Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉP 1992. július 4., szombat Osztás és vesztés Állandó néprajzi fctáHttósra készül a múzeum Gondnokok a falvakért A raktárban eszi a rozsda a fémet — Becses darabok a Gönczi-gyüjteményben 1985-ben bontották le a legutóbbi állandó néprajzi kiállítást a Somogy Megyei Múzeumban. A raktárakból most ismét „kiszabadulnak” a tárgyak, hamarosan megnyílik az új tárlat., ' Gáli Éva és Kapitány Orsolya néprajzos már egy jövendőbeli, remélhetőleg teljes állandó kiállítás kivitelezői, rendezői. Bár úgy gondolják, hogy két és fél, három év is eltelik, mire teljes lesz a kiállítás. A múzeumi raktárakban sok tárgy megsínylette a várakozást: különösen a fém, a fa tárgyak állagán látszik a magas páratartalom. A Kaposváron elhelyezett textiliákat szerencsére semmiféle károsodás nem érte. — A tárgyak legjobb helye a kiállításon van — magyarázta Gáli Éva és felidézte a húszas-harmincas éveket, amikor a Gönczi-gyűjtemény fölött csaknem pálcát tört az akkori múzeumi egyesület. Azzal a váddal illették ugyanis a múzeumigazgatót, hogy értéktelen tárgyakkal foglalkozik. A testület tagjainak felháborodása szerencséjükre a Nemzeti Múzeumba nem ért el. Ott ugyanis tudták: a Gönczi-gyűjtemény példátlan értékű. A kultuszminisztérium többnapos vizsgálata is azt állapította meg, hogy különösen a gyerekjáték- és a fe- hérhimzés gyűjtemény képvisel kiemelkedő értéket. Nem esett tehát kár a somogyi néprajzi gyűjtemény darabjaiban, s azóta tovább gyarapodott. A gyűjtemény becses darabjai közé tartozik a kis- bunda- vagy még mondják, Kincsek h * ködmöngyüjtemény, a fotóanyag, amit lézer technikával másoltak át. Knézy Judit különösen nagy gondot fordított a tárgyi gyűjteményt behozta a múzeumba a kismesterségek emlékeit és az egészen értéktelen tárgyakra is nagy gondot fordított a hiteles környezet érzékeltetése érdekében. Az idén egy szorosáéi viseleti anyag megaz egészségügyben Az rendelők ajtaja előtt ember ember hátán. Mindenki türelmetlen. A betegbiztosítási kártyák leadásának határideje előtti napokban egy sor megválaszolatlan kérdés foglalkoztatta az embereket. Egy nagymama szabadságot vett ki, hogy gyesen lévő három- gyermekes lányának elintézze a biztosítását. A sorbanállás és a kártya leadása után derült ki, Hogy még a társadalombiztosítónál sem tudják, ki fogja majd érvényesíteni azt. Fiatal nő panaszkodik: a kártyáját leadta ugyan a munkahelyén de nem kapta vissza, mert a cég átalakulás előtt áll és egyelőre nem tudják hogy vállalatként vagy kft-ként működnek-e majd tovább. A háziorvosok tapasztalatai ugyancsak megszívlelendők. o — Úgy tűnik csupán egy-két betegem ment át más körzetbe, így minden marad a régiben — mondta dr. Kégl Petronella a kaposvári szolgáltatóház gyermekorvosa. A szabadságolások miatt két körzet betegét látja el és fogadnia kell azokat is, akik csak most tudják leadni a kártyáikat. — A körzetembe tartozóknak mindössze egyharmada adta le a lapocskát; a legtöbben most rohamoznak meg bennünket. Ez napi 2-3 óra többletmunkát ró ránk; ma is 105-en vártak bebocsátást. Ha a tömegtájékoztatás nem súlykolja az emberekbe, hogy ráérnek, talán akkor most nem lenne ez a tumultus. Megtudom: a gyermekeket állampolgári jogon illeti meg az ellátás, ezért kérdéses; egyáltalán szükség van-e erre a nagy herce-hurcára? Az akut betegeket kártya nélkül is fogadják; tőlük majd a társadalombiztosító kéri számon az érvényes kártyát, vagy ha az nincs, akkor fizettet. A másik körzetből érkező betegek lapját — az orvos szabadságolása miatt — elfogadja de nem pecsételheti le. Ha mégis akad olyan beteg aki sürgősen gyógyszerre, vagy egyéb ellátásra szorul és nem tudja igazolni a munkaviszonyát, illetve nincs még biztosítása, akkor annak a bizalmat csak megelőlegezhetik a bizalmat. Előfordulhat ugyanis, hogy végül az orvosnak kell a tb-vel szemben megtéríteni a kedvezményes ellátást Az is gond, ha csupán a munkahely érvényesíti a kártyát, mert nem tudni, hogy a beteg valójában kihez tartozik. © Dr. Tódor János belgyógyász főorvos az eddigi 2800 felnőtt betegéből 800-at átadott egy másik körzetnek, ugyanakkor őt is megkeresték olyanok, akik nem hozzá tartoztak. — Arra ügyelnem kell, hogy 2000 fölé ne emelkedjen a számuk — mondja. — Eddig 400-an adták le a lapjukat, és most is akkora a forgalom, hogy alig tudjuk ellátni a rászorulókat. Lényeg az, hogy mindenki érvényesítse a kártyáját. Egyébként az a véleményem, hogy valamennyiünknek elege van ebből az egészből... Egy kolléga kiszámította; 3 forintot kapunk egy beteg után. Kinek éri ez meg? Azt meg elképzelni sem tudom, hogy a minőséget hogyan mérik majd, mert így is megbéklyóz bennünket a sok adminisztráció. © A balatonszárszói dr. Hódi István belgyógyász főorvos, háziorvos gondjait még tetézi, hogy a külföldi vendégek biztosítása sem egyértelmű. Csak azokat láthatja el térítésmentesen, akiknek országával kölcsönös szerződést kötöttünk. Ugyanakkor a volt szocialista országok rászorulóit még a régi rend szerint kötelesek ellátni. — A német vendégek után valóságos nyomozást kell folytatni; hol élt eddig, Keleten avagy Nyugaton? — mondja. — Ez különösen Németország esetében anakronisztikus. — Mivel a településen egy felnőtt és egy gyermekorvos dolgozik, így a szabad orvos- választás is korlátozott: 14 és 18 éves kor között a betegeket mindkét orvos elláthatja, a felnőttek nem választhatják családi háziorvosuknak a gyerPásztoröv vásárlására lesz még lehetőségük. — A piaci és a múzeumi vásárlási ár között ég és föld a a különbség a butikosok javára. A néprajzos csak a rábeszélőképességének köszönheti, ha egy tárgyat megszerez. A szépen faragott öreg szőlőprések Németországba vándorolnak. Mivel ezek nem védettek, kiviteli engedéllyel kiutaztathatok. — A gyűjtemény sok szép darabja azért sem kerülhet a kiállításra, mert restaurálásra vár. — Időigényes munka a faeszközök és bőrholmik restaurálása, sokszor egy évet is igénybe vesz és nem is olcsó. — Mikorra lehet egy teljesnek mondható állandó néprajzi kiállítást berendezni a kaposvári múzeumban? — Az anyagiakon és a restaurátor elfoglaltságán múlik. A megyei múzeumnak már nincs restaurátora, egy budapesti szakember végzi a munkát. Véleményem szerint két és fél, három év valóban eltelik, mire létrejöhet egy, a mostaninál teljesebb, állandó néprajzi kiállítás. Horányi Barna (Fotó: Gyertyás László) Pályázattal választják a legjobbat Az aprófalvak — különösen Somogybán — nagyon megsínylették a körzetesítést. Kis közösségük lazult, iskoláik bezártak, infrastruktúrájuk ki sem alakult, vagy teljesen elhalt, házaik romosodnak, lakóik elöregednek és fogynak. A pusztulás megállítását szolgálja a falugondnoki hálózat. Az 500 személynél kisebb lélekszámú települések élére olyan embert kívánnak állítani, aki felelősséggel tevékenykedik a település életben tartásáért, fejlesztéséért. A falugondnok tiszte lenne minden olyan problémára felfigyelni, amelynek megoldásához hozzáértés, utánajárás tárgyalás stb. szükséges. Neki kellene figyelni az elesett, idős embereket problémáira; gondoskodniuk ellátásukról szociális gondozásukról, illetve megszervezni gyógykezelésüket, gyógyszerrel való ellátásukat. Ugyancsak a falugondnok kísérné figyelemmel a hátrányos helyzetűek segítését, azt, hogy a falu ne maradjon lelki támasz nélkül. Arra kell törekednie, hogy a kis közösségek minél előbb visszanyerjék eredeti, önfenntartó formájukat; hogy legyen elérhető iskola, orvos, üzlet, a munkanélküliek se falurosszaként tekeregjenek a vidéken. Elkötelezett, a lakosság érdekeit önként védő, gondjaikat önzetlenül orvosoló emberre van szükség. És persze némi pénzre meg bizalomra. Az előbbit nehéz az amúgy is sanyarú helyzetű kistelepülésektől kicsikarni, ám az utóbbi megléte attól is függ, hogy a falu közgyűlése kinek szavaz bizalmat. S mert a falu lakosságának a jövője érdekében kell leadnia a voksát, elvárható, hogy jól válasszon. Ehhez ad segítséget most a Népjóléti Minisztérium szociálpolitikai tanácsának titkársága azzal, hogy pályázatot hirdet a falugondnoki rendszer működésének, illetve továbbfejlesztésének támogatására. Akik érdeklődnek a pályázat feltételei iránt, azok Somogy megye ön- kormányzati hivatalában kaphatnak felvilágosítást. Várnai Ágnes *.\'t (Fotó: Gyertyás László) mekgyógyászt. Ilyetén nehezen tudom megmagyarázni, mitől háziorvos a háziorvos, ha nem követheti már a születéstől kezdve nyomon egy család életét, egészségügyi helyzetét. Úgyancsak az üdülőhelyeken tapaszalható gond, hogy egyes vendégek — főleg a nyugdíjasok —, a tó partján töltik az év felét, a kártyájukat viszont az állandó lakhelyükön adják le, tehát az értük járó díjazást is az ottani orvos kapja. A főorvos körzetében junius 5-ig 700-an adták le kártyájukat. Azóta már 1600-an keresték meg és még csak most indult meg az igazi áradat. Hétvégeken megérkeznek a nyaralók is. Ellátásukért a tb. az év végén egy összegben fizet az egészségügyi dolgozóknak. Az orvosok díjazásával egyéb gondok is vannak. A kártyán ugyanis az olvasható, hogy csak akkor kell leadni, ha valaki megbetegszik. Ugyanakkor az orvosoknak május 15-től már fizetik az úgynevezett kártyapénzt, de csak any- nyi beteg után, ahánynak az ellenőrző szelvényét a forma- nyomtatvánnyal együtt eljuttatták a társadalombiztosítóhoz. Sokan egyáltalán nem adták és nem is szándékozzanak leadni a szelvényüket; többen meg sem kapták még, ezért se érvényesíttetni, se leadni nem tudják. A forma- nyomtatványokat sem küldte el a tb. minden orvosnak időben s tetézi még a gondot, hogy a háztartásbelieknek senki sem hajlandó érvényesíteni a kártyáját. Ők nem munkanélküliek, tehát az önkormányzat nem foglalkozik velük. A férjek munkahelye ugyancsak ódzkodik az érvényesítéstől, mondván: nem az ő dolgozójuk, miért fizessenek utánuk? A késedelem és a pontatlanság valamint a dezinformá- lás jelentős jövedelemtől fosztja meg az orvosokat. A kártyák érvényesítői pedig rohangálnak hol ide, hol oda. 0 Július elsején kétségbeestek az emberek. Mi lesz, ha a rendezetlen betegbiztosítás miatt nem vizsgálja meg őket az orvos? A válasz sietősen megérkezett. A televízió képújságjának apró hírei között például ezt olvashattuk:„július elsejével csupán az egészségügyi ellátást szabályozó törvény lép hatályba... Mindenki maga dönti el, mikor és kit választ háziorvosának...ám az sem marad ellátatlan, akinek július 1-jén még nincs érvényesítve a kártyája.” Nem kell kommentár... Várnai Ágnes Kinek éri ez meg?
