Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

1992. május 20., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Balatoni szívhalászat In memóriám Krúdy Zsuzsa Kaposvári fúvósok koncertje Glindében A kaposvári Ifjúsági Fúvószenekar koncertje — a glindei Marktplatzon. Térzenét tartott a kaposvári Ifjúsági Fúvós- zenekar Glinde főterén — Bogáthy József ta­nár, karnagy vezényletével. Játékuk többször is lelkes tapsra ragadtatta a sok nézőt-hallga- tót. A 38 kis zenész: a Kodály általános iskola és a kaposvári zeneiskola 10-14 éves tanulói a reáliskola vendégeként töltöttek hat napot Hamburgban, s két koncertet adtak a VI. glin­dei művészeti hetek keretében. Ennek fény­pontja a reáliskola fórumán rendezett est volt, itt a kaposvári fúvósok a vendéglátó iskola énekkarával együtt léptek a közönség elé. Negyven kiadó 92 újdonsága a könyvhéten Márciusban a postásunk egy hasas borítékban vé­konyka, kék burkolatú könyvet kézbesített, amely elfér egy rövidujjú nyári ing zsebében. A belső címlapra kézzel írt dedikáció mellett néhány so­ros, gépelt levélke: „A balatoni könyvecskét teljesen ingyen és nagy lelkesedéssel adták ki a veszprémiek. Persze Ka­posvárott is megjelenhetett volna... Minden jót kívánok Nektek: Krúdy Zsuzsa. ” A fi­noman szemrehányó sorok arra utalnak, hogy Krúdy Zsu­zsa biztatására összeállított kissé bővebb, azonos című válogatásomat, lelőhelytáblá­zattal és egyéb könyvészeti adatokkal kiegészítve, a Sió­foki Városi Tanács művelő­dési osztálya már 1977-ben elfogadta a Siófoki Füzetek sorozat 2. sz. kiadványaként, de ismeretlen okok miatt a mai napig nem jelent meg. így is rendben van. Könyv­barát szívemet melengeti a bi­zonyosság, hogy az el nem évülő írások, a remekművek — bármilyen kis terjedelműek is — célba érnek, soha nem vesznek el. Krúdy Gyula: Bala­toni szívhalászat-a nem jelent meg Siófokon, ám megjelent a Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság Veszprém megyei cso­portja gondozásában. A Pros­pektus GM a válogatást saját költségén állította elő, Czinke Ferenc festőművész által raj­zolt szép köntösben. Kezem­ben a könyvecskével eszembe jut az a színlelt vajú­dás, amely a kiadvány megje­lentetését 15 évvel ezelőtt Sió­fokon megelőzte. Bergsoni gondolattal védtem meg és indokoltam Krúdy Gyula idő­szerűségét: „...Századok és Marcali kulturális arculatá­nak alakításában eddig a vé­letlen is segített. Az „irányított” véletlen. Például az, hogy Hor- ler Miklós évtizedeken át számon tartotta Joannes Fio- rentinus egyetlen hazánkban maradt alkotásának a gombai Forgách-síremléknek a sorsát és felkutatására alkalmas idő­ben ásatást kezdeményezett. Hogy Marczali Kiss József ki­állításának zárása után váro­századok óta vannak embe­rek, akiknek éppen az a hiva­tásuk, hogy meglássák és ve­lünk is láttassák azt, amit a természet rendje szerint nem észlelnénk. Ezek a művé­szek. ” A Balaton megkapó szép­sége, pillanatonkint változó színei, a szellők játéka nyo­mán fodrozó hullámai, a vi­harban tajtékzó dübörgése, hajnalai ősidők óta megragad­ták a művészeket: írókat, köl­tőket, festőket és muzsikuso­kat — de a legegyszerűbb szemlélődőt is. Képeken, könyvekben, muzsikában fe­jezték ki és örökítették meg a Balaton pillanatképeit. Az áb­rázolók hosszú sorában is ritka, aki a tó varázsos szép­ségét oly művészi erővel és színes szemléletességgel tudta képekbe foglalni, mint Krúdy Gyula. Őt is megbabo­názta a balatoni táj akkoriban még érintetlen csillogása. 1914-től 1919-ig minden nya­rát abban a siófoki házban töl­tötte, amelyet ma emléktábla jelöl. A Várady család ven­dége volt; itt ismerte és sze­rette meg a nála 21 évvel fiata­labb Várady Rózsa Zsuzsát, akit később feleségül vett és akivel élete utolsó napjáig boldog egyetértésben élt. Nemcsak Siófok jelentette azonban számára a Balatont: nyaralt Kisörsön is, többször járt Tihanyban, 1927-ben Ba- latonfüreden gyógyították megfáradt szívét. A Balatoni szívhalászat tíz novelláját Krúdy Zsuzsa válo­gatta, az okos utóhangot Praznovszky Mihály, a sorozat szerkesztője írta. Soraiból érezhető Krúdy Gyula művei­nek, általában az értékes ko­sunknak adományozott húsz grafikát. Mondom, a véletlen segít... De kötelez is. Mert jó, ha egy város gazdagodik, polgárai­nak szorgalma, vezetőinek megfontolt politikája, gazda­sági és kulturális értékeinek megbecsülése által. Viszont: a megszerzett javakkal úgy kell sáfárkodni, hogy unokáink is élvezhessék azokat... Marcaliban a frissen kapott dalomnak féltése és szere- tete. A kis kötetbe természe­tesen Krúdy balatoni tárgyú írásainak csak töredéke ke­rülhetett: elbeszélések tárcák, novellák. Tiszteletadás mellett a könyvecske célul tűzte ki, hogy a tó partján testi és lelki felújulást kereső, szórakoztató olvasmány után kutató üdülők a tó tájékán játszódó történe­teket, a Balaton szépségét mesterien feltáró írásokat kap­janak kezükbe, s miközben ismerkednek Krúdy Gyula kü­lönleges írói művészetével, tartós barátságot kössenek az író gazdag életművével. Lel­kűkbe zárhatják közben a bölcs biztatást is: „Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem pedig egy helyben állni a kö­ves, vén partokon... Ez az élet, nem az üldögélés a kikö­tőben. ” Epilógus Különleges ok késztetett arra, hogy most szóljak e kék könyvecskéről, amelynek vá­logatása Krúdy Zsuzsának, az író szeretett lányának utolsó ténykedése volt apja emléké­nek népszerűsítése érdeké­ben. Krúdyék házatájáról jött egy postai levelezőlap. Fel­adója Rózsa György, Krúdy Zsuzsa férje. „Bármennyire valószínűtlennek tűnik is a hír, sajnos, igaz... Az én nagy­szerű Zsuzsám vesztes ma­radt a 19 napos harcban, a dupla infarktus győzött. Május 20-án szórjuk szét hamvait a régi köztemetőben...” Ismét mélységesen sajná­lom, hogy 15 évvel ezelőtt nem sikerült örömet szerez­nem Krúdy Zsuzsának egy somogyi Krúdy-kiadvánnyal. Kellner Bernát alkotások megőrzésére pilla­natnyilag nincs megfelelő kiál­lítási hely. A Bernáth-ház máris segített. Meg aztán: lé­tezik a Bertnáth Stúdió, tagjai alkotnak. Munkáik gyűjteménye egy szép napon majd Marcali vá­ros büszkesége lehet... A nyári képzőművészeti alkotó­tábor vendégei is nekik aján­dékozhatják az itt készült alko­tásaikat. Egy héttel a könyvhét elő­készületeiről tartandó sajtótá­jékoztató előtt már készen áll az idei könyvhét teljes forga­tókönyve. Azoknak, akiket Budapestre csábít a június 5-i megnyitó: délelőtt 11-kor a Vörösmarty téren Mészöly Dezső nyitja meg a rendez­vényt. A könyvhét hivatalos listá­ján 40 kiadó 92 műve szere­pel, melyet 180, a kiadók által benevezett műből rostál ki két fordulóban a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületé­nek és a Magyar írók Szövet­ségének zsűrije. Lektűrrel nem lehet jelentkezni. Tavaly 74 könyveimet tar­talmazott ez a lista, az idén a 92-t is kevesellték a tucat­szám megszaporodott kiadók. Pedig ennél több könyv pro­pagandáját — s ez a listára kerülés tétje — nem tudják a könyvhét szervezői vállalni. Feltétel volt: a listán szereplő művek mindegyikének május 15-éig meg kell jelennie. A hagyományhoz híven el­sősorban kortárs magyar írók művei szerepelnek az ünnepi listán. Nagy érdeklődésre számíthat Spiró György Ka- násztánc című kötete, vagy a politológus Bihari Mihály A többpártrendszer kialakulása Magyarországon 1987-1991 című műve. Érdekesség pél­dául a magyar származású Charles Fenyvesi Amikor a vi­lág még ép volt című tanul­mánykötete — Fenyvesi a vi­lág egyik legrangosabb lapjá­nál, a US News and World Report című amerikai hetilap­nál dolgozik. A magyar klasz- szikusok kedvelői Karinthy Frigyes Az elátkozott mun­káskisasszony, Nagyon fáj, az ismeretlen József Attila, Né­meth László A minőség forra­dalma — Kisebbségben című könyveinek örülhetnek. A kül­földi szerzők művei közül Um­berto Eco A Fouoault inga, Bohumil Hrabal Zsebcselek és Slawomir Mrozek Leckék a le­gújabb kori történelemből című könyveinek örülhetnek. A listát a vidéki könyvtárak is megkapták, s kiválaszthat­ták maguknak azokat a ma­gyar szerzőket, akiket meg akarnak hívni dedikálásra. Székesfehérvár, Szombathely és Zalaegerszeg Jókai Annát, Békés megye Spiró Györgyöt és Faludy Györgyöt, Miskolc Moldova Györgyöt és Csőri Sándor, Csongrád megye pe­dig Gion Nándort és Jung Ká­rolyt hívta meg. Moldova, aki­nek A félelem kapuja című új regénye a könyvhétre jelenik meg, a Tolna megyei Simon- tornyán, Balassagyarmaton és Salgótarjánban is dedikál. A könyvhetet megelőzte a Szép Magyar Könyv 1991 verseny eredményhirdetése. Ezen 32 kiadó 162 művel vett részt, 19 díjat és 36 oklevelet osztottak ki műfajok szerint. A korábbi rendtől eltér, hogy idén a miniszterelnök díját is kiosztották, ezt Csapodi Csaba Psaltérium (Beatrix ki­rályné imádságos könyve) nyerte el. Díjat ajánlott fel a Dunaholding Rt, az Inter-Eu- rópa Bank és a Dunabank Rt is. Az idei könyvhét június 9-én zárul. Mint egyik adatköz­lőnk mondta: „Nem fújjuk le trombitával, de akik részt vesznek, gazdagodnak.” Kenéz Lilla Nagykövet voltam Egyiptomban „Nyári felhő barátságunk egén...” 1 A Az arab világ leg- tekintélyesebb ¥* ■ napilapja, Heikal AI Ahramja, 1972. május 19-én szokatlan szenzációval szolgált. Ekkor közölte a lap mellett működő Stratégiai Tu­dományok Központjában ren­dezett vitát a közelgő szovjet­amerikai csúcstalálkozóról. Itt indult el egy egyiptomi diplo­mata buktatókkal tarkított kar­rierje. Izmail Fahmi külügymi­niszter-helyettes volt a vita fő­szereplője. Fahmi hivatásos diplomata volt. 1971-ben tért vissza Ausztriából, ahol nagykövet­ként képviselte Egyiptomot, s viszonylag fiatalon, több rang­idős kollégáját megelőzve ne­vezték ki külügyminiszter-he­lyettessé. A vita kiindulópontja Nixon elnöknek az a döntése volt, hogy elaknásítja a viet­nami Haiphong kikötőjét. A szimpózium résztvevői Fahmi kivételével azon a vélemé­nyen voltak, hogy ennek kö­vetkeztében elmarad vagy el­halasztódik a szovjet-ameri­kai csúcstalálkozó. Fahmi amellett érvelt, hogy mind a két fél érdekelt az enyhülés­ben, s ezért a csúcstalálkozót megtartják. Fahmi, aki életében először kapott nyilvánosságot, hosz- szan kifejtette véleményét: újra kell értékelni a közel-ke­leti helyzetet. Egyiptom nem ingadozhat tovább a béke és a háború között. A belső és külső nyomás változtatásokat tesz szüksé­gessé, de minden lépést gon­dosan meg kell tervezni, figye­lembe véve Egyiptomnak a két nagyhatalomhoz fűződő kapcsolatait. A szovjetek a jö­vőben vonakodni fognak attól, hogy ellássák Egyiptomot azokkal a fegyverekkel, ame­lyekre szüksége lenne új konf­rontációhoz Izraellel, pedig összetűzés nélkül semmi sem ösztönözné a szuperhatalma­kat arra, hogy átfogó megol­dásra törekedjenek a Kö­zel-Keleten. A szovjeteknek meg kell érteniök, hogy Egyip­tom nem hajlandó a végtelen­ségig fenntartani a „sem béke, sem háború” állapotát, már csak azért sem, mert az las­san elapasztja az ország erő­forrásait. Egyiptomnak ezért katonailag kell kezdeményez­nie a válság megoldását, de mielőtt erre az útra lépne, mozgósítania kell saját maga és az arab világ minden erő­forrását. Különösen jelentős fegyver lehet az olaj. Maga Fahmi így értékelte a tanácskozáson elhangzotta­kat: „Ez a szimpózium az első nyílt és nyilvános vita volt az egyiptomi külpolitikáról 1952 óta. Nem volt olyan különle­ges célja, hogy a Szovjetuniót bírálja. Sőt inkább azt célozta, hogy felülvizsgálja Egyiptom saját érdekeit, s hogy felhívja a Szovjetuniót, tekintse át magatartását és politikáját, hogy így kapcsolataink mind­két ország érdekeit szolgálják, s megerősödjenek. A vita so­rán azonban világossá vált számunkra, hogy törekednünk kell a kapcsolatok felújítására az Egyesült Államokkal. Hiába bizonygatta Fahmi, hogy — bár már akkor is fele­lős tisztségben volt — nem a kormány véleményét, hanem a sajátját fejtette ki, aligha akadt valaki a kairói diplomá­ciai testületben, aki ne lett volna meggyőződve arról, hogy az eszmecserét Szadat találta ki, s a vele akkor szoros kapcsolatban álló Heikal való­sította meg mint kísérleti lég­gömböt. Pedig Fahmi addig nem is találkozott Szadattal. Később annál többet. De ad­dig még eltelt egy kis idő. A szovjetek is föltételezték, hogy a tanácskozást a kor­mány sugallta, annál is in­kább, mivel az új hadügymi­niszter, Mohamed Szadek ki­fogásolta, hogy a Szovjetunió nem szállít elég fegyvert Egyiptomnak. Jobbnak látták azonban, ha a felelősséget nem hárítják az elnökre, s hi­vatalosan a kormánynál tilta­koztak. Dr. Murad Ghaleb külügy­miniszter javaslatot terjesztett Szadat elé Fahmi felmenté­sére miniszterhelyettesi be­osztásából, azt azonban az elnök nem hagyta jóvá. Fah- mit tartósan szabadságolták, így amolyan belső emigráci­óba kényszerült, ami nem is volt nagyon kellemetlen, be­osztását megtartotta, de nem gyakorolta, főleg Alexandriá­ban fölötte napjait, de megje­lent Kairóban minden diplo­máciai rendezvényen. Kairó­ban sok diplomata úgy vélte, ha Fahmi nem is Szadat tud­tával nyilatkozott, a szimpózi­umon elhangzott gondolatokat szűk körben megvitatták. Egyelőre azonban Fahmi kegyvesztettnek látszott, bár- mint utóbb kiderült — itt kez­dődött igazi karrierje. De ki gondolt volna erre május 27-én, amikor a szovjet­egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés aláírásának első évfordulója alkalmából Szadat meleg hangú táviratot küldött a szov­jet vezetőknek „szíve mélyé­ből jövő jókívánságait” fejezve ki, s a szerződést „mély és ba­ráti kapcsolataink csodálatos példájának és megszilárdítá­sának” nevezte? Úgy tetszett, hogy a Fahmi-nyilatkozat ki­váltotta incidenst is besorolják az utólag jelentéktelennek nyilvánított nézeteltérések közé, amelyeket az egyipto­miak úgy szoktak elintézni, hogy „eloszlott a nyári felhő barátságunk egén”. Á központ nem mulasztotta el felhívni fi­gyelmemet, a szerződés megerősítette szovjet-egyip­tomi barátság újabb példájára. Fahmi évek múlva így em­lékezett vissza 1972 máju­sára: „A szimpóziumnak jelen­tős hatása volt pályafutá­somra, mert felhívta rám Sza­dat figyelmét, s ez végülis kül­ügyminiszteri kinevezésem­hez vezetett”. (Folytatjuk) KÉP-ES LESZ-E MARCALI?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom