Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
1992. június 1., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 Aranyfényben A Kaposvári Somogy SC csapatában előre benne volt a bajnoki arany, de hogy ezt a megyénkben páratlan dicsőséget egy továbbival is tetézik, arra csak kevesen gondoljak. Hosszú, fáradságos út vezetett a kettős sikerhez. Ennek néhány összetevőjét elevenítettük föl Laszczik Iván edzővel. A sikeres rajt lendülete Az előző évi ezüstérem után nőst az első három hely egyi- cét tűzték ki célul. Ebből sok nindenre lehetett következ- etni. Az ezüst-csapat tovább zmosodott: a Törökországból íazatért Demeter, valamint a sokszoros román válogatott 3urus leigazolásával a legszebb reményekre jogosított íz együttes. A remények negalapozottságát igazolták íz előkészületi tornák, majd a 'árakozáson felüli őszi sze- eplés is. Akkor csak egyszer udták megszakítani Kántorék lyőzelemsorozatát. A télen Jemeter György már egyértelműen a bajnokság megnyerésére koncentráltak. Mi változott ezüstjének megszerzése óta ebben a csapatban? Laszczik Iván edző szerint már az elején lépés- előnyhöz jutottak. Gyorsan kialakult és hatásossá vált a nyitásfogadási alakzata, s ez lehetővé tette a gyors, pontos, támadás-előkészítést. Számos támadási variációt dolgoztak ki, s azokat többnyire tökéletesen hajtották végre. Mind a tíz játékos gyorsan találta meg helyét a csapatban. Az előkészítő kivételével valamennyi posztra három játékos közül választhatóid: Csobod Péter) tott az edző. Ezért aztán nehéz volt őket stílusukból kizökkenteni. Felkészülés a rájátszásra A tavaszi idény közepétől már szinte edzőmérkőzéseknek tekinthették az alapbajnokságot és mindenkinél korábban elkezdhették a felkészülést a rájátszásra. Ennek megfelelően adagolták a terhelést, amely nagysága ellenére sem okozott törést a szereplésben. A Kaposvári Somogy SC kiemelkedett a magyar mezőnyből, mégis akadtak megoldásra váró feladatok. Ilyen volt, hogy a hatásosan védekezők ellen az egyetlen orvosságot, az eredményes középjátékot, tovább kellett sulykolni. A támadójáték Kántorra épült, aki többnyire kettős terhet cipelt a hátán. Elég vád érte a csapatot, mert nem gondoskodtak társuk időnkénti tehermentesítéséről. Kevésbé használták ki például a sokat fejlődött Pásztort, aki a még eredményesebben támadhatott volna. Részben ez vonatkozik Luksysra is, akinek támadókészségét sem kamatoztatták kellően. így alakult ki egy torz arány, miszerint a csapat támadójátékából hatvan százalék Kántor nevéhez fűződött, s csak a megmaradt negyvenen osztoztak a többiek. Szerencsére a játékos nem roppant meg a teher alatt. Jól látták ezt az ellenfelek is, és rendre az első számú magyar játékosra nyitottak, hogy kifárasszák. Laszczik Iván számos hazai szakember véleményét ösz- szegezve mondta: Kántor kulcsfigura a magyar röplabdasportban; ahol játszik, az a bajnok. Szükség volt ezekre, mert az edző és a játékos szembesülhetett a hibáival. Mindenek előtt változtatni kell az említett arányokon, s felmérni, hogy ki mennyit fejlődött és mennyit lenne képes magas szinten végrehajtani a feladat ráeső részéből. Javításra szorul a védő-, mindenek előtt a sáncmunka. Még hatásosabb nyitásokra lenne szükség, s az sem ártana, ha Kántor mellett mások is képessé válnának a hátsó sorból támadni. A teljesítmény részesei Tíz játékos osztozott a kettős sikerben, szereplésüket röviden így jellemezte az edző. Kántor Sándor nemcsak a csapat, hanem a hazai mezőny első számú játékosa, nemzetközi szintű fogadó, aki már túlnőtt a magyar mezőnyön. Minden helyzetből képes támadni, s nemzetközi klasszissá válhat, ha a megoldó képessége tovább színesedik, sáncmunkája is javul. Demeter György. Laszczik Iván edzői munkájába is hatékonyan segített. Rutinjával pályán belül is nagyszerűen ösz- szefogta a csapatot. Igazi kapitányként irányított, s mindig megérezte, hogy miben van az ellenfél ereje és gyengéje. A legszínesebb megoldóképességgel rendelkezett, s a nehéz helyzetekben is képes volt újítani. Mészáros Péter. Pihenés nélkül játszotta végig a bajnokságot és a kupát, ez is mutatja óriási munkabírását. Páratlan a küzdeni tudása és a győzelembe vetett hite. Ebben az évben vált válogatott szintű feladóvá. Ricardas Luksys. Rendkívül megbízható, nyugodt, érett játékos, aki két évi pihenő után jött és játszott újra. Fizikailag most érte utói magát. Középen hibátlan játékra képes, jó nyitásfogadó, mezőnymunkában kell még javulnia. Nikolay Bürüs. Nagyszerű játékos, aki nehezen illeszkedett be új környezetébe, de emberi tulajdonságai miatt hamar befogadták. Értékes csapattaggá vált, mindkét kézzel egyformán támad, ezzel váratlan szituációkat teremt az ellenfeleknek. Ha maradna, igazi értéke ezután lenne a csapatnak. Czotter Csaba. Egyéni „tragédiája”, hogy mellette két center is van az együttesben, mert ha háromra lenne szükség, biztos kezdő ember lenne. Amikor játszott, egyéniségének megfelelő színt vitt a játékba, és lelkesedésből is mindig példát mutatott. Megbízható, érett játékosé vált. Radó Gyula. A csapat Jolly Jokere, aki minden poszton képes jó teljesítményre. Ő is érett játékot nyújtott, s megoldóképességével színesítette a csapatmunkát. Pásztor Attila. A sportág nagy ígérete. Főként a sáncolásban jeleskedett, rendre ő Laszczik Iván (Fotó: Király J. Béla) került szembe az ellenfél első ütőjével. Támadásban is többre hivatott, kár hogy időnként kiesik a játék ritmusából. Stefik Csaba. Első ütőként csak harmadik volt a keretben, Demeter mellett kevesebb lehetőséghez jutott. Ha a pályán volt, gyorsan bekapcsolódott a játékba, nagy akarással tudása szerint küzdött. A jövőben is számít rá klubja. Vörös Károly. Valamennyi poszton és a játék minden elemében hasznossá tudja tenni magát. Taktikai feladatait többnyire jól oldotta meg, ő is képes nyitásfogadásból támadásba lendülni. Július 20: indul a felkészülés A Kaposvári Somogy SC röplabdázói túl vannak az ünnepléseken. Kántor, Pásztor és Mészáros a válogatottal dolgozott együtt, a többiek itthon szorgoskodtak. Június végéig tovább folyik a munka, majd ezt követi egy kis pihenő. Júliús 20-án újult erővel, s remélhetőleg mind kevesebb „hiányzóval” kívánnak hozzá látni a nemzetközi szereplésre való felkészülésnek. Jutási Róbert Kosárlabda Ezüstpart SE- /liskolci EASC 79-77(41-29) Miskolc, 200 néző. V.: mó, Kótai. Siófok: Csarnai (17), Szamos (15/15), Blamann (9/3), *9/(7)’ Godena (12). Csere: eifinger (8), Horváth (9/3), írekes (2). Edző: Petőfi La- 5. Miskolc: Kakas (6), Szőke 0), Deák (8/3), Lőrincz, •abó (22/9). Csere: Koncsol '3), Adám (2), Kovács (18), ■ekhalmi (4). Edző: Drahos szló. Tíz perc a kezdés után elzott a siófoki csapat és biz- ; vezetéssel zárta a félidőt, második játékrész 18. perig 15 ponttal vezetett végig Ezüstpart, csak az utolsó t percben lett szoros a mér- zés. Ezzel a találkozóval fejezte idegenbeli szereplé- t a Siófok, a hátralévő két zai mérkőzésből egyet kell hoz megnyerni, hogy első lyen jusson be az NB l-be. Csarnai. Szabolcs, Go- na. „ Csutak Sándor Az olimpia biztonságáért Mosszad, MI5, CIA — fegyverben A legboldogabb akkor lenne Enrique de Federico, ha senki sem venné észre szerepét a barcelonai olimpiai játékok alatt. Ő ugyanis az olimpia biztonsági főnöke, aki 20 ezer rendőr mellett erősítésként 12 ezer katona és 10 ezer polgári gárdista szolgálatait irányítja. A legfontosabbnak azt tartja, hogy . a város hagyományosan nyugodt légkörét megőrizzék az olimpiai versenyek idején is, vagyis az utcán kevés jele legyen a szigorú biztonsági intézkedéseknek. Az izraeli sportolók ellen 1972-ben Münchenben elkövetett véres palesztin merénylet óta a terrorizmus az olimpiai szervezők egyik legnagyobb réme. Ráadásul az idei olimpia helyszíne az egyik legrettegettebb európai terrorszervezet, az ETA számára „hazai pálya”. A biztonsági felelősöket nem téveszti meg, hogy a közelmúltban Franciaországban letartóztatták az ETA kulcsfontosságú vezetőit. Ami az óvintézkedések megtervezését illeti, a „szakma” nagyjai — az izraeli Mosszad, a brit MI5 és az amerikai CIA — működtek együtt a hazaiakkal. A versenyek helyszíneit már lezárták, s csak az engedéllyel rendelkezők tehetik be a lábukat. Külön feladat a kikötő biztonsága, ahol 30 ezer látogatót helyeznek el. Itt a víz felszínén, továbbá „zsebtengeralattjárókon” őrzik majd a vendégek nyugalmát. Mégha a terrorizmus is a fő veszély, a rendőrök komoly figyelmet fordítanak a zsebe-* sekre és a kiskaliberű tolvajokra is. De vannak „súlyosabb" következményei is az intézkedéseknek. A legfrekventáltabb piroslámpás negyedekből például Barcelona külvárosaiba szorították ki a prostituáltakat és a transzvesztitákat. (Ferenczy Europress) Szabálymódosítások a labdarúgásban Bármennyire is regiek a szabályok, lassan megértek a módosításokra — körülbelül ez a vezérmotívum kényszerítette szombaton a futballsport illetékeseit arra, hogy „finomítsanak". A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) vezérkarának walesi tanácskozásán terítékre kerültek a szabályok is. Az International Board (e testület joga módosításokat javasolni) által kidolgozott elképzeléseket a FIFA szombaton szentesítette. Ennek megfelelően július 25-iké- től a következő változtatásokkal kell számolni: 1. Ha a játékostárs által hazaadott labdát a kapuvédő kézzel megfogja, akkor közvetett szabadrúgást kell a vétkes csapat ellen ítélni. A kapuvédő vagy fejjel, vagy lábbal szelídítheti meg a hazaadott bőrgolyót. Ha kézzel továbbítja azt társa felé, úgy közvetett szabadrúgást ítélnek ellene. 2. A játékvezetőnek egyértelműen kell jeleznie, hogy „két sárgalapos” kiállítást határozott el. Mit jelent ez? Ha egy, sárga lappal korábban már fegyelmezett labdarúgó újabb súlyos szabálysértést követ el, értelemszerűen kiérdemli a piros lapot. A bírónak egy időben kell felmutatnia a sárgát és pirosat, jelezve: nem „azonnali” piros lappal büntette vétkes labdarúgót. 3. Az a labdarúgó, aki sípcsontvédő nélkül játszik, vagy éppen cipő nélkül próbálja folytatni a küzdelmet, szóbeli feddést kap a bírótól. A játékvezető megállítja a játékot, s addig nem engedi vissza a vétkest, amíg az a hiányzó sportfelszerelést (vagy felszereléseket) nem pótolta a partvonal mentén. Ilyen esetben a játék folyik tovább, nem várják meg a „szerelésigazítást”, a vétkes játékos miatt csapata létszámhátrányba kerül időlegesen. 4. Eddig a cserejátékosokat öt futballista közül lehetett kiválasztani, azaz legfeljebb ennyien ülhettek a kispadon. Ezentúl (és ez a módosítás már érvényes lesz a június 10-ikén kezdődő svédországi Eb-döntőben is!) a kispadon kilenc labdarúgó foglalhat helyet. Közülük válogatható ki (tétmérkőzésen!) a két mezőnyjátékos-, illetve egy kapuscsere. Sepp Blatter, a FIFA svájci főtitkára ismertette azon dokumentumokat, amelyek szinte kikényszerítették a módosításokat. Az 1990-es olaszországi vb-döntő során általában 45-46 perc telt el tiszta játékkal. A többi — tehát majdnem egy teljes félidő! — vitával, fetrengéssel, szerelésigazítással, a kapusok időhúzó manővereivel (és így tovább) — viszont nem futballal... A Blatter-féle statisztikákból kiderült: a kapuvédők labda- vezetgetése, labdadajkálása miatt átlag öt perc szaladt le mérkőzésenként „érdemi játék" nélkül! A későbbi jelentésekből kiderült, hogy a hazaadásokkal kapcsolatos 1. számú pont módosításnál ha egy mezőny- játékos fejjel vagy mellel irányítja kapusa felé a labdát, úgy az kézzel megfoghatja, tehát csak akkor büntetik közvetett szabadrúgással a kapus együttesét, ha az lábbal történő hazaadást fog meg kézzel.
