Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

1992. június 11., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Kamarazenekar lesz a szimfonikusokból Szép programok, alulfizetett muzsikusok Városunk zenei élete örömteli pezsgést és emelkedő színvonalat mutat. Ám mint mindenütt, itt is Jelentkeznek a pénzügyi gondok. Miként lehetne a tartalmas programokat megvalósítani és vajon ki finanszírozza az ehhez szüksé­ges magasabb költségvetést? 1880-ban készült el a királyi udvartartás megrendelésére Lotz Károly tervei alapján a ha­talmas méretű kiegyezés utáni monarchia-címer. A gyönyörű mozaikképet 1950-ben befa­lazták, majd 1985-ben a Sikló felújításakor került elő az akkor már erősen rongálódott alko­tás. 1990 óta négy restaurátor dolgozik a vár falán a több mint 700 árnyalatból álló mozai­kon, melyet rövidesen megcsodálhat a nagyközönség is. Kézember-keresőben Felavatták Leitner Sándor patináját Barátok, pályatársak, kollégák és hallgatók vették körül tegnap délután Leitner Sándort, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola főigazgatóját, akinek Kézem­ber címmel 340x520 cm-es, farostlemezre festett olajképét tegnap avatták fel az intézmény Somssich utcai kollégiu­mában. A lektorátus megbízása alapján 1987-92 között ké­szített, monumentális alkotásáról beszélgettünk a kapos­vári festőművésszel. A tavaszi fesztivál zenei programjainak sikerén felbuz­dulva Kokas Ferenc, a Kapos­vári Szimfoikusok művészeti vezetője úgy döntött, hogy a zenekart egy magasabb szín­vonalon működő kamaraze­nekarrá szervezi át. Ennek persze ára lenne, de a zene­kari tagok eddigi, havi 1800 fo­rintos (nevetségesen kevés) jövedelme is ezt a döntést húzza alá. O — A színvonal azonban nem pusztán a taglétszám függvénye — hangsúlyozta Simonies Lászlóné, a városi önkormányzat kulturális iro­davezetője. A tervet mindezek ellenére támogatta, még akkor is amikor kiderült, hogy 2,5 millió forintra lenne szükség az új program beindításához. A tavalyi 1 milliós költség feletti összeget — amiből csak a ta­vaszi fesztiválra fordítandó 350 ezer forint garantált — az önkormányzatnak, illetve a kulturális bizottságnak kellene biztosítani. Tekintettel arra, hogy a zenekar igényt tartana a fesztiválzenekari programok előadására is, a szakemberek nem az intézményi, hanem a kulturális bizottság által, az együtteseknek kiutalt összeg­ből kívánják ezt finanszírozni. A javaslatot az irodavezető to­vábbítja, a döntés augusz­tusra várható. — A jövő évad zenei prog­ramjának továbbra is megha­tározó személye lesz Drahos Béla fuvolaművész — mondta Csupor László, a zeneiskola igazgató he- yettese. — Az ő személyi­sége, szerteágazó nemzet­közi kapcsolatai soha vissza nem térő alkalmat teremtenek arra, hogy városunkban nem­zetközileg is elismert kiváló­ságok lépjenek a pódiumra. Még egy kuriózum: a megyei önkormányzat levelet kapott Rózsa Pál somogyi szárma­zású zeneszerzőtől, aki ígére­tet tett arra, hogy egy, a szű- kebb pátriánkhoz kötődő ka­marazenekari művet kompo­nál a fesztivál megnyitójára. @ Előnyére válna a rendezvé­nyeknek az is, ha a színház zenekara és a szimfonikusok (a kettő részint ugyanaz), job­ban összehangolnák munká­jukat, s a hangversenyek idő­pontját egyeztetnék a színházi próbákkal. Mint kiderült, ez nem csupán jóakarat kérdése, mert a színház egy olyan „nagyüzem”, amelynek mű­sorpolitikája és a produkciók­ból származó bevétele egé­szen sajátos gyakorlatot ho­nosít meg. A személyi feltételek bizto­sítása érdekében a teátrum zenekarának két új hege­dűsre, egy brácsásra, a zene­iskolának két hegedűtanárra lenne szüksége. A kaposvári szimfonikusok képviselője, Kokas Ferenc nehezményezte, hogy a fesz­tivál megnyitóján „idegen” ze­nekar köszöntötte a résztve­vőket. Úgy gondolják, hogy ők is képesek lennének az igé­nyekhez igazodó nívós pro­dukció bemutatására. A meg­nyitón például Schubert G-dúr miséjét szeretnék bemutatni. Ugyancsak a szimfonikusok nyitnák meg a zenei világnap rendezvénysorozatát. Az in­gyenes előadásra egy-egy Coreiii- és Mozart-mű bemuta­tását tervezik. A hangversenyévadot októ­ber második felében indítanák és a tavalyi öt helyett az idén hét előadást terveznek. A szimfonikusok partnere lenne egy-egy előadáson a Nemzeti Filharmónia neves szólistái­val, a Cantus kamarakórus és a Vikár kórus. A reprezentatív műsorból megemlítjük Mozart Figaró házassága című víg­operájának koncertfeldolgo­zását. A mű, Drahos Béla ve­zényletével csendül fel. A me­gyei ifjúsági hangversenyek egyik fénypontja Pergolesi Stabat Mater című ortóriumá- nak előadása lesz. A szerve­zők a bérletek számát 150-ről 300-ra szeretnék emelni. © Búzás Aida, akit a Varázs­fuvola fesztiválelőadása kap­csán, mint ragyogó koloratúr- szoprán énekesnőt is megis­merhettünk, szép filharmóniai évadot ígér. A tavalyi öt elő­adással szemben ők is hetet tartanának. Műsorukon, neves előadóművészek tolmácsolá­sában zongora-, orgona-, ba­rokk-, oratórium-, opera- és két szimfonikus est szerepel. A Pécsi Szimfonikusokat az idén utoljára még Howard Wil­liams vezényli. A feltételekről szólva Nagy Jenőné, a Nemzeti Filharmó­nia Somogy megyei megbí­zottja megemlítette még, hogy a Szakszervezeti Művelődési Központ színházterme minő­síthetetlenül rossz állapotban van. A felújítás költségeit azonban — a rendezetlen tu­lajdonviszonyok miatt — még nem tudni, hogy ki vállalná magára. A belvárosi római ka­tolikus templom orgonáját vi­szont — külföldi segítséggel — végre rendbehozzák._ Várnai Ágnes — Az volt az alapkoncep­cióm, hogy az értelmiségivé váló fiatalok életével kapcsola­tos gondolatokat fejezzek ki a pannon — magyarázta. — Olyanokat, amelyek a főiskolai évek alatt foglalkoztatják őket, s amelyek napról napra újra­gondolhatok, szellemiségük nem avulhat el. A világban el­foglalt helyre, a kitekintés le­hetőségére és a családi létre koncentráltam. Az életnek vannak amolyan lezáró sza­kaszai. Ilyen az érettségi vagy a diplomaosztó. így egy balla­gási menet is helyet kapott a képen. — Nagyobb méretű képei­vel több helyen találkozha­tunk, ám ez az első pannója. — A pannó a palota- és templomépítészet óta dívik, s ma is közkedvelt megoldási forma. Azért vállalkoztam rá, mert olyan helyre került, ahol szellemi építkezés folyik. Ahova a hallgatók töltekezni járnak. A pannó sajátos lég­kört teremt ennek a a nyolc­van négyzetméteres, több célra is használható helyiség­nek. — Ez a monumentális mű egy művészeti korszak végét jelenti, hiszen a somogyi kép­zőművészek tavaszi tárlatára került Kalodák már egy új idő­szak bevezetője volt. — Vannak időszakok, ami­kor a művész meghatározott témakörben, stílusban alkot, összefogja a korábbiakat. A mostani pannóavatással való­ban lezárult egy művészi kor­szak, amelynek termésével több programadó eseményen, hamarosan a fővárosi közön­ség is találkozhat. A vendégekkel együtt né­zem a képet, s közben csön­desen meditálok. Fel-felsejlik a cím: Kézember. Keresem a kezeket, az erő, az alkotás, a tevékeny élet szimbólumait. L. S. Id. Kapoli Antal emlékére Fafaragó pályázat A magyar népi fafaragó­művészet hagyományainak felhasználásával és tovább­fejlesztésével kiemelkedő színvonalú népművészeti tárgyak, használati eszkö­zök készítése a célja a 23. országos fafaragó pályázat­nak. A pályázat nyilvános, tehát részt vehet rajta min­den olyan fafaragó, aki július 10-ig beküldi pályamunkáját a balatonlellei Béke Művelő­dési Fláz (8638 Balatonlelle) címére. Aki személyesen kí­vánja benevezni alkotását, attól július 10-11-12-én dél­előtt tíztől délután négy óráig veszik át a művelődési ház­ban. Részletes felvilágosítás a Magyar Művelődési Inté­zetben (1011 Budapest, Corvin tér 8. Tel.: 201-8734) kérhető. Az id. Kapoli Antal Kos- suth-díjas fafaragó, a nép­művészet mestere emlékére meghirdetett pályázatra be­érkező pályamunkákból Ba- latonlellén augusztus 1-jétől szeptember végéig kiállítást rendeznek. RANDE JENŐ: Nagykövet voltam Egyiptomban Búcsú A parlamenti de­legáció látoga- ■ tása után fölke- estem a külügyminisztérium- >an Mohamed Shukri külügy- niniszter-helyettest. Nincs jó langulatban. Brandt kancel- ár, akihez olyan nagy remé- iyeket fűztek, lemondott. „Úgy ítszik, aki idejön, megbukik.” :élreérthetetlen célzás Ni- onra, akinek a látogatására zámítanak, ha létrejön a zír-izraeli csapatszétválasz- ís. Érdeklődöm, hogyan fia­idnak a tárgyalások. Lassab- an, mint várták, de meglesz a íegállapodás. Kissinger to- ább ingázik Jeruzsálem és lamaszkusz között. Időnként ejelentkezik Alexandriába. Május 29-én vacsora a agykövetség kertjében. Amo- ■an búcsúvacsora-féle, mivel lég a parlamenti delegáció itogatása előtt bejelentettem visszahívásomat a külügymi­nisztériumban. A kairói vacso­rák örökös Damoklesz-kardja lebegett a fejünk felett, ezúttal azonban nem az arab meghí­vottak, köztük Riad külügymi­niszter-helyettes és Olama protokollfőnök voltak felelősek a bizonytalanságért. Kissinger estére bejelentette érkezését, s ha valóban jön, kénytelenek lemondani részvételüket a va­csorán. Nem telefonált sem ő, sem a protokollfőnök, de csaknem négyéves tapaszta­latom az arab világban azt su­gallta, jobb, ha üresen hagyjuk a helyüket. A kertben felállított asztaloknál nem olyan feltűnő — s itt egyébként sem szokat­lan —, ha egy-egy szék üre­sen marad, mintha megérke­zik valaki, akinek nem terítet­tek. Végül nem maradt egy szék sem üresen, egyiptomi vendégeink is eljöttek. A fáraók korának csodái mellett ezek a Nílus-parti es­ték maradtak legkellemesebb emlékeim Kairóból. A színes lámpafüzérek fényében oldot- tan társalgóit a vendégsereg: barátok, akikkel mindig szót értettünk; a világ minden tájá­ból származó kedves ismerő­sök, akikkel nem mindig, nem mindenben értettünk egyet, de akikkel összekötöttek az állo­máshelyen közösen eltöltött idő hol kellemes, hol nehezen elviselt emlékei s az a rokon- szenv, amely sokszor meg­magyarázhatatlanul alakult ki egymásra utalt emberek kö­zött. Azon a Nílus-parti estén éreztem először, hogy talán hiányozni fog Kairó. Igaz, az estét nemcsak a búcsú hangulata, egy friss hír is emlékezetessé tette. Mivel Kairóban későn kezdődnek a vacsorák, amikor vendégeink megérkeztek, már valameny- nyien tudtuk, hogy helyi idő szerint este hét órakor Nixon elnök bejelentette: „Azok a tárgyalások, -amelyeket dr. Henry Kissinger külügyminisz­ter Szíriával és Izraellel folyta­tott, csapatszétválasztási megállapodáshoz vezettek a szír és az izraeli erők között.” Mint utóbb kiderült, vég­eredményben annak köszön­hettük, hogy asztalainknál nem maradt üres hely, hogy a megegyezés örömére Golda Meir fogadást adott, amelyen Kissinger is részt vett. így másnapra halasztotta egyip­tomi látogatását. Vendégein­ken érezni lehetett a meg­könnyebbülést, sőt a bizako­dást is, hogy ezzel a meg­egyezéssel Kissinger meg­mentette Nixont, akit most már hamarosan Kairóba várnak. Két héttel a megállapodás után Nixon megérkezett kö­zel-keleti kőrútjának első ál­lomására, Kairóba. A második világháborút követő időszak külpolitikában alighanem leg- járatosabb amerikai elnöké­nek akkori lelkiállapotára jel­lemző, hogy szinte csak a fogadtatás érdekelte: „Ahogy elindultunk a repülő- téről a Kairóba vezető úton, először kaptam ízelítőt abból a talán legnagyobb szabású fo­gadtatásból, amiben amerikai elnököt a világon valaha ré­szesítettek. Mérsékelt becslés szerint is egymilliónál na­gyobb volt a tömeg, s minden Egyiptomba^ töltött nappal növekedett. " Ott szorongtak végig a vasút mentén, amíg három órán át utaztunk Kairó­ból Alexandriába. Azt hiszem tisztességes az a becslés, hogy hat-, hat és fél, hétmillió embert láttunk Egyiptomban.” Nixon látogatása volt egyip­tomi tartózkodásom utolsó eseménye. Ezután követke­zett a búcsúlátogatások, bú­csúebédek, búcsúvacsorák sora. A búcsúról sokkal keve­sebb a feljegyeznivaló, mint az érkezésről. Nem értem meg Kairóban Nixon lemon­dását, s nem értem meg a kö­zel-keleti történet befejezését. De nem érte meg Fahmi kül­ügyminiszter sem, aki legna­gyobb meglepetésemre — úgy látszik, nem felejtette el, hogy mint turistaügyi minisz­tert is felkerestem — azzal búcsúzott tőlem, tudja, hogy sok barátot hagyok hátra Kai­róban, soroljam közéjük őt is. Visszaemlékeztem erre a be­szélgetésre, amikor 1977. no­vember 17-én lemondott mi­niszterelnök-helyettesi és kül­ügyminiszteri tisztéről, mert nem értett egyet Szadat jeru- zsálemi útjával... S nem érte meg a többször említett Mo­hamed Riad sem, akinek Fahmi lemondása után — ak­kor már külügyi államminiszter volt — Szadat felajánlotta a külügyi tárcát, de nem fogadta el, ő is lemondott. A közel-keleti történet befe­jezetlen. Kissinger, a nagy re­alista, amikor 1974. január 18:án az egyiptomi-izraeli csapatszétválasztási egyez­mény aláírása után Karnak- ban Hatsepszut királynő né­gyezer éves templomának romjai között álmodozott, csak tíz évre szeretett volna előre látni: „Mi marad meg mun­kánkból egy évtized múlva?” Azóta csaknem két évtized telt el. S mintha minden újra kezdődne a Közel-Keleten. SOMOGYNAK KOMPONÁL RÓZSA PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom