Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19 / 196. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KITÜNTETETTEK 1992. augusztus 19., szerda Ugródeszkából kőhíd Dr. Andrásofszky Barna a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház orvos-igazgatója 1959-ben még úgy gondolta ugródeszkaként szolgál majd az elmaradott somogyi intézmény. Akkor született a második gyermeke, kellett a lakás. — Azért egy kicsit izgatott az önálló szakterület, a rám váró feladatok, és szerettem volna javítani a környezeten: legalább a magyarországi színvonalra felhozni azt. A legnagyobb segítséget szakmailag és emberileg is a gyermektüdőgyógyász feleségemtől kaptam, de sok olyan lelkes orvos és ápolónő dolgozott mellettem, akinek a munkája nélkül ez nem sikerült volna. A szerencse is kedvezett: dr. Arató Miklós akkori kaposvári kórházigazgató személyében olyan pártfogóra találtam, aki meglátta a lehetőséget az önállóvá válásunkban és nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni. Dr. Andrásofszky Barna a sárvári általános belgyógyászaton kapott dr. Marton Lajostól életre szóló útravalót. — Semmi mással nem törődött csak a betegekkel és a szakmával. Reggel hétkor már fehér köpeny volt rajta, és ha kellett este tízkor is ott asz- szisztált még a fiatal kolléga mikroszkópja mellett. Megtanultuk tőle, hogy mindennek (Foto: Kovács Tibor) utána kell járni, és amit csak lehet az ember önállóan kutasson ki, fedezzen fel. — Ez a stílus mintha kevésbé lenne népszerű. Miként fogadták az itteni dolgozók? — Sok ellenállásba ütköztem, de sikerült meggyőznöm őket arról, hogy ez egy hivatás és mindnyájan örömüket lelték az előrelépésben. — Mi volt az első sikerélménye, amelynek a hatására úgy döntött: marad? — A kezdeti szakmai sikerek örömmel töltöttek el, mert Mosdós nagyon elhanyagolt terület volt. Nem akadt például egy röntgenfelvételre m. alkalmas készülék sem. Aztán sikerült egy rétegfelvételt készítő gépet szerezni — ami akkor nagy dolog volt — és el tudtuk végezni már a bronchológiai vizsgálatokat is. Addigra ideláncoltak már a család és a kollégák is. Most új a cím: tüdő- és szívkórház. Egy országos program részeként 14 éve építgetik az új osztályt, hogy a tüdő- és szívbetegeket egy helyen kezelhessék, ^|j| gondozhassák. A 45 ágyas új részlegben diagnosztizálnak, megpróbálják kideríteni a ritmuszavarok és a mellkasi fájdalmak eredetét, de továbbra is kiemelt feladatként látják el az infarktuson átesett betegek rehabilitációját. — Sokan úgy képzelik, hogy a tüdőbeteg az egyenlő a tébécéssel. Korántsincs így. Viszonylag kevés a tuberkuló- zisos beteg, ezért lettünk a tüdő-, szív- és keringési betegek kórháza. S ezért a munkáért a megyei önkormányzat jelképesen ma fejet hajt dr. Andrásofszky Barna előtt. Neki ítélte oda a testület a Somogyért kitüntetést. Várnai Ágnes Törekvés a tökéletesre Dr. Domány Sándor 26 éve a pécsi szülészeti klinikát hagyta ott a kaposvári főorvosi állásért'és megpróbált alkalmazkodni az itteni körülményekhez. A Pécsen kezdett kutatómunkát fiatalabb, tehetséges kollégáival együtt folytatta. Az eredménye, hogy ma már nyomon követni tudják vérből vett minta alapján a rosszindulatú daganatok alakulását úgy, hogy a lehető legjobb időben és fölösleges rizikó nélkül avatkozhatnak be. — Legújabban, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából egy környezetvédelemmel kapcsolatos témán dolgozunk — mondja. — Azt kutatjuk, hogy milyen rosszindulatú noxák játszanak szerepet a különböző fejlődési rendellenességek és a krónikus megbetegedések kialakulásában. Az országnak vannak olyan területei, ahol egyszerűen nem lehet élni, mert annyira fertőződött ólommal, kadmiummal és különböző nikotoxinokkal a föld is, a növény- és az állatvilág is. Vizsgálatainkkal azt szeretnénk kimutatni, hogy az ólom- és a kadmiumszint a terhesek vérében emelkedhet, majd a lepényi gáton átjut a magzatba és érdekes módon a tejbe is, ahol az általuk okozott változás nagymértékben megfigyelhető. A vizsgálatok még pár évig elhúzódnak. Nagy segítséget ad a munkához a kaposvári PATE állattenyésztési kara és egy jól felszerelt müncheni laboratórium: ezeket a nyomelemeket ott pontosan ki tudják mutatni. Domány Sándor, az orvostudományok doktora kaposvári tevékenységéért címzetes egyetemi tanári címet kapott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Azt vallja: — Az alapkutatás előreviszi a beteggyógyítást, az alkalmazott tudomány haszna pedig abból a szempontból óriási, hogy mindig emlékezni tudunk egy olyan betegségre, amely ritkán fordul elő. Jó ha tudjuk, hogy annak idején hogyan gyógyítottuk azt. Ezt csak elemzéssel, összefoglalással, feldolgozással,- tehát az alkalmazott tudomány módszereivel lehet elvégezni. A falon nagyméretű olajfestmény Semmelweis Ignácról. — Példakép — mondja dr. Domány Sándor. — Hogy miért? Bizonyos vonatkozásban fanatikus volt, mert a tökéletesre törekedett. Nincs annál rettenetesebb, mint amikor egy asszony azért hal meg, mert gyermeket akar a világra hozni. Ennek a tragédiának a megelőzésén is fáradozunk. Dr. Domány Sándor a megyei közgyűléstől ezért a fáradozásáért Alkotói-díjat kapott. Várnai Ágnes Katedra és íróasztal A polgármester Mekkára figyel Varga Vince, a nagyatádi polgármester a választások óta dolgozik az államigazgatásban. Még tapasztalatokra sem tett szert, amikor villámként érte a várost a délszláv polgárháború következtében megindult menekültáradat. Szinte egyik napról a másikra telepítették be életüket mentő szerencsétlen emberekkel a tábort, közben — különösen Barcs bombázását követően — szinte frontváros képét kezdte ölteni Nagyatád. A képviselő-testületben is fellángoltak a viták: vállalja-e Nagyatád a tengernyi gondot és a veszélyt. Az emberek a polgármesterre figyeltek: mit mond, mit tesz. Varga Vince azonban nyugodt maradt, és azt mondta: Nagyatád polgárainak meg kell érteni ezt a rendkívüli helyzetet. Európába csak a szomszédokkal együtt lehet eljutni. Ehhez nélkülözhetetlen a béke, a jó kapcsolat és egymás segítése. A nagyatádiak többsége hamar tudomásul vette ezt, és felsorakozott polgármestere mögé. Legyűrte félelmét, megnyitotta szívét és megosztotta javait — ha kellett. Az ország, a világ segítségével szépen kerékvágásba jöttek a dolgok. Aztán Boszniában is feldörögtek a fegyverek, és Nagyatádra megérkeztek az első muzulmán menekültcsoportok. Ezzel újabb erőpróba következett. A polgármester hamar megbékélt a gondolattal: ide | I, gén világ képviselői a muzulmánok. Tudomásul vette: velük a földön ülve lehet leginkább tárgyalni, számukra fontos volt, hogy a megérkezés után betájolják, merre van Mekka. Nem lepődött meg utcai viselkedésükön, vásárlási szokásaikon. Ebben is követőkre talált. A türelmes megértésnek köszönhető, hogy a nagyatádi utcán már nem feltűnő az idegenek jelenléte. Természetes, hogy a kezét nyújtja a muzulmán fiú a járdáról nehezen lelépő idős magyar asszonynak, hogy a helybéliek nem tartják rendkívülinek az utcán mezítláb poroszkáló hosszúnadrágos felnőtteket. A polgármestert messziről üdvözlik a leginkább a taranyi elágazónál épült üzletek és autóbuszmegálló környékén csoportokba verődött menekültek. A tábor vezetőivel együtt példamutatóan oldják J meg az ellátás minden ír gondját. Az idegenek 1 sorsa beépült a mindennapokba. Vagyis megint lecsengőben van egy náció befogadásának nem könnyű folyamata. Most újabb erőpróba következik: jön a tél. A különböző vérmérsékletű, sok helyről összeverődött emberek a még nagyobb összezártságból fakadó gondokkal néznek szembe. A polgármester azt mondja: gondoskodni fognak a gyerekek oktatásáról, a felnőtteknek pedig olyan elfoglaltságot igyekeznek találni, amely leköti őket. „Optimista voltam és vagyok — mondta. — Enélkül nem lehet élni.” Talán ennek is köszönhető, hogy a polgármester — ha a nagyatádi „menekült történelem” sok-sok epizódjáról kérdezik —, nem a nyomasztó emlékeket idézi. Elégedetten meséli: amikor az első horvát menekültek beléptek a laktanyába, már készen volt a pörkölt, amelyet fehér köpenyes szakácsok szolgáltak fel. Felemelő érzés volt, hiszen akit meleg étellel várnak, az otthon érezheti magát. Ezért az otthonteremtésért kapta meg ma Varga Vince a megyei közgyűléstől a Somogy polgáraiért díjat. Szegedi Nándor (Fotó: Kovács Tibor) Valószínűleg a hivatalnokok szeretik a legkevésbé, ha hivatalnoknak nevezik őket. Mert ugyebár már Shakespeare is megfogalmazta a hivatalnak packázásait. A magyar história sem szűkölködik a bürokrácia tartós áldásaiban. Pedig nem feltétlen a rangejtő hangsúly — Jókai Mór egykoron igen nagy tisztelettel írt Pest-Buda közhivatalnokairól. Akiket a köz szolgálata, a következetesség és a feltétlen hazaszeretet jellemzett. Dr. Ftiez Ferenc — mostani titulusa szerint — Somogy megye közgyűlésének közoktatási főtanácsosa nem rázkódik össze a hivatalnok szó hallatán. Talán azért sem, mert tizennyolc év megyei oktatási igazgatásában — „csúnyább” szóhasználattal: tanügyigazgatásában — eltöltött ideje felhatalmazza erre. Talán azért sem, mert már fiatal mikei tanító korában, amikor felkérték arra, hogy a katedrát üdvös lenne felváltania a „megyei” íróasztallal, elhatározta: nem feledi sohasem az előbbi terhét és örömét. Ezért tudta pályája során azt a nagy „svédcsavart”: miszerint nemcsak a hivatal hatalmát közvetítette a közoktatás intézményei felé, hanem az iskolát belülről volt képes szemlélni. Tevékenységét nemcsak a felügyelet szorgalma, hanem a közoktatás igényeinek és gondjainak a hivatali döntéssé szorgalmazása is kormányozta. Ugyanis azt tartotta — és tartja ma is —, hogy a szakigazgatásban dolgozó szakember legfontosabb feladata a döntéshozás periódusa. A döntést ugyan az arra választott testület hozza. Ám, hogy miről, s miként az a kellő tájékozottságon alapuló előkészítéstől, a lehető legjobban kidolgozott alternatívák felmuta(Fotó: Király J. Béla) tásától függ. Ez igazán a kulturális hivatali munka sava-borsa, ehhez kapott sok segítséget a megyei osztályon a feladatra őt kiszemelő Varga Gyulától, majd dr. Sótonyi Sándortól is. A kellő tájékozottság azonban nemcsak az iskolákkal kialakított tartalmas kapcsolatot jelenti, hanem készenlétet is a szakma horizontján. Ezért a szívós munkatempót tartó fiatalember a napi dolog mellett folyamatos tanulásra is „programozta” magát. A tanítói diploma mellé történelem szakos tanári diplomát, aztán egy speciális szakon — amely pedagógiai tervezésre és szervezésre adott útravalót — egyetemi diplomát is szerzett. S így jött a nyolcvanas évek közepén a szintézis. A somogyi gyakorlat, a megyei oktatási hálózat tartalmi folyamatainak elemző felmutatása egy szép sikerrel megvédett disszertáció stádiumain, melynek végeredménye az lett, hogy hivatalában ma a neveléstudományok egyetemi doktora is. Talán a miklósi szülőházból hozott szívósság, hogy így bírta. Miközben a képzés grádicsait járta, sok feladatot adott a megye közoktatása is. Például a gyakran emlegetett és vitatott: körzetesítés. Amelynek árnyoldalait látva is azt vallja: alapjában véve egy magasabb szintre vitte-ve- zette az általános iskolai képzést. Szerinte ezt kellene ma türelmes kézzel hozadékaiban felmérni, mert egyoldalú hi- báztatása vagy egyoldalú dicsőítése sem nyújt tanulságot a mai változó életnek. Az élet ugyancsak változik. Újra önállóságra ébredő, vállalkozó települések telepítik vissza iskoláikat — ami érthető és jó. Sok áldozattal teremtik meg az úgynevezett „tárgyi feltételeket” — ami tiszteletreméltó. Ám dr. Riez Ferenc szerint aggasztó az, amikor a képzés tartalmi feltételeinek dolgában néhol előjön: „Én is osztatlan iskolában tanultam, ezután is jó lesz így. ’ Ez szerinte mérhetetlen károkat okozna... Változott — változik — közben a megye szerepköre is. Az új igazgatás logikája nyilván megszabja azt, hogy a közoktatás főtanácsosának mennyire más ma a jog és feladatköre. Nem nosztalgiázik ezen, de mint mondja: nagyon jólesik az, amikor amúgy hatásköri kötelesség nélkül is, polgármesterek és igazgatók keresik fel, hogy megkonzultálják, mi legyen náluk az új helyzetben. A mai kérdő- és hiányjelek közepette, az új törvényre és nemzeti alaptantervre várva, azt tartaná a legfontosabbnak, hogy az iskola szuverenitása ne sérüljön, adassák meg a helyi lehetőségek szerinti, nevelőtestületi önmeghatározás. Egyébként jól van Somogybán. Bármelyik faluban romlana el a kocsi, nincs olyan község, ahol ne lenne pedagógus kolléga, akihez bekopoghat ma segítségért. Mert úgy tetszik, tizennyolc év alatt azért a hivatali íróasztal tartósan magához vonzotta a katedrát is. Bizonyára ezt is kifejezi a megyei önkormányzat neki adományozott Pedagógiai díja. Tröszt Tibor (Foto: Kovács Tibor)
