Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
1992. augusztus 29., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Barokk kiállítás 1992 a barokk éve Európában. A barokk emlékek ápolására, felelevenítésére fog össze a műemlékvédelem, a múzeológia, a színház és az idegenforgalom földrészünkön. Ez alkalomból nyílt meg a Szépművészeti Múzeum grafikai termében a közép-európai barokk emlékeit bemutató kiállítássorozat első rendezvénye, a szeptember végéig látogatható Olasz barokk rajzok című tárlat. Az esemény európai jelentőségét hangsúlyozza, hogy az öt országot — Olaszországot, Ausztriát, Horvátországot, Lengyelországot és Magyarországot — összefogó Pentagonále is támogatta a kiállítás létrejöttét. A múzeum grafikai tárának gazdag anyagából, főképpen a kollekciót megalapozó Esterházy-gyűjte- ményből származó 132 rajzot láthat az érdeklődő. Időrendben a 17. és 18. századból, pontosabban az 1580-as évektől az 1790-es évekig terjedően. S kiemelkedően vannak jelen a korszakban vezető szerepet játszó iskolák és mesterek — a bolognai, a római és a velencei művek. És az ismert, nagy mesterek munkái mellett bemutatják a kismesterek jellemző műveit, s a kutatások eredményeképpen újonnan meghatározott lapokat. Stílusazonosságot és szemléletbeli különbséget hangsúlyoz a rendezés, midőn nem kronológia szerint, hanem az egyes iskolák fejlődését hangsúlyozva, hatásaikat elemezve alakította ki a sorrendet. A bolognai iskola nagy jelentőségű az 1600-as évek új stílusának, a barokknak kialakításában. Annibale, LoGuercino... és D. Crespi grafikái dovico és Agostino Carracci 1582-ben akadémiát hozott létre, a természet utáni rajzolás és az új tudományos eredmények tanulmányozására. Ezen iskola alapítói és tanítványaik a klasszikus barokk kiemelkedő alakjai: mint Guido Reni, Domenichino, Francesco Albani, Buercino. A kiteljesedő barokk nem nélkülözte a bolognai iskola hatását sem Itáliában, sem Franciaországban. Az építő- és díszítőművészetben pedig egész Európát megtermékenyítette. Nem véletlen, hogy a bolognai Galli Bibena család tagjai színház- és díszlettervekkel egy évszázadon át benépesítették Európa fejedelmi udvarait, városi operáit. Rómába hívták Annibale Carraccit is a Palazzo Farnese dekorálására. S ide magával hozta bolognai tanítványait is, akik itt, Rómában lettek érett művésszé. A római művészek — köztük Giovanni Lanfranconi, Carlo Maratti, Agostino Ma- succi, Pier Francesco Mola — mozgalmas és dekoratív, drámai hatású, a fény-árnyék hatást kiélező műveket hoztak létre. Velencében, ahol a fény és a szín volt a művészetek értékmérője, a barokk is ezt a két tényezőt részesítette előnyben. Különösen a 18. században népszerűvé vált vedutták műfaja. Velence nevéhez fűződnek a legismertebb tájkép- és városkép-ábrázolások Marco Ricci, Francesco Guardi és Benedetto Belotto munkái révén. Lombard, genovai, firenzei, nápolyi iskolák nagyszerű barokk rajzai egészítik ki a gazdag kiállítást. (kádár) Egy ismeretlen klasszikus 350 ÉVE SZÜLETETT BETHLEN MIKLÓS Kultúránk régebbi századait egyre nagyobb homály borítja. Abból a kétszáz esztendőből, amely Balassi Bálint halála és Csokonai Vitéz Mihály fellépése közé esik, évtizedekig csak Zrínyi Miklós és Mikes volt olvasmány, s csak a közelmúltban térhetett vissza közéjük Pázmány Péter is. Itt volna az ideje, hogy a jeles erdélyi emlékiratírók: Bethlen Miklós, Kemény János, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Kata is közismertté váljanak. Bethlen Miklós 1642. szeptember elsején született a Küküllő vármegyei Kisbún faluban. Apja sem akárki: Bethlen János nemcsak főkancellár volt, hanem történetíró is. Anyja, Váradi Borbála gazdag kereskedőcsaládból származott. Fiuknak rendkívül gondos nevelést adtak. Tízéves korától a zaklatott erdélyi lehetőséghez képest a legjobb elméktől tanulhatott. Az önéletírás meleg hangon emlékezik meg Keresztúri Pálról, aki a fejedelem udvari prédikátora s a bontakozó személyiséget meghatározóan formáló tanár volt. Apáczai Csere János is mestere volt később az ifjúnak. 1661 és 1664 között külföldi egyetemi évek következtek: Heidelberg, Utrecht, Leyden, majd londoni és franciaországi tartózkodás. A kor jelen tudósai, állam- férfiai közül többekkel találkozik, s mire hazatér, műveltsége és tájékozottsága kiemelkedőnek nevezhető. Bethlen Miklós azonban nem elégszik meg az elsajá- títottakkal, élete végéig műveli magát, annak ellenére, hogy tágabb erdélyi környezetétől meglehetősen idegen ez a fajta magatartás. A család rangja, hagyományai, műveltsége egyaránt politikusi pályára vezették, s már Párizsból hazatérve egy fontos levelet hoz magával, majd Zrínyi Miklóshoz megy tárgyalni és tanulni. Mindössze öt napot tölthet el Csáktornyán: Zrínyi halálának lesz tanúja, emlékiratában megörökítője. A politikusi pályán Udvarhelyszék főkapitányi tisztétől a kancellárságig jutott el, s döntő szerepe volt abban, hogy a török sorozatos vereségei után függetlenségét elvesztő Erdély közjogi helyzete nem a teljes beolvasztás lett a Habsburg-biroda- lomba. Éppen ez ügyben került sorozatosan ellentétbe Erdély hírhedett katonai parancsnokával, Rabutinnal, aki 1704-ben — egy kicsempészni tervezett röpira- tot elfogva — lefogatja az addigra már grófi címet is elnyert Bethlent, akit a rendek felségsértésben mondtak ki bűnösnek. Többéves raboskodás következik. 1708 tavaszán Bécsbe szállítják, s akkor kezdi el írni Önéletírását. Felmentő ítélete csak újabb négy év múlva születik meg, de Bécset 1716. október 27-én bekövetkezett haláláig már nem hagyhatta el. Az Önéletírás Bethlen Miklósnak nem egyetlen műve, s még szűkebb irodalmi szempontból sem az egyetlen kiemelkedő, hiszen Imádságoskönyve is komoly érték, mégis ez biztosítja halhatatlanságát a magyar barokk irodalmában. Önéletrajzot ő is, mint annyian előtte és utána, önmaga mentségére, tetteinek magyarázatára és a rászórt vádakkal szemben ártatlanságának bizonyítására kezdett el írni. E szándékból politikai röpirat is keletkezhetne, s ilyent többet is alkotott a szerző, nagyobbrészt latin nyelven. Az önéletírásnál azért tért át a magyarra, hogy a felesége is olvashassa, s minden maradékai; ez is mutatja, hogy szándéka többcélú. A börtönhelyzet, az idős kor, a világirodalom nagy példái egyaránt motiválhatták abban, hogy a mű ne csak a nemes politikai célokról, hanem a teljes személyiségről adjon képet, hogy olyan vallomás szülessen, amelyben egy nevelődési és egy történelmi regény válik eggyé: egy színes és rokonszeneves személyiség tudósít önmaga és Erdély szétválaszthatatlan sorsáról. Mához szóló jeles üzenete van mind a nevelődési, mind a történelmi regénynek: a legfőbb talán az, hogy műveltség, állhatatosság, következetes önépítés nélkül csonka marad a személyiség, kevésbé tud ellenállni rossz szokásoknak, magyar „átkoknak”, s ilyenként hazája ügyét sem képes megfelelően szolgálni a maga helyén és feladatkörében, legyen akár kancellár, akár közember. Vasy Géza A BETHLEN MIKLÓS Élete leírása magától RÉSZLETEK AZ ELSŐ KÖNYV NYOLCADIK RÉSZÉBŐL gyszer Kresztúri Pál Búnra jőve az a- tyámhoz, akkortájban az atyám s mesterem olyan rendet szabtak vala nékem, hogy ebéd s vacsora előtt tanuljak öt-hat vo- cabulát, és mikor innya akarok, mondjak el abból egyet deákul s magyarul, és úgy adnak innom, de ha nem tudom, nem adnak. Ott ülvén már asztalnál, én előpattannék nagy felszóval (mert úgy kellett mondanom nagyon), egy deák szóval, s innom adának. Hallván azt Keresztúri, végére méné, s megha- gyá az atyámnak, hogy az riápságtól fogva hagyják el azt a rendet, hadd ehessem bátran asztalnál s vígan, mert az az egynéhány szó nem éri fel azt a kárt, amelyet bátorságom, elmém- és egészségemben tesznek véle, mely bizonyos is. Elhagyák azért énnekem nagy örömömre, mert bizony nagy iga volt rajtam, olymóddal nem is ehettem jól, csak a vocabulákat mammogtam magamban; ha nékem Keresztúri Pál akkori eszemmel, amint voltam, egy falut ajándékozott volna, nem vettem volna kedvesebben tőle, meg is szerettem, dicsértem, hogy micsoda jó vén ember az, még az apámnál is jobb. (...) Ez a Keresztúri Pál gyermek-tan ítani ritka és példa nélkül való ember volt; Erdélyben s Magyarországban nem találkozott soha addig párja, aki a gyermeket olyan hamar annyira vitte volna, és nemcsak a latinitásban, hanem egyéb tudományokban is, melyeket az akkori üdő és szokáshoz képest ő tanult volt és tudott volt, melyben kivált Rákóczi Zsigmonddal és énvelem dicsekedett, hogy soha olyan két tanítványa nem volt... Rhetoricára tanítani nem akart; azt mondotta, hogy haszontalan dolog, avagy ha ember tanítja vagy tanulja is, hátrább kell mind azt, mind a derék poesist tenni, tanuljon dolgot, valóságot először, és azokkal a dolgokkal együtt azoknak neveit, nemeit, mi- néműségeit, hadd légyen osztán miből s mivel orátiót s poémát írni, csinálni, amely tanácsról azt mondom ennyi experientiám után vénsé- gemben, hogy bizony salamoni bölcs tanács volt, és megsirathatatlan kár ez, kivált a nemes ember gyermeki részekről, akiknek szüléjük kényeztetése és őstől reánk maradott a scholát a judici- ummal tanulható legszebb üdőben elhagyó gonosz szokás miatt kevesebb üdejek vagyon a tanulásra, mint a szegény emberek városi és paraszti rend gyermekeinek, mégis azt a kevés drága üdőt hiábavalóságokban töltetik el a classisokban vélek. írás, olvasás és az egy antichristi- ana latina linguának tanulásában telik el tíz, tizenkét esztendő, mégis van-é egész Erdélyben is nemes ember jó, csak középaránt való lati- nus is? Nem értek literátort, mert az egész Európában is szűk. Ez csinálta Erdélyben a sok nyomorgató, istentelen főurat, főembert és ezekből osztán a sok istentelen hamis bírót, igazgatót, a sok bolond, egymással ellenkező, egymás házait elrontó, magoknak és mindnyájoknak s ma- radékjoknak is eszeket vesztő újabb-újabb articulu- sokat; ez adta az alacsony és sokszor parasztemberek gyermekeiből álló prókátor, director, secretárius és ítélőmestereket, mert a főember gyermeke nem volt arravaló, s osztán morgott, mikor utói kellett mosdani, hogy nem becsülik a hazafiat, hanem csak a sohonnaiakat; ki becsülné, mint Szent Jóbnál vagyon 11:12. Béadták a vadszamár fiat a scholába, tizenkét esztendő múlva kijött egy mindefelé ordító, visító, nyerítő nagy vadszamár, sem az istene, sem hazája törvényét, sem a históriákat, még csak az ő maga eleinek viselt dolgait sem tudta, mégis országot, ecclésiát, politikát, törvényt, és országos hadakat, követség és tractákat igazgasson; igenis a kőmí- vescsákány, kalán, kő s mész nélkül várat építsen. (Ritkábban előforduló latin kifejezések: vocabulát — szót, oratió — szónoklat, ex- perientia — tapasztalat, judicium — ítélőképesség, an- tichristiana latina lingua — nem keresztény (Krisztus előtti) latin nelv, articulus — törvénycikk.)
