Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. augusztus 6., csütörtök A „gólyahír” — jó hír Sok-sok megfigyelés tanúsítja: egyik kedvenc — s bizonyos értelemben jelképpé is vált — madarunk, a gólya családi életében mozgalmasak ezek a nyári hetek. A párok ugyanis hagyományosan áprilisban rakják le 4-5 fehér tojásukat. Egyhónapi türelmes kotlás után, azaz májusban kelnek ki a fiókák belőlük. („Strapás” időszak ez a szülők számára: hím és tojó egyaránt táplálék után jár, hogy legyen mit tenni a tátogó csőröcskékbe.) Júniusban érkezik el az ideje annak, hogy a gólyapalánták hosz- szú lábaikra álljanak, s július az első szárnycsapások, a kéményen vagy a villanyoszlop szellős magasságában rakott fészek elhagyásának hónapja. Az „ifik” csőre ilyenkor még nem piros, hanem feketés, így könnyű őket megkülönböztetni az öreg madaraktól. A gólya egyébként roppant változatos táplálékkal él. A kígyókon és békákon kívül sok rovart, sáskát, szöcskét, tücsköt, cserebogarat, esős időben gilisztát fogyaszt, s például a felszínre merészkedő pockot is elcsípi csőrének villámgyors mozdulatával. Mostanában a gólyapárok nagy része a falusi villany- oszlopokon fészkel. A nagy madarak megszokták az emberközelséget, nemigen zavarják őket az érdeklődők, így családi életüket könnyű figyelemmel kisérni. Például azt, hogy ha nagy a hőség, a gondos szülők a még „otthonülő” fiókáknak vizet visznek, s ügyesen a kicsik felfelé tartott csőrébe engedik az innivalót. Hazánkban jelenleg mintegy 5000 góiyapár fészkel. Augusztusban a már önálló fiatalokkal nagy csapatokban gyülekeznek; az alföldi legelőkön néha több száz gólya sétál és kapkodja az egyik sáskát a másik után. Az utolsó vándorok szeptember első felében mennek el és délkelet felé repülve a Szuezi-csatorna fölött érnek Afrika földjére. Magyar gyűrűs gólyát találtak már Fokváros közelében is — ez a példány tehát egy évben kétszer 10 ezer kilométeres utat tett meg a magasban. Schmidt Egon „ Tekergős ”gyümölcsök Sok-sok gyümölcs tekeredett a zsinórra, a hullámvonalak közé. Hányat találsz meg közülük? Amit megtaláltál színezd olyanra, mint amilyen színű a valóságban! OVODASSAROK Utazás a kutyánkkal Utazás vagy nyaralás előtt gyakran gondban van a család: mi legyen a kutyával? Vigyék magukkal, vagy maradjon otthon más gondjára bízva. Az esetek többségében az együttutazás a helyes döntés. Néhány szabályra azért nem árt felhívni a figyelmet. Ha autóval utazunk, a legtöbb kutya igazi autós útitárs. Az autóban persze a kutyának csakis hátul lehet a helye. Ki- és beszállásnál szigorúan csak a járda felőli oldalt használhatja kedvencünk. Erre pici korától következetesen tanítanunk kell. Az autóablakokat mindig csak annyira nyissuk, hogy semmilyen körülmények között ne tudjon a kutya kiug- rani. Óvjuk a huzattól is, mert arra még az embernél is érzékenyebb. Hosszú utazás esetén a kutyának is időnként meg kell mozgatni a lábait — természetesen a kutya szempontjából is alkalmas helyen. Vonaton a kiskutyákat zárható szatyorban vagy kosárban, kézipoggyászként utaztathatunk. A nagyobbakat pórázon, szájkosárral, megfelelő jeggyel. Külföldi úthoz érvényes veszettségi oltás szükséges. Ezzel együtt feltétlenül információt kell szerezni az adott országokban érvényes előírásokról. Ugyanez vonatkozik, ha szállodába megyünk, feltétlenül győződjünk meg előtte, hogy a szálloda szolgáltatásai között szerepel-e a „kutyával” jelzés is. Egy kis nyári eszmecsere ...a játszótéren, ahol most annyi mindent meg lehet beszélni. Az olimpiától a nyaralásig, a nagymama sütijétöl a horgászélményekig. Beszélgető-fórum ez, kérem, a javából! Készítsetek játékokat! Dörzsvászonra színes fonalak Kérjetek anyukátoktól színes vagy fekete új dörzsvá- szonlapot, és mindenféle színes fonalmaradékot. A fonal jól tapad a dörzsvá- szonhoz, és ha a készítmény nem sikerül, gyorsan lehet másikat alkotni. Először az egyszerűbb vonal-, vagyis fonalvezetéssel próbálkozzatok — például: ház, kerítés, fa stb. Később virág-, ember-, állatfigurák kialakításával is kísérletezzetek. Ha igazán kész a mű, tegyétek a szobátok falára. Szép képeket készíthettek termények felhasználásával is. Mák, fehér-, vagy tarkabab, tobozpikkely, paprika és még sok más, könnyen elérhető anyaggal díszíthetitek ki az előre megrajzolt képet. A ragasztót is magatok gyárthatjátok: kevés lisztet vízzel keverjetek össze. Minél többszínű anyagot gyűjtöttetek össze, annál szebb, színesebb lesz a képetek. Ha lehet, kartonpapírra dolgozzatok. A végén fonalból ragasszatok a hátára egy kis fogantyút, így száradás után könnyen a falra akaszthatjátok! Törő István Van egy kosom Van egy kosom, ezüstszőrű, Nekeresd, lelegelte már az udvart, ne kergesd! feldöfte az öreg postást, kéményseprőt, villanyszámlást, Máli nénit, a tanárom, én még most is kiabálom, csak őt ne bántsd Nekeresd! Van egy kosom, ezüstszőrű, Nekeresd, de ha tovább rosszalkodik, kiérdemli, meg is kapja a derest! SOKAN JÁTSZHATJÁK Emlékezés-j áték Ezt a játékot minél többen játsszák, annál érdekesebb és nehezebb. Az egyszerűség kedvéért ebben a példában azt tételezzük fel, hogy hárman játszanak: Éva, Zuzsa, Ági. Éva mond egy tetszés szerinti szót. Zsuzsa ezt megismétli, és hozzámond még egy szavat. Ági ismétli az eddigi két szót, és mond egy újat. Éva a már elhangzott három szót ismétli és hozzátesz egy újat. Szabály: a szavakat mindig abban a sorrendben kell elmondani, ahogy eredetileg elhangzottak: Példáúl: Asztal; Asztal, Kalap; Asztal, Kalap, Lámpa; Asztal, Kalap, Lámpa, Medve; Ha valaki hibát ejt zálogot ad, ha végleg belezavarodik a sorrendbe kimarad a játékból. Addig folytassátok a játékot, amíg csak egy játékos marad. A viták elkerülése miatt, jó, ha a játékvezető nem vesz részt a játékban, hanefti sorrendben felírja az egymás után következő szavakat. Zsuzsika sárkánya A strand fölött magasra kúszott az ezerarcú szörny. Mert az volt — Zsuzsika legalábbis úgy látta. A gyerekek visong- tak a gyönyörűségtől, de mi tagadás, a felnőttek is szívesen nézegették a színes sárkányt, sokágú farkával, ahogy kúszott felfelé vagy éppen lebegett. Áz izgalom akkor hágott a tetőfokára, amikor a madár le-fel kezdett szálldosni a víz felett. Igazi csoda volt, hiszen a sárkány-madár mozgatni kezdte szárnyait. A fiú, aki távvezérléssel irányította, csak mosolygott. Mindenki gyönyörködött, csak Zsuzsi nagypapája dödörgött félig magában. — Ez is valami? Ez egy gyári vacak! Könnyen henceg a fiú a készen vett masinájával Csinálná csak maga! Mint ahogy az én időmben! El is határozta a nagypapa, hogy meglepi kisunokáját egy „igazi”, saját készítésű sárkánnyal. Az elhatározást tett követte. Nád akadt elég a közelben, krepp-papír is boltban — egyszóval együtt lett minden. Zsuzsival közösen kezdtek a sárkány készítésének. — Ugye, Papikám, a mi madarunk is olyan magasra fog szállni? — érdeklődött közben a kislány. — Hát, ha olyan magasra nem is, de olyan szép lesz, mint az bolti „csoda”. És így is lett. Színesre ki- pingálták a sárkányt, és a szél könnyedén magasba emelte. A strandon ketten fogták a sárkány zsinórját, futottak vele, és most mindenki őket figyelte. — Ez igen! Itt egy igazi nagypapa! Talán irigyelték is Zsuzsit. No, nem a sárkányért, hanem az ezermester nagypapájáért, aki sohasem fáradt, ha a kis unokájáról van szó. Aznap éjjel sok kisgyerek álmodott egy ilyen nagypapáról. Báli Györgyné Kutykuruty Jankó kikémlelt az iszapból, hogy elég meleg van-e már. Selymes volt a levegő, fűszagot hordott a szellő, így hát boldogan elkiáltotta magát: kuty-kuruty, ku- ruty-kuty! Több sem kellett a békanépességnek, ugrottak ők is ki az iszapból: breke- keke, bre-ke-ke-ke! A halak viszont haragudtak: a békák miért nem hagyják aludni őket? Szóltak is, de hiába, a békák csak fújták a magukét. Bossszút esküdtek erre a halak. Mind egy szálig kivonultak a tóból, azután a tó is megindult utánuk. A békák ott maradtak a szárazon. A nap keményre égette a földet, olyan keményre, hogy a lábuk is majd eltörött rajta. Szidták a halakat, de ettől sem lett jobb a tófenék. Egy reggel aztán így szólt Kutykuruty Jankó a többieknek: — Új hazát kellene keresnünk! A bölcs beszédnek örültek a békák, nyomban a nyakukba akasztották tarisznyájukat, s elindultak az orruk után. Egyszer Kutykuruty Jankó boldogan felkiáltott: — Nini! Egy gyönyörű forrás! — Ez lesz az új hazánk! — kiáltották a békák, és mindjárt hozzzá is láttak a letelepedéshez. Falevelekből sátrat építettek, és nemsokára egy egész békaváros kerítette be a forrást. Szegény békák elfáradtak a sok munkában, de akármilyen fáradtak voltak is, este felhangzott boldog énekük: kuty-kuruty! Brekeke! • Ám alighogy rázendítettek egy madár a magasból rájuk kiáltott: — Nem hallgattok el azonnal?! Egy harkály egyenesen közéjük szállt: — Hogy meritek zavarni az erdő csöndjét?! Takarodjatok innen! Ez a madarak birodalma! Szegény békák csak pislogtak. Alig találtak otthonra máris el akarják zavarni őket. Lesz, ami lesz — gondolták —, és egyik sem mozdult. — No, várjatok csak! — fenyegetett a harkály. — Elhívom a gólyákat, majd azok segítenek a bajon! Ennek már a fele sem tréfa, nyomban fölszedték a sátorfájukat a békák. Sírtak-rítak a nagy szomorúságban: hová legyenek? merre menjenek? Nekivágtak a nagyvilágnak. Ahogy búsan mendegéltek, észre sem vették, hogy a forrás utánuk ment. Csak akkor figyeltek erre, amikor már messze kinn jártak az erdőből, és egy szarkaláb köszöntötte a feléje csörgedező forrást. Az ő vidám hangjára fordultak meg. S hogy mi történt aztán? A fűszálak között a kis forrás tóvá szélesedett a mezőn. A békasereg letelepedett, azóta is ott élnek boldogan. És szebb békakuruttyolást nem is lehet hallani sehol a világon, mint ennek a mezei pocsolyás tónak a környékén.
