Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-11 / 137. szám
1992. június 11., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Kamarazenekar lesz a szimfonikusokból Szép programok, alulfizetett muzsikusok Városunk zenei élete örömteli pezsgést és emelkedő színvonalat mutat. Ám mint mindenütt, itt is Jelentkeznek a pénzügyi gondok. Miként lehetne a tartalmas programokat megvalósítani és vajon ki finanszírozza az ehhez szükséges magasabb költségvetést? 1880-ban készült el a királyi udvartartás megrendelésére Lotz Károly tervei alapján a hatalmas méretű kiegyezés utáni monarchia-címer. A gyönyörű mozaikképet 1950-ben befalazták, majd 1985-ben a Sikló felújításakor került elő az akkor már erősen rongálódott alkotás. 1990 óta négy restaurátor dolgozik a vár falán a több mint 700 árnyalatból álló mozaikon, melyet rövidesen megcsodálhat a nagyközönség is. Kézember-keresőben Felavatták Leitner Sándor patináját Barátok, pályatársak, kollégák és hallgatók vették körül tegnap délután Leitner Sándort, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola főigazgatóját, akinek Kézember címmel 340x520 cm-es, farostlemezre festett olajképét tegnap avatták fel az intézmény Somssich utcai kollégiumában. A lektorátus megbízása alapján 1987-92 között készített, monumentális alkotásáról beszélgettünk a kaposvári festőművésszel. A tavaszi fesztivál zenei programjainak sikerén felbuzdulva Kokas Ferenc, a Kaposvári Szimfoikusok művészeti vezetője úgy döntött, hogy a zenekart egy magasabb színvonalon működő kamarazenekarrá szervezi át. Ennek persze ára lenne, de a zenekari tagok eddigi, havi 1800 forintos (nevetségesen kevés) jövedelme is ezt a döntést húzza alá. O — A színvonal azonban nem pusztán a taglétszám függvénye — hangsúlyozta Simonies Lászlóné, a városi önkormányzat kulturális irodavezetője. A tervet mindezek ellenére támogatta, még akkor is amikor kiderült, hogy 2,5 millió forintra lenne szükség az új program beindításához. A tavalyi 1 milliós költség feletti összeget — amiből csak a tavaszi fesztiválra fordítandó 350 ezer forint garantált — az önkormányzatnak, illetve a kulturális bizottságnak kellene biztosítani. Tekintettel arra, hogy a zenekar igényt tartana a fesztiválzenekari programok előadására is, a szakemberek nem az intézményi, hanem a kulturális bizottság által, az együtteseknek kiutalt összegből kívánják ezt finanszírozni. A javaslatot az irodavezető továbbítja, a döntés augusztusra várható. — A jövő évad zenei programjának továbbra is meghatározó személye lesz Drahos Béla fuvolaművész — mondta Csupor László, a zeneiskola igazgató he- yettese. — Az ő személyisége, szerteágazó nemzetközi kapcsolatai soha vissza nem térő alkalmat teremtenek arra, hogy városunkban nemzetközileg is elismert kiválóságok lépjenek a pódiumra. Még egy kuriózum: a megyei önkormányzat levelet kapott Rózsa Pál somogyi származású zeneszerzőtől, aki ígéretet tett arra, hogy egy, a szű- kebb pátriánkhoz kötődő kamarazenekari művet komponál a fesztivál megnyitójára. @ Előnyére válna a rendezvényeknek az is, ha a színház zenekara és a szimfonikusok (a kettő részint ugyanaz), jobban összehangolnák munkájukat, s a hangversenyek időpontját egyeztetnék a színházi próbákkal. Mint kiderült, ez nem csupán jóakarat kérdése, mert a színház egy olyan „nagyüzem”, amelynek műsorpolitikája és a produkciókból származó bevétele egészen sajátos gyakorlatot honosít meg. A személyi feltételek biztosítása érdekében a teátrum zenekarának két új hegedűsre, egy brácsásra, a zeneiskolának két hegedűtanárra lenne szüksége. A kaposvári szimfonikusok képviselője, Kokas Ferenc nehezményezte, hogy a fesztivál megnyitóján „idegen” zenekar köszöntötte a résztvevőket. Úgy gondolják, hogy ők is képesek lennének az igényekhez igazodó nívós produkció bemutatására. A megnyitón például Schubert G-dúr miséjét szeretnék bemutatni. Ugyancsak a szimfonikusok nyitnák meg a zenei világnap rendezvénysorozatát. Az ingyenes előadásra egy-egy Coreiii- és Mozart-mű bemutatását tervezik. A hangversenyévadot október második felében indítanák és a tavalyi öt helyett az idén hét előadást terveznek. A szimfonikusok partnere lenne egy-egy előadáson a Nemzeti Filharmónia neves szólistáival, a Cantus kamarakórus és a Vikár kórus. A reprezentatív műsorból megemlítjük Mozart Figaró házassága című vígoperájának koncertfeldolgozását. A mű, Drahos Béla vezényletével csendül fel. A megyei ifjúsági hangversenyek egyik fénypontja Pergolesi Stabat Mater című ortóriumá- nak előadása lesz. A szervezők a bérletek számát 150-ről 300-ra szeretnék emelni. © Búzás Aida, akit a Varázsfuvola fesztiválelőadása kapcsán, mint ragyogó koloratúr- szoprán énekesnőt is megismerhettünk, szép filharmóniai évadot ígér. A tavalyi öt előadással szemben ők is hetet tartanának. Műsorukon, neves előadóművészek tolmácsolásában zongora-, orgona-, barokk-, oratórium-, opera- és két szimfonikus est szerepel. A Pécsi Szimfonikusokat az idén utoljára még Howard Williams vezényli. A feltételekről szólva Nagy Jenőné, a Nemzeti Filharmónia Somogy megyei megbízottja megemlítette még, hogy a Szakszervezeti Művelődési Központ színházterme minősíthetetlenül rossz állapotban van. A felújítás költségeit azonban — a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt — még nem tudni, hogy ki vállalná magára. A belvárosi római katolikus templom orgonáját viszont — külföldi segítséggel — végre rendbehozzák._ Várnai Ágnes — Az volt az alapkoncepcióm, hogy az értelmiségivé váló fiatalok életével kapcsolatos gondolatokat fejezzek ki a pannon — magyarázta. — Olyanokat, amelyek a főiskolai évek alatt foglalkoztatják őket, s amelyek napról napra újragondolhatok, szellemiségük nem avulhat el. A világban elfoglalt helyre, a kitekintés lehetőségére és a családi létre koncentráltam. Az életnek vannak amolyan lezáró szakaszai. Ilyen az érettségi vagy a diplomaosztó. így egy ballagási menet is helyet kapott a képen. — Nagyobb méretű képeivel több helyen találkozhatunk, ám ez az első pannója. — A pannó a palota- és templomépítészet óta dívik, s ma is közkedvelt megoldási forma. Azért vállalkoztam rá, mert olyan helyre került, ahol szellemi építkezés folyik. Ahova a hallgatók töltekezni járnak. A pannó sajátos légkört teremt ennek a a nyolcvan négyzetméteres, több célra is használható helyiségnek. — Ez a monumentális mű egy művészeti korszak végét jelenti, hiszen a somogyi képzőművészek tavaszi tárlatára került Kalodák már egy új időszak bevezetője volt. — Vannak időszakok, amikor a művész meghatározott témakörben, stílusban alkot, összefogja a korábbiakat. A mostani pannóavatással valóban lezárult egy művészi korszak, amelynek termésével több programadó eseményen, hamarosan a fővárosi közönség is találkozhat. A vendégekkel együtt nézem a képet, s közben csöndesen meditálok. Fel-felsejlik a cím: Kézember. Keresem a kezeket, az erő, az alkotás, a tevékeny élet szimbólumait. L. S. Id. Kapoli Antal emlékére Fafaragó pályázat A magyar népi fafaragóművészet hagyományainak felhasználásával és továbbfejlesztésével kiemelkedő színvonalú népművészeti tárgyak, használati eszközök készítése a célja a 23. országos fafaragó pályázatnak. A pályázat nyilvános, tehát részt vehet rajta minden olyan fafaragó, aki július 10-ig beküldi pályamunkáját a balatonlellei Béke Művelődési Fláz (8638 Balatonlelle) címére. Aki személyesen kívánja benevezni alkotását, attól július 10-11-12-én délelőtt tíztől délután négy óráig veszik át a művelődési házban. Részletes felvilágosítás a Magyar Művelődési Intézetben (1011 Budapest, Corvin tér 8. Tel.: 201-8734) kérhető. Az id. Kapoli Antal Kos- suth-díjas fafaragó, a népművészet mestere emlékére meghirdetett pályázatra beérkező pályamunkákból Ba- latonlellén augusztus 1-jétől szeptember végéig kiállítást rendeznek. RANDE JENŐ: Nagykövet voltam Egyiptomban Búcsú A parlamenti delegáció látoga- ■ tása után fölke- estem a külügyminisztérium- >an Mohamed Shukri külügy- niniszter-helyettest. Nincs jó langulatban. Brandt kancel- ár, akihez olyan nagy remé- iyeket fűztek, lemondott. „Úgy ítszik, aki idejön, megbukik.” :élreérthetetlen célzás Ni- onra, akinek a látogatására zámítanak, ha létrejön a zír-izraeli csapatszétválasz- ís. Érdeklődöm, hogyan fiaidnak a tárgyalások. Lassab- an, mint várták, de meglesz a íegállapodás. Kissinger to- ább ingázik Jeruzsálem és lamaszkusz között. Időnként ejelentkezik Alexandriába. Május 29-én vacsora a agykövetség kertjében. Amo- ■an búcsúvacsora-féle, mivel lég a parlamenti delegáció itogatása előtt bejelentettem visszahívásomat a külügyminisztériumban. A kairói vacsorák örökös Damoklesz-kardja lebegett a fejünk felett, ezúttal azonban nem az arab meghívottak, köztük Riad külügyminiszter-helyettes és Olama protokollfőnök voltak felelősek a bizonytalanságért. Kissinger estére bejelentette érkezését, s ha valóban jön, kénytelenek lemondani részvételüket a vacsorán. Nem telefonált sem ő, sem a protokollfőnök, de csaknem négyéves tapasztalatom az arab világban azt sugallta, jobb, ha üresen hagyjuk a helyüket. A kertben felállított asztaloknál nem olyan feltűnő — s itt egyébként sem szokatlan —, ha egy-egy szék üresen marad, mintha megérkezik valaki, akinek nem terítettek. Végül nem maradt egy szék sem üresen, egyiptomi vendégeink is eljöttek. A fáraók korának csodái mellett ezek a Nílus-parti esték maradtak legkellemesebb emlékeim Kairóból. A színes lámpafüzérek fényében oldot- tan társalgóit a vendégsereg: barátok, akikkel mindig szót értettünk; a világ minden tájából származó kedves ismerősök, akikkel nem mindig, nem mindenben értettünk egyet, de akikkel összekötöttek az állomáshelyen közösen eltöltött idő hol kellemes, hol nehezen elviselt emlékei s az a rokon- szenv, amely sokszor megmagyarázhatatlanul alakult ki egymásra utalt emberek között. Azon a Nílus-parti estén éreztem először, hogy talán hiányozni fog Kairó. Igaz, az estét nemcsak a búcsú hangulata, egy friss hír is emlékezetessé tette. Mivel Kairóban későn kezdődnek a vacsorák, amikor vendégeink megérkeztek, már valameny- nyien tudtuk, hogy helyi idő szerint este hét órakor Nixon elnök bejelentette: „Azok a tárgyalások, -amelyeket dr. Henry Kissinger külügyminiszter Szíriával és Izraellel folytatott, csapatszétválasztási megállapodáshoz vezettek a szír és az izraeli erők között.” Mint utóbb kiderült, végeredményben annak köszönhettük, hogy asztalainknál nem maradt üres hely, hogy a megegyezés örömére Golda Meir fogadást adott, amelyen Kissinger is részt vett. így másnapra halasztotta egyiptomi látogatását. Vendégeinken érezni lehetett a megkönnyebbülést, sőt a bizakodást is, hogy ezzel a megegyezéssel Kissinger megmentette Nixont, akit most már hamarosan Kairóba várnak. Két héttel a megállapodás után Nixon megérkezett közel-keleti kőrútjának első állomására, Kairóba. A második világháborút követő időszak külpolitikában alighanem leg- járatosabb amerikai elnökének akkori lelkiállapotára jellemző, hogy szinte csak a fogadtatás érdekelte: „Ahogy elindultunk a repülő- téről a Kairóba vezető úton, először kaptam ízelítőt abból a talán legnagyobb szabású fogadtatásból, amiben amerikai elnököt a világon valaha részesítettek. Mérsékelt becslés szerint is egymilliónál nagyobb volt a tömeg, s minden Egyiptomba^ töltött nappal növekedett. " Ott szorongtak végig a vasút mentén, amíg három órán át utaztunk Kairóból Alexandriába. Azt hiszem tisztességes az a becslés, hogy hat-, hat és fél, hétmillió embert láttunk Egyiptomban.” Nixon látogatása volt egyiptomi tartózkodásom utolsó eseménye. Ezután következett a búcsúlátogatások, búcsúebédek, búcsúvacsorák sora. A búcsúról sokkal kevesebb a feljegyeznivaló, mint az érkezésről. Nem értem meg Kairóban Nixon lemondását, s nem értem meg a közel-keleti történet befejezését. De nem érte meg Fahmi külügyminiszter sem, aki legnagyobb meglepetésemre — úgy látszik, nem felejtette el, hogy mint turistaügyi minisztert is felkerestem — azzal búcsúzott tőlem, tudja, hogy sok barátot hagyok hátra Kairóban, soroljam közéjük őt is. Visszaemlékeztem erre a beszélgetésre, amikor 1977. november 17-én lemondott miniszterelnök-helyettesi és külügyminiszteri tisztéről, mert nem értett egyet Szadat jeru- zsálemi útjával... S nem érte meg a többször említett Mohamed Riad sem, akinek Fahmi lemondása után — akkor már külügyi államminiszter volt — Szadat felajánlotta a külügyi tárcát, de nem fogadta el, ő is lemondott. A közel-keleti történet befejezetlen. Kissinger, a nagy realista, amikor 1974. január 18:án az egyiptomi-izraeli csapatszétválasztási egyezmény aláírása után Karnak- ban Hatsepszut királynő négyezer éves templomának romjai között álmodozott, csak tíz évre szeretett volna előre látni: „Mi marad meg munkánkból egy évtized múlva?” Azóta csaknem két évtized telt el. S mintha minden újra kezdődne a Közel-Keleten. SOMOGYNAK KOMPONÁL RÓZSA PÁL
