Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12 / 216. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1992. szeptember 12., szombat Mai művek, római kori leletek Hullámlépcsö FORRAI ESZTER LÍRÁJÁRÓL orrai Eszter a keszthelyi írótalálkozó franciaországi meghívottjaként nem üres kézzel érkezett haza. A közelmúltban jelent meg hatodik verseskötete, a Hullámlépcsö. Magával hozta előző, Villámok árnyéka című kötetének francia nyelvű kiadását is, a L’Ombre des écla- irs-1 Sylvie Reymond-Lépine fordításában. Érdemes lenne a fordítás, átköltés folyamatát is végigkövetni, megvizsgálni, ezúttal azonban Forrai Eszter költészetének néhány sajátosságát mutatnám be. Életrajzi adatairól csak any- nyit: zsidó és orosz származású, magyar anyanyelvű, s mintegy harminc éve Francia- országban, Párizsban él. Kabdebó Lóránt szerint „a Nyugat folyóirat költői iskolájának hatása éppúgy érződik versein, mint Nagy László ritmikai és nyelvi ihletése. Bárha régen távol él hazájától, idegenül beszélő könryezetbe ágyazottan, mégis benne létezik a magyar vers formai és nyelvi közegében.” Verseinek fontos eleme az intimitás,*” valamint a hagyomány ösztönös továbbvitele. Költészetén a varázsénekek, mondókák, népdalok, virágénekek, Weöres Sándor és Nagy László hatása egyaránt érződik. Kiemelkedő témája, alapélménye az anyaság, melyet két irányból közelít meg. Egyfelől gyermekként, édesanyjához való mélységes ragaszkodással él át, majd az ő halála után árvaságában hívja elő a szeretett lény alakját, gyermekkori élményeit. Másfelől központi témája saját anyaszerepe, a teremtés gyönyöre, a gyermek iránt érzett óriási felelősség. „Ha hónapja, hogy elmentél Közelebb szálltál csillagaidhoz Napimádó, törékeny anyám Bezártál magad mögött minden ajtót De lüktető szíved kapuján Ki és bejár intő szavad Hogy élnem kell Ha másért nem LEÁNYOMÉRT Meg kell hogy tanítsam Magam után Hogyan indulhat ő is Egyedül, majd nélkülem —” (Hat hónap) Ez a mindent beborító anyaság, a teremtés rendkívüli tisztelete lehet az oka, hogy verseit, köteteit is úgy szüli ^világra”, a szülés fájdalmával és boldogságával teremti meg. „Ötödik kötet, Ötödik gyermekem Szültem világra: Dadogásból szavakká, Sóhajokból lélegzetté, Mosolyból kacagássá Sírásból zokogássá Belőlem szakadt Véremből, virággá Nyíltak a képek” (Ötödik kötet) Forrai Eszter költészetének másik fontos témája a szerelem teljes szívvel való, őszinte vállalása. Vallomások a szeretett lényről, két ember egymáshoz fűződő kapcsolatáról. Boldogság és boldogtalanság, feszültség és harmónia, közel és távol, valóság és álom vibrál a versekben szokatlan őszinteséggel, kitárulkozással. A szerelmi élmény fontosságát, nagyszerűségét kozmikus elemek jelenléte hangsúlyozza, lehetőséget adva a beteljesült szerelem ünneplésére, a rendkívüli élmény vagy éppen a hiány kifejezésére. „Széliünk, mindig följebb Lebeg megányunk tüköré Színes szilánkokat repít földünkre Beteljesülésünk gömbje Villámokat szül Érintkezésünk ellenkező töltése" (Szádunk) Boldogságának, de boldogtalanságának is mindenekelőtt a természet, a nap, a hold, a csillagok legfőbb tanúi, ám könnyektől sós a tenger, s a nap sugarai „őrült lány kusza hajszálai” is lehetnek, miközben „hullámlépcső” viszi szerelméhez. De e „hullámlépcsőn ülve” is látja féltve óvott gyermeke, lánya növekedését, akit mindig magával visz „álomkergető” nappalaiba, s akinek hamuba sült pogácsa helyett verset ad útravalóul (Hamuba sült pogácsa helyett). Forrai költeményeiben főleg az érzelem, a József Attila-i „a líra logika” kap hangot, de meglepő módon versei nem kötődnek tárgyakhoz, helyszínekhez. A víz, a szél, a tenger közelében, állandó gyenge szélfúvásban érzi jól magát, szerettei közelében. Verseit mindig anyanyelvén, magyarul írja. Természeti elemekhez, s a hozzá érzelmileg közelállókhoz való rendkívül erős kötődésében, úgy érzem, szerepe van az otthontalan- ságnak vagy éppen az országok feletti otthonosságnak, amit a természeti erőkben talált meg. Hiszen a Szajna partján ülve a Dunára gondolhat, s a víz sodrása, a fények játéka újabb és újabb gyermekkori élményeket idézhet fel számára. így élhet egymás mellett egyidejűleg kettős anyai kötődése, valamint ifjúkori és későbbi szerelmei. Versei mély érzelmi telítettsége a férfi olvasókat is közelebb juttathatja a női lélek rejtelmeihez. Gülch Csaba szerint: „Forrai Eszter rejtőzködő alkat, de igazán mégsem titkolja lelkének kincseit. Versei villámok árnyékában születnek és a zátonyra sodort kínok, sóhajként mégis partot érnek, mert Forrai Eszter a hullámlépcsőkön egyre felfelé halad. Költészetének-életének nyilvánvaló titka: a végtelen remény.” Sallai Éva Aquincum ihletésében Mindezideig ha Aquincum- ról volt szó, a régészet szempontjából tudtunk meg adatokat, ismertünk meg tárgyakat, leleteket, egy római kori település szokásairól, mindannap- jairól kaptunk információkat. Most a művészetek — az irodalom, a zene, a képzőművészet — szólnak Aquincumról, rendhagyó módon a Budapesti Történeti Múzeumban. Azon a kiállításon, amelyen a város utóélete, a múzeumtörténeti anyag ihlette műtárgyak, versek, könyvek, zeneművek vannak jelen. Egy római város utóélete Tárgyában, kisugárzásában a múltat idézi az Aquincum varázsa — Egy római város utóélete című bemutató. Az a száz műtárgy, kézirat, dokumentum, amelyet erre a kiállításra összegyűjtöttek, csak a kezdete egy nagyszabású mun Berki Viola: Elmúlás kának. Arra vállalkoztak ugyanis a múzeum munkatársai, hogy összegyűjtik, rendszerezik, feldolgozzák mindazokat a munkákat, amelyek a múlt század végétől — amikor is az ásatások megindultak, amikor az Aquincumi Múzeumot megnyitották — napjainkig Aquincumról szólnak. A rómaiak az időszámításunk körüli években foglalták el a mai Dunántúlt: a legrégibb katonai táborok már az I. század második felében ott voltak Aquincumban'. Egy légió — tízezer ember — állomásozott, a mai Óbuda központjában. A II. században már állt a polgárváros kőházakkal, vízvezetékekkel, fürdőkkel, piaccal, fontos középületekkel, amfiteátrummal, basilicá-val, vendégfogadóval. A második-harmadik században virágkorát élő település az V. században pusztulásnak indult. A középkorban még neve is feledésbe merült. Csak Mátyás király méltányolta és hozatta budavári palotája gyűjteményébe az aquincumi kőemlékeket, ékszereket. A múlt városa Schönvisner István pesti egyetemi tanár azonosítota az ókori város leleteit, s ő vezette az első ásatásokat is. Mária Terézia korában az országy- gyűlés nemcsak az ásatásokat, hanem azok bemutatását is célzó múzeum alapítását is támogatta. Torma Károly, Römer Flohs, Hampel József és Kuzsinszky Bálint neve kapcsolódik a máig tartó feltárásokhoz. Szinte az ásatások első bemutatásától kezdve születtek versek, színművek, zeneművek és természetesen képek, szobrok, érmek a római kori városról es annak feltalálóiról. Tóth Árpád, Áprily Lajos, Jékely Zoltán kéziratai, Berki Viola, Garabuczy Ágnes, Szentgyörgyi Kornél képei, Vörös Rozália textilje, De- csényi János zenekari műve (Sírfelirat Aquincumból), a Lokomotív GT lemeze illusztrálják a máig tartó érdeklődést. Aquincumban tizennyolc fazekasműhelyben formáztak, korongoztak, égettek agyagedényeket. Persze nem egy- időben működött ez — tudomásunk szerint három nagy központban volt kisebb-na- gyobb műhely. A mai Gellérthegy aljában, a légiós és a polgárvárosban tömörültek a fazekasok. Közülük a legismertebb az a Pacatus mester, akinek magas színvonalon mintázott edényei ha anyagukban nem is, formájukban felvehették a versenyt a Pó vidéken készült munkákal. Antik kerámiák Mindezt abból az alkalomból tudhatjuk meg a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett kiállításon, hogy hazánk Agyagedény a kiállításról ban tartják a 18. nemzetközi római kerámiakongresszust. S bár a rendezvénynek Székes- fehérvár ad otthont, az utolsó napot Aquincumban töltik a résztvevők. S mivel kerámiakongresszus nem képzelhető el a legnagyobb pannoniai műhelyek bemutatása nélkül, s mivel Aquincumban helyszűkében nincs mód időszaki kiállítást rendezni, a várbeli anyaintézmény adott helyet a Római kerámiaművészet Aquincumban című, a jövő év Tenk László festménye Aquincumról februárjáig látogatható kiállításnak. Négyszáz — a legkülönbözőbb célokra használt — agyagtárgyat, edényt, háztartási, építési és díszkerámiát, vallási szertartásedényt, urnát, de még széket is láthatnak az érdeklődők a vitrinekben. Rekonstruálva a korabeli kerámiaműhelyeket — felépítettek egy római égetőkemencét, a mai mesterek számára sem idegen korongozót. S félkész, kész tárgyakkal rendezték be a műhelyt. Topográfiai és kronológiai rendben sorakoznak az aquincumi műhelyek termékei. Sok töredékkel és olyan különlegességekkel, mint az üvegedényeket utánzó fültöredékek, tálcafogók. De van itt sokféle díszes és sima edény, jelezvén, hogy a kerámia volt a római kor legfontosabb anyaga, amelyet az élet majd minden területén használtak. Polgári ház edényei Egy római terecske épületeinek ablakai mögé is bepillanthatunk. Illusztrálva, hogy milyen kerámia tárgyak fordultak elő egy polgár ház konyhájában, ebédlőjében: tálak, lábosok, bográcsok, fedők, tésztaszűrők, mécsestartók, vagy egy szentélyben (isetenszob- - rok, kegytárgyak, szertartási edények), egy kegyszerárus meg egy italmérő boltjában. Itt állították ki azokat a terrakotta mézeskalács-formákat is, amelyeknek másolatait ki is próbálták. Római recept szerint díszes mézeskalács korongokat sütöttek ugyanis a múzeológusok a megnyitó vendégeinek. És ugyancsak római szokás szerint bort is kínáltak hozzá. Bár a kiállításon azt is megtudhattuk, pan- nonaiai eleink kevés vízzel keverték a bort és rendszerint étkezés után fogyasztották. S ha már így belebonyolódtunk a római asztali szokásokba, egy, a kiállításhoz mellékelt ételrecept gyűjteményről is meg kell emlékeznünk. Az ókori ízekhez kedvcsinálónak ugyanis néhány ma is elkészíthető étel leírását közli az a leporelló, amelyet Póczy Klára állított össze. (Kádár) Forrai Eszter: Lépcsők i Le, vagy felfelé Vezetnek a lépcsők A kőkockákból lépcsők A lépcsőkből hullámlépcsők Vezetnek a naphoz Az ég bársonyos paplana Sugározza a meleget Akkor janujár volt, Kegyetlen hideg A Dunába vezettek a lépcsők Mikor a kis cipőkből kilépve Megálltunk Puskájukat ránk irányították a katonák Azt hittük csak játékpuskák ezek, A háború s a bombák I Felébredni sem volt időnk | Besötétedett az ég S a parton Tanúként álltak Mint káltó vádiratok A levetett gyerekcipők...
