Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-24 / 148. szám

SOMOGY HÍRLAP — BIZTOSÍTÁS - GONDOSKODÁS 1992. június 24., szerda Lakni pedig kell! De biztonságosan! Jó tanácsok — nehéz helyzetekre! Ha a biztosítások között rangosorolni lehet, akkor nyilvánvaló, hogy a lakásbiz­tosítás a legkevésbé nélkülözhető a kor­szerű háztartások életében. Éppen ezért hasznosak lehetnek dr. Zolnai Lászlónak, a Hungária Biztosító ügyvezető igazgatójának tanácsai. ELSŐ TANÁCS: Ésszerű kompromisszum az ügyfél és a biztosító között! A lakásbiztosítás összegbiztosítás, melynek két fajtáját képzelhetjük el. Vegyünk például az egyszerűség kedvéért egy tollat, amelynek a pótlási értéke mai áron 10 forint. Ezt bármilyen összegre lehet biztosítani, mondjuk 50 forintra is. Ha ebben a toliban tíz forintnyi kár keletke­zik, akkor a biztosított 5 forintot kap, hiszen a toll a fele értékére biztosított. Ezt a biztosítási formát lakásbiztosításnál nagyon nehézkes volna alkalmazni, hiszen azt jelentené, hogy minden egyes apró kárnál is teljes leltárt kellene felvenni, majd ezt a jegy­zéket a feladott biztosítási összeggel összeha­sonlítani. Részletes számításokkal, nehéz, bonyolult eljárással kellene kezelni a kárrendezést és csak utána következhetne a kárszámítás. Ez egy kis kár esetében is megtízszerené a ráfor­dított összeget. Éppen ezért a biztosítók vala­miféle kompromisszumot kerestek és kitalálták azt a biztosítást, ahol az ügyfél által megjelölt vagy választott biztosítási összegig a biztosító a teljes kárt fizeti a biztosítási összeg vizsgá­lata nélkül. Az ötven forintra biztosított száz fo­rint értékű tollat véve példának, tíz forintos kár esetén a biztosító nem a fele kárt, hanem a tel­jes 10 forintot fizeti. Nyilvánvaló, hogy ennek az 5 forintos több­letkár kifizetésnek vagy a díjban, vagy pedig valamiféle más módon kell megtérülnie. La­kásbiztosításnál például rögtön üzletkötéskor. De az megvalósíthatatlan, hogy üzletkötéskor a biztosító egy teljes rovancsot csináljon, mert akkor a biztosítás megkötéséhez nem üzlet­kötő, hanem egy vagyonértékelő bizottság kel­lene. Annak a költsége pedig több tízszerese a biztosítási díjnak. Ezért találták ki a lakásbizto­sítási konstruktőrök, hogy ezt a két módszert ötvözni kell. Eszerint a biztosító mondja meg, hogy mennyi lehet ez az átlagos biztosítási összeg, és ehhez képest választ az ügyfél. Ez azt jelenti, hogy a toli-példánál marad­junk, ha 80 forintra volt a toll biztosítva, akkor 80 forintot, ha csak 20 forintra, akkor csak 20 forintot kap a biztosított. Ezért szokták a leg­több esetben ügyfeleink az általunk javasolt biztosítási összeget elfogadni. MÁSODIK TANÁCS: Reális összegre biztosítsunk! Vannak azonban sajátos esetek is. Például, ha a kár időpontjában a toll 60 forintért pótol­ható. akkor a 80 forintos biztosítás esetén a biztosított a káron 20 forintot keresne, ami nem fogadható el. Éppen ezért a polgári törvény- könyv úgy próbálja ezt korlátok közé szorítani, hogy amennyiben a vagyonbiztosítási összeg magasabb, mint a vagyontárgy új állapotban történt beszerzési értéke, annyiban érvényte­len a biztosítási szerződés. Ez egy tolinál egyértelműen kiderül, mert az acsak egy darab vagyontárgy. A lakásbiztosításnál ugyanígy érvényes ez az irányelv, vagyis ha a kár időpontjában 4,7 millió forintot ér egy teljesen leégett családiház, és az, mondjuk, ötmillió forintra volt biztosítva, akkor 300 ezer forint erejéig érvénytelen a szerződés. Szomorú tapasztalatom és ezt nagyon hangsúlyozom, hogy az ilyen nagy tűzkárok­nál, amikor az egész lakás elpusztul, minden esetben beleütköztünk a biztosítási összeg felső határába és még sosem volt példa arra, hogy biztosítási díjat kellett visszaadnunk. Saj­nos csaknem mindig az történt meg, hogy az ügyfeloünk nem kaphatta meg a teljes kártérí­tést pontosan azért, mert a biztosítási összege szűknek bizonyult. Sajnos az emberek úgy gondoloznak, hogy őket olyan nagy kár úgy­sem éri, teljesen felesleges olyan nagy ösz- szegre biztosítani. Legfeljebb betörik az üveg, eltörik a cső... Valójában a biztosítás nem azt a célt szolgálja, hogy ablaküveg-kárt fedezzen. Egy családi költségvetést nemigen renget meg egy ablaküvegezés, de a családi költségvetés nem tud megbirkózni azzal, ha ne adj isten, egyszer az egész lakás, a berendezés az in­gósággal együtt leég. Ügyfeleink körében az a tévhit terjedt el, hogy ezt a biztosítási összeget a biztosító állapítja meg, holott ez nem így van! Mindig a szerződő választja meg a sjaát bizto­sítási összegét, hiszen ki tudná legjobban, hogy milyen értékei vannak, ha nem ő maga, aki benne lakik? Nem árt tudni, hogy miből áll egyáltalán a biztosítási szerződés? Mi az, amire oda kell fi­gyelni, amikor az ember biztosítást köt? Most már majdnem minden biztosítás modul rend­szerű, az ügyfél válogathatja össze azokat a biztosítási töredékeket, elemeket, amelyekből biztosítása kialakul. A lakásbiztosítás tartalmazza az épületbiz­tosítást, az ingóság alapbiztosítást és utána ezekt az alapokat kockázati eseménykiegészí­tőkkel lehet bővíteni. Az egyik a vízkiegészítő, a másik az üvegtörés, de mezőgazdasági ká­rokra is ki lehet terjeszteni. Az ingóságbiztosí­tás hat vagyoncsoportból áll. A legnagyobb vagyoncsoport a házihaszná­latú ingóságok köre. Ide végül is majdnem minden beletartozik, ami a további öt csoport­ból kimaradt. A továbí vagyoncsoportok: a nemsfémből készült tárgyak — az érme- és bé- lyeggyüjtemények —a képzőművészeti alko­tások, a keleti szőnyegek, szőrmék, nemesp­rémek és az antik bútorok köre. Nagyon fontos tudni, hogy nem tartoznak a lakásbiztosítás körébe, a keresőfoglalkozás eszközei. Ezek védelmére vállalkozási biztosi“ tást kell kötni még akkor is, ha a biztosított az adott időben nem folytatja vállalkozását. HARMADIK TANÁCS: A biztosítást „karban kell tartani” A lakásbiztosításokat — szakmán belül úgy mondjuk — karban kell tartani. A biztosítóválla­latoknak nélkülözhetetlen, a biztosítottaknak pedig ajánlatos! Az infláció könyörtelen törvé­nye szerint egyre emelkednek a kártalanítás árai és a biztosítási összegek ezt nem követik. Ezen kíván — a biztosítási díjakat karban tartva — a biztosító segíteni, amikor az úgyne- veztt indexálást alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt esztendő inflációszázalékával megfejeli a biztosítási díjakat és természete­sen ennyi százalékkal megemeli a kártérítési százalékokat is. Sajnos téved, aki azt hiszi, hogy ezzel az ő vagyona is növekedett. A kártérítés összege emelkedett, de azért nem kap többet, hiszen az infláció miatt ennek is emelkedett az „ára”. Igenám, de ez késleltetett mechanizmus, hi­szen idén érvényesíti a tavalyi áremelkedése­ket. Ezért ajánlatos a biztosítottnak is karban­tartani a biztosítását és ha jónak látja, meg­emelni a biztosítási összeget. Ha valaki egy értékesebb vagyontárgyat, ék­szert vásárolt, esetleg bővítette családiházát, vagy ha úgy látja, hogy lakásának értéke ma nagyobb összeggel fejezhető ki, mint amikor a biztosítását megkötötte, akkor nem árt, ha an­nak megfelelően növeli lakásbiztosításának összegét. Hiszen a régi kisebb összegért, ha valamilyen kár éri, már nem tudja a mai értékeit pótolni. NEGYEDIK TANÁCS: Tartsuk fontosnak a felelősségbiztosítást! Végül, de nem utolsó sorban még egy fontos eleme van a lakásbiztosításnak. Ez a felelős­ségbiztosítás, amely arra nyújt fedezetet, ha a bíztositott másnak okoz kárt. Ez esetben a biz­tosító átvállalja a kártérítési kötelezettséget. Magyarázatul néhány példa: Ha a biztosított nyitva felejti a vízcsapot, ak­kor a lakásbiztosítás — ha az kiterjed a vízkoc- kázatwi elemre is — fedezetet nyújt. De mi lesz az alatta lévő lakással, amiben az átázás miatt kár keletkezett? Ezt, miután a lakásbiztosítás minden esetben tartalmaz felelősségbiztosítást is, átvállalja a biztosító. Néhány, a lakástól független esetben Is ér­vényes a felelősségbiztosítás. Ha az erkélyről a szél lefújja a virágcserepet és az kárt okoz, ha a biztosított az utcán, a piros lámpánál át­szalad, és egy autó — hogy elkerülje a baleetet — nekiszalad a falnak, az autóban keletkezett kárt is a lakásbiztosítás „állja”. A kiskorú gyer­mek gondozói minőségéből fakadó felekősség — rollerező gyermek kárt okoz parkoló autó­ban — szintén a lakásbiztosítás térítési kötele­zettsége. ÖTÖDIK TANÁCS: Legyünk tisztában azzal... ... mi kell ahhoz, hogy a biztosító kártérítést fizessen? Három dolog: 1. Annak a kockázati eseménynek meg kell történni, amire a biztosító vállalkozott. 2. A biztosított vagyontárgyat kell, hogy a kár érje. A vagyontárgy akkor biztosított, ha a biz­tosítási kötvény megfelelő rovatában egy szám jelzi, hogy az a vagyoncsoport mennyire van biztosítva. 3. Érvényes — pontosan fizetett — biztosí­tási szerződés. Ferenczy Europress Hamisítás — felsőfokon Az ellopott autót persze ki is kell juttatni az országból, hacsak nem az az érdek vezérli az autótolvajokat, hogy az autó végleg eltűn­jön. (Ez esetben a kocsit akár darabokra is felvághatják, az alaktrészeket bontókban ér­tékesítik, az alvázat mocsárba süllyesztik, erdők mélyén elássák...) Más a helyzet, ha — tegyük fel — a kocsit a vevő egy másik országban várja. Akkor bi­zony az egyre gyanakodóbb vám- és határő­rizeti szervek orra előtt kell kicsempészni. Több mószert is alkalmaznak. A legelterjed­tebb, amikor az autó valamennyi okmányát, alváz- és motorszámát meghamisítják. A számokat lézertechnikával machinálják, a kocsi okmányai viszont eredetiek. Már mint a nyomtatvány. Az adatok, a pecsét — töké­letes hamisítvány. Nehezebb a helyzet, ha az ellopott autó­ban mikroadó működik. Ezt az elmés szer­kezetet a tulajdonos szerelteti a kocsiba. A jeladó bizonyos frekvencián csipog. A csi­pogást viszont csak a rendőr vagy a vámőr zsebében lévő vevőkészülék hallja meg, és a tolvaj máris megbukott. Ez a módszer már működik, ám biztosra vehető, hogy a tolvaj­bandáknak is van jeladó-felderítő műszere. Természetesen forgalmi — eredeti for­galmi — engedéllyel a legjobb kigurulni a ha­táron, de csak akkor, ha a dolog „tuti”, már­mint, ha a tulajdonos is benne van a lopás­ban, s a forgalmi és a kulcs visszaérkezé­séig nem jelenti be a kocsi eltűnését. Amennyiben nem erről van szó, marad a macerás hamisítás, vagy a teljes kozmetika. Új alváz- és motorszámokkal, eredeti nyom­tatványokkal, tökéletesen átfestve kivinni a kocsit az országból, vagy az egyik féltenge­lyét leszerelve, sérültnek „átmaszkírozva’’, tréleren, egy kinti műhelyt megjelölve úticé­lul, szintén az eredeti papírokkal átcsúsz- szanni a határon — ez még aránylag köny- nyen megy is. Az osztrák-német határnál azonban kez­dődnek a gondok: ott ugyanis már szolgá­latba állt egy speciális vámos brigád... Riasztó a helyzet AMIÉRT A BIZTOSÍTÓKAT A HIDEG RÁZZA A leg- virágzóbb üzletág: az autólopás Az Állami Bizotsító beje­lentése, miszerint Pest me­gyében és a fővárosban egy hónapra felfüggesztet­ték a Casco kötést, meg­döbbenést és félelmet kel­tett autós körötben. Meg nem erősített hírek szerint az ország legnagyobb biz­tosító társasága erősen fon­tolóra vette, hogy hasonló intézkedést tesz az ország mindazon területein, ahol az autólopás már-már jár­ványszerű mértéket öltött. Bennfentesek azt is tudni vélik, hogy az ÁB külföldi partnerei az üzletág fel­számolását szorgalmazzák. S ha a legnagyobb meg­teszi, mi várható a többiek­től? Sokszoros díjemelés, a piaci verseny visszaszoru­lása, az autósokra nehe­zedő terhek fokozódása. Amiről aligha lehet visszaút. Kivéve, ha valamilyen módon sikerül gátat vetni e kórnak. A tünetekről szól összeállításunk. Ma már nincs olyan bizto­sító társaság a hazai piacon, amelyik hajlandó volna koc­kázatot vállalni egy olyan, nagyértékű kocsira, ame­lyikben nincs valamilyen ri­asztó berendezés. De mit is kell tudniuk ezeknek az elektronikus ketyeréknek? A legegyszerűbbek — az ultrahangos térvédelmet ki^ véve — szinte mindent tud­nak. Védik a kerekeket, a szélvédőt, az üvegeket, a motorháztetőt, a csomagtér fedelét és az ajtókat. A leg­több rendszert beépített indí­tásblokkoló és feszültség­érzékelő is biztonságo­sabbá teszi, de nincs hozzá sziréna, a riasztót általában a kocsi kürtjére kell kötni. Vannak ennél bonyolul­tabb, érzékenyebb készülé­kek is, amelyekben térérzé­kelő is van, sőt külön szi­réna is csatlakozik a rend­szerhez, ezzel is bonyolítva a tolvajok dolgát. A legdrá­gább és leginteligensebb ri­asztókat távkapcsolóval és központi zárrendszerrel épí­tik össze s így alkalmassá válnak arra is, ho*gy esetleg bezárják a nyitva felejtett ol­dalablakokat, a napfényte­tőt. Hogy ki, milyet választ az egyre bővülő kínálatból? Ma már jószerével csak a pénz­tárcán múlik. Ferenczy Europress Arat a Manapság nagyon nehéz autót eladni. A piac telítődött, a fizetőképes kereslet pedig egyre csökken. Ha mégis akad valaki, aki készpénzzel fizet, az is csak jelentős áren­gedmény fejében szurkolja le a nehezen kialkudott össze­get. „Lopasd el a kocsidat!” — tanácsolta barátom, amikor arról panaszkodtam, mekkorát buknék, ha eladnám az autó­mat. Márpedig jó lenne mie­lőbb megszabadulni tőle, hi­szen öregecske már a batár. Ha ellopják, akkor fizet a biz­tosító, méghozzá jóval többet, mint amennyit a szabadpiacon kaphatnék a kocsiért, — állí­totta „szakértő” ismerősöm, s mivel érdeklődésem számára igen komolynak tetszett, a részleteket is elárulta. „Tudok egy telefonszámot. Azt felhívod. Be sem kell mu­tatkoznod, azonnal a kocsi márkájával kezd. Ha Audiről, Merciről, BMW-ről van szó, semmi gond. Nehezebb az ügy, ha japán kocsit kell eltün­tetni vagy franciát, esetleg olaszt. Ezekre alig van keres­let. Az amerikai cirkálók, — a Chevrolett Corvette, a Z- 28-as, a Buick-senkit sem ér­dekelnek, eladásuk reményte­len. Szóval, ha a márka jó, te­lefonon megmondják az árat. Száztól háromszázezer forin­tig terjed a tarifa. A pénzt a forgalmival együtt be kell tenni a kesztyűtartóba. Az autót te­maffia lefonpartnered elviteti veled egy megadott címre. A tarta­lékkulcsot gyurmával fel kell ragasztanod a kocsira, vala­hová alulra. Ennyi. A járgány eltűnik, te meg vársz. Kivárod, hogy egy hét múlva postán megérkezzék egy mintaérték- nélküli borítékban a tartalék­kulcsod és a forgalmid. Akkor aztán üvöltözhetsz, megjátsz- hatod, hogy ellopták a kocsi­dat. Azt persze ki kell találnod, honnan és mikor vitték el. A rendőrségtől harminc napon belül kapnod kell egy határo­zatot, miszerint a vizsgálatot lezárták. A biztosító megálla­pítja a kár értékét. Először elő­leget ad, majd néhány hónap múlva kifizet mindent. Egy ne­gyedév elteltével zsebedben a pénz.” Vajon hányán élnek a fenti módszerrel? És hányán töretik össze, gyújtatják fel autóju­kat? És mit tesznek a biztosí­tók? Nyomoznak? Megelőz­nek? Riasztót szereltetnek? Az Állami Biztosító Pest megyében ideiglenesen fel­függesztette a Casco-kötése- ket, mert milliárdos kártéríté­seket kényszerül leszurkolni: egy forintnyi Casco-dijra már kétszáz forint kifizetés jut. A biztosító mi mást tehet? Fizet, vagy felbontja a meglévő Casco-szerződéseket. Hiszen csak arra vállal koc­kázatot, amire kifizetődő... neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom