Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKNAP 1992. május 30., szombat Gyermekszemmel Gyermeknapi gyermekvélemények arról, hogy milyen ma gyereknek lenni, milyennek látják és szeretnék látni a világot. O — Milyen gyereknek lenni? — Nagyon jó — ebben megállapodnak, sőt Gergely tovább megy. — Én imádok gyereknek lenni. — Azért felnőttnek sem lehet rossz lenni, mert akkor nemcsak egy-két forint a zsebpénz, hanem sokkal több — fakad panaszra Mirjám. Gábor is talál valamit emlékezetében, ami miatt jobb lenne már fölnőni. — A gyerekségnek van egy hátránya, a gyereket apukája és az anyukája el tudja fenekelni, ha rossz volt, és én nagyon nem szeretem, ha elfenekelnek. Gergely, aki amellett szavaz, hogy jó lehet fölnőttnek is lenni, azt is megmondja: miért. — Mert akkor sok pénzem lesz, és ötezerért veszek magamnak egy házat. Nem ábrándítom ki. A Nemzetőr sori óvodások vadonatúj játékaik próbálgatásáról mondanak le a kedvemért. A gyerekek saját művei teszik bensőségessé és otthonossá a társalgót, ahol leülünk — rég „nehezítettem meg” ilyen miniatűr szék dolgát, de kibír. © — Nekem a Barbie a kedvencem, van két nagy és egy pici — újságolja büszkén Kisdeák Lea. Az asztaltársaság másik két hölgytagja Cserhalmi Mirjám és Kiss Melinda megerősítik: nincs annál jobb játék. — Énnekem meg például annyi match- boxom van, hogy a motor city-t fel tudnám építeni — veti közbe Desics Gábor. — Milyen motor city-t? — kérdezhettem volna én is, de Mirjám megelőz. — Szokták reklámozni — így a válasz. — Gyakran néztek tévét? — használom ki a pillanatnyi csendet a kérdezésre. — Persze! — felelik egyszerre. — Én reggel mindig bekapcsolom a tévét, mert ott mindig mese van, és nézem az RTL-t — szól a média-szakértő, Szántó Gergely. © Közben Mirjám odasétál a fali zsebes alkalmatossághoz, s vissza két tini nin- dzsa tgknőccel tér. Csak a képükkel. Már éppen egyszerre belekezdenének a tek- nőc-sztoriba, mikor megkérdezem: — Azt tudjátok, mi történik a nagyvilágban? Nagy zűrzavar. — Akkor, amikor apukám nézi a politikát, akkor én bemegyek a szobámba és játszok. Az apukák műsora — általánosít Gergely — minket nem érdekel, a mi műsorunk meg az apukákat nem érdekli. — Amikor ti lesztek felnőttek, akkor titeket sem érdekel majd a gyerekek műsora? — De, mi mindig mesét fogunk nézni — vágják rá magától értetődő meggyőződéssel. — És mik lesztek, ha felnőttök? — Nekem azt mondják, hogy riporter legyek — ragadja magához a szót Gábor —, annyit szoktam beszélni mindig. — Én fagyis leszek — jut szóhoz Lea. — Vagy fodrász. — En is fodrász leszek — csatlakozik Melinda. Gergely tanácstalan. Végülis van ideje dönteni. — Én olyan Kolumbusz Kristóf-féle szeretnék lenni — lep meg Gábor. — Ő fedezte föl Amerikát. Én is fel fogok fedezni valamit. De az is lehet, hogy elmegyek a Plútóra. © A Kodály Zoltán iskola könyvtárában három ötödikes és ugyanennyi hatodikos ül le velem szemben. — A gyermeknap azért van, hogy fellazuljanak a gyerekek, hogy egy kicsit szabadabbak legyenek azon a napon — közli Konczlik Lilla hatodikos. — Ha már a lazításnál tartunk — kapcsolódik be Jáki Zsuzsanna — nagyon sok felnőtt mondja, hogy „addig örülj, amíg gyerek vagy, mert nincsen sok dolgod". Pedig ez nem igaz, mert a gyerekeknek nemcsak az iskolában kell megállniuk a helyüket, hanem otthon is: rengeteg a tanulnivaló. A gyereknap pedig szerintem azt jelenti, hogy a felnőttek kicsit jobban odafigyelnek a gyerekekre, megemlékeznek róluk, örömet szereznek nekik. — A gyermeknap azért is van, hogy például a mozgássérült gyerekeknek jobb legyen, hogy velük is foglalkozzon valaki ezen a napon, és ez nekik is jólesik — tartja Koppány Veronika. © Zeller Zsófia ötödikes szerint a felnőttek napi nyolc órát dolgoznak, és már nem marad idejük a gyerekekre. A gyereknap azért is van, hogy több időt fordítsanak rájuk. — A világon mindenhol ugyanolyan érzés lehet gyereknek lenni? — Biztos vannak nálunk szegényebb országok is, de mindenkinek az a jó, ahol ő van — véli Lilla. — Mindenhol jó a gyerekeknek? — Szerintem mindenhol. — Van Afrikában olyan hely, ahol a gyerekek éheznek, nincs ennivalójuk, csont-bőrök — mondja Veronika. — De nekik is biztos visznek valami ajándékot repülőgéppel. Az is igaz, hogy mindenkinek máshoz kell viszonyítania a jót, mert ha én kapnék egy tál kis kaját, hát az nekem nem lenne a legnagyobb gyereknap, de az nekik óriási dolog. Milyen ma gyereknek lenni? Bíró Balázs szerint jó, mert nem kell dolgozni, és nem kell annyi gondot hordani a vállukon. S hogy szeretne-e felnőtt lenni? — Igen, szeretnék, mert akkor nem kell iskolába járni — mondja. — Biztos, hogy jobb gyereknek lenni, mert nekünk még nincs anyagi gondunk, nem kell adóval foglalkoznunk — vallja Zsuzsa. — De ha majd nagyok leszünk, nekünk is meg kell majd állnunk a magunk lábán. © — Felnőttnek sem lenne jó lenni, de gyereknek sem mindig jó, mert nem mindig veszik a gyerekeket emberszámba — gondolkodik hangosan Zsófia. — Azt mondják, hogy te kis „mitugrász”, és nem engednek el moziba, ha el akarsz menni, mert „neked tanulnod kell.” — Nekem az természetes, hogy tanulnom kell — osztja meg velünk meggyőződését Veronika —, mert sokszor mondják, hogy „gondolj arra, mi lesz, ha majd nagy leszel, hogy el tudd tartani a családodat,hogy legyen valami jó állásod”. — Es ehhez sokat kell tanulni? — Attól függ, milyen állásról van szó, mert van, aki őrült okos, de nincs akkora üzleti érzéke és munkanélküli lesz, és van, aki nem valami okos, de van érzéke az ilyesmihez, és csinál egy gmk-t, és ő lesz az igazgató... © — Ki érné be az életben azzal, hogy jó sok pénze van? — Én nem, mert dolgozni is kell az életben — mondja a csendes Tóth András. — A pénz nem boldogít — hozza tudtomra Balázs. — Meg kell dolgozni érte. — Aztán mit kell kezdeni vele? — Betenni takarékba vagy befektetni. © — És szerintetek mi az, hogy politika? — viszem a beszélgetést más vizekre. — Emberek ülnek egy házban és beszélgetnek az ország helyzetéről, képviselik az ország pénzügyeit. — Szép, tiszta dolog a politika? — Ááááá nem — a válasz egyöntetű. — A politika az még úgy elmenne, ha rendesen csinálnák — mondja Zsuzsanna. — Lehetne szépen, tisztán politizálni? — Lehetne. De vannak, akik ott is hazudnak, hogy ilyen jó lesz, olyan jó lesz, aztán semmilyen jó nem lesz. — Az, hogy ki milyennek látja ezt a kérdést, az attól függ — fejtegeti Veronika —, hogy otthon mit mondanak neki, hogy kire mondják azt: „látod kisfiam, az ott a leghülyébb.” © Arra a kérdésre, hogy mi a világon a legcsúnyább dolog, a következő válaszokat kapom: a hazugság, az igazságtalanság, az, hogy az emberek kapzsik, a terrorizmus, az emberölés. És hogy milyen világon élnének újdonsült ismerőseim, a leendő generáció képviselői szívesen? Ahol mindenki ugyanannyit keres, ahol nincs ellenségeskedés és szegénység, ahol elfelejtődik a pénz, ahol nem háborúznak soha. Mert azzal semmi nem oldódik meg. Azt is megkérdezem, már előre hallva az igenlő választ: lesz-e ilyen szép, új világ? Soha nem lesz ilyen, mondják ők, és megdöbbentenek. Mert emlékeim szerint ilyen idős koromban én még hittem ebben. Ők már most nem hisznek. Vagy azért, mert érettebbek, vagy azért, mert kiábrándultabbak. Mi, felnőttek pedig, és nemcsak gyereknapi aktualitással, gondolkodhatunk: hogy vajon melyik? Balassa Tamás Gyermek új családban Kai Aaen, az Adoption Center elnöke, az örökbefogadásról Dánia az elsők között volt ahol lehetővé tették külföldi gyermekek örökbefogadását. Ezt Kai Aaen, az Adoption Center elnöke mondta egy a szociálpolitika, a család-, a gyermek- és az ifjúságvédelem témaköreit érintő nemzetközi szimpóziumon. Akkor kérdeztük: milyen korlátozó intézkedések határolják el a központot a gyermekvásárlás és a korrupció gyanújától? Az Adoption Center egy magánvállakozás, amely a dán Igazságügyi Minisztérium engedélyével működik, s amely kizárólag csak saját anyagi eszközeivel dolgozik. Ez a szülők befizetéseiből és magánfelajánlásokból tevődik össze. Központunknak az a véleménye, hogy . az örökbefogadók, a hatóságok vagy az intézeti munkatársak között anyagi érdek nem állhat fenn. Ezért mi intézzük az örökbefogadók minden anyagi ügyletét az utazási- és tartózkodási költségeit kivéve. Ez a gyakorlat 25 éve működik és mindenki elégedett volt, mert, ki tudtuk küszöbölni a kétes helyzeteket. Az Adoption Center részt vett a skandináv és az európai komité munkájában, ahol kidolgozták az Ó.Aörökbefogadásrkölcsizabá- lyait. E szabályok a hágai konferencia alapkövéül szolgálnak, és segítségükkel az Európai Közösség az örökbefogadások szabályozására közös konvenció létrehozásán dolgozik. Kai Aaen elmondta: Dániában senki sem fogadhat örökbe külföldi gyermeket, aki a hatóságoktól gondos vizsgálatok után nem kap erre jóváhagyást. Sok kritériumnak kellett megfelelni. Ilyen a 25 év feletti kor, a legfeljebb 40 év korkülönbség az, hogy a kérvényezők egy háztartásban éljenek, a házasság időtartama, a gyermekeik száma. Az Adoption Center 1989 óta van kapcsolatban a magyar állammal. A három év alatt 104 gyermeknek találtak otthont dán földön. A bevállt rendszer működését nehezítik a Magyarországon közelmúltban bekövetkezett változások az, hogy a magyar illetékesek azt követelik meg, hogy az örökbefogadni szándékozók a gyermekkel való találkozás után utazzanak haza, s várják meg amíg megérkezik a hivatalos jóváhagyás. Dr. Katonáné dr. Pehr Erika, a Népjóléti Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztályának főosztályvezető-helyettese : — Magyarországon ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak az örökbefogadásokra, függetlenül attól, hogy hazai vagy külföldről van szó. Miért tennénk különbséget, ha a várakozó más országbeli? Igaz, hogy a várakozási procedúra több hónapos, de nem azért, mert bürokratikus a rendszer, hanem mert meg kell ismernünk az örökbefogadni szándékozókat. Az viszont tény, hogy a külföldi szervek korrekt, megbízható kérelmet csatolnak. B.T. Holnap: repülönap Újlakon Megyei gyermeknapot rendeznek vasárnap a kaposúj- laki reptéren. A légiparádé, amelynek szervezője és támogatója a Kuckó üzletház, 10 órakor kezdődik. Az érdeklődők megcsodálhatják a Shadow típusú ultrakönnyű repülőgépet, az ejtőernyősök ugrásában gyönyörködhetnek, vagy a műrepülő-bemutató „atrakcióit” figyelhetik. A programok színes kavalkádja azonban ezzel még nem ér véget, hiszen lesz sárkányrepülő-bemutató, amerikai hel kopter száll le a kifutó betör jára, s a bátrabbak motoros é vitorlázógépeken is elkísérhr tik útjukra a Császár Káro Repülőklub pilótáit. A földe eközben sportversenyek és ji tékos vetélkedők zajlana' Lesz repülő-duatlon, kerél párverseny, dömperversen kötélhúzás, aszfaltrajzverser és zsákbanfutás is. A kapó1 vári buszpályaudvarról vasá nap különjáratok indulnak reptérre. SÁRKÁNY VÉDI AZ ALULJÁRÓT... Siófokon a gimnázium és a polgármesteri hivatal közötti aluljáró hosszú ideig volt a város szégyenfoltja az iszonyatos mocsokkal, a festékszóróval telerondított falakkal. A vandál „kézjegyek” eltűntek: majd százezer forintos költséggel újrafestették az aluljárót, aztán a siófoki 1-es és 2-es számú általános iskola diákjai pingáltak határtalan lelkesedéssel és nem kevés hozzáértéssel festményekét a hatalmas fehér falfelületekre. Látható itt kacsalábc forgó kastély, hullámok háti lovagló delfin, ezernyi színbt tündöklő virágcsoda, egy se kány, masnival a nyakában.. Nyilván ennek a sárkányn; lesz az a feladata, hogy mii a kilenc száját kitátva tűz okádjon arra, aki arra vet medne, hogy bemocskolja , újjávarázsolt aluljárót. Reméljük, a sárkány ne marad egyedül ebben a kű delemben. (Helém (Fotó: Lang Róbert)
