Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

1992. május 30., szombat

5

SOMOGYI HÍRLAP — A KÖNYV ÜNNEPE

Csemegék és finom falatok

KÖNYVHETI KÍNÁLAT

Faludy György

XLVII. szonett

A jó könyv rózsakert zsebedben, mondod. Soha levelei nem hervadnak. Még sokkal szebben Heinsius így fejezte ki:

ha nagykönyvtár küszöbén lépsz át s behúzod súlyos ajtatát, elmarad mögötted a pénzvágy, a gőg, a kéj, az aljasság, —

s aztán? tán megnő emberséged, talán egy szebb világba lépsz be, s boldogabb leszel ott, hol a

tévére s pusztulásra éhes, két lábon járó árnyékszékek utol nem érhetnek soha.

Torontó, 1977.

Faludy György író-olvasó ta- álkozójával hétfőn megkez- lődik az ünnepi könyvhét, ímelynek várhatóan egyik lágere az író és költő Dobos íz éjszakában című kötete 3SZ.

Remélhetőleg hasonló ér- eklődésnek örvend majd egy lásik verseskötet is: ugyanis iadták Pilinszky János ösz- zegyűjtött verseit.

Ha a könyv szellemi táplá- ik, akkor a Bálint István Já- os összeállította Boldog Vá- id című kötet minden bi- onnyal a „főételek” között fog- il majd helyet az étlapon, lagyvárad majd ezer eszten- ős történetéről kapunk átfogó

képet általa szemelvények tükrében. Kornis Mihály Végre élsz című művét pedig a helyi — közép-európai — specialitásokat kedvelőknek ajánljuk. Aki fogékony a pikáns ízekre, minden bizonnyal nem csalódik majd ebben a — 1980-ban egyszer már megjelent — most cenzúrázatlanul, kiegészítve tálalt kis remekműben. Hasonlóan eredeti állapotában teszik elénk Konrád György Városalapítóját.

Azt viszont csak remélhetjük, hogy Pünkösti Árpád Rákosi Mátyást bemutató műve nem fekszi majd meg a gyomrunkat a maga „nyers” őszinteségében.

A szerző eredetileg Rákosi életén keresztül akarta bemutatni, hogy a két teljesen más rendszer — a Rákosi- és a Kádár-rendszer — mégis ugyanaz. 1986-ban egy ilyen vállalkozás istenkísértés volt. Kádár életében Rákosi szinte sérthetetlenebb volt, mint ő maga.

Magyarországon előbb jelent meg könyv a szerény Kádárról, mint a hatalmi mániákusnak tartott Rákosiról. A Rákosi a hatalomért című könyv után mindenesetre már most sokan érdeklődnek.

Máray Sándor Krúdy Gyulának és egy letűnt életformának állít emléket Szindbád hazamegy című remekével. Karinthy Frigyes kiadatlan írásaiból válogatták össze Az elátkozott munkáskisasszony című kötet anyagát. Ez, valamint Slawomir Mrozek Leckék a legújabb kori történelemből és Örkény István Levelek egy percben című műve fölséges desszert lesz az ínyencek számára.

A levelek egy percben a kevéssé ismert Orkény-írások közé tartozik, pedig — ha lehet — árnyaltabbak mint az egyperces novellái. A „gasztronómia” csúcsaként beszélhetünk csak Bohumil Hrabal- ról, Németh Lászlóról, Hamvas Béláról. Az előbbi Zseb

(Fotó: Kovács Tibor)

cselek című riportregénye kifejezetten a könyvhétre jelenik meg, Házimurik című műve viszont kis ideje már kapható a könyvesboltok ban.

Németh László A minőség forradalma és Hamvas Béla Patmosz című kötete nehezen emészthető ugyan, viszont az olvasó helyes agyműködését nagyban elősegíti.

Az „étlapon” szereplő „falatok” Kaposváron a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat és a Holló és Társa könyvesboltjaiban „kóstolhatok meg”.

(Nagy)

Az ünnepi

könyvhét

megyei

programja

1992. június 1-jén

18 órakor

a Megyei és Városi Könyvtár előadótermében:

Faludy György író-olvasó találkozója;

Június 2-án

a Helikon Együttes műsora:

11 órakor

Édosz Művelődési Ház,

13 órakor

Szentbalázs, művelődési ház,

15 órakor

Baté, művelődési ház. Június 4-én

18 órakor:

Marcali, Városi Könyvtár, Tüskés Tibor író-olvasó találkozója;

Június 5-én

10 órakor:

a Megyei és Városi Könyvtár 1. sz. fiókkönyvtárában (48-as ifjúság útja) Tüskés Tibor író-olvasó találkozója;

12 órakor

a József Attila Könyvesboltban Tüskés Tibor dedikál;

Június 8-án

18 órakor:

a Megyei és Városi Könyvtár Honvéd utcai fiókkönyvtárában Győrffy László író-olvasó találkozója;

Június 9-én

18 órakor:

a Megyei és Városi Könyvtár tüskevári fiók- könyvtárában (Hajnóczy u.) Győrffy László író-olvasó találkozója.

Volt egyszer egy vers- és prózamondó verseny Marcaliban

A szép szavak igézetében

Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny volt Marcaliban, zért ebben a városban, mert Berzsenyi hagyományokat szdettől vállalta és részt vett verseny megszervezésében . A versmondásról, a vers reretetéről szólnak a követező vallomások.

Németh Kristóf, a budapesti áncsics Mihály Gimnázium nulója:

— Nagyon ígéretesnek tar- m azt, hogy sokan jelentkez- k erre a versenyre, sokan nulták meg a verseket... Az nagyon jó volt, hogy megmerhettük a környező népek )dalmát.

Krekity Olga szabadkai új- igíró. Versenyző volt ő is:

— Nehéz volt kiválasztani a tkovich Mihályhoz című erzsenyi-verset, mert na- 'on távol eső költő. Ebben a ;rsben ráleltem azokra a indolatokra, érzelmekre, nelyek foglalkoztatnak en- ;m. Történetesen: a barát- g, a magányosság leküz- ise.

Ezek az örök emberi igazgok, mint az, hogy ne kérj obet az égtől, mint amennyit lőtt, ne törekedjünk elérhe- :len dolgokra, maradjunk a dön... A kötelező versek 5adásában átlagos színvo- lat, mezőnyt tapasztaltam, szabadon választott versek

sikeresebbek voltak... Ha szabad bírálnom, akkor elmondom: a bírálóbizottságokban olyan embereknek kellene ülniük, akik jobban el tudják bírálni a versenyzőket. Nincs kifogásom az írók-köl- tők ellen, de: nemcsak az előadást, mint szubjektív élményt kell elbírálni, hanem értékelni kell a költemény technikai kidolgozottságát, a szép magyar beszédet, a kiejtést is. Szóval sok kis dolgot. Ezt egy hivatásos színész tudta volna igazán értékelni.

Olasz Istvánná, zsűritag volt. „Civilben” magyarszakos tanár:

— Mindig az a verseny a legszebb, amelyiken az ember éppen résztvesz. Úgy gondolom, hogy színvonalas és jó verseny volt, meglehetősen kiegyensúlyozott mezőnnyel. Megint kiderült: bármennyire is tetszik egy vers, ha nem illik a versenyző egyéniségéhez, akkor nem tudja igazán jól elmondani.

Vájná Pál, a kaposvári Csiky Gergely Színház ügyvezető igazgatója: — Meglátszott, hogy ide már selejtezők, elődöntők után kerültek a versenyzők; szakmai válogatás után. Ezért kirívóan gyenge produkciók, hibák nem voltak.

A legtöbb probléma a versválasztással volt, pontosabban a rossz versválasztással. Amikor a versmondó egyéniségéhez nem passzoló vagy attól éppenséggel nagyon távol eső költőt, verset választ, akkor a tolmácsolásra, az átadásra tett kísérlet is sikertelen, de legalábbis kevésbé sikeres lesz. Örömmel tapasztaltam viszont, hogy a korábbi évekhez képest (lehet, hogy ez is a szűrés eredménye?!) sokkal kevesebb a hibásan beszélő! A 14-18 éves fiatalok szebben, érthetőbben ejtik a szót.

Bedőcs Andrea a körmendi Kölcsey gimnázium harmadikos tanulója:

— A kötelező Berzsenyi Lollihoz című versét választottam, ez vidám, kacér mű, a szabadon választott pedig Sil- vije S. Kranjevic: Eli! Eli! Lama

szabaktani! című költeménye volt. A választásban felkészítő tanárom segített. Az egyik vers pont egy 17 éves lánynak való, a másik meg éles ellentétben áll az előzővel. A szabadon választott elmondásával meg vagyok elégedve: úgy sikerült, ahogy elterveztem.

— És a kacér?

— Hát a kacér... nem lett eléggé kacér.

— Magáról a vérsenyről mi a véleményed?

— Szerintem nagyon szoros volt a mezőny.

Kiss Dénes a Berzsenyi Társaság főtitkára:

— Annak örülni kell, hogy verset olvasnak, szeretnek, kedvelnek a fiatalok. Amikor ezt ilyen minőségben és eny- nyien mondják, mint most Marcaliban, akkor nagy örömet érez az ember.

Gulyás Ildikó a 39 ifjúsági versenyző egyike:

— Pápáról jöttem, a Petőfi Sándor Gimnáziumban vagyok másodikos. Kötelezőnek Berzsenyi Széchenyi Istvánhoz írott levelét választottam,

prózát. A szabad Kosztanti n Milodanov macedón költő Honvágy című verse volt.

— Van-e ma értelme a versmondásnak?

— Szerintem mindig van értelme, mert találóan nem mindig vagyunk képesek kifejezni a bennünk levő érzéseket, és a versek ebben sokszor segítenek.

Tari István költő, író a Vajdaságból érkezett:

— Csodálatos élményem volt az, hogy itt és ennyien Berzsenyit szavaltak. Az ember érzi, hogy a legkeményebb fába vágja az a fejszéjét, aki egy Berzsenyi-vershez nyúl. Személyes dolog: úgy

10-15 éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy kötött, aszklépiadészi formához nyúlnak. Tudjuk, hogy Berzsenyi is nagyon szerette ezt. És végül is rá kellett jönnöm, hogy amikor elszaporodnak közöttünk a nehézségek, akkor az ember önvédelemből, szinte védekezésként ezekhez a legkeményebb, legnehezebben művelhető versformákhoz nyúl. Mint Berzsenyi is annak idején...

Dr. Sütő László Marcali polgármestere:

— Mindig nagyon szerettem a verset, és azon kisebbséghez tartozom, amely ma is le tud ülni verset olvasni... Nagyon sokat jelent ez a verseny a városnak, mert most küzd azért, hogy több legyen annál, mint ami neki eddig elrendeltetett. Azért, hogy valami különlegessel, jobbal jelenjen meg az ország köztudatában, hogy arculatának pozitív képe állandósuljon az emberek gondolataiban. Ehhez hozzátartozik az is, hogy jól sikerült rendezvényeknek legyünk házigazdái. Olyanoknak, mint ez a mostani is volt, melyet, reméljük, az országos sajtó is megemlít, értékel.

Bőszné Kiss Katalin a marcali Kulturális Központ igazgatója:

— Nem tetszett a közönség hiánya. Pedig időben kiplaká- toltunk, népszerűsítettük a versenyt. Ezt nem tudom sem elfogadni, sem megérteni. Nem mindennap zajlik Marcaliban országos versmondó verseny és bizony csodálkozom, hogy az iskolások, a pedagógusok a város lakosságának nagy többsége kirekesztette magát ebből a csakugyan ünnepi eseményből.

Metz A. Márton