Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12 / 216. szám
1992. szeptember 12., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 7 Könyvespolc Magyar író a „senki földjén” Gombos Gyula monográfiája Szabó Dezsőről Gombos Gyula Szabó Dezsőről írt monográfiája először 1966-ban jelent meg Münchenben, nagy vihart kavarva a nyugati magyar irodalmi berkekben. A szerző századunk egyik legellentmondásosabb íróegyéniségének életét és életművét dolgozta fel, színesen, lüktetőén elvenen — ugyanakkor számos új konklúzióval. Ez a kiadás — akárcsak a továbbiak — szamizdatként juthatott el hozzánk, hiszen Gombos Gyula egész koncepciója elfogadhatatlan volt a marxista irodalomtörténet számára. Korszerűen berendezett új konyhát nyitott a somogyjádi önkormányzat. Az általános iskola új épületrészében üzemelő konyha háromszáz személynek készít ebédet; ezzel lehetővé vált, hogy nemcsak a diákoknak főzzenek, hanem mindazoknak, akik ebédet igényelnek a faluban. A konyhához raktárak, szociális helységek is csatlakoznak, és egy tágas ebédlő is található ebben az épületrészben. (Fotó: Kovács Tibor) A Kincskereső szeptemberi száma Magyar „kolumbuszok” öt világrészen A hivatalos magyar kultúrpolitika elhallgatta Gombos monográfiáját. Am Németh László egyik nyilatkozatában mégis fontosnak tartotta említését: „Szabó Dezsőről jó könyv jelent meg Nyugaton. Gombos Gyula írta... Beleérzése és kritikája, úgy hiszem, eltalálta a helyes mértéket a méltatlanul elfeledettel szemben...” Nagyívü pálya A „méltatlanul elfeledett” most már a mai olvasó is megismer- • heti. Folyamatosan jelennek meg Szabó Dezső munkái, Gombos Gyula monográfiája pedig negyedik kiadásban látott napvilágot — ezúttal a Püski Kiadó gondozásában. Szabó Dezsőről írni egyszerre hálás és hálátlan feladtat. Hálás, mert ennek a fizikailag és szellemileg is oly súlyos egyéniségnek egész élete, pályája szinte tálcán kínálja a feldolgozást. Hálátlan, mert ez a nagy- vívű pálya tele volt buktatókkal. A tüzes lobogást gyakran pislákoló parázs kísérte. A szellemi csatakiáltást befelé forduló némaság követte. Szabó Dezső életének legnagyobb tragédiája, hogy mind a jobb-, mind a baloldal megpróbálta kisajátítani. S ez törvényszerűen magával hozta, hogy az író a „senki földjére” kerüljön... Gombos Gyula monográfiája jóval több irodalomtörténeti szakmunkánál. Bár Szabó Dezső a „főhős”, ott lélegzik az egész magyar valóság is a kötet lapjain. Elsősorban a Politika, így, nagy P-vel. Ez volt a legnagyobb szenvedély Szabó Dezső életében is. Ez irányította közírói, szépírói tevékenységét, szinte minden megnyilatkozását. Hogy hogyan halt éhen — a szó szoros értelmében — ez a robusztus ember Budapest 1945-ös ostromakor. Végakarata, hogy a Gellért-hegyen nyugodhasson, nem teljesülhetett. Ma is a Kerepesi temetőben fekszik, szolid fejfával. Az első nagy fejezet Szabó Dezső készülődéséről szól, Kolozsvár, Budapest, Párizs állomásokkal. A kolozsvári születésű kálvinista fiú kiskorától kezdve „az udvar, kert és a betűk varázsé"-ban élt. A század- forduló előtt egy évvel került Pestre, az Eötvös Kollégiumba. Olyan társak közé, mint Kodály Zoltán, Laczkó Géza, Pais Dezső, Szegfű Gyula. Társai a fiatal Szabó Dezsőt elsősorban nyelvész-zseninek tartották. Párizsi útja után kiderült, hogy nyelvzseni is... Igazat mondó szenvedély Tanárkodásának vándoréveiben hihetetlenül sok helyen megfordult. Rövidesen ott volt a Nyugat szerzői között is. Lassan kezdett kialakulni körülötte a mítosz és a legenda, amelyet — látható örömmel — a fiatal író is táplált. Az örök agglegény akkor a legboldogabb, ha minél többen körülveszik, ha beszélhet, szónokolhat. (Egyes tisztelői szerint Kossuth óta nem volt nagyobb szónoka Magyarországnak.) A készülődés után szinte belerobbant a magyar irodalmi életbe legnagyobb regénye: Az elsodort falu. Gombos Gyula szerint is ez a legnagyobb esemény Szabó Dezső életében. Az 1919 nyarán (fontos a dátum!) megjelent mű legfőbb kicsengése: a magyar jövő és a felemelkedés egyetlen alapja a magyar paraszt. Nem véletlen, hogy ez a kötet évtizedekig a népi írók bibliája volt. A regény szinte végig a hősi hajlam, a tettvágy, az igazmondó szenvedély tárháza. (Az már más kérdés, hogy a mai olvasót pont ezek a felfokozott szenvedélyek fárasztják...) Az elsodort falu színvonlát az író soha többé nem érte el. A tervezett hatalmas szándékhajó — alkossunk mi is egy képet — megfeneklett a kor zátonyain. Gombos Gyula monográfiájának legalább ennyire érdekes része a politikus Szabó Dezső bemutatása. (Bár egész szépírói munkássága is elsősorban politika volt.) Gombos számos forrással bizonyítja, hogy Szabó Dezső 1919-ben — sőt már előbb is! — forradalompárti volt. Számára a magyar nép jövője a magyar paraszt jövője. S ez az, amit a Tanácsköztársaság nem hozott meg. Szabó Dezső útja így szinte törvényszerűen vezetett a jobboldal táborába, hogy azután 1920-ban itt is gyökeresen elszigetetlődjön. (Az ország igazi, demokratikus átalakításának igényét ott sem találta, találhatta meg.) Belső száműzetés Nem volt még magyar író századunkban, akire — rövid dicsfény után — annyi átok és mocsok szállt volna, mint Szabó Dezsőre. Volt zsidóbérenc, antiszemita, hagyományáruló, soviniszta. És sorolhatnánk még... Ez a számtalan ráaggatás Gombos Gyula gondos kimutatása szerint egyet jelent: mind a baloldal, mind a jobboldali félelmét az igazmondástól. Ez az igazmondás kergette Szabó Dezsőt „a senki földjé”-re, belső száműzetésbe. Ez az igazmondás tette (teszi) igazán naggyá. Ott van a helye — ahogy a könyv alcíme is mondja — „A történelem balján.” Dr. Sipos Csaba A Kincsereső ismét kiadót váltott: visszatért a régi gazdához, új nevén a Délmagyar- ország Kft-hez, amely a nehézségekkel küzdő Móra Kiadótól visszavállalta az egyetlen irodalmi gyereklap gondozását. Sajnos, a dotációk jelentős részének elmaradása miatt az új helyzetben is csak szerényebb kivitelben, a többszíny- nyomású borítókról lemondva, kisebb formátumban jelenhet meg a folyóirat. Cserében a szerkesztők még gazdagabb, változatosabb tartalmat, az iskolai megemlékezéseken, ünnepségeken is felhasználható irodalmi válogatásokat ígérnek. Szeptemberben — a Ko- lumbusz-évfordulóhoz kapcsolódva — a magyar világjárókat, a magyar „kolombuszo- kat” mutatja be a Kincskereső: Körösi Csornától Teleki Zsig- mondig, Mikes Kelementől Festetics Rudolfig. Nem marad ki a mini antológiából az őshazában rekedt magyarokat felkutató Julianus barát és az Észak-Ameriká- ban kalandozó Xantus János sem, akiről Old Shatterhandet mintázták... (Az októberi szám 1956 hőseinek állít emléket — erre előre is érdemes felhívni a figyelmet!) Szeptembertől egy régi nagy sikert: Janikovszky Éva- Réber László Kire ütött ez a gyerek? c'wnű művét közli folytatásokban a lap, s egy másik — egészen más jellegű — képregényt is: Gál Éva Safir és Safina című megkapó alkotását az afrikai beszélő papagájokról. A Nevető Irodalomórát Karinthy tanár úr tartja — ezúttal az ikrekről. Kacagtató az Egy komisz kölök naplója, szívderítő a Szívhumor. Újra jelentkezik — belső bizalmasnak, titkos tanácsosnak — a Szívhangok, a Kincskereső levelező-tanácsadó rovata. A gazdag versanyagban népdalokkal, Arany Szent László-balladájával éppúgy találkozhat a verskedvelő, mint Utassy József, Szepesi Attila és Bornemissza Endre őszidéző verseivel. Három „gyerekköltőt” mutat be az ÍGY ÍRUNK Ml rovat is. A Könyvek között-ben Békés Pál Félőlény című nagy sikerű könyvéről olvashatunk, amely „az év ifjúsági regénye” címet is elnyerte. A szerkesztőség és a kecskeméti Kincskeresők Egyesülete újra meghirdeti az országos Kincskereső-játékot — akik öt hónapig résztvevői lesznek, ezúttal nemcsak könyv- és tárgyjutalmat, Kincskereső-táborozást, hanem egyhetes spanyolországi utat is nyerhetnek. A Kincskereső szeptemberi számát Kaján Tibor, Csata Károly, Papp György, Magyar Mihály és Varga Ferenc illusztrálta. „Nem tudnék a műfaj nélkül élnVy SOLTÉSZ REZSŐ EGYMILLIÓ LEMEZ UTÁN SEM ÁRUL TRAKTOROKAT IPOSZ-OSZTALYOK A SZAKMUNKÁSKÉPZŐKBEN Mintegy 50 szakmunkásképzéssel foglalkozó iskolában indult az idén Iposz-osztály, az Ipartestületek Országos Szövetsége által támogatott új típusú szakmunkásképzés. A kapuőr „nem kéne ide bemenni”-tekintetet vetett a sofőrre, mire az enyhe meglepettséggel kandikált ki napszemüvege alól. Aztán a kapus kapcsolt, és beengedte Soltész Rezsőt. Pedig semmit nem változott. Hangfekvése mellett feltűnően kellemes a humora is, így hamar megleli az utat a közönséghez. Nem sokat la- cafacázik, egykettőre belevág a „ugródeszka”-dalba, amely az 1981-es táncdalfesztivál után egy egész ország fülébe mászott. Aztán sokáig hangosan szólt az ének. Mára azonban mintha egy kissé alábbhagyott volna a hangerő az énekes, zeneszerző,- szövegíró, újabban szerkesztő és riporter részéről. Akit utóbb a sportcsarnokban láthatott viszont a kaposvári publikum, amelynek egy jelentős része állt sorba a koncert után autogram reményében. Mi több, egy leányzónak még az énekes kellék-zsebkendőjére is sikerült szert tennie. — Sok zsebkendőd bánta már ezt a rajongást? — Az első alkalom volt, hogy odaadtam a zsebkendőm valakinek. Annyira kérték és annyira spontán volt a kérés, hogy nem bírtam ellenállni. — Van összefüggés a lemezkiadások több éves kihagyásai és a sok külföldi fesztivál között? — Nincs. Egyáltalán: a kihagyások pusztán arra vezethetők vissza, hogy van-e mondanivalóm, avagy nincsen. Évente lemezt csinálni, egy kissé feszített tempó, bár most, hogy megváltozott a vásárlóréteg, időszerű lesz évente egy lemezt csinálnom. —■ Annyi mondanivalód van? — Egyrészt van, másrészt egy kicsit más zsánerű dolgokat szeretnék, mint amit eddig csináltam. Igaz, az eddigiekben is karakterlemezeket készítettem. — Ez azt jelenti, hogy ennyi szereppel tudsz azonosulni vagy ezek mindegyike a sajátod? — Természetesen mindegyik a sajátom, de vannak pillanatok, amikor valamivel különösen azonosulok. Most például egy nagyon hangulatos, mondjuk úgy, hogy szentimentális albumot készítek. Nem magyarázom meg, hogy ez miért van így, mert ennek rejtett okai vannak. De úgy érzem, hogy ez lesz az a lemez, amit nagyon fogok szeretni. — A címét elárulhatjuk? — A végleges változat még nincs meg, van egy hetem, hogy a legmegfelelőbbet kiválasszam. Karácsonyi album lesz, annyi biztos. — A feltöltődést miként éled meg? — Sok mindent csinálok, mert önmagában az éneklés már nem elégít ki. Szeretem az embereket, és az emberek felé sok út vezet, azonban van egy valami, ami engem egyfajta irányban kimozdított. Ez a média. A Tschinn-Bumm zenészmagazint szerkesztem; nehéz munka, de nem mehettem el az ajánlat mellett, mert más talán nem lett volna ilyen lelkes. — Sok korodbéli muzsikus stúdiót alapít vagy butikot pénzel a Váci utcában. — Lábasokat árulni vagy traktorokkal kereskedni, ez biztos nem elégítene ki. Az én életem ebben az újságban teljesedik ki, úgy is mondhatnám: emberi értelemben tartalommal tölt meg. Amíg ez így van, amíg sikeres lemezeket tudok készíteni, addig nincs baj. De a kettőnek együtt kell működnie, mert nem tudnék a műfaj nélkül élni. Balassa Tamás Ezekben az osztályokbán a tanulók a hagyományostól eltérően több szakmai-gyakorlati képzésben részesülnek, valamint kötelező az idegen nyelv tanulása. Emellett oktatnak általános gazdasági tárgyakat is, segítve a tanulók iskola utáni egzisztenciaalapítását, önállósulását. Az Iposz-Magyar Kézműves Kamaránál elmondták: a szervezet azzal a céllal vesz részt a szakmunkásképzés új struktúrájának kialakításában, hogy támogassa a korszerű vállakozói, teljesítményorientált képzési formák kialakítását, illetve a kisipar a képzésben is kapja meg'az őt megillető helyet. A kísérleti oktatás tavaly három, az idén pedig további hat kisipari szakmában indult meg. A tantervek, illetve a tananyag kidolgozásában az Iposz szakértői támogatást kapott a Német Kézműipari Központi Szövetségtől és együttműködik a Nemzetközi Szakképzési Intézettel is. A múlt évben az Iposz- még maga állta a szakmai tárgyak tanmenetének és tananyagának kidolgozási költségeit, az idén viszont szakmánként mintegy 3-400 ezer forintos támogatást kapott a Munkaügyi Minisztérium mellett működő szakképzési alapból. Az Iposz egyelőre egyéni kapcsolatfelvétel útján állapodik meg az oktatási intézményekkel az újfajta képzés megindításáról. A jövőben azonban mint kamara átfogó, koordináló szervként is részt kíván venni a szakmunkásképzés átalakításában.
