Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. július 1., szerda LENGYELTÓTI SÚLYOS TERHE Végtisztességgondok Papszt Lajos: Olyan mértékben terhelik a szociális segélyeket, hogy az már elviselhetetlen — Dr. Pongor Tamás: Két lehetőség a megoldásra Meghalt egy siófoki lakos Lengyeltótiban a marcali kór­ház belgyógyászatának kihe­lyezett úgynevezett krónikus osztályán. A végtisztesség neki is meg­jár akkor is, ha senkije sincs. Egy 1986-ban kiadott minisz­teri rendelet ilyen esetben a tanácsokat, — s mostan ön- kormányzatokat — kötelezi, hogy közköltségen temettes- sék el. A rendelet ma egyre több gondot okoz. Lengyeltótiban Papszt Lajos polgármester elmondta: náluk nem egészen hat hónap alatt 40 százalékkal nőtt az elhalálozás: a marcali kórház kihelyezett osztályán az első félévben százhuszon­egyen hunytak el. Egy részü­ket Lengyeltótiban kellett el­temetni. Egy temetés a legszeré­nyebb körülmények között is 15-20 ezer forintba kerül. Ezek a kiadások olyan mér­tékben terhelik a szociális se­gélykeretet, hogy az már elvi­selhetetlen. A friss város polgármestere keményen fogalmaz: egy ma már nem helytálló rendelet alapján nem kívánják felborí­tani a város költségvetését még akkor sem, ha megbünte­tik. Azt tartja: minden telepü­lés temettesse el halottait — a polgárai után kapott fejkvóta alapén — bárhol is fejeződött be életük. Lengyeltótiban alighanem az elhunyt siófoki polgár esete volt az utolsó csepp. Dr. Pon­gor Tamás, a siófoki jegyző így vélekedik: — Jogi szempontból az ügy teljesen tiszta, hiszen a rende­letet nem változtatták meg, s azt mi senki kedvéért nem szeghetjük meg. Ahhoz is joga van a kórházaknak, hogy bi­zonyos számú beteget beutal­janak az elfekvő osztályokra, hiszen ezért létesültek. Siófok számára 10 ágy áll rendelke­zésre. Megértem azonban a lengyeltóti polgármestert. A megoldásra két lehetőséget látok. Az egyik: a megyei köz­gyűlés dönt arról, hogy a hoz­zátartozó nélküli halottak el­temetéséről az állandó vagy ideiglenes lakhelyük gondos­kodik. A másik: minden ön- kormányzat eltemetteti a terü­letén elhunyt embereket, majd — mindenkire érvényes meg­állapodás alapján — a lakhely szerinti önkormányzattól megkapja a végtisztességre fordított pénzt. Ha a megyei közgyűlésben a megoldást célzó ilyen vagy hasonló kez­deményezés útjára indul, mi támogatjuk. A halottakat azonban addig is temetni kell, amíg a bürok­rácia megoldódik.- (Szegedi) Öt ven év Csurgón Egy évvel ezelőtt gyülekezete meghitt kö­zösségében emlékeztek meg pappá szentelé­sének 50. évfordulójáról. Vasárnap híveinek odaadó ragaszkodása „kényszerítette” ki a nyilvános ünneplést, megköszönve az egyévi gyékényesi segédlelkészi tevékenységet kö­vető 50 éves csurgói szolgálatot. Dr. Harmati Béla, a déli evangélikus egyház- kerület püspöke a 36. zsoltár részletét válasz­totta igéül Szekeres Elemér szolgálatának mél­tatására. Az elmúlt ötven év a magyar történe­lemben a sorsfordító változások sorát hozta, de Szekeres Elemér példamutató hűséqqel szolgált. A gyülekezet nevében Ureczky Attiláné mondott köszönetét, hangsúlyozva, hogy mindannyian sokat kaptak a hitből, az önzetlen szolgálatból. Smidéliusz Zoltán surdi lelkész, Somogy-Zala megye esperese méltatása után a korábbi esperes, Dubovai Géza a nehéz évekre emlékezett: — Kaposváron is „vártuk” a csákányos embereket, akik azt mondták, nagyszerű mozi lesz a templomból. Tudom, hogy Szekeres Elemérnek is meg kellett vívnia a maga harcát. Kérlek, még egy kis ideig ne menekülj el innen, mert nagyon szeretnek. Radványi Antal csurgói katolikus esperes, akinek tavaly volt az aranymiséje, a „szelíd lelkű és alázatos szívű” lelkipásztort köszön­tötte, és azt kívánta, maradjon még a hívei kö­zött. Dr. Soós Gyula alpolgármester a csurgói önkormányzat jókívánságait tolmácsolta, a porrogszentkirályiak és a somogyszobiak kép­viselője is köszöntötte az ünnepeltet. Szekeres Elemér járása ma is fiatalos, me­móriája csodálatos. Kevesen tudják, hogy megírta a gyülekezet történetét. Csurgón kívül Porrogszentkirály, Porrog, Porrogszentpál, Csurgónagymarton, Somogyszob és Nagyatád evangélikusainak lelki gondozását is ellátja. Formailag már nyugdíjas, de szabad-e az em­bernek feladni a szolgálatot addig, amíg az el­látásához van ereje. Horváth József / Éjszakai locsi-pocsi a fürdőben A csokonyavisontai termál­fürdő a múlt nyár óta érzi már a délszláv vendégek hiányát. Visszavetette a forgalmat az elkerülhetetlen belépődíj eme­lés is. Ám mégsem panasz­kodnak, hiszen ha nem is a várakozásnak megfelelően alakult a vendégjárás, azért mintegy 20 százalékkal ma- gyobb a forgalom, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Ebben talán része van a hét­végi éjszakai fürdőzéseknek is. Akit ilyenkor nem érdekel a csillagos ég, az locsi-pocsi közben videofilmeket nézhet a medence közelében elhelye­zett készüléken. Persze megeshet, hogy a bevételek így sem teszik lehe­tővé a téli nyitvatartási. A hi­deg hónapokban ugyanis jóval nagyobb a kiadás mint a bevé­tel. A télen is csak a nyugdíja­sok kedvéért nem zártak be. Ez a „jótékonyság” megközelí­tően egymillió forintjába került a tulajdonosnak, az önkor­mányzatnak. Az állami támogatás elma­radásával a DRV „leadta” a termálfürdőt. Fejlesztésre egyenlőre egy fillér sem jut. Azért, hogy megpróbáljanak változtatni ezen a helyzeten megalakították a Termál Kft-t. Kisebb összegekkel „beszáll­tak” a fürdő dolgozói is. Katz Zoltán, a kft ügyvezetője el­mondta: a változástól azt re­mélik, hogy sikerül megfelelő tőkével rendelkező külföldi partnert találni. Ebben az esetben hozzákezdenének a fürdő bővítéséhez. Mindenek­előtt gyermekmedencét, a kempingben pedig vizesblok­kot létesítenének. Később egy gyógyszálló építésére is sor kerülhetne. No persze a fürdőben (főleg este) szükség lenne még csendre, hogy az ide pihenni járók ne kényszerüljenek idő előtti távozásra. Ez a kérés el­sősorban a fiataloknak és a kemping közelében lévő szó­rakozóhely üzemeltetőjének szól. Ha a diszkó- zene hangere­jét csökkentenék, jobb lenne az aludni vágyók közérzete. Elsősorban a fiatalok tehetné­nek arról is, hogy eldobált (tö­rött) sörösüvegek és emberi piszok ne éktelenítsék a fürdő környékét. Maga és környe­zete ellen tesz, aki ezt nem látja be. A változtatáshoz még csak pénz sem kell. (Szegedi) Kft lett a csokonyavisontai termál most kezdődik a zsúfolt házzal kecsegtető szezon. Az utcára került emberek kíváncsian vár­ják: három (!) munkanap alatt a jelentkezők (?) közül kit ítél­nek majd megfelelőnek a ve­zetők? — Hogy a helyzet botrá­nyossá vált, azért a cég veze­tői a felelősek — mondta Hon­vári Tiborné. — Nem a há­romgyerekes családanyának kellene kezébe adni a munka­könyvét — ráadásul ez a hely­zet már márciusban is adott volt; akkor még mindenki ta­lálhatott volna magának mun­kahelyet. De most? A tisztoga­tást ott fönn, a Siótour köz­pontjában, a vezetők között kellene kezdeni! — A KMR Holding azt köve­telte tőlem tulajdonosi jogaira való hivatkozással, hogy az ál­tala megjelölt embereket ve­gyem föl a fontosabb munka- területekre, a jelenlegi veze­tőknek pedig mondjak föl — tájékoztatott a (volt) ügyve­zető igazgató, akinek a hat hónap alatt sem írtak munka- szerződést. — Nem tettem ezt. Az az érzésem, emiatt kezdődtek a zaklatások; több hétvégén a gazdasági rendőr­ség és a helyi rendőrök segít­ségét kellett kérnünk, hogy zavarmentesen üzemelni tud­junk. — Én személyi védelmet kaptam — tette hozzá Tausin Károly —, miután eltörték a személyautóm jobb első kere­kének gömbcsuklóját és elfű­részelték a fékrendszert isme­retlen tettesek. — Nem kell ahhoz közgaz­dásznak lenni, hogy megértse akárki: 500 ezer forintból nem lehet egy ekkora intézményt fél évig működtetni — mondta Honvári Tiborné. — Volt ugyan rendezvény, melyre mindössze egyetlen vendég váltott jegyet, de ahhoz mi csak a termet biztosítottuk — a rendező a Videoart volt. Egyetlen saját, veszteséges rendezvényt szerveztünk mindössze a számos sikeres mellett; amikor a hivatal a klubban tartotta részvénytár­sasággá alakuló közgyűlését. Terembért nem fizettek, mint ahogy rezsit sem, s a vendég­látóegységek árait is lefarag­ták. A Siótour korábban a me­gyei önkormányzat tulajdoná­ban működött, a milliárdos ér­ték 51 százalékát birtokolja a megye. A part menti településeké 18 százalék, ugyanenynyiből alapítványt hoztak létre, a „maradék” a dolgozóké, illetve parányi részt fenntartottak esetleges befektetések szá­mára. A szabadidőklub tulaj­doni lapján is a megyei ön­kormányzatvan megjelölve! Versenytárgyalás nem lesz, „nyerőként” pedig valószínű­leg a régi társaság szerepel majd új néven — mondták a dolgozók, akik nem értik: a tisztességes elszámolásokkal nyereségesen működtethető klubot a Siótour a nyári sze­zon elején miért kívánja bérbe adni, ahelyett, hogy maga ke­resne rajta hasznot tulajdono­sai számára? Czene Attila Kommandósok a klub előtt A dolgozók elmondták, hogy egy teljesen kiürített és rosszul karbantartott házat örököltek, s azonnali adósságállományt, mert az induláshoz szükséges pén­zösszeget elő kellett terem­teni. Februárban „békebeli” árakkal nyitottak. A kis árrés azonban szinte csak azt tette lehetővé, hogy megvegyék a krumplit másnapra. A kft tag­gyűléseinek állandóan jelez­ték a nehézségeket, de az öt ülés egyikén sem született ha­tározat, mint ahogy aláíratla- nok maradtak a papírok is. Az árbevételekből mégis sikerült működőképessé tenni az üzle­tet. Fejlesztésre azonban nem jutott; ezért az 5. hónapban nem tudták teljesíteni tervü­ket. — Június 23-án délelőtt 10 órakor közölték velem, hogy igazgatótanácsi határozat ér­telmében a klubot bezárják, és 13 órakor leltározási bizottság száll ki — mondta Tausin Ká­roly. — A házat gumibotos, pisztolyt jól láthatóan viselő, kutyás, kommandóruhás őrök vették körül — százával men­tek el a megrökönyödött ven­dégek. — Tiltakoztam az eljá­rás ellen — folytatta a (volt) ügyvezető igazgató. — Mint bejegyzett belkereskedelmi és vendéglátóipari szakértő kifej­tettem, hogy megfeledkeztek a vendégek érdekeiről. Sokan —- eddig — visszajártak hoz­zánk, és számos rendezvényt már előre megrendeltünk. Másrészt kértem: még lega­lább egy hétvégét had dolgoz­zunk végig, hogy előteremtsük legalább a 28 ember bérét. Nem engedték ezt, bár nem tudtak elfogadható magyará­zóid: Gyertyás László) zatot adni. A szombati Somo­gyi Hírlapban a klubot meghir­dette a Siótour szerdai (!) ha­táridővel. Készbe ül majd az új bérlő; feltöltöttek a raktárak, s Szabályos balhorog a Siótournak

Next

/
Oldalképek
Tartalom