Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
1992. augusztus 6., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Pihenőbe parancsolt mentők (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen következményei lesznek ennek az intézkedésnek? — Az életmentő szolgáltatásokat időben és hiánytalanul elvégezzük — mondta dr. Szerényi György —, de a programozott és'hazaszállítá- soknál nem tudjuk garantálni a kért időpontot: lehet számítani egy nap késésre. A mentő- szolgálatnak nincs joga felülbírálni az orvos döntését, pedig gyakori, hogy olyan esetben is igénybe veszik a mentőket, amikor az nem lenne indokolt. Tapasztaljuk már, hogy az emberek ingerültebbek, követelődzőbbek, nehezen alkalmazkodnak a kényszerhelyzethez. — Ki határozza meg, hogy melyik napon hol és hány kocsi üzemel? — Mi döntjük el és én egy személyben vagyok felelős a munka elvégzéséért. — Felkészültek-e arra, hogy tömeges baleset, katasztrófa esetén is helyt tudjanak állni? — Ilyenkor minden erőnket az adott a helyszínre koncentráljuk. A hét végén például Szemes, Lelle és Siófok küldött összesen 4 kocsit a Szemes és Szárszó határában történt balesethez, ahonnan 7 sérültet kellett ellátnunk. — Működik-e a megyében másik mentőszolgálat? — Nem, de úgy gondolom, hogy a mentés állami monopólium, tehát annak kell finanszírozni a zökkenőmentes ellátást is. — A mentők leállítása az egész országban probléma. Miként reagáltak a történtekre a minisztériumban? — Rövidesen összeül a Népjóléti Minisztérium a Társadalombiztosítási Főigazgatóság és a Mentőszolgálat Fő- igazgatóságának képviselője, hogy újra meghatározzák a mentők feladatkörét. A döntés — előreláthatólag — decemberre születik meg. Várnai Ágnes Holdvár, napvár T örökkoppány ban gényeihez, akik évek tapasztalati alapján nyerték el a mester címet. A vándoriskola építész tagjai két és fél, három évet töltenek az ország különböző városaiban, ahol megismerkednek a tervezés, a kivitelezés minden csínjá- val-bínjával. A Kaposterv az egyik ilyen központ Magyarországon. Horányi Barna A törökkoppányi gyerekek fantáziáját is megmozgatta a polgármester, dr. Gruber Attila elképzelése: építsenek „várat” a Pernesz patak partján. Pályázatot írtak ki a játszótér kialakítására a Koós Károly Egyesülés vándoriskolája számára, s két hét alatt megtörtént a csoda. Áll a holdvár és a napvár a falu központjában. A helyi termelőszövetkezet megszűnése után sem lett nagyobb rend a Pernesz patak partján, roncsok, gaz borította be a területet. Ezen a helyen épült meg a falu játszótere. Litkei István budapesti „vándorépítész” terve nyerte el a tetszést, ennek megvalósításában működött közre a műszaki egyetem több hallgatója. — A nyári szakmai gyakorlat mennyivel másabb egy ilyen terv kivitelezésével, mint a hagyományos egyetemi kurzus? — A hallgatók közvetlen tapasztalatot szerezhetnek az anyag felhasználásának módjáról, annak megmunkálásáról. Itt javarészt fával dolgozunk; megtanulják az ácsmunkát, az illesztéseket, a sövényfonást, az agyagdöngö- lést, amit a terv kivitelezése megkövetel. Koromtechnikusoknak nevezte a helyi polgármesteri hivatal egyik alkalmazottá az egyetemista fiúkat, lányokat. — A fadúcok megégetése, mielőtt a földbe kerülnek, szörnyű szennyel jár; úgy néztek ki a hallgatók, mint a kéményseprők. De szívesen csinálták, élvezték a munkát. Az egyik hallgató megjegyezte: inkább ezt csinálják, mint a rajzfeladatokat éjszakákon át az egyetemen. Törökkoppányba hét község általános iskolásai, három falu óvodásai járnak. Az iskola és az óvoda sincs jól felszerelve tornaszerekkel, az udvaruk sivár. A polgármester ezt felismerve pályázta meg a játszótér kialakítását. A helyi főépítész, Varga Csaba közreműködésével sikerrel járt a kezdeményezés. A megyei önkormányzat támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy a törökkoppányi álmok megvalósuljanak. Kampis Miklós építész, a Koós Károly Egyesülés igazgatója elmondta: 1988-ban hozták létre az egyesülést, (Fotó: Kovács Tibor) amely felismerte, hogy intézményesíteni szükséges a posztgraduális képzést. A végzett építészeknek a vándoriskola nyújtja ezt. A képzés a Waldorf-iskola modelljére épül. A szabad szellemi élet intézményes formáinak létrehozását tűzték ki célul. A vándoriskola építészeit nem tudom másokhoz hasonlítani, mint a céhek vándorleA Koós Károly vándoriskola gyerekjátszótere Könyvtárosok találkozója A külföldön működő magyar könyvtárosok III. szakmai találkozóját a Magyarok Világ- kongresszusának részeként a jövő héten rendezik meg, Budapesten. Az előző két találkozón a nyugati országokban dolgozó magyar szakemberek vettek részt, a mostanin már itt lesz a Kárpát-medence többi magyar könyvtárosa is. Erdélyi kongresszus A magyarság sorskérdéseivel, kilátásaival és jövőjével foglalkozik majd a Budapesten rendezendő erdélyi kongresszus. E tanácskozás igénye már korábban megfogalmazódott, megrendezésére azonban csak most nyílik alkalom. Égy bizottság már a magyar önrendelkezési nyilatkozat kidolgozását készíti elő. Szlovák központ A szlovák kormány eaymil- lió-hétszázezer koron$*al járul hozzá az intézmény létrehozásához Békéscsabán. A képviselő-testület ingyen adja az ingatlant, ennek értéke 15 millió forint. A kulturális központ anyagi ügyeinek rendezéséhez kormányközi megállapodásra is szükség lesz. Afrikai gyűjtemény kiállításon Terepgyakorlat Kelet-Afri- kában címmel kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeum kandallótermében. A tárlaton az ELTE hallgatói expedíciója által gyűjtött növények, ősmaradványok és a helyszínen készített fotók láthatók. A Kenya és Uganda határán az Elgon vulkán élővilágát vizsgálták. Kulturális sétálóutca Szabadtéri színházi előadásokat, képzőművészeti tárlatokat rendeznek Budapesten a IX. kerületi Művelődés közben, ahol kulturális sétálóutcát alakítanak ki. A köz díszburkolatot kap és virágok színesítik majd a Ferencváros központjában levő utcát. Miért hisznek az ufókban? (4) A Kék Könyv mindent cáfol Hector Quintanilla őrnagy, a Kék Könyv program egyik kutatója olyan tárgyakkal, amiket beküldőik földönkívüli ere- detűeknek hisznek Az ufóláz nagy tömegeket kerített hatalmába Washingtontól Londonig és Brazíliától Japánig. A legtöbb ufójelentés — évente 5-600 — az Egyesült Államokban született, s bizonyára ennek is tulajdonítható, hogy ebben az országban kezdtek legkomolyabban foglalkozni ufókutatással és nyilvántartással. Ennek persze, mint láttuk, nemzetbiztonsági okai is voltak. Az ufójelentések kivizsgálásával több mint húsz éven át, 1948-tól 1969-ig az amerikai légierő volt megbízva, s azon belül is a Kék Könyv Program kódnevet viselő különleges rendeltetésű kutatócsoport. A Kék Könyv Program keretében a jelentéseket bizonyos szak- szerűséggel ki lehetett vizsgálni. Minden jelentés benyújtói kaptak egy nyolcoldalas kérdőívet, elemezték az általuk elmondott történeteket és a benyújtott fotókat. Ellenőrizték, milyen légiforgalom volt a kérdéses térségben és kikérdezték a tanúkat. A programnak csak egy gyengéje volt — résztvevői azt tekintették feladatuknak, hogy bebizonyítsák: ufók nem léteznek.« Ez sok esetben nem is okozott nehézséget, mivel különösen a benyújtott fotók között valóban elég sok a hamisítvány, a montázs. Rex Heflin, egy harminchét éves kaliforniai közlekedési rendőr 1965. augusztus 3-án azt jelentette, hogy ufót látott, s azt szolgálati gépével le is fényképezte. A repülő csészealj, mint mondotta, tíz méter átmérőjű lehetett, s mintegy 50 méter magasban lebegett. A vizsgálat azonban a fotó elemzése alapján mást állapított meg: a rendőrtiszt által lefényképezett tárgy átmérője nem érte el az egy métert, s csupán öt-hat méterre volt a föld felett, amikor Heflin lefényképezte. Azaz a „repülő csészealj” éppenséggel egy levegőbe dobott mosdótál is lehetett... A fényképek gyakran igen kevés kísérőszöveggel érkeztek, mintha küldőik próbára akarták volna tenni a Kék Könyv Program * elemzőinek felkészültségét. A lefényképezett ufókról azonban gyakran ki lehetett mutatni, hogy trükkfelvétellel készültek. Egy 1960. október 26-án készült fényképen például — Olaszországból küldték — három ufó látható egy olasz kisváros határában. A kísérőlevél tizenöt méter átmérőjű kerek tárgyakról beszél. Csakhogy az ufók a képen sokkal sötétebbek a többi tárgynál, egyszerűen nem illenek a fénykép színskálájába. A következtetés: retusált fotóról van szó. Számos ufó annak köszönhető, hogy a fényképezőgépek kamerájába közvetlenül behatoló napsugarak kerek fehér reflexiós foltokat hagynak a negatívon. Más fényjelenségeket a szakértők a statikus elektromosság hatásának tulajdonítanak. Volt persze jó pár ügye a Kék Könyv-csoportnak, amelyre nem tudott pontot tenni. Ezek közé tartozik az 1962. március 4-ei angliai shef- fieldi megfigyelés. Három angol fiatalember egy öt repülő csészealjból álló ufókülönítményt fényképezett le. Ebben az esetben a fotó alapján nem lehetett hamisítást megállapítani. Az ilyen és hasonló esetekben a Kék Könyv Program vizsgálóbiztosai azt írták a vizsgálati lapra, hogy „a rendelkezésre álló adatok nem elégségesek a véleményalkotáshoz”. Az ufóbejelentések száma nem csökkent, s a légierő kutatócsoportja elleni juráié hangok felerősödtek, /tmi- kor pedig 1969-ben két amerikai asztronauta elérte a Holdat, többé senki sem kételkedett abban, hogy az élőlények egyik bolygóról a másikra való utazása nem feltétlenül fantáziakép. A Kék Könyv Program lezárását a légierő nagy megkönnyebbüléssel fogadta, de az ufóesetek regisztrálását folytatni kellett. Különösen az Exeteri eset néven ismert ufólátogatás után. New Hampshire államban történt 1965. szeptember 3-án, hogy egy hazafelé bicikliző fiú késő éjszaka hatalmas ufóval találkozott. A rendőrségre sietett, ahol természetesen egy szavát sem hitték el, de mivel az ügyeletes rendőrnek pár órával korábban más valaki is említést tett egy furcsa égi járműről, kimentek a helyszínre. A rendőr már éppen távozni akart, amikor az út menti tanya mögül egy óriási fényes tárgy emelkedett fel némán, s a döbbenetes látvány arra késztette a rendőrt, hogy megerősítse a bejelentést. Bertrand rendőr a járőrkocsihoz szaladt, hogy telefonon jelentse: „Én is látom ezt az átkozott valamit”. Beszámolója, melyet egy újabb rendőrjárőr is megerősített, olyan kitételeket tartalmazott, amelyek nehezea illeszthetők a Kék Könyv szkeptikusainak rendszerébe'; „Az ember agya azt mondja, hogy ez nem lehet igaz, és mégis ott van a szeme előtt”. (Folytatjuk) Jókai Géza
