Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

1992. július 1., szerda 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS, EGÉSZSÉGÜGY AZ UTAZÓ GERINCSEBÉSZ A fájdalom nélküli mozgásért Dr. Varga Péter Pál egye­temi adjunktus délután három órakor a második műtét után lép ki a folyosóra a Kaposi Mór megyei kórházban. A fi­atalasszony akit operált, s a beteg ettől várja azt, hogy életvitele az elviselhetőségig javuljon. Az adjunktus arcán nyoma sincs a fáradtságnak. — Hozzászoktam már a napi 6-8 órás műtétekhez — mondja. — Ez nálunk meg­szokott, hetente négy napot operálunk. A világot járt ortopéd se­bész Clevelandban (USA) dr. Arthur Steffl vezető ortopéd sebész professzor klinikáján sajátította el azt a műtéti tech­nológiát amit most itthon: Szegeden, Kecskeméten, Ka­posváron és több nagyváros klinikáján, kórházában igyek­szik megtanítani a szakembe­reknek. — Tudja, miért szeretek másutt is operálni? Mert mindegyik műtő különb a sajá­tomnál. — Aztán félretéve a tréfát hozzáfűzi: — Mert ez a dolgom. Úgy gondolom, ha va­laki külföldön megtanul egy új eljárást, azt kötelessége át­adni a kollégáinak. Azt tapasz­taltam, hogy a magyar ortopéd sebész szakma nagyon nyitott és a szakemberekben alapve­tően él a vágy, hogy a betege­iket minél jobban kezelhes­sék. Ez a bonyolult műtétcsa­lád, amelynek egyik eljárását megpróbálom itt is betanítani, a gerincbetegségek bizonyos fajtáira igyekszik egy speciális megoldást találni. Lényege, hogy olyan betegségnél ahol a gerinc stabilitása bomlik meg, inplantátum — fémanyag vagy biokerámia — beültetésével tesszük ismét stabillá a ge­rincoszlopot. Ennek a kórnak ugyanis olyan durva tünetei vannak, mint az alsóvégtagi bénulás és a fájdalom. A mű­tét során az alsó végtagon ki­futó idegeket megszabadítjuk, majd a gerinbe különböző fé­meket ültetünk. Ez tulajdon­képpen korrekciós műtét; azt célozza, hogy a beteg vissza­nyerje munkaképességét. Ha ez nem biztosítható, akkor le­galább azt el kell érnünk, hogy életvitele ugrásszerűen javul­jon. Dr. Mike György főorvos — ha szeptemberre megte­remtik a feltételeket — már önállóan végzi ezt a beavat­kozást. Hazánkban egyre több az olyan beteg aki csődhelyzetbe került, mert régóta eredmény­telenül kezelik az orvosok, s a megszokott módszerrel nem lehet rajta segíteni. Ezeknek a betegeknek a kétharmada igényel műtétet. Az adjunktus naponta 60-100 beteget fogad a klini­kai rendelőjében és ha nem akut az eset, akkor a betegnek körülbelül két évet kell várni a műtétre. — Ha fejlődési rendellenés- séget kell korrigálni, vagy ha az első műtétről van szó, ak­kor igen szép eséllyel, 60-70 százalékos munkaképesség megtartással kecsegtet a be­avatkozás. Főképp akkor eredményes ez, ha a műtétet azonnal követheti a rehabilitá­ció. Egyet azonban nem sza­bad elfelejteni: a gerincbeteg­ség nem egy műtét­(Fotó: Kovács Tibor) tel megoldható elváltozás. Az operáció csak egy lépés ab­ban a folyamatban, amelyben a betegnek egy sajátos élet­módot kell tudnia elsajátítani. Állandó gondozói és tanács­adói hálózatot kellene kifej­leszteni, amely biztosítaná a folyamatos orvos-beteg kap­csolatot is. Az anyagi gondok azonban korlátot szabnak a megvalósításnak. Annak elle­nére, hogy a kormány támo­gatja, a társadalombiztosítás pedig ma még teljes egészé­ben finanszírozza ezt az igen költséges beavatkozást. A szakembereknek egyre gyakrabban kell megoldaniuk olyan feladatokat a műtétek során, amelyek már az ideg, il­letve az érsebészet területére tartoznak. Tekintettel arra, hogy az ortopéd sebész szakma képviselői egysége­sen léptek fel az igényeikkel, az inplantátumok ára is ked­vezően alakult és várható, hogy a hazai gyártás mintegy 30 százalékkal csökkenti a beépítendő anyagok árát. Arra azonban, hogy az új egész­ségügyi szisztémában miként alakul a műtétek finanszíro­zása, egyelőre nincs pontos válasz. A gerincbetegek sorban áll­nak a műtétekért. Dr. Varga Péter Pál adjunktus missziót teljesít amikor nemcsak a vi­lág nagyvárosaiban, hanem a kaposvári kórházban is igyek­szik visszaadni betegeinek a fájdalom nélküli mozgás szép élményét. Várnai Ágnes Somogyiak a gyógypedagógus konferencián „...megvan bennünk is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen. ” (Radnóti Miklós) A Magyar Gyógypedagógu­sok Egyesülete június 25-26- 27-én Miskolcon tartotta XX. ju-* bileumi országos szakmai kon­ferenciáját Az agy évtizede té­makörben. A konferencia fő­védnöke Göncz Árpád köztár­sasági elnök volt, aki meleg szavakkal köszöntötte a részt­vevőket, elismerve a gyógype­dagógusok áldozatos munkáját, és bízva abban, hogy a konfe­rencia is segíti a fogyatékosok társadalmi integrációját, védel­mét, gondozását, nevelését, ok­tatását, a fogyatékosság pre­vencióját, életre, munkára való felkészítését. A Magyar Gyógy­pedagógusok Egyesületének elnöksége dr. Orbán Istvánt, a Somogy Megyei Gyermek- és If­júságvédelmi Intézet igazgatóját a jubileumi konferencián kitünte­tésben részesítette. Oklevelet és emlékplakettet adott át, meg­köszönve a hosszú évek óta ki­fejtett egyesületi munkáját. A szakmai konferencián Somogy megyét többen képviselték, akik előadásaikkal tették gazda­gabbá a szakosztályi üléseket. Köztük dr. Takács Lászlóné hi­vatásos pártfogó „Egészséget testben és lélekben című ameri­kai személyiségfejlesztő alkohol és drog megelőző tananyag al­kalmazásának lehetősége” címmel. A pszichopedagógiai szakosztály ülés elnöke Gaál Tiborné gyógypedagógus volt, ahol a gyermek- és ifjúságvéde­lem korszerűsítésének lehető­ségei témakörben folytattak ta­nácskozást. Csökkent a kapudöngetés Kevesebb volt a felvételiző a tanítóképzőben Nyolcvanegyen felvételi nélkül — Valláspedagógusokat is képeznek — Készül a felvételi reform Kevesebben jelentkeztek a kaposvári Csokonai Vitéz Mi­hály Tanítóképző Főiskolára. Tavaly félezren még az idén pe­dig már csak 307-en vizsgáztak a napokban lezajlott felvételi­ken. Ez így van szinte vala­mennyi tanítóképzőn. A jelent­kezők száma csak ott nőtt, — például a Budapesti Tanító­képző Főiskolán — ahol eltöröl­ték a tantárgyi felvételit, s csak kibővített alkalmasági vizsga volt. A felvételizők közül 275 volt a tanító- és 32 az óvónőjelölt. A főiskola óvodapedagógusi szakra 25, tanítói szakra 181 hallgatót vesz föl. Azoknak, akiknek magyarból, történelem­ből, matematikából, egy idegen nyelvből és egy szabadon vá­lasztott tantárgyból a harmadik és a negyedik év végi jegyük négyes vagy ötös volt, nem kel­lett felvételizniük. így nyolcvan­egyen jutottak be a főiskolára. Dr. Fülöp László főigaz­gató-helyettestől megtudtuk: idegennyelvoktatói diplomát harminchatan szerezhetnek majd angol, francia, illetve né­met nyelvből. Huszonötén két oklevelet kapnak. Ezek a fiata­lok nemcsak tanítók, hanem hit­oktatók, illetve valláspedagó­gusok is lesznek. A második dip­lomát — mivel kihelyezett tago­zatuk Kaposváron működik — , a veszprémi Római Katolikus Hittudományi Főiskola vagy a pápai Református Teológia adja majd. A felvett tanítójelöltek könyvtár-közművelődés, kise­gítő iskolai, ének, magyar-mé­dia, testnevelés és vizuális ne­velés szakkollégiumban kezdik meg tanulmányaikat. Népszerű volt az újabb dip­loma megszerzésére meghirde­tett képzési forma is. Bár 25 óvodapedagógus tanítóvá való átképzését tervezte hozzájáru- lásos formában az intézmény, a nagy érdeklődés miatt negyven jelentkezőt vettek fel az ország különböző pontjairól. A kereszt- féléves oktatás februárban in­dul. A főiskola egyébként arra tö­rekszik, hogy mielőbb megújítsa a jelenlegi felvételi rendszert. (Lőrincz) Derrick úr? Itt a rendőrség! Derrick nagy találmány. Ember­formájú hős. Ez utóbbi természete­sen csak dramaturgiai értelemben igaz, mert amúgy a fenegyerekeske- déstől messze van. Harry Keint is óvja tőle, a kedves Fritz Weppert, aki Eric Ode Komisszár csapatából (ill. szériájából) igazolt át a frankfurti ku­lisszafőkapitányságra. De ki hitte volna, hogy a hőssze­relmesként sosem látott főfelügyelő oldhatatlan szerelemre képes ger­jeszteni egy hölgyet a képernyőn ke­resztül. Ez még egymaga nem lett volna ritkaság, hiszen a tévék férfi­sztárjai a világon mindenütt garma­dával kapják a széplányok és szé­passzonyok felajánlkozásait. De ez tragikusan egyedi eset volt. Egy hajnalon ágya mellett felber­regett a telefon. „Itt a rendőrség Ró­mából. Elnézést a korai hívásért." — Miben állhatok a rendelkezé­sére? — Egy nő a Tiberistbe fojtotta magát az éjszaka. Az adatai... — és kezdi sorolnia a hívó. — Hát ez nagyon szomorú. És úgy gondolják az urak, hogy valami kö­zöm van a dologhoz. Kérem nekem príma alibim van. — Öngyilkossága okaként önt ne­vezte meg a búcsúlevelében. Vi­szonzatlan szerelem. Állítólag több randevút is kért Öntől, de nem talált meghallgatásra. — Drága uram, maga komolyan beszél? — Sajnos, igen. Egy bájos ifjú hölgy volt, 30 körül... — Nagyon sajnálom. Amikor végre Budapestről sikerült Tappertet drótvégre kapni, megnyu­godott, hogy nálunk nem történt ha­sonló kriminális ügy. A hívás Münc­henben érte utói a ZDF stúdiójában, szerencsére éppen forgatási szünet­ben. Elképzelhetően akkor is tweed sportzakójában állt a filmgyári kan­tinban, rágyújtott és minden igyeke­zete arra összpontosult, hogy ki ne essen a Derrick szerepből, melyek nemsokára a kamera előtt kell foly­tatnia. — Igaz, hogy egy ifjú hölgy öngyil­kos lett, mert nem viszonozta sze­relmes érzéseit? — kérdeztem. — Ez sajnos igaz. De tele vagyunk álhírekkel is. Nemrégiben olvastam, hogy befejeződik a Derrick sorozat. Senki sem mondott ilyesmit, mégis megjelent egy sajtóhír. — És komolyan vették az olvasók, a nézők? — De mennyire. Hajdani színhá­zaim mindegyike még aznap telefo­nált. Elsőnek a hamburgi. Prima sze­repeket és szerződéseket ajánlottak. — Mit válaszolt? — Mit lehet erre mondani? Köszö­nöm szépen, legyetek egy kicsit még türelemmel. — Meddig? — Amíg a sorozat tart. Nézze... én úgy számítom, hogy egy év még van benne. Aligha több. Az augusztus az enyém, akkor készülnek azok a külső felvételek, amelyekhez én nem kel­lek. Egyébként három hetenként, mondjuk havonta készülünk el egy-egy újabb epizóddal. Ez évi tizenegy. — Nagy tempó. És mi lesz ha min­den bűnöző már rács mögé került? — Akkor Derrick más árucikk felé fordul. (Ezt alighanem szóviccnek szánta, mert a Derrick szó, az angol­ból átvett kereskedelmi szóhaszná­latban „áruszállító liftet" jelent.) — Vissza a színpadra? Ham­burgba? — Lehet. De bármelyik út is Nor­végián keresztül vezet. — Vendégjáték? Talán valami Ib­sen dráma? — Nem, nem. A legprózaibb dolog. Házépítés a messzi Északon. A ten­gerparton, ahol csönd van, lehet pi­henni, olvasni... — És főzni. Ahogy a budapesti té­vében csinálta. — Nohát! Még emlékszik rá? Az sincs kizárva. L. B. Még mindig nem az igazit A 70-es évek francia filmjei­nek legérzékibb és egyik leg­szebb színésznője Jaqueline Bisset még mindig nem találta meg az igazit. Az immáron 47 éves filmszínésznő egyáltalán nem él visszavonultan: „Nem vetem meg a férfiak társasá­gát, de ez nem elég ok a há­zasságra”. Jaqueline-t való­színűleg szülei boldogtalan házassága rettenti el attól, hogy férjhez menjen. „Azt hi­szem, túl erős bennem a fele­lősségérzet. Egy törvényesí­tett párkapcsolat nagyon fá­rasztana. Intenzív életet élek, minden nap szükségem van új kalandokra”. A művészvilág olyan ismert személyiségei, mint Francios Truffaut, Char­les Bronson, vagy Timothy Dalton után egyre fiatalabb partnerei vannak. Jelenlegi kí­sérője a 28 éves Vincent Pe- reze, akit Catherine Denevue partnereként ismerhetünk meg az Indokína című film­ben. Gina és a hatóságok Gina Lollobrigidának oka van haragra: olasz parlamenti képviselők egy csoportja azt követeli, hogy távolítsa el a sevilleai Expo olasz pavilonjá­ból a filmsztár által készített szobrot. „Lollobrigida szob­rászként nulla. Ez a szárnyas angyal aligha tetszik bárkinek is” — hangzik az indoklás. Gina reagálása mediterrán temperamentumától árulkodik: „Hihetetlen pimaszság. 40 éve dolgozom szobrászként, a művészet a véremben van. Az angyal ott marad, ahol van”. A kérdésben végsősoron — minthogy képviselői indítvány­ról van szó — a parlament hi­vatott dönteni. Fergie rövid pórázon Sarah Fergusont, York her­cegnőjét rövid pórázra fogják. Erzsébet királynő úgy döntött, hogy Fergie hercegnő havi tízezerfontos apanázst kap­hat, a válás után azonban nem tarthat igényt milliós kár­térítésre. Sőt a havi járadék fe­jében még azt is írásba kell adnia, hogy semmilyen sztori­val nem szolgál a pletykára éhes újságoknak az udvarban töltött éveiről. Brigitte Bardot emberbarát (is) Brigitte Bardot, a világhírű állatvédő ezegyszer egy em­ber segítségére sietett. BB egy Daniele Rossi nevű 41 éves francia nőnek küldött 10 000 frankot, mert megesett rajta a szíve. Danielle Rossi valaha a nizzai operaház ba- lettáncosnője volt, és egyedül nevelte hat gyermekét. Á két legfiatalabbat a hatóságok utasítására elszakították tőle, és gyermekotthonba kerültek. Danielle havonta csak egy­szer hozhatta ki őket. Egy al­kalommal az anya nem vitte vissza időre a négyéves Anto- nint és a hároméves Cynthiát, hanem elrejtette őket. Erre a francia hatóságok gyermek­rablás címén egyéves börtön­büntetésre ítélték. Amikor az eset nyilvánosságra került, BB annyira felháborodott, hogy azonnal letette az óvadékot, így szabadlábra helyezték Daniellét, sőt büntetését pró­baidőre felfüggesztették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom