Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. szeptember 5., szombat A SÖPRŰ ÓDIVATÚ Szövetkezeti Motoron jár a kaposvári boszorkány — A kuncsaftjaim mindig úgy kezdik: mondjak valami jót, holott tíz esetből kilencben rosszat tudok csak jósolni. Különben boszorkánytársaim sem igen tudnak sok embernek jó dolgokról beszélni. De akinek én jót mondok, az viszont tarol. No, de a jó is és a rossz is változó. Ma még fönn vagyok a csúcson, holnap meg már lenn. Nézzük csak a nagy államférfiakat például! — Politikusokat is fogad? Egyáltalán el kell-e árulni a foglalkozást? — Nem vagyok kíváncsi arra, kinek mi a beosztása, és hol keresi a kenyerét. Ha valaki idejön és megkérdezi, megnyeri-e a választásokat, annak teljes biztonsággal megmondom. — Az esedékes választások előtt tart-e majd kibővített műszakot? — Én senkit sem utasítok vissza, pláne, ha sürgős neki. Puritán otthon. A polcokon ezernyi dísztárgy, a falon téli tájkép, fahordó emberekkel. A lakásban nincs félhomály, nem terjeng füst, és üveggömbbel sem találkozik a tekintet. A kaposvári Jövő Tükre jósda-stúdióban — bár arra számítottam —, nyoma sincs a misztikumnak. A jósnő, Szépné Mészáros Mária az év elejétől másodállásban veti a kártyát. Ehhez csak egy asztal és egy pakli kártya kell, s azután fél vagy öt évre lerántja a leplet a titokzatos jövőről. Amire — valljuk meg -— titkon sokan kíváncsiak. A fiatalasszony gépkocsi-előadóként a gabonaforgalminál keresi a kenyerét. Ha ott végez, akkor ül le, hogy a lapjárást elemezze. Amióta tagja a Magyar Boszorkányszövetségnek, legalizálta tevékenységét. A konferenciákra motorral érkezik, de a kétkerekűn jut el egy-egy búcsúra is. Legutóbb a szám- misztika, az ólomöntés, valamint a tenyérjóslás fortélyaival tarsolyában tért haza egy tanácskozásról. így „rontáslevétellel” is foglalkozhat. — Nekem öröm, ha valaki kíváncsi a jövőjére — mondja mosolyogva — és azt tőlem tudja meg. Én is kíváncsi vagyok egy-egy nagy utazás, vizsga előtt, vagy ha nem tudok dönteni valamiben. Akkor előveszem a kártyát, holott saját magunknak nem lenne szabad vetni. De én azért titokban, néha-néha megteszem. — Szerencsés a lapjárása? — A sajátomé nem. — Miért, önnek mit üzennek a kártyák? — Mindig rosszat! Mindig tudom, ki csap be; tudom, mikor lesz veszteségem, örömöm. Ez utóbbi, sajnos, a kevesebb. (Fotó: Gyertyás László) — Mennyi időt vesz igénybe a jóslás? — Negyven percet. Sőt, ha most számmisztikával is foglalkozom, akkor valamivel többet. —: Mire tud következtetni a lapok állásából? — Előrelép-e — és mennyit — a ranglétrán, megházaso- dik-e, kap-e jutalmat, utazik-e külföldre, összeveszik-e a főnökével, halál a családban, fia vagy lánya születik-e, lesz-e kiadása, valamiből bevétele, éri-e szerencse, sikeres lesz-e a vállalkozása... Ilyeneket. — A számok mit tudatnak? — A születési dátumból és a lakhelyből következtetek arra, hogy ha az illető odaköltözött, szerencsét jelent-e. Az sem mindegy, hogy a nők hogy viselik nevüket. Nem mindegy, hogy teljesen vagy csak részben veszik fel a férj nevét. Ebből megállapítható: a házassággal kiemelte-e a férje vagy lejjebb süllyesztette. Természetesen a jövőre is lehet következtetni. — Bátran kopogtatnak be önhöz az emberek? — Vannak, akik igencsak félszegen lépnek be a szobába, akadnak azonban olyanok is, akik nyíltan vállalják: jósnőhöz járnak. Kicsit hosszadalmasnak tartom a kártyavetést, ezért csak a születési dátumomat, valamint a házszámot közlöm a jósnővel. Néhány másodperc múlva már érkezik is a jóslat: — Jaj, a magáé nagyon jó! Az egyesből indul ki minden szimbólum — mondja örvendezve. — Szerencseszáma a 10, 19, 28, 37. Bármilyen területen képes tájékozódni. Ha mélyponton van, akkor is tudja, melyik úton induljon el... A betegségek közül hajlamos a szív, a szem, a mozgás betegségeire, a magas vérnyomásra és az asztmára. Ez nem azt jelenti, hogy mindegyikre, hanem azt, hogy ezekre nagyobb az esély. Azt is meg tudom mondani, miből fogyasszon többet. Igyon sok kamillát, egyen sok mazsolát, árpakenyeret és mézet; ételeit szerecsendióval, kakukkfűvel, szegfűszeggel fűszerezzél — A házszámból mit olvas ki? — A magáé a holdat jelképezi. Amióta jelenlegi lakásában él, este és éjjel szeret jobban dolgozni. Ötletei a művészet, az alkotás terén fokozódtak. Ez utóbbinak még csak-csak van valamilyen valóságtartalma, ám ami az éjszakai műszakra vonatkozik, az nem igaz. Éjjel többnyire aludni szoktam, cikkeimet pedig legszívesebben délelőtt írom, a szerkesztőségben. Lőrincz Sándor Bemutatkozik a szeplős „Ferenc Jóska” Az ország 35 ezer bélyegy- gyűjtőjének és több tízezer érdeklődőjének örömére szeptember 11-16-án nemzetközi postatörténeti bélyegkiállítást rendeznek Budapesten. Az Eurofilex elnevezésű seregszemlére — amelynek a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége és a Magyar Posta a házigazdája — Éu- rópa legrangosabb magángyűjtői és bélyegkiadói kaptak meghívást, de képviselteti magát Kanada és az Egyesült Államok is, a házigazdára való tekintettel magyar témájú bélyegekkel. Az előkészületeiről Glatz Istvánnal, a bizotság elnökével beszélgettünk. — Mikor volt legutóbb hasonló bélyegseregszemle Magyarországon ? — Világkiállítást több mint két évtizeddel ezelőtt, 1971-ben, Eurofilexet 1985-ben rendeztünk legutóbb. Az érdeklődés óriási: a tervezett 300 keret helyett közel 700-ra van igény, ebből 513 indul a kiállítással egybekötött versenyen is. A rendezvény két fővédnöke: Siklós Csaba miniszter és Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. — Hol lesz a kiállítás helyszíne? — A tablók egy részét az Iparművészeti Múzeumban, másrészüket szövetségünk székházában tekinthetik meg az érdeklődők. A belépők mindkét helyszínre érvényesek. Mivel nagyon sok bélyeggyűjtő vidéken él, megállapodtunk a MÁV vezetőivel, hogy a látogatók 50 százalékos vasutijegy kedvezményt kapnak. A kiállításon alkalmi postahivatalok működnek, ahol mindennap más bélyegzőt használnak majd és a Magyar Posta is kibocsát az alkalomra egy új sorozatot. — A kiállított anyagok megvásárolhatók? — Az ilyen nagyszabású rendezvényeken általában csak a rangosabb gyűjtők és a kereskedők vásárolhatnak egymástól. Ettől a hagyománytól nem térünk el. — Kedvcsinálónak hallhatnánk valamit a bemutatásra kerülő különlegességekről is? — Bemutatkozik az úgynevezett szeplős Ferenc Jóska, amelyet 1871-ben adtak ki és a nyomda hibájából szeplősnek tűnik az uralkodó képmása. Kortörténeti dokumentumnak számítanak az I. világháborús katonai levelezőlapok, a nemzetközi légiposta fejlődését bemutató .sorozatok, valamint a háború utáni magyar hiperinfláció bélyeg-emlékei. (domi) hidegháború Hol a virágzó kertészet? — Parlagon marad az öreglaki határ? — Az egyesítés sem volt önkéntes 1974. január elsején egyesült két somogyi termelőszövetkezet. A buzsákiba olvadt bele az öreglaki, két másik környékbelivel együtt. Hogy mindez miért volt jó, vagy jó volt-e, azt kár lenne firtatni: nem ez volt az egyetlen kényszeregyesítés. Akarták a felek vagy sem, ezt nem ők döntötték el. A lényeg, hogy az öreglaki tsz 2390 katasztrális holdjával, jól prosperáló kertészeti ágazatával, 274 dolgozójával és minden vagyonával „betársult” Buzsákra. Ma, amikor a buzsákiak úgy döntöttek, ismét önálló életet akarnak kezdeni, összesen 7 (hét!) öreglaki lakos dolgozik az egyesített szövetkezetben, a virágzó kertészet rég megszűnt, és egyetlen istállóban sincs állat. Ám a buzsákiak mégsem akarják elengedni Öreglakot. Vagy mégis? Elég, ami megmaradt Az öreglaki polgármesteri hivatalban a polgármesteren és a jegyzőn kívül a még önálló szövetkezet utolsó elnöke is ott van, amikor beszélgetünk. Kardos István nem túl népszerű a faluban; sokan az ő számlájára írják a 18 évvel ezelőtti egyesülést, mondván: „átjátszotta” a té- eszt Buzsákra. Pedig — mint mondja — erre aztán igazán semmi oka nem volt, ő ugyanúgy áldozatává vált az akkori politikának, mint az egyszerű dolgozók. Akkor az egyesülés ellen harcolt, ma pedig a válásért. — Híres kertészet volt a mienk, ismerték a megyén kívül is a nevünket. A szezonban szinte kizárólag mi láttuk el a Balaton-partot friss zöldséggel. 200 katasztrális hold volt a területe, hajtatóházakkal, modern öntözőberendezésekkel. Ebből ma már semmi sincs meg, módszeresen tönkretették az egészet. Az állattenyésztésünk is jól működött, a gépeink is akkor jónak számítottak, földjeink pedig a környéken a legjobb minőségűek. Ennek a töredéke sincs már meg, de ami igen, abból még működni tudna egy önálló szövetkezet. — Hetvenkilenc munkanélküli van a faluban, s ők szívesen dolgoznának a mezőgazdaságban, de Buzsákon nem kellenek — mondja Horváth Endre polgármester. — Ösz- szesen heten maradtak mára a közös téeszben Öreglakról, pedig az egyesülés előtt majdnem háromszázan dolgoztak itt. Elképzeléseink szerint vállalkozói rendszerben működhetne az önálló szövetkezet, a gépeket pedig a központ üzemeltetné.. Már mindent kidolgoztunk, csak kellene a föld és a gépek... A „társ” most ellenség Buzsákon — ahogy az öreglakiak mondják — ellenséges velük szemben a hangulat. Lakos István, a téész elnöke — állítólag — egy jól megfizetett „derékhaddal” minden tárgyalási próbálkozást visszautasított. A dolog odáig fajult, hogy ma már az öreglaki téesz tagok — többségükben nyugdíjasok — sem egységesek a szétválás kérdésében. — Negyvennyolc tsz-nyug- díjas él Öreglakon — próbálja megmagyarázni Neszmélyi Zsolt jegyző a helyzetet —, akiknek egyetlen mellékes jövedelme a kukoricapénz. Valaki azzal fenyegette meg őket, ha a szétválás mellett szavaznak, megvonják tőlük. Persze ez nem igaz. Láthatóan mesterséges indulatokat keltettek Buzsákon ellenünk. Elmentünk a közgyűlésre, ahol a kiválásról volt szó, épp- hogycsak ki nem dobtak minket. Pedig a kiváláshoz nem is kell a közgyűlés. A szétválás alapja az lenne, hogy az öreglakiak — üzletrészük arányában — visszakérnék a vagyon egy részét: földet, gépeket, épületeket, már ami maradt. Ahogy mondják: nekik jó a használt gép is, és ezek listáját le is adták az elnöknek. — Amit Lakos István teátrá- lisan felolvasott a közgyűlésen, hozzátéve: „hát ezt akarják tőlünk elvenni az öreglakiak”. Pedig hát ez jár nekünk, csakúgy, mint a földünk. Hisz ha kilépünk a házunkból, bent Öreglakon buzsáki területre lépünk. Lenne igény házhelyek kialakítására, de a téesz nem ad át a területből az ön- kormányzatnak. Elegünk van ebből a kényszerű együttlét- ből! Buzsák, illetve Lakos István ellenállása már csak azért sem érthető, mert a szövetkezet átalakulás előtt áll, de ehhez az átalakuláshoz kell az öreglakiak beleegyezése is. Menjen, aki menni akar — Az első pillanattól azt mondtam: aki menni akar, menjen — mondja Lakos István. — Csakhogy azt sem tudom, ki akar menni, és ki maradni az öreglaki tsz-tagok közül. Tudniillik hiába akar különválást a polgármester és a jegyző, azt csak a tagok kezdeményezhetik. Őket pedig végigjártuk, és többen írásba adták, hogy maradni akarnak. Az sem igaz, hogy én hergelem a buzsákiakat, ne szavazzák meg a szétválást vagy ne hagyják jóvá a vagyonmegosztást, sőt én tartottam eddig vissza őket, nehogy elküld- jék az öreglakiakat a szövetkezettől. Az ő érdekeiket képviselem ezzel, mert tudom, hogy a rájuk eső 700 hektár szántóból nem tudnak megélni. Azt pedig, hogy mi maradt a régi té- eszből, ne feszegessük. Nem dicsekszem, de ha ez egy veszteséges szövetkezét lenne, az öreglakiak sem kapaszkodnának ennyire érte. Erről természetesen más a véleményük a szétválást kezdeményezőknek. S bár az elnök hangoztatja, ő hajlandó a kompromisszumra, az öreglakiak nem mernek bemenni a buzsáki tsz-központba, mert félnek. Közben az idő telik, az átalakulás késik, és lassan jönnék az őszi munkák. Ki fogja megműveli az öreglaki határt? Varga Ottó
