Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-20 / 170. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1992. július 20., hétfő Az első nagy kívánság már teljesült... Szalay Andrea „ berobbant” Szalay Andrea kedvenc szerével Fotó: Csobod Péter Barcelonában a nyári olimpiai játékokon országonként két-két versenyző indulhat a ritmikus sport- gimnasztika-versenyeken. A magyar színeket Szalay Andrea, a Kapos RSC SC kitűnősége (edzője Boldizsár Natália) és Fráter Viktória, az L. A. Gear-OSC sportolója képviseli. (A tartalék Gyű lay Éva). Néhány évvel ezelőtt a „szakmai bennfenteseken” kívül más jóformán nem is ismerte a hazai ritmikus sport- gimnasztika-élet új csillagát. Szalay Andrea csendben gyűjtögette a különböző korosztályos — gyermek, serdülő, ifjúsági — bajnoki címeit, mígnem aztán tavaly szabályszerűen „berobbant” a köztudatba. A vidékbajnokságon, a Magyar Kupán és az ifjúsági bajnokságon mindent összenyert, amit csak lehetett. A legnagyobb visszhangot kiváltó sikerét a mesterfokú tornászbajnokságon aratta: itt is tarolt, és a szerenkénti döntőkben a legrosszabb helyezés, amit elért, az ezüstérem volt. Közben azért külföldön is letette a névjegyét. Portugáliában a junior RSG Európa-baj- nokságon több mint 70 induló közül a 12. helyen kötött ki. Prágában harmadik, az ugyancsak rangos nemzetközi viadalok között jegyzett Szlovák Televíziós Kupán pedig a hatodik lett. Úgy tűnik, hogy Andrea az idén sem adja alább — legalábbis erről árulkodnak eddigi nagyszerű eredményei. Március közepén Hannoverben a hagyományos Merse Pokal Kupán (amelyen együtt értékelik egy-egy női- és férfi szertornász, illetve RSG-ver- senyző eredményeit) a magyar csapat tagjaként negyedik lett. A soron következő nagy nemzetközi megmérettetések előtt — amolyan ráhangolásképpen —áprilisban Kazincbarcikán a vidékbajnokságon bizonyította be újfent, hogy nincs nála jobb ebben a „szakmában”. Az Európa-baj- nokság előtt Angliában egy nagy nemzetközi versenyt megnyert, majd a június első napjaiban Stuttgartban rendezett 8. ritmikus sporgimnasz- tika EB-n a rendkívül erős mezőnyben (közel 30 ország mintegy 80 versenyzője indult az egyéni versenyen) legjobb magyarként a 21. helyen végzett. És most néhány nap múlva következik Barcelona, az olimpia... Az érdekelttel, azaz Andreával, és edzőjével, Boldizsár Natáliával beszélgettünk a felkészülésről, az esélyekről és a várható eredményekről. — Először is arra kérem, hogy röviden mutatkozzon be az olvasóknak! — Tizenhat éves vagyok, és pontosan egy évtizede, 1982 óta látogatom rendszeresen a ritmikus sportgimnasztika-edzéseket. Az edzőm „ősidők” óta Boldizsár Natália. Budapesten a BEAC-ban kezdtünk mindketten, majd miután megszüntették az egyesület RSG-szakosztályát, Kaposvárra költöztünk. Amit még érdemes tudni rólam: 155 cm magas és 33-34 kg súlyú vagyok. Kaposváron a Munkácsy Mihály Gimnáziumba járok mint magántanuló. — A sikert sehol nem adják olcsón. Mennyit készül, gyakorol naponta? — Egy-egy hétköznap 5-6 órát is eltöltők az edzőteremben. Most az olimpia előtt persze még tovább növekedett a penzum. Budapesten a Nemzeti Sportcsarnokban — a ritmikus sportgimnasztikázok törzshelyén — kora reggeltől egészen késő délutánig gyakorlunk megállás nélkül immár hosszú hetek óta. — Mikor utazik Barcelonába? — Augusztus 1-jén, a magyar csapat második részével. (Az első „különítmény” most szombaton repült el — a szerk.). A ritmikus sportgim- nasztika-versenyek 6-án és 7- én lesznek, a finálékat pedig 8- án rendezik. — Esélyek? — A Független Államok Közössége, Bulgária és Spanyolország versenyzői külön „kasztot” képviselnek; minden valószínűség szerint ők osztják majd el egymás között az érmeket. Mi, magyarok a németekkel, az olaszokkal, a románokkal és a csehekkel vagyunk egy súlycsoportban. — Ennyit az európaiakról. És a tengerentúli országok versenyzői? — Őket nem ismerjük, még nem találkoztunk velük versenyen. így aztán nemigen tudni, hogy mire képesek valójában. — A magyar szakvezetés az összetett versenyben a 15- 20. helyre várja Önt és társát. — Óriási mezőny lesz, ezért az éremszerzés lehetetlen. Ha a 45 fős mezőny első részébe, a 20-25. helyre sikerülne bejönnöm, az már sikernek számítana, elégedett lennék. Bár ha jól kijön a lépés, akár még az első húsz közé kerülés sem elképzelhetetlen. Mit is tehetnénk még ehhez hozzá? Szalay Andrea egyik nagy kívánsága — hogy ott legyen Barcelonában az olimpián — már teljesült. Kívánjuk, hogy a második is váljon valóra, azaz kijöjjön az a bizonyos lépés! Fenyő Gábor Menedzselés magyar módra... Köztudott, hogy — főleg az egyéni sportágakban — a versenyzőnek mekkora segítséget jelent(het) az, ha edzője is ott lehet mellette. Nics ez másként a ritmikus sportgimnasz- tikázóknál sem. Ezért is érthetetlen — és felháborító — a szövetség döntése. De miről is van szó? Szalay Andrea edzője, Boldizsár Natália nem utazhat tanítványával az olimpiára, itthon kell maradnia. Nem is tennénk ezt szóvá, ha... szóval ha a másik magyar versenyző, Fráter Viktória edzői sem utazhatnának. Márpedig utaz(hat)nak, ráadásul mind a ketten! Egyértelmű a képlet: a szövetség Fráter Viktóriát „nyomja”, favorizálja. A döntésük „csak” azért teljesen érthetetlen, mert az eddigi versenyek azt bizonyítják, hogy kettőjük közül Szalay Andrea a jobb. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a kaposvári sportoló Stuttgartban az Európa-bajnokságon is maga mögé utasította riválisát, Andrea volt a legjobb magyar versenyző. Mindezek után csak egyetlen kérdésünk van: mikor érjük már meg végre azt, hogy „ott fenn” a valóban jobbat támogassák, vagy legalábbis egyenlő esélyeket biztosítsanak... !? (Fenyő) Pomucz Tamás és Somogyi Tamás, középen az edzőjük, Horváth László (Fotó: Király J. Béla) Pomucz Tamás és társa, Somogyi Tamás Távolban egy fehér vitorla Nyolcéves korában ismerkedett meg a vitorlázással. Egész családja ezt a sportágat „űzte”, sőt, anyai nagybátyja egyenesen halászként dolgozott a Balatonon. Régen a génjeibe ivódott hát a 35 esztendős Pomucz Tamásnak a hajók, a víz iránti szerelem. A barcelonai olimpiára készülődő „tengerészt” hajókötelek, vitorlaponyvák, csigák, ezerféle szerkentyű között faggattuk. — A sikerek szele későn ért hozzám — mondta. — Már húszéves voltam, amikor ifjúsági bajnokságot nyertem, s a nagyok között is felléphettem a dobogóra. A nevelési szisztémát nem is erre építette Do- lesch Iván, az első edzőm; rendet, fegyelmet tartott, de nem volt célja a gyerekek versenyistálló-szerű produkálta- tása. Fokozatosan, idős társainktól tanultunk, s később „értünk be”. — Miért választotta ezt a hajóosztályt? — A repülő hollandi a vitorlázás Forma-1-e. A leggyorsabb és a legösszetettebb feladat vezetni, felspécizett minden porcikája. 120 kilós testben 30 négyzetméteres vitorla! A 80-as moszkvai olimpián a Detre testvérek a harmadik helyen végeztek, s ez lehetővé tette, hogy új hajót vásároljanak. Az olimpiai harmadik helyezett hajóba ülhettünk be mi, fiatalok. Ezeket a „járműveket” négy-öt évenként cserélni kell, mert kifáradnak — most egy 90-es évjáratú hajón versenyzőnk, melyet abból a célból vettünk, hogy Barcelonára bejáratód- jon, de még jó állapotban legyen. — A társait is gyakran váltogatja? — Nagyon sok emberrel versenyeztem már. Én mindig kormányos voltam. Argay Bélával mentem a legtöbbet, ő azonban anyagi okokból elfogadott egy német ösztöndíjat, emiatt kellett új legénységet választanom. Somogyi Tamás Agárdon élő 35 éves építőmérnök a társam. 95 kilós, ez az ideális testsúly; ő mindvégig kinn áll (fekszik) a hajó oldalán. — Melyik eredményére a legbüszkébb? — A legjobb szereplésem a 89-es Európa-bajnokság volt, amelyet sikerült megnyernem. Három alkalommal nyertünk magyar bajnokságot ebben a hajóosztályban, 77 óta mindig a dobogón álltunk. — Mit vár Barcelonától? — Nincsenek illúzióim. Megpróbálunk az első tíz közé kerülni, de az már óriási sikernek számítana. — Hajózott már azokon a vizeken, ahol most a minél jobb helyezésért száll vízre? — Igen, az előolimpián. A középmezőnyben végeztünk, de akkor még nem ment jól a hajó. Az idén végigversenyeztük a szezont a Földközi-tengeren ugyanilyen fajsúlyú vízben, hasonló hullámzás közepette. Technikai problémáink nincsenek. De vannak olyan versenyzők, akik már két-há- rom éve Barcelonába költöztek a minél jobb szereplés érdekében. Azokkal, akik tengeren nőttek fel, nem tudjuk felvenni a versenyt. Adott esetben a Balatonon óriási eséllyel indulnánk. A Barcelona előtti vizeken azonban erős tegerá- ramlások vannak, amit ők a zsigereikben éreznek. Erre mi csak fáziskéséssel tudunk reagálni, s ez komoly hátrány egy ennyire erős mezőnyben. — Mikor dőlt el, hogy utaznak? — Májusban. — Mennyire él azóta másképp? — Reggelente könnyű edzéseket végzünk, intézzük a családi ügyeinket — egyáltalán nem foglalkozom most az olimpiával. Egy hetet kint leszünk az első futam előtt, az is elég lesz felhangolásnak. Czene Attila Ötkarikás egyveleg Az olimpikonok szobája kissé szűkre szabott: Barcelonában 12 négyzetméter. Szinte spártai berendezéséhez barna asztal, két karosszék és egy ágy tartozik, amely 90 centiméter széles és 190 centiméter hosszú. Kívánságra persze a szoba kényelmének terhére 40 centiméterrel meghosszabbítható. A kosárlabdázók esetében nyilván ezzel a változattal kezdik. Miután a teniszezők az atlétákhoz hasonló elhelyezést kaptak, Steffi Graf panaszkodott is egy keveset, de azután a többiekkel együtt beletörődött. Elvégre akármilyen zsúfolt is lesz a szoba, az érmek beleférnek majd... A tudósítók nagy rohama természetesen csak ezután következik majd, és e területen biztosan új rekord születik. Eddig a nyomtatott sajtó 4501, a tv- és rádióállomások 6885 munkatársa jelentkezett be. Hatszáz közvetítő-, illetve tudósító-állást építettek ki a helyszíneken, azok pedig, akik nem tudnak vagy nem akarnak egy stadionban „leragadni”, a sajtóközpontban válogathatnak a belső adásként sugárzott harmincnyolc olimpiai tv-csatorna között. A két legnagyobb érdeklődéssel várt helyszínről óriás képernyőkön is közvetítést adnak. Samaranch, a- NOB elnöke, akinek nemrég vitái voltak a szaksajtóval, érezhetően bé- külékeny gesztussal jelentette ki: „A sajtó lesz a játékok valódi bírája”. A jegypénztárakat még nem ostromolják: a 3 millió 800 ezer jegy fele kelt el eddig. A legszegényebb érdeklődés a labdarúgómérkőzések iránt mutatkozik: a belépők 90 százaléka még eladó. Sértődöttek a spanyol politikusok pártállásra való tekintet nélkül, mert nem kapnak tiszteletjegyeket. Ha ott akarnak lenni, bele kell nyúlniuk — a saját zsebükbe... Az Avenida Diagonal környéke — amelyet a barcelonai Rákóczi térnek nevezhetnének — kiürül az olimpia idejére. Az ott sétáló hölgyek, sőt urak is kénytelenek lesznek átköltözni a teherhajó-kikötő körül lévő Zóna francá-ba. Ez a csere annál is indokoltabb, mert éppen a mai prostituált-negyed szomszédságában lesz a királyi párról elnevezett két szálláshely az előkelőségek részére. Húsz érdekelt hölgy tiltakozó menetben vonult a Városháza elé s arra hivatkozott, hogy 1982-ben a labdarúgó világbajnokság idején is megőrizhették törzshelyeiket, sőt azokat botrány nélkül, testvériesen megosztották német és svéd kolléganőikkel is... Ferenczy Europress
