — Megalapítottuk a könyv­tárat, amelyhez a saját könyv­táramból sok kötettel járultam hozzá. Svájcban tovább szer­vezem az idős emigránsok kö­rében a könyvadományok gyűjtését a magyar iskolák számára. Az egyletek, társula­tok, egyházmegyék minden évben tartanak jótékony célú rendezvényt a magyar közös­ség ápolása érdekében. A be­folyt pénzt is az itthoni szük­ségletekre fordítjuk. Az egyik legutóbbin hatezer svájci frank gyűlt össze, ez négyszázezer forint. A magyar egyetemeken kiemelkedő eredménnyel végzett fiataloknak stipendiu­annyi volt benne a párbeszéd, hogy gondoltam, na, ebből színdarab lesz a végén. így született meg az első, a Böl­csőtől a koporsóig. Csak a fa­luban négyszer adtuk elő, mindig telt ház volt. Ha tudom, hogy végül nekem kell az Ör- zse szerepét játszani, nem írom olyan hosszúra. Sajnos, most nem jönnek játszani az emberek, mert elvették a ked­vüket. Néhány éve állítólag felterjesztettek minket minisz­teri kitüntetésre, végül nem lett belőle semmi. Most meg már nincsenek kitüntetések. Csökölyön alig van teljes népi viselet. Lassan már csak az emlékezet őrzi ezeket: — Egyik helyen a kasmír- keszkenyő, amit rájuk tesz­nek, máshol kasmírszoknya, vagy a konty van meg. Akik fehér gyászba öltöztek, azok kísérték a halottat. Az asszo­nyoknak volt öt-hat szelet pén- tele, rá egy ugyanolyan össze­rakott kötény, csipke volt a szélén, volt keszkenyő, slin- gült vagy csipkés. A fejükön olyan kalikápli volt, ami a szí­nes konty alatt van, különb­ség, hogy fehér fejkendővel kötötték le. Délelőtt fehérbe mentek, délután sárga színbe. Ládába temettek, nem kopor­sóba. Külön mestere volt a kopjafáknak. ilonka néni eddig kilenc színdarabot írt. — írtam egy pinceszeri színdarabot. Egy ember itt a faluban igen szerette a me­nyecskéket, aztán öregségére is kicsalta őket pinceszerre, bort adott nekik. Éz egy kicsit pikáns történet. Hogyan tud­tam ilyent írni? A Csillagvirág az én tanítónőmről szól. Ké­szülök egy pásztorjáték írá­sára, tavaly is volt egy ha­sonló. Messiás születik, az volt a címe. Gyerekeknek írok mostanság. Én nem tudok mást, csak olyat, amelyik az érzelmekre hat... Tóth Kriszta mot, ösztöndíjat biztosítunk Bernben, Zürichben, Basel- ben, ahol egy évet még tanul­hatnak. Nemcsak a magyar egyetemet végzettekre figye­lünk, hanem egész Kelet-Eu- rópára. A szakképző iskolák tanulóira is: Zürichben most tartózkodik éppen egy cso­port. Hat hónapot töltenek ott. A csurgói származású Kovács Andor, nyugalmazott közgaz­dász Svájcban a magyar pa­rasztfiataloknak szervez prog­ramokat. © Hamarosan Magyaror­szágra érkezik a freiburgi ala­pítvány vezetője, a terve a kö­zép- és kelet-európai álla­mokkal közösen Baselben, Genfben, Zürichben a ván­dordiákoknak otthont biztosí­tani, tanulásukat megszer­vezni. Több egyetemet is meg­látogathatnak ilyenformán. Hamarosan kiutazunk Ozs- váth Ferenccel, a kaposvári katolikus gimnázium igazgató­jával Svájcba, ahonnan sílé­ceket, egy egész tornafelsze­relést, a kémiai kísérletekhez eszközöket, diaképeket ho­zunk a diákok képzésének segítésére. Beszélgetésünket telefonhívás szakította félbe: egy hazánkfia, szintén emig­ráns kereste a Cs. Pethe „Fe­renccel való találkozást. Ő is segíteni jött haza. Horányi Barna Művészeti alap helyett ALAPÍTVÁNY ÉS EGYESÜLET A kormánydöntéssel megszüntetett Művészeti Alap helyébe október 1-jétől a Magyar Alkotóművé­szeti Alapítvány, valamint a már korábban létre jött Magyar Alkotóművészek Országos Egyesü­lete lépett. Békési Róbert, a kuratórium alelnöke tájékoztatása szerint: az alapítvány és az egyesület több mint 5 ezer alkotómű­vészt tömörít, és másfél milli­árd forintot meghaladó va­gyonnal rendelkezik. Ezt a pénzt továbbá az állami költ­ségvetésből kapott támoga­tást, illetve a saját tevékeny­séggel megszerezhető bevé­teleket használja fel a magyar alkotóművészek élet- és mun­kafeltételeinek javításához. Az alapítvány kuratóriumának 19 művész tagja van, további 2 tagot — az alapító jogán — a kormány delegált, Gábor Jó­zsef és Fekete György kul­tuszminisztériumi helyettes ál­lamtitkárok személyében. Wolf Péternek, a kuratórium elnökének írásos' tájékoztató­jából kiderül: az alapítványt gyarapítják mindazon vállala­tok, ingatlanok és egyéb ja­vak, amelyeket eddig a Művé­szeti Alap használt. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének programnyilat­kozata rögzíti, hogy a volt alaptagok megtartják eddig szerzett jogaikat. Azok az egyesületbe átigazolt művé­szek számára további fontos joggal, a Magyar Alkotóművé­szeti Alapítvány vagyonának önkormányzati jogával bővül­nek. A segélyezés, alkotói köl­csönök folyósítása, az alkotó­házi beutalások, kiállítóter­mek, közös műtermek, fiatal művészek stúdiói mellett saját társadalombiztosítási rend­szer és nyugdíjpénztár létre­hozására is lehetőségük lesz. A nyugdíjpénztár biztosítási alapon teremti meg azt a biz­tonságot, amelyet az alap nyugdíjasai eddig élveztek. Ä nyugdíjpénztár várhatóan 1993. január 1-jén kezdi meg működését és figyelembe ve­szi az eddig befizetett alap­tagsági segélyjárulékokat is. Az intézmény nyitott, minden volt alaptag, illetve egyesületi tag köthet itt nyugdíjbiztosí­tást. Az egyesület programnyi­latkozata kitér arra is, hogy az ország kulturális, művészeti életének a fejlett polgári tár­sadalom kialakulásáig to­vábbra is szüksége van az állam támogatására, mece- natérára. EMIGRÁNS SZEMMEL A MEGÚJULÓ MAGYAR OKTATÁSRÓL Svájci „csomagterv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom