Somogyi Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-17 / 246. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. október 17., szombat Bach, Wagner és egy kicsit más... Zenés találkozás Varnus Xavérral — Öt és lél, hatéves lehettem, amikor a szüleim vettek egy lemezjátszót és feltettek egy csodálatos Bach-lemezt, a Rein- berget. Annyira megkapott a mű szépsége, hogy naponta har­mincszor meghallgattam. Apám és anyám egy idő után kétség- beesetten futott velem a pszichológushoz. Legnagyobb meg­döbbenésükre azonban a türelmes úriember egyszerűen azt vá­laszolta: Persze, hogy meghallgatja! Tetszik neki... Azon a na­pon, úgy érzem, fölment az égre az én betlehemi csillagom — emlékezett Xaver Varnus. Betlehemi csillagának egy fénysu­gara hozzánk is elérkezett. A magyar származású, vi­lághírű kanadai orgonamű­vész a kaposvári református templom közönségét ajándé­kozta meg azzal a csodával, amelyet csak egy géniusz ad­hat. A mikrofon előtt is föltűnt a 27 éves fiatalember szemé­lyiségének vibrálása: mint egy elegáns ruhába bújtatott kö­lyök, aki aztán úgy társalgóit a legnagyobbakról: Bachról, C.Franckról és Wagnerről , mintha együtt jártak volna is­kolába. Szerető tiszteletlen­séggel vette célba a zeneóriá­sokat: megnevettetve és el­gondolkodtatva a publikumot, hogy aztán halálosan komo­lyan interpretálja az orgonai­rodalom gyöngyszemeit. A művek tolmácsolásánál nyoma sem volt az élcelődés­nek; már csak a zene élt: fen­ségesen, felkavarón és föl­emelőn. Az „orgona Horowitza” — ahogy a New York Times jel­lemezte őt — egyéni stílusá­val, tehetségével mindannyi- unkat elbűvölt. Azután egy fiúcskát muta­tott be: egy ifjú, tehetséges orgonistát, akire eddig szinte senki sem figyelt, ám aki Xa­ver minden hangversenyén ott álldogállt a karzaton, hogy hallgathassa a mester játékát. A kilencéves nagyatádi fiú, Kováts Péter, a művész kéré­sére rögtönzött meglepetés­koncertet adott a közönség­nek. Lehet hogy azon az estén az ő betlehemi csillaga is fel­ragyogott? Am ki is Xaver Varnus való­jában? Koncertje prospektusának címlapján — mint hajdan a gyermek Mozart ült félig kifor­dulva a csembaló előtt — úgy örökítette meg őt is az orgona előtt a fotográfus. — Semmi céltudatosság nem volt benne — válaszolta. — És éppen ez a megdöb­bentő, mert tényleg egy csomó gesztus van bennem abból, ami őbenne is megvolt. Akik gyerekkorom óta ismer­nek azok tudják, hogy a sze­mélyiségéből is sokat hordo­zok magamban. Például ret­tenetesen lenézem és megve­tem a tehetségtelenséget, fő­leg, ha ehhez még valami kö­zépszerű közegellenállás is csatlakozik. Valaki vagy le­gyen nagyon rossz, vagy na­gyon jó, de a kettő közötti lan­gyos átmenet, az valami ször­nyű! Egyébként gyűlölöm azt a képet. Reggel hét órakor ké­szítették a Columbia Egyete­men és benne van a csörgő­óra minden borzalma. A francia nemzetiségű Var­nus nagypapa 1916-ban Ká­roly király koronázásának nap­ján tévedt, Magyarországra. Beleszeretett egy kislányba, feleségül vette és a család itt telepedett le. — Ebből a frigyből született az a rémdráma, amelynek ré­sze az én életem is — jegyzi meg fanyar iróniával. — A Varnus is eredeti francia csa­ládnév, amelyet egy Párizs melletti kis patakról nyert a família. Gyermekkorából apja an­goltanárnőjének a De- bussy-tanítvány Németh Er­nának péceli otthonára emlék­szik szeretettel. Az ódon han­gulatú, régi bútorokkal, sző­nyegekkel berendezett ánizs illatú szobára, ahol két Bö- sendorfer zongora mellett já­tékkal töltötték a délelőttöt. — Szüleim előtt akkor vált világossá, hogy „fejlövésem’’ van: vagy orgonálni taníttat­nak, esetleg felakaszta­nak...—* mondja. — Az előbbi mellett döntöttek. Kistétényi Melinda — akiről Kodály az ötvenes években megje­gyezte: a Zeneakadémián két dolognak van füle: a Kistété- nyinek meg a falnak — vett szárnyai alá. Félelmetes egyéniség volt. Az ő révén ju­tottam ki Párizsba Pierre Co- chereau mesterhez. Mikorra befejeztem a tanulmányaimat, Pierre meghalt. Szoktam is mondani: belém fialt sze­gény... Egy rövid magyarországi tartózkodás után követte szü­leit Kanadába. Húszéves volt és egy véletlennek köszön­hette, hogy fölfedezték. A New-York-i River Side temp­lomba kellett beugrania orgo­nálni, mert az idős orgonista gutaütést kapott. Itt mutatta be legújabb Wagner-átiratait, majd a nagy sikerű hangver­seny után egy akadékoskodó újságírót sikerült jól fölidegesí­tenie. Legnagyobb meglepe­tésére a másnapi New York Times kritikusa háromnegyed oldalon át szuperlativuszok- ban írt a hangversenyéről. A kritikus nem volt más, mint az agresszív újságíró. Ezután már viharos gyorsasággal pe­regtek az események: Vladi­mir Horowitz és felesége egy feledhetetlen délutánra hívta meg lakásukra, majd röviddel utána megnyerte az amerikai improvizációs versenyt. Nagy sikerű hangversenyek, lemez- felvételek következtek. És most Paskai László bíboros, esztergomi érsek meghívá­sára a magyarországi turné... Nemrégiben Varászlóban, a kis somogyi faluban vett egy hatalmas telket. A birtok egy részét felajánlotta a Zeneaka­démia növendékeinek pihe­nés céljára. Tanítani nem sze­ret. Azt mondja türelmetlen s az igazi tehetség pedig úgyis „kiheveri” a tanárát.” Varnus Xaver művészete megosztja a közönséget. A ra­jongó hangú kritikák olvasása után természetes a kérdés: ő miként értékeli saját művésze­tét? (Fotó: Gyertyás László) — Viszonyítás kérdése — válaszolja.— Bachhoz és Mo­zarthoz képest mindannyian patkányok vagyunk. Viszont vannak olyan erényeim, mint a zenei kommunikációs kész­ség és a velem született jó technika, amellyel messze fölülmúlom az átlagot. A het­venes években kivándorolt művész most is azt vallja, hogy Hegyeshalomnál minden tehetséget át kellene „dobni” kicsit abba a bizonyos másik világba. Hogy mint az egyszeri szegénylegény, próbáljanak ők is szerencsét. Várnai Ágnes 530 védett somogyi épület Műemlék-stációk Somogy 530 védett épületéből 56 kastély, s több mint 200 népi műemlék. Hogy állagmegóvásuk, felújításuk — és a feltárás is — folyamatos legyen, nemcsak az önkormányza­tokon múlik. Az andocsi Kálvária-domb egyik stációja Sőt, sok esetben az önkor­mányzat az, amelyik pénz hí­ján nem támogatja — bár­mennyire is szeretné — a te­lepülés. értékes épületének megszépítését. A megyei közgyűlés környezetvédelmi és műemléki bizottsága — az országban egyedülállóan So­mogybán működteti megyei önkormányzat — viszont csak olyan munkákhoz járul hozzá, amelyhez a helyi önkormány Parasztház Andocson zat is leteszi forintjait. Ebben az évben 26 helyre 2 millió 145 ezer forintot osztott szét a bizottság. A támogatók köré­ből nem maradt ki az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal sem. Ebben az esztendőben tízmillió forintot fordít a somo­gyi műemlékekre. Ebből hat­milliót a lengyeltóti középkori templom feltárási munkáira szavaztak meg. Ezt újabb mil­liók követik majd. A lengyeltóti munkálatokat egyébként a hi­vatal munkatársai végzik. Igáiban például már-már po­litikai kérdés a gótikus ala­pokra épített barokk templom külső tatarozása. Herczegné Szél Edit -polgármester asz- szonytól megtudtam, az ön- kormányzat hajlandó is lenne 1,5-2 millió forintot rászánni a templomfelújításra, ám csak akkor, ha a hitközség terüle­tén lévő víztározót is fejleszt­hetnék... Az igali önkormányzat ha­marosan helyi védelem alá he­lyezi a Baungartner-féle terü­letet is. Nemcsak a kúriát, ha­nem az évszázados fákat, nö­vényeket is szeretnék védeni. A hatalmas földterülettel szembeni, úgynevezett régi temető is védelem alá kerül. Ennek rendbehozására a ka­posvári önkormányzat aján­lotta fel szakmai segítségét. Az ABC-vel szembeni Kálvá­ria-domb, és környéke, vala­mint a zsidó temető is hama­rosan megszépül majd. Az andocsi, félezer éves templom kegykápolnájának szigetelését éppen ebben a hónapban végzik. Szabó Imre plébános örömmel újságolja, hogy egy új szigetelési eljárást alkalmaznak a munkások. A habarcsba kevert német vegyszer olyan drága, hogy minden segítséget elfogadott. Segített a megye, jött pénz a königsbergi caritastól, s egy andocsi születésű, Venezue­lában élő mérnökember, dr. Dávid Gyula, valamint a plé­bános gimnáziumi osztálytár­sainak, barátainak az adomá­nya is időben érkezett. Ké­sőbb szeretnék a gyóntató fo­lyosót is szigetelni és burkolat­tal ellátni. — Abba talán beszáll majd az önkormányzat — jegyzem meg reménykedve, ám a vitá­lis plébános legyintve mondja: — Én nem várok tőlük pénzt, hiszen koldusabbak, mint mi vagyunk... Megerősíti ezt Horváth Ist­ván polgármester is. Azért ag­gódik, hogy a falu két régi, a múlt század közepén épített parasztháza gondos kezekbe kerüljön. Helytörténeti érdekesség a nagytoldipusztai kastély. Ez ugyan nem védett, de egy vál­lalkozó hamar idegenforgalmi központtá fejleszthetné. (Egy-egy búcsún öt-hatezer zarándok is érkezik An- docsra.) Hat szoba, beépít­hető tetőtér vár tehát gazdára, s az óriás fenyők, hársak kö­zelében egy helikopterleszálló pályára alkalmas betontér is van. Helyi védelemre szorul négy útmenti kereszt, néhány vakolatdíszes ház, a németsű- rűpusztai faharangláb és az igencsak elhanyagolt, ám szépséges Kálvária-domb. Ha nem is bokatörés, de egy ficam mindenképpen kijár annak, aki felmerészkedik, hogy megnézze Jézus szen­vedéseinek stációit. A tégla­lépcsők egyenletlenek, közöt­tük burjánzik a gaz. A dombor viszont nemrég kaszálták le í füvet. A Kálvária-dombró csodás panoráma tárul elénk központban az andocsi temp lom, melyre oly büszke a falu. Somogy műemlékei — úo' tetszik —, többnyire értő kt zekben vannak. Hogy egy szerre nem pompázhat vala mennyi régi szépségében nem a tulajdonosok hibája. Kép és szöveg Lőrincz Sándo

Next

/
Oldalképek
Tartalom