Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
1992. május 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 Utazás a mítoszok földjére A győztes tini 1991 nyara. Egy hófehér görögkeleti templom mellett parkolt a buszunk. A nap nemrég ébredt, s a tenger lassan visszahúzódott a parti homokból, csillogó kagylókat hagyva maga mögött. A falu még aludt, egyedül ültem egy parti étterem teraszán, és George Michaelt hallgattam. Paralia lassan ébredezett. A reggeli szél langyosan simogatott, leander illata szállt felém. Körülöttem a napkezdés megszokott neszei. A környező falvak lakói déligyümölcsöt hoztak, portékájuk közül mézédes dinnye mosolygott felém. Az előttem lévő útra gondoltam. Még majdnem egy teljes nap és több száz kilométer választ el Tolótól, ettől a gyönyörű peloponnészoszi falutól. Már évek óta megszállottan térek vissza ide, az argosi öböl partján fekvő ékszeresdobozba. Mélykék, lassan mélyülő tenger, homokos tengerpart, olcsó vendéglők, mindig kedves, vendégszerető őslakosok. A dombetőn lakom, lábam előtt hever az egész vidék, s kitárulkozik. Kanyargós, szűk utca visz a tengerig. Távol balra két egyforma domb egymás mellett. Vörösen izzik a nap a csúcsokon. A környékbeliek úgy tartják, hogy ezek Aphrodité mellei. Az öböl kellős közepén magányos sziget töri meg a kéket. Frissen meszelt lépcsők egy kápolnához vezetnek. Karcsú halászhajók futnak be a kikötőbe, rakományukat éjszaka a tavernák asztalain tálalják föl. Korán indulunk útunkra, hogy megláthassuk mindazt, amit az emberiség mind csak képzelet szülte mondának tartott egészen a múlt század végéig. Hisz' hinnünk kell álmainkban, mint ahogyan Schliemann is hitt Homéroszban és kiásta Mükénét. Hol van már a gazdag, sok aranyú, erős város? Száraz, s kiégett fű borítja a háromezer éves köveket. Olaj- és narancsfaliget mellett tekerődzik az aszfaltút. Pillanatról pillanatra változik a táj. A tűző napfény egyszerre megenyhül, a kopár sziklákat árnyas pingaerdő váltja fel. Epidaurosz kultuszhely, közkedvelt gyógyfürdő volt az ókorban. Mégsem ez jut eszembe először, mikor e helység nevét hallom, hanem az egyedül épen maradt színház, ahol ma is előadásokat tartanak. 55 sorban ülhet akár 14 ezer ember is. Az általam összeállított Ossian — Kitörés Segesdi Krisztina: „Most erzem igazán, hogy szeretek magyar lenni” Segesdi Krisztináról szépen formált mondatai, gondos kiejtése alapján is sejthető a siker. Méghozzá nem is akármilyen: a csinos tizenhat éves tini, a kaposvári Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézet másodikosa a Szép magyar beszéd verseny országos döntőjében (a szakmunkástanulók kategóriájában) Kazinczy-díjat kapott. Czine Mihály Ady és Móricz kapcsolatáról szóló tanulmányával nyűgözte le az ítészeket. — Élelmiszereladó vagyok, bár annak idején a ruházati eladó szakra jelentkeztem. Most azonban már tudom: egyik sem szeretnék lenni. Annak dacára, hogy szeretek, sőt imádok ebbe a suliba járni, jó kapcsolatom van a diáktársaimmal és a tanáraimmal is, sokkal inkább vonz a tévé, a rádió világa. A tervem az, hogy elvégzem a kaposvári hitoktató képzőt, s ezzel párhuzamosan az érettségiért levelezőn a gimnáziumot. Tehetségére már az általános iskolában felfigyeltek, ünnepségeken szavalt, aztán nyolcadikosként a városi Ka- zinczy-verseny ötödik legjobbja lett. — Hogyan készülsz a versenyekre? — A vetélkedő előtt egy héttel „belehúzok”, szerencsére nagyon jó memóriám van: egy verset elég kétszer-háromszor elolvasnom, és megmarad a fejemben. — Ha nem készülsz, csak kedvtelésből olvasol, melyik kötethez nyúlsz? — József Attilát és Radnótit szeretem. Talán azért, mert amikor összecsapnak a fejem fölött a hullámok, a két költő versei azt fejezik ki, amit olyankor én érzek. — Amikor nekiindultál a versenynek, mire számítottál? — Azt éreztem, hogy nyernem kell, hiszen viszonoznom illik mind az iskolámnak, mind (Fotó: Gyertyás László) pedig a munkahelyemnek, a Julius Meinl Csemegének azt, hogy segítőén álltak mellettem, lehetővé tették számomra a felkészülést. A legnagyobb segítséget tanáromtól, Tarné Marosvári Magdolnától, illetve Jusztusz tanárnőtől, a Munkácsy gimnázium pedagógusától kaptam. — Mi egy ilyen sikeres tini álma? — Sok van, de talán a legfontosabb, hogy soha ne okozzak csalódást azoknak, akik számítanak rám — Szavalni, vagy prózát mondani szeretsz jobban? — Az csak attól függ, hogy a szöveg vagy a vers menynyire áll közel hozzám. — Tudod, mi a legszomorúbb? — tette föl beszélgetésünk végén a kérdést. — Az, hogy többet nem indulhak Ka- zinczy-versenyen. Pedig most érzem igazán, hogy szeretek magyar lenni... Tamási Rita Ha volt olyan nyomda, amely névjegyek készítésére specializálta magát, az elmúlt évtizedekben nemigen dúskálhatott megrendelésekben. Mert „felsőbb régiókban”, diplomaták, külkereskedők, politikai vezetők körében ugyan használatban maradt a kis fehér kártya, de a köznapi érintkezés tartozékaként kiment a divatból. Napjainkban azonban ismét polgárjogot kapott az udvarias gesztus: akik először találkoznak, üzleti, hivatali, stb. kapcsolatba kerülnek egymással, búcsúzáskor átadják névjegyüket. A névjegy — már rendeltetésénél fogva is — árulkodik tulajdonosáról. Szokásos tartalma: pontos név, munkahely, beosztás, telefonszám, s újabban a telex vagy a telefax száma. Mindez kiegészülhet a lakcímmel és az otthoni telefonszámmal, ám ez utóbbi adatok névjegyre nyomattatását érdemes kétszer is meggondolni. Az íratlan szabályok szerint ugyanis az, akinek ilyen kártyát nyújtunk át, az joggal feltételezheti, hogy a hivatalos időn kívül otthon is bármikor kereshet bennünket, szívesen rendelkezésére állunk. (szóma) „Rokiparti” A KÖSZ május 15-én, pénteken rocky partyt szervez a kaposvári Ipari Szakközépiskolában. A bulin a Happy End Band muzsikál. A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai. Szolgáltató Kft ajándékával Az április 25-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: Be My Girl. A nyertes Gyura Ágnes batéi olvasónk. Gratulálunk! Mohó kér(d)ések Szívesen olvassuk a rovathoz címzett leveleket, s a kívánságokat lehetőségeinkhez mérten igyekszünk teljesíteni. Nagy Katalin Somogyvámos- ról írta, hogy örömmel látna egy fotót, illetve olvasna kedvenc együtteséről, a Moho Sapiensről. Kérése máris teljesül, mivel „Mohóékról” teszünk fel három kérdést, mellékelve az együttes egyik legújabb — már a tagcserét követően készült — fényképét. 1. Mikor nyerte meg a Moho Sapiens (persze még az eredeti felállásban és a megalakulás évében) a Csillag születik fedőnevű tehetségkutató versenyt? 2. Egy népszerű tévéfilmsorozat kapcsán lett közismert a Moho Sapiens. Zenéjükkel hozzájárultak a vasbogdányi laktanya dörzsölt bakáiról szóló film sikeréhez. Vajon emlékeztek-e arra, hogy kik rendezték az Angyalbőrben című filmsorozat epizódjait? 3. Nemrég jelent meg az együttes teljesen önálló nagylemeze, amellyel bizonyítani akarják a fiúk, hogy levetették már az angyalbőrt. Mi az új album címe? A válaszokat május 19-ig lehet beküldeni a szerkesztőségbe, értékelést pedig 23-án tartunk. A zenekar ötödik nagylemeze eddigi pályafutásuk legváltozatosabb, legszínesebb munkájaként került a boltokba, Kitűnő hangzás, kidolgozott vokál, igényesség jellemzi az anyagot. A lemez mellé a rajongók posztert és dalszövegeket kapnak ajándékba. Igazi gyűjtők kedvéért a Kitörés CD-n is megjelenik. Újdonságként ezen a lemezen Vörös Gábor, az Ossian basz- szusgitárosa társszerzőként is bemutatkozik. A lemezen található tíz dal tartalma hol közvetetten, hol átvitt értelemben kapcsolódik a „kitörés” témakörhöz. A régi nagy siker, a „67” inspirálta Maróthy Zolit egy újabb instrumentális dal, az Úton megírására. Szenvedély című dalukhoz már vide- oklipet is készítettek. Az Ossian május 13-án este hét órakor Kaposváron a Szakszervezetek Művelődési Házában ad koncertet. V. É. Banda Zoltán rejtvényrovata programból nem hiányozhat Athén sem, ahol egy teljes napot tölt el a csoport, megnézve az Akropoliszt, a királyi palotát, s előtte az őrségváltást, mely minden két órában van. Meg akarom osztani ezt a csodát másokkal is, azt szeretném ha mindenki látná, hallaná, szagolná, ha beleharapna és megízlelné az érett gyümölcsöt, Görögországot, hiszen ez az egész program a tíz nap összesen csak 11 980 forint a Juve diákutazási irodánál. Útban hazafelé keskeny hídon át vezet az utunk. Alattunk 80 méter mélyen szűk szorosban tengerjárót vontat egy bárka, szinte hihetetlen, hogy a 25 méter széles szűk folyosón elférhet a hatalmas hajó. A fedélzetről hálózsákos utasok integetnek Illem és jómodor... Itt a névjegy reneszánsza! felénk. A korinthoszi csatorna átlépésével rátérünk az autópályára, melyről csak Larisz- szánál térünk le, hogy megnézhessük a Meteórákat. A szó olyan kolostorokat takar, amelyek a levegőben vannak „ta meteóra monasztiria”. Szinte a semmiből óriási hordalékkúpok nőttek ki, tetejükön remeték alapítottak rendet. Meseszerű a vidék, mintha egy láthatatlan kéz állította volna ezeket a hatalmas köveket, amelynek csúcsán egyensúlyoznak a kolostorok. Újra Parolia. Még egyszer megmártózunk az Égei-ten- ■ gerben, aztán irány Magyar- ország. Tíz nappal, csodálatos tíz nappal lettem gazdagabb, s újra tervezgetek, újra várom a nyarat. Sólymos Gábor Rovatszerkesztő: Tamási Rita
