Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1992. július 20., hétfő Az első nagy kívánság már teljesült... Szalay Andrea „ berobbant” Szalay Andrea kedvenc szerével Fotó: Csobod Péter Barcelonában a nyári olimpiai játékokon orszá­gonként két-két versenyző indulhat a ritmikus sport- gimnasztika-versenyeken. A magyar színeket Szalay Andrea, a Kapos RSC SC ki­tűnősége (edzője Boldizsár Natália) és Fráter Viktória, az L. A. Gear-OSC sporto­lója képviseli. (A tartalék Gyű lay Éva). Néhány évvel ezelőtt a „szakmai bennfenteseken” kí­vül más jóformán nem is is­merte a hazai ritmikus sport- gimnasztika-élet új csillagát. Szalay Andrea csendben gyűj­tögette a különböző korosztá­lyos — gyermek, serdülő, ifjú­sági — bajnoki címeit, míg­nem aztán tavaly szabálysze­rűen „berobbant” a köztu­datba. A vidékbajnokságon, a Magyar Kupán és az ifjúsági bajnokságon mindent össze­nyert, amit csak lehetett. A legnagyobb visszhangot ki­váltó sikerét a mesterfokú tor­nászbajnokságon aratta: itt is tarolt, és a szerenkénti dön­tőkben a legrosszabb helye­zés, amit elért, az ezüstérem volt. Közben azért külföldön is le­tette a névjegyét. Portugáliá­ban a junior RSG Európa-baj- nokságon több mint 70 induló közül a 12. helyen kötött ki. Prágában harmadik, az ugyancsak rangos nemzetközi viadalok között jegyzett Szlo­vák Televíziós Kupán pedig a hatodik lett. Úgy tűnik, hogy Andrea az idén sem adja alább — lega­lábbis erről árulkodnak eddigi nagyszerű eredményei. Már­cius közepén Hannoverben a hagyományos Merse Pokal Kupán (amelyen együtt érté­kelik egy-egy női- és férfi szer­tornász, illetve RSG-ver- senyző eredményeit) a ma­gyar csapat tagjaként negye­dik lett. A soron következő nagy nemzetközi megmérettetések előtt — amolyan ráhangolás­képpen —áprilisban Kazinc­barcikán a vidékbajnokságon bizonyította be újfent, hogy nincs nála jobb ebben a „szakmában”. Az Európa-baj- nokság előtt Angliában egy nagy nemzetközi versenyt megnyert, majd a június első napjaiban Stuttgartban rende­zett 8. ritmikus sporgimnasz- tika EB-n a rendkívül erős me­zőnyben (közel 30 ország mintegy 80 versenyzője indult az egyéni versenyen) legjobb magyarként a 21. helyen vég­zett. És most néhány nap múlva következik Barcelona, az olimpia... Az érdekelttel, azaz Andre­ával, és edzőjével, Boldizsár Natáliával beszélgettünk a fel­készülésről, az esélyekről és a várható eredményekről. — Először is arra kérem, hogy röviden mutatkozzon be az olvasóknak! — Tizenhat éves vagyok, és pontosan egy évtizede, 1982 óta látogatom rendszeresen a ritmikus sportgimnasz­tika-edzéseket. Az edzőm „ős­idők” óta Boldizsár Natália. Budapesten a BEAC-ban kezdtünk mindketten, majd miután megszüntették az egyesület RSG-szakosztályát, Kaposvárra költöztünk. Amit még érdemes tudni rólam: 155 cm magas és 33-34 kg súlyú vagyok. Kaposváron a Mun­kácsy Mihály Gimnáziumba járok mint magántanuló. — A sikert sehol nem adják olcsón. Mennyit készül, gya­korol naponta? — Egy-egy hétköznap 5-6 órát is eltöltők az edzőterem­ben. Most az olimpia előtt per­sze még tovább növekedett a penzum. Budapesten a Nem­zeti Sportcsarnokban — a rit­mikus sportgimnasztikázok törzshelyén — kora reggeltől egészen késő délutánig gya­korlunk megállás nélkül immár hosszú hetek óta. — Mikor utazik Barcelo­nába? — Augusztus 1-jén, a ma­gyar csapat második részével. (Az első „különítmény” most szombaton repült el — a szerk.). A ritmikus sportgim- nasztika-versenyek 6-án és 7- én lesznek, a finálékat pedig 8- án rendezik. — Esélyek? — A Független Államok Kö­zössége, Bulgária és Spa­nyolország versenyzői külön „kasztot” képviselnek; minden valószínűség szerint ők oszt­ják majd el egymás között az érmeket. Mi, magyarok a né­metekkel, az olaszokkal, a románokkal és a csehekkel vagyunk egy súlycsoportban. — Ennyit az európaiakról. És a tengerentúli országok versenyzői? — Őket nem ismerjük, még nem találkoztunk velük verse­nyen. így aztán nemigen tudni, hogy mire képesek való­jában. — A magyar szakvezetés az összetett versenyben a 15- 20. helyre várja Önt és társát. — Óriási mezőny lesz, ezért az éremszerzés lehetetlen. Ha a 45 fős mezőny első részébe, a 20-25. helyre sikerülne be­jönnöm, az már sikernek szá­mítana, elégedett lennék. Bár ha jól kijön a lépés, akár még az első húsz közé kerülés sem elképzelhetetlen. Mit is tehetnénk még ehhez hozzá? Szalay Andrea egyik nagy kívánsága — hogy ott legyen Barcelonában az olim­pián — már teljesült. Kívánjuk, hogy a második is váljon va­lóra, azaz kijöjjön az a bizo­nyos lépés! Fenyő Gábor Menedzselés magyar módra... Köztudott, hogy — főleg az egyéni sportá­gakban — a versenyzőnek mekkora segítsé­get jelent(het) az, ha edzője is ott lehet mel­lette. Nics ez másként a ritmikus sportgimnasz- tikázóknál sem. Ezért is érthetetlen — és fel­háborító — a szövetség döntése. De miről is van szó? Szalay Andrea edzője, Boldizsár Natália nem utazhat tanítványával az olimpiára, itthon kell maradnia. Nem is tennénk ezt szóvá, ha... szóval ha a másik magyar ver­senyző, Fráter Viktória edzői sem utazhatná­nak. Márpedig utaz(hat)nak, ráadásul mind a ketten! Egyértelmű a képlet: a szövetség Frá­ter Viktóriát „nyomja”, favorizálja. A döntésük „csak” azért teljesen érthetetlen, mert az eddigi versenyek azt bizonyítják, hogy kettőjük közül Szalay Andrea a jobb. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a kaposvári sportoló Stutt­gartban az Európa-bajnokságon is maga mögé utasította riválisát, Andrea volt a legjobb ma­gyar versenyző. Mindezek után csak egyetlen kérdésünk van: mikor érjük már meg végre azt, hogy „ott fenn” a valóban jobbat támogassák, vagy lega­lábbis egyenlő esélyeket biztosítsanak... !? (Fenyő) Pomucz Tamás és Somogyi Tamás, középen az edzőjük, Horváth László (Fotó: Király J. Béla) Pomucz Tamás és társa, Somogyi Tamás Távolban egy fehér vitorla Nyolcéves korában ismer­kedett meg a vitorlázással. Egész családja ezt a sportá­gat „űzte”, sőt, anyai nagy­bátyja egyenesen halászként dolgozott a Balatonon. Régen a génjeibe ivódott hát a 35 esztendős Pomucz Tamásnak a hajók, a víz iránti szerelem. A barcelonai olimpiára készü­lődő „tengerészt” hajókötelek, vitorlaponyvák, csigák, ezer­féle szerkentyű között faggat­tuk. — A sikerek szele későn ért hozzám — mondta. — Már húszéves voltam, amikor ifjú­sági bajnokságot nyertem, s a nagyok között is felléphettem a dobogóra. A nevelési szisz­témát nem is erre építette Do- lesch Iván, az első edzőm; rendet, fegyelmet tartott, de nem volt célja a gyerekek ver­senyistálló-szerű produkálta- tása. Fokozatosan, idős társa­inktól tanultunk, s később „ér­tünk be”. — Miért választotta ezt a ha­jóosztályt? — A repülő hollandi a vitor­lázás Forma-1-e. A leggyor­sabb és a legösszetettebb fel­adat vezetni, felspécizett min­den porcikája. 120 kilós test­ben 30 négyzetméteres vi­torla! A 80-as moszkvai olim­pián a Detre testvérek a har­madik helyen végeztek, s ez lehetővé tette, hogy új hajót vásároljanak. Az olimpiai harmadik helyezett hajóba ül­hettünk be mi, fiatalok. Ezeket a „járműveket” négy-öt éven­ként cserélni kell, mert kifá­radnak — most egy 90-es év­járatú hajón versenyzőnk, me­lyet abból a célból vettünk, hogy Barcelonára bejáratód- jon, de még jó állapotban le­gyen. — A társait is gyakran vál­togatja? — Nagyon sok emberrel versenyeztem már. Én mindig kormányos voltam. Argay Bé­lával mentem a legtöbbet, ő azonban anyagi okokból elfo­gadott egy német ösztöndíjat, emiatt kellett új legénységet választanom. Somogyi Tamás Agárdon élő 35 éves építő­mérnök a társam. 95 kilós, ez az ideális testsúly; ő mindvé­gig kinn áll (fekszik) a hajó ol­dalán. — Melyik eredményére a legbüszkébb? — A legjobb szereplésem a 89-es Európa-bajnokság volt, amelyet sikerült megnyernem. Három alkalommal nyertünk magyar bajnokságot ebben a hajóosztályban, 77 óta mindig a dobogón álltunk. — Mit vár Barcelonától? — Nincsenek illúzióim. Megpróbálunk az első tíz közé kerülni, de az már óriási siker­nek számítana. — Hajózott már azokon a vizeken, ahol most a minél jobb helyezésért száll vízre? — Igen, az előolimpián. A középmezőnyben végeztünk, de akkor még nem ment jól a hajó. Az idén végigversenyez­tük a szezont a Földközi-ten­geren ugyanilyen fajsúlyú víz­ben, hasonló hullámzás köze­pette. Technikai problémáink nincsenek. De vannak olyan versenyzők, akik már két-há- rom éve Barcelonába költöz­tek a minél jobb szereplés ér­dekében. Azokkal, akik tenge­ren nőttek fel, nem tudjuk fel­venni a versenyt. Adott eset­ben a Balatonon óriási eséllyel indulnánk. A Barcelona előtti vizeken azonban erős tegerá- ramlások vannak, amit ők a zsigereikben éreznek. Erre mi csak fáziskéséssel tudunk re­agálni, s ez komoly hátrány egy ennyire erős mezőnyben. — Mikor dőlt el, hogy utaz­nak? — Májusban. — Mennyire él azóta más­képp? — Reggelente könnyű edzéseket végzünk, intézzük a családi ügyeinket — egyálta­lán nem foglalkozom most az olimpiával. Egy hetet kint le­szünk az első futam előtt, az is elég lesz felhangolásnak. Czene Attila Ötkarikás egyveleg Az olimpikonok szobája kissé szűkre szabott: Barcelo­nában 12 négyzetméter. Szinte spártai berendezésé­hez barna asztal, két karos­szék és egy ágy tartozik, amely 90 centiméter széles és 190 centiméter hosszú. Kí­vánságra persze a szoba ké­nyelmének terhére 40 centi­méterrel meghosszabbítható. A kosárlabdázók esetében nyilván ezzel a változattal kezdik. Miután a teniszezők az atlé­tákhoz hasonló elhelyezést kaptak, Steffi Graf panaszko­dott is egy keveset, de azután a többiekkel együtt beletörő­dött. Elvégre akármilyen zsú­folt is lesz a szoba, az érmek beleférnek majd... A tudósítók nagy rohama természetesen csak ezután következik majd, és e terüle­ten biztosan új rekord születik. Eddig a nyomtatott sajtó 4501, a tv- és rádióállomások 6885 munkatársa jelentkezett be. Hatszáz közvetítő-, illetve tu­dósító-állást építettek ki a helyszíneken, azok pedig, akik nem tudnak vagy nem akarnak egy stadionban „lera­gadni”, a sajtóközpontban vá­logathatnak a belső adásként sugárzott harmincnyolc olim­piai tv-csatorna között. A két legnagyobb érdeklődéssel várt helyszínről óriás képer­nyőkön is közvetítést adnak. Samaranch, a- NOB elnöke, akinek nemrég vitái voltak a szaksajtóval, érezhetően bé- külékeny gesztussal jelentette ki: „A sajtó lesz a játékok va­lódi bírája”. A jegypénztárakat még nem ostromolják: a 3 millió 800 ezer jegy fele kelt el eddig. A legszegényebb érdeklődés a labdarúgómérkőzések iránt mutatkozik: a belépők 90 szá­zaléka még eladó. Sértődöttek a spanyol politikusok pártál­lásra való tekintet nélkül, mert nem kapnak tiszteletjegyeket. Ha ott akarnak lenni, bele kell nyúlniuk — a saját zsebükbe... Az Avenida Diagonal kör­nyéke — amelyet a barcelonai Rákóczi térnek nevezhetné­nek — kiürül az olimpia ide­jére. Az ott sétáló hölgyek, sőt urak is kénytelenek lesznek átköltözni a teherhajó-kikötő körül lévő Zóna francá-ba. Ez a csere annál is indokoltabb, mert éppen a mai prostitu­ált-negyed szomszédságában lesz a királyi párról elnevezett két szálláshely az előkelősé­gek részére. Húsz érdekelt hölgy tiltakozó menetben vo­nult a Városháza elé s arra hi­vatkozott, hogy 1982-ben a labdarúgó világbajnokság ide­jén is megőrizhették törzshe­lyeiket, sőt azokat botrány nélkül, testvériesen megosz­tották német és svéd kolléga­nőikkel is... Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom