Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
1992. szeptember 5., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Balatonon járt a főispotályos Mentőállomást létesítenek Siófokon a Máltaiak Tíz apáca gyámolítja a rászorulókat Siófokon tett villámlátogatást Albrecht von Boeselager, a Máltai Lovagrend főispotá- lyosa. Megtekintette a kiüti városrészben majdan épülő szeretetszolgálat házat, ahol a tervek szerint tíz apáca gyámolítja majd a rászorulókat. Balatonszabadiban pedig nagy valószínűséggel mentő- állomást létesítenek három autóval, hogy lehetővé tegyék a sérült német állampolgárok hazaszállítását, illetve kivegyék részüket a tóparti beteg- ellátásból. Albrecht von Boeselager alig egy órát töltött Somogybán, s távozása előtt interjút adott a Somogyi Hírlapnak; — A Máltai Lovagrendet ápolórendnek szervezték több, mint 900 esztendeje — mondta. — Amikor az első kereszteshadjárat Jeruzsálembe ért, már működő kórházakat talált. A számos harc során a sebesült lovagok az őket istápoló rendhez csatlakoztak. Később a Szentföld és a hit védelmében vállaltak szerepet, ezért a terjeszkedő oszmán birodalom előbb Rodosz, majd Málta szigetére szorította őket vissza. Málta sziklái alatt aztán vereséget mértek a szultán seregére. A csaták alatt is mindvégig működtették ispotályaikat. Akkoriban a sziget szuverén államként prosperált. Két esztendeje hazánkkal is diplomáciai kapcsolatban állnak. Az évszázadok folyamán a lovagrendek tovatűntek a történelem süllyesztőjében. A máltaiak azonban gyógyító tevékenységüknek köszönhetően túlélték a középkort, s napjainkban is híresek szere- tetszolgáló tevékenységükről. Bár a 18. század végén Napóleon elűzte őket földjükről, mára 41 nemzeti szervezetben működő 91 szolgálatuk szerte a világon „hazára” talált. A főispotályos elmondta, hogy Magyarországon működik sorrendben ötödik legnagyobb szervezetük. A még most is csak 42 esztendős népjóléti minisztert egyébként választással emelték méltóságába, családjában messze visszamenőleg szerepet _ vállaltak a férfiak a Lovagrendben. Amúgy visszatéri Németországba a báró, de a mindennapokat is segítő ajándékot hagyott maga mögött, hogy segítse az embereket. Czene Attila FALUFAGGATO Világos — a kétarcú település MATOL KABEL-TV A KISBIRO Szólód szépül Nemcsak a seregélyek lopnak Éjszakai szüretelők Tankönyveket vásárolt Pusztaszemes Pusztaszemes 167 fakóházának mindegyikébe elért a vezetékes víz. 800 ezer forintért por- talanították az utcákat: kettő bitumenborítást kapott, egyet pedig alapköveztek. Lebetonoztak másfél kilométernyi járdát is. Az önkormányzat magára vállalta a 36 kisiskolás tankönyveinek megvásárlását. ✓ Átrendezik Boglár központját Elkészült Balatonboglár részletes rendezési terve, amely főképp a városközpont átépítését tartalmazza. Még szeptember hónap folyamán megvitatja a képviselőtestület — az elképzeléseket mihamarább lakossági fórum elé viszik. Fejlődik Mária 293 telefont kaptak összesen a balatonmáriai lakosok. A nyáron 2,7 millió forintért két utcát portalan ítottak. A Rákóczi utca 6oo méternyi fedett árkot kapott, s parkolókat is létesítettek. A vásározók részére árusítóhelyeket alakítottak ki a komfortosabb kiszolgálás érdekében. Másfél millió forintot költöttek a villanyhálózat korszerűsítésére. Legközelebbi feladatnak a település nyugati részének szennyvíz- vezetékkel való ellátását, és a többi utca szilárd burkolattal való fedését jelölték. Földvár lép A város központjába üzletházat épít az önkormányzat — szeptember 15-ig várják vállalkozószellemű helyiek jelentkezését. Az új épület megváltoztatja majd Földvár képét, és emeli a szolgáltatások színvonalát is. Törekednek arra, hogy felszámolják a „bódérendszert” — ennek érdekében egy üzletsorra csinos tetőt építenek, egy másikat pedig lebontanak, s a bérleményt helyi lakosoknak adják majd. Megindult már a Művelődési Ház átépítése : a 8o millió forintos költségvetéssel készülő közösségi ház 35o főt befogadni képes nagyteremnek, konyhának, iskolai étteremnek, könyvtárnak és különböző foglalkozások tartására alkalmas termeknek ad helyet. Pedagógusainak tetőtérbeépítéssel szolgálati lakásokat épít Földvár — mellé zeneiskola kerül. Világos, kétarcú település akárhogyan is nézzük. Alígát 1797-ben említik először, mint Balaton menti vendégfogadót, Világos neve pedig 60 esztendővel később tűnik fel — majorként minősítve — egy kateszteri felmérésben. Nem találkoztam senkivel, aki képes lett volna megindokolni: a két egyenrangú település miért Ba- latonvilágos néven kapott tanácsot, alig több mint 30 éve. Amúgy azt sem tudták megmutatni, hol húzódott a határ, mely fölött valaha egybeolvadtak a közösségek. Az 1500 állandó lakost számláló falu az M7-es és a vasút között terpeszkedik. Hatvan méterrel alább, ahová csak lépcsőkön lehet lejutni, a tópart hét kilométerén épültek egymás he- gyére-hátára a nyaralók, ahol csúcsszezonban tízezren keresnek felüdülést. A villatulajdonosok kivették részüket a Balaton betonteknőbe ágyazásából — ki-ki támfallal védi parcelláját a területét visszafoglalni igyekvő tótól. így csak két piciny és nehezen megközelíthető strand jut a helyieknek, s azok vendégeinek. Dűl is a vita javában a polgármesteri hivatal és Alsótelep Üdülőinek Egyesülete között. A volt (aligai) MSZMP-üdülő ma is idegen test Világoson. A helyiek csak 100 forint befizetése ellenében léphetnek területére; jómódú külföldiek és magyar újgazdagok „pengetnek ki” jelentős összegeket, hogy Kádár János ágyában alhassanak. — Nem kaptuk meg a kért kezelői jogot — tájékoztatott Kovács Béla polgármester. — De megígérték, hogy az intézmény értékének 10 százalékát a falunak adják. Az üdülőt 2,5 milliárd forintra taksálták... Persze nem lett az ígéretből semmi. Végül arra lenne hajlandó az új tulajdonos, hogy természetben lerója tartozását. E szerint kapnának egy rossz helyen fekvő parti területet strandnak és az üdülőt korábban kiszolgáló három hektáros kertészetet. Ezen felül a lelakott Gagarin-lakótelepet, annak minden gondjával együtt. A Világoson élő 450 család jó része érdekelt az idegenforgalomban. Csaknem kétszázan azonban inkább szőlőt termesztenek több mint 70 hektáron. Óriási problémát okoz, hogy a Badacsonyi Állami Gazdaság helyi kirendeltsége nem hajlandó átvenni egy szem szőlőt sem esetleg nagyon apró pénzért venne traubisoda-sürít- ménynek valót. A település Somogy és Veszprém megye határát jelzi, közigazgatásilag jelenleg utóbbihoz tartozik. A postai szolgáltatásokat rövid ideje, az ellátást régóta az északi partról szervezik. Villanyáramot azonban Somogyból kapnak, mint ahogy sokan a siófoki 2. számú helyi járattal (!) járnak dolgozni — délre. Több mint tíz esztendeje született megállapodás arról, hogy Világos járóbetegeit Almádiban és Siófokon egyaránt fogadják az orvosok. Csak néhány nadrágszíj-par- cellára nem jutott vezetékes ivóvíz. A gáz is elért a lakásoknak több, mint felébe - szennyvízvezetéket azonban csak a közvetlen partra és a volt MSZMP üdülőbe telepítettek. A bővítés gátja, hogy sem Siófokon, sem Akarattyán nem tudják fogadni a szennyvizet. A telefonvonalak számát fejből össze tudta számolni a polgármester. Igaz, ezen a téren most készülnek továbblépni. Kovács Béla (akinek felesége Somogybán talált munkát) elmondta még: várható az öregek számának emelkedése, mert sok idős ember leköltözik a part menti villába, hogy fővárosi lakását oda tudja adni az "örököseinek”. Saját fiataljait képes megtartani a település: ennek érdekében 75 helyes óvodát is építettek nemrég. Néhány hete még embertömeg zsúfolódott az utcákon, boltokban — most lehúzva a redőnyök, alig félóránként tűnik fel egy-egy autó. Nyárelőig csendes, nyugodt lesz errefelé az élet — ez világos. C. A. Szólád, a Balaton-parttól négy kilométernyire megbúvó 707 lelkes település egyre jobb életkörülményeket kínál lakóinak. Hárommillió forintért felújította az önkormányzat az iskolát, ahol tizenkét alsó tagozatos kisdiák tanul. A szülők rengeteg társadalmi munkát vállalva igyekeztek csökkenteni az önkormányzat terheit. Az épületet egyébként visz- szaigényli az egyház — így bérleti díj ellenében taníthatnak majd falai között. Ebben az esztendőben szeptember első napjáig közel ötmillió forintot költöttek utak, járdák aszfaltozására. A Balatel befejezte a telefonkábelek lerakását — az A Balaton vidéki borpince környékén szaporodnak a présházak hívatlan látogatói! A dézsmálok több csoportba oszthatók — hasonlóan, mint a károsodott szőlősgazdák... Az „igénytelenebb” dézsmálok rendszerint családnélküli, hajléktalan emberkerülők. Néhány órára, egy éjszakára befészkelik magukat a pincékbe — esznek, isznak — már ha találnak valamit, aztán tovább állnak. Néha ruhát is cserélnek, apróbb tárgyakat — öngyújtót, zsebrádiót visznek magukkal, amit a következő pincében már ott is hagynak... Zsebükből kikandikál egy üveg bor: annyi, amennyi kitart a következő présházig. A hívatlanok újabb csoportja már nem éri be eny- nyivel, tudják jól, ha a pince építészetileg hivalkodóbb — akkor az érték is nagyobb benne. Ha pedig a mellette húzódó szőlősorok gépi művelésről árulkodnak, remény van motoros kapák, elektromos permetezők, műanyag dézsák, motoros prések, értékesebb — szőlészettel kapcsolatos — szerkentyűk „megszök- tetésére”. De elviszik a vadász otthagyott kellékeit: ruháját, csizmáját, távcsövét, kalapját, miegymását... Gyakorta csapra verik a hordókat is, kannákba fejtve a ígéret szerint egy év múlva rákötik a vonalakat a készülékekre. A szárszói áfész Turul fogadót épített a településen, amelyben étterem, kocsma és 8 szobás panzió kapott helyet. A falu sok év után végre újra indított focicsapatot a körzeti másodosztályban — ennek feltételeként a bőrlaszti szerelmesei focipályát építettek. S hogy a sok munka után a pihenés édesebb legyen, ma először nézhetnek az egymillió hétszázezer forintos költségvetéssel elkészült kábeltévén helyi adást a szóládiak — Nagy Dániel László többek között további terveikről tájékoztatja a lakosságot. Czene bort, s arra is akadt már példa, hogy el sem zárták és mire a gazda megjelent saját háza portáján, bokáig tocsoghatott a féltve őrzött nedűben... A jobb környékeken ma már villany van, szilárd útburkolatú az út. Tehát a tolvaj népség kényelmesen kocsikázhat széltében-hosszában. Emiatt történik meg gyakran, hogy a szőlészt kishíján megüti a guta, mert mire eljő a várva várt ünnepi perc, alig marad néhány fürt a tőkéken. Mert személykocsik, furgonok, kisteherek fékeznek a holdvilágnál, nemegyszer kipattan belőlük egy egész család, egyszerűen elcipelik a termést... Néhány lankával odébb nagy dínom-dánom közepette megtapossák a lopott szőlőt — örülnek a nyert mustnak, hiszen a munka javarészét már elvégezte a szerencsétlen tulajdonos... így volt ez régen, ma is így van, holnap pedig... Tenni ellene nehéz, a seregélyek mellett oda kellene figyelni a földön járóra is, megnézni az arra tévedő idegent, legyen az jól öltözött, vagy csodakocsiban suhanó. Összefogni hasznos lenne, felváltva őrködni, virrasztani, hogy mire eljő a nagy nap, ne kelljen sírva vigadni, legyen mivel szüretelni és főként legyen mit belehajítani a puttonyba... Helényi Béla
