Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-25 / 122. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1992. május 25., hétfő MOTOCROSS VB-FUTAM, CSERENFA A cserénfai győztes Az ünnepélyes eredmény- hirdetés után a cserénfai győztes, „mellesleg” kétszeres holland világbajnok John Van Der Berk tartott rövid, amolyan rögtönzött sajtótájékoztatót. íme, egy kis ízelítő a kérdezz-felelekből. — Hogy „ízlett” a kétszeres világbajnoknak a cserénfai verseny? — Nagyon nehéz volt ez a verseny, ugyanakkor boldog és büszke vagyok arra, hogy pont nekem sikerült itt nyernem. — Mi a véleménye a pályáról? — Nagyon technikás, jó crosspálya a cserénfai. Rendkívül gyorsan lehet rajta száguldani, de éppen ezért eléggé veszélyes is. Ezt egyébként a sok kényszerű versenyfeladás is hűen tükrözi, hiszen a két nap során jónéhányan szenvedtek ki- sebb-nagyobb sérüléseket. — Miért váltott kategóriát az idén? — Ennek igen egyszerű a magyarázata: sajnos, a tavalyi év nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, s ezért megfogyatkoztak a szponzoraim is. Ami viszont a leginkább perdöntő volt, hogy az idén egy gyári 125 ccm-es Suzukit kaptam. — A tavalyi esztendő nem az Öné volt: csak a 16. lett a világbajnoki pontversenyben. Mit vár az idei szezontól? — Év végére az első három hely valamelyikét szeretném megszerezni. — Most jár(t) először Magyarországon? — Igen, ezelőtt még sohasem jártam az önök hazájában. De nagyon remélem, hogy jövőre újra találkozunk itt egymással. Van Der Berk volt a nyerő A hét végén a világ legjobb motocrossozói adtak egymásnak randevút Cserénfán; itt rendezték meg ugyanis az idei 125 ccm-es motocross-vilábajnokság hetedik futamát. Hogy nem mindennapi versenynek lehettünk a szemtanúi ezen a két napon, azt jól bizonyítja, hogy mintegy 15 ezren látogattak ki Európa egyik legszebbnek tartott cross-cent- rumába. Mi tagadás, a nagyszámú nézősereg nem is csalódott... Első — a bukások futama Óriási motorbőgés közepette nem is hallani, amikor a negyven rajtgép lecsapódik. Nem is.hallani kell, hanem látni, és a versenyzők minden idegszálukkal arra koncentráltak. Szinte még le sem értek a vasak, mikor a versenyzők már a domb tetején jártak az első kanyarban. Ott aztán, a szűkítőben jött az első rosta. A hatalmas sebeség, a kanyar, valamint az, hogy a negyven motor sehogy sem akart elférni egymás mellett, egy hatalmas bukást eredményezett. Hat versenyző volt kénytelen már a verseny első percében közelebbről megismerkedni a cserénfai völgy humuszos talajával. S hogy a tudósító ezt humorosra tudja venni, annak oka, hogy semmi komoly sérülés nem történt, a hatból négyen azonnal folytatták a versenyt, de a mésik kettő is rajthoz állt a második futamban. Ebből a tömegbukásból, amely a mezőny közepét érintette, szerencsésen kimaradt mindhárom magyar fiú. Kamrás azért, mert előbb túljutott a kritikus kanyaron, Horváth Pál óriási szerencsével talpon tudott maradni, annak ellenére, hogy abban a bolyban motorozott, amely szinte teljes egészében elesett. Jeszenszky pedig egész egyszerűen kikerülte a földön fekvőket, lévén egészen a jobbszélről indult, s egy kicsit le is maradt. Míg a mezőny vége a feltápászkodásai volt elfoglalva, az eleje már majdnem megtett egy kört, élen Ives Demaria, a franciák üdvöskéjével. Közvetlen utána húzta a gázt Pedro Tragter HolandiábólTallon Vohland San Marinóból és Andrea Bartolini Olaszországból. Ez a sorrend sokáig nem is változott, annál sűrűbben zajlottak az események az üldözők között. Különösen John Van Den Berk, aki a 250 köbcentisek közt már kétszer John Van Der Berk elindulni, csak a hasonló nevű versenyző volt az, aki a többiektől jócskán lemaradva vágott neki a távnak. Akkor, amikor az óriási porfelhőből sokáig nem lehetett kivenni, vajon mi is történt az első métereken. Mindenki megnyugodhatott, bukás nem történt,s a holland Van Der Berk vágott az élre. Rövidesen az olaszok ifjú reménysége, Bartolini szegődött a nyomába, és bár végig szorongatta, idegesítette, de megelőzni nem tudta. Kamrás reményteli pozíciót harcolt ki magának, a táv feléig esélye volt az első tizenöt közé kerülésre. Ekkor azonban váratlanul kiállt, tehát a második futamot is idő' előtt fejezte be. A másik két magyar, Horváth és Jeszenszky ezúttal sem tudott közel kerülni az élmezőnyhöz, de becsülettel küzdve végigmotorozták a távot. A rajt-cél győzelmet arató Van Der Berk és olasz üldözője mögött a San Marinóból érkezett Vohland futott be harmadikként, s így az összetettben egyenlő pontszámmal várhatta a befejező futamot a holland versenyzővel. világbajnok volt — kockáztatott sokat. Körről körre hozta be a rajtnál szerzett hátrányát. A harmadik kör végén már az ötödik, a hatodikban már a negyedik helyen motorozott. Az utolsó előtti körben a sorrend: Demaria, Bartolini, Tallon, Van Den Berk. Már-már úgy látszott, hogy ez lesz a befutó is, ám az utolsó körben minden megváltozott. Demaria egy ugratón hatalmasat bukott, s míg az utána motorozó olasz ezen csodálkozott, megelőzte őt Tallon, és ő futott át elsőnek a célon. Az első futam végeredménye: 1. Tallon Vohland (San Marino) Suzuki, 2. Andrea Bartolini (Olaszország) Honda, 3. John Van Der Berk (Hollandia) Suzuki, 4. Greg Albertijn (Luxemburg) Honda, 5. Pedro Tragter (Hollandia) Suzuki, 6. Karlsson Joakim (Svédország) Kawasaki, ... 26. Jeszenszky Péter (Magyarország) Honda, ... 28. Horváth Pál (Magyarország) Suzuki. Kamrás Károly feladta a versenyt. Második — a „holland” futam Fortuna lekéste a második futam rajtját. Nem Szerencse Istenasszony szeretett volna
