Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-25 / 122. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. május 25., hétfő MUNKASBEREK ANNO 1991 A létminimum határán Napjainkban általában a munkanélküliek százezreit szoktuk említeni, kevesebb szó esik arról a mintegy milliónyi ipari foglalkoztatottról, s köztük a több mint 816 ezer nagyipari dolgozóról, aki az aktív keresők majd negyedét alkotja. Bármennyire örvendetes is a kisvállalatok számának növekedése, korszerű gazdaság aligha képzelhető el hatékonyan működő nagyipar nélkül. Az 1991-es adatok szerint a nagyiparban foglalkoztatott 816 ezer ember átlagos bruttóbére havi 17 357 forint volt, 29,6 százalékkal több az előző évinél, miközben a fogyasztói árak átlagosan 35 százalékkal emelkedtek. S hogy ezt az átlagos bérszintet értékelni tudjuk, emlékezzünk vissza: az 1991 szeptemberi adatok szerint a 2 gyermekes háztartások létminimuma városokban 22 222, községekben 20 319 forint volt. A családi pótlékot is figyelembe véve tehát a nagyiparban dolgozók átlagos keresete nem sokkal haladta meg a létminimumot. S ez a bérszínvonal eléggé széles mezőben szóródott ágazatonként és vállalatonként. Nem mondhatjuk azonban, hogy e szóródásban a teljesítmények színvonala és azok alakulása lett volna a meghatározó. Sokkal inkább szerepet játszott a munkaellátottság, a rendes állomány, s az hogy a vállalatok az átalakulás milyen fázisában voltak. Gyakori, ha nem is általános, hogy azokon a területeken, ahol a privatizáció már megkezdődött, s ennek lépéseként bekövetkezett a „karcsúsítás”, ott a jobban dolgozókat tartották meg, s ez önmagában is növelte a vállalati átlagos keresetet. Tipikus példa erre a villamosgépeket és készülékeket gyártó iparág helyzete. Itt 1991-ben 30,7 ezren dolgoztak, 6 ezerrel kevesebben, mint 1990-ben. A leépítés fokozatosan következett be, míg januárban az iparágban 33,7 ezer embert foglalkoztattak, számuk decemberre 26 ezerre csökkent. S az átalakulás hatása megmutatkozott a bérekben is: az átlagbér havi bruttó 16 690 forintról decemberre már 27 531 forintra nőtt. A legalacsonyabb fizetések a nőket foglalkoztató könnyűipari ágazatokban voltak. A textilruházati iparban havi 11 643, a bőr-, szőrme- és cipőiparban 11 671, a textiliparban csak 12 933 forint volt az átlagbér. S mivel az ott dolgozók egyre jobban féltik munkahelyüket, s köztük kevesen alkalmasak arra, hogy egyéni vállalkozásba kezdjenek, ezt az alacsony és kevéssé növekvő bért kénytelenek elfogadni. E hagyományosan alacsonyan bérező ágazatok mellé zárkózott fel 1991-ben néhány élelmiszer-ipari vállalat is elsősorban a baromfi- és tojásfeldolgozó iparban. Tavaly az itt dolgozók átlagbére mindössze 11,6 százalékkal nőtt, s így éves szinten csaknem 18 százalékkal az ipari átlag alatt maradt. Nyitrai Ferencné SZAZTIZEZER GÉPJÁRMÜVÉT VIZSGÁLNÁK MEG Zöldkártyás autók Megkezdődött a környezetvédelmi igazolványok (zöldkártyák) kiadása. A megyei közlekedési felügyelet által kijelölt 35 felülvizsgáló helyen ellenőrzik mintegy 110 ezer gépjármű kipufogógázának CO-értékét, az alapelőgyújtást, a kipufogógáz- és a kartergáz-visszavezető rendszer tömítettségét, a gyújtógyertyák, a légszűrők állapotát. A harmincötből négy alkalmas két- és négyütemű, katalizátoros és katalizátor nélküli Otto-, illetve dízelmotorral forgalomba hozott járművek környezetvédelmi átvizsgálására. A többiek csak egyik vagy másik feltételnek felelnek meg. Nagy a tájékozatlanság — Azt már tapasztaljuk, hogy az ügyfelek tájékozatlanok — mondta Kovács Béla, a Somogy Megyei Közlekedési Felügyelet igazgatója. — A legtöbben ma sem tudják, mikor kell a zöldkártyát beszerezni. Pedig egyszerű megjegyezni: 1992 májusa és 1993 áprilisa között abban a hónapban, amikor műszaki vizsgára kellene vinni a járművet, függetlenül attól, hogy melyik évben jár le a műszaki vizsga. — Arra törekedtünk, hogy lehetőleg ott teremtsük meg a környezetvédelmi ellenőrzés feltételeit, ahol a gépkocsi hibáit is ki tudják javítani — jegyezte meg Kalmár László igazgatóhelyettes. Hozzáfűzte: ez nem jelenti azt, hogy az autós másutt — például a korábbi szerelőjénél — nem állítathatja be a járművét. Buktatók A közlekedési felügyelet szerint az ellenőrző helyek óvatosan, körültekintően láttak munkához. Kalmár László elmondta: különösen figyelnek majd azokra a felülvizsgálókra, akikre panasz érkezik az ügyfelektől. Tőlük megvonják az engedélyt. Erre azok is számíthatnak, akik azért cseréltetik ki a gépkocsik alkatrészeit, hogy munkát biztosítsanak maguknak. A szigorra szükség van azért is, hogy megvédjék a becsületesen dolgozókat. — Mi történik, ha a gépjármű tulajdonosa — miután megkapja a zöldkártyát — a nagyobb teljesítmény érdekében elállítja a porlasztót, a gyújtást stb. — Köztudott: vannak olyan típusok, amelyeknek a műszeres beállítás után jelentősen csökken a teljesítményük — mondta Kalmár László. — Különösen fennáll ez az autóbuszoknál, teherautóknál. Megváltozhatnak a helyes értékek akkor is, ha a kocsit a kelleténél jobban igénybe veszik, mondjuk egy 1200-as Ladát tartósan hajtanak 120 kilométeres sebességgel. Ha a közúti ellenőrzéskor az értékek nem felelnek meg az előírásnak, akkor újra felülvizsgálatra kell vinni a járművet. Azokkal a gépkocsikkal, amelyeket rendszeresen karbantartanak, nem lesznek különösebb gondok. Az elöregedett jáművek esetében viszont számítani lehet jelentős többlet- költségre, esetleg a rendszám levételére is. Könnyen előfordulhat, hogy többe kerül a felújítás, mint a vételár. Ezért mondják most egyre többen: a környezetvédelmi törvényt jó lett volna már a nyugati használtautó-dömping előtt alkalmazni. Szegedi Nándor Kistérségi vállalkozói alközpont Tabon Barkóczy József irodavezető: A térségi privatizáció résztvevői leszünk Tovább nőtt a munkanélküliek száma Tabon, valamint térségében és megközelíti már az 1500-at. A helyzetet sokan tartják katasztrofálisnak, s a változást sürgetik. A tabi városházán működik már a kistérségi vállalkozói alközpont, amely a vállalkozások segítésére hivatott. Az iroda vezetője Barkóczy József: — Alközpontunk feladata, hogy Tabon és a környéken, összesen 24 településen támogassa a gazdasági átalakulást, a piacgazdaság formáinak megfelelő vállakózásokat. Segítünk a hitelekhez jutásban, a jogi, valamint a gazdasági kapcsolatok kialakításában. A gazdasági kényszer mind több feladatot ad a vállalkozásnak. Ezek megoldásában segíthetünk. Javítani kell a települések népességeltartó képességét. Ez pedig a vállalkozások sikerétől függ. Szolgáltatásaink közé tartozik, hogy segítjük körzetünk gazdasági értékeinek feltárását, a tőke és a szaktudás megszerzését. Nem kell bizonygatni: a gyors és pontos információ megszerzése az üzleti életben meghatározó. Egy üzlet létrejötte sokszor áll vagy bukik azon, hogy a vállalkozó milyen hatékonysággal tudja közvetíteni ajánlatait. Az alközpont aktiv szereplője kíván lenni a térség privatizációjának is; ezért minder vállalkozónak hasznos infor mációkkal szolgál, segít közvetíteni az üzleti életben. (Krutek „A stílus maga az ’ A nagyobb francia könyvtárak polcainak ékessége George Louis Buffon Pá- risban megjelent, 36 kötetes Általános és egyedi természet-rajz sorozata. A Champs-Eliée-n végigsétáló turisták találkozhatnak a szerző bronzszobrával is. 1753-ban 26 éves korában a Párisi Akadémia tagjává választott Buffon székfoglalójában fogalmazta meg az emberi magatartást meghatározó tételt: „A stílus maga az ember. ’’Játszva ezzel a tantétellel, tehető a kérdés: akinek nincs stílusa az nem ember? Avagy: akinek olyan fogyatékos a stílusa, mint akikről a következő sorokban szólok, nem egész emberek. Csak növésben vannak, hogy emberré váljanak, de nem biztos, hogy útjuk sikeres lesz? Segítsünk hát nekik! Hézag Egész éjszaka esett az eső, a lezúdult piszkos víz tócsákban gyűlt össze hepe-hupás járdáinkon, még inkább az utak szegélye mentén. Két szatyorral baktattam a Kossuth Lajos utcán felfelé. „A négy üldögélő”szobor után elakadtam, mert egy vajszínű Lada gépkocsi teljes szélességében elzárta előttem a járdát. A volánnál egy 20 év körüli, jól fésült, magabiztosnak látszó fiatalember büszkélkedett. Megálltam a gépkocsi mellett és dohogtam amiatt, hogy Kaposváron már a járda is a fegyelmezetlen gépkocsivezetőké. A fiatalember leengedte a gépkocsi első ablakát és hetykén kiszólt: — Mi a hézag, papa? Nem kezdtem reménytelen illemtani oktatásba, csak felvilágosítottam, hogy sajnos nincs figm, de ilyen modorú fiam nem is lehetne. A hézagról annyit közöltem, hogy nem találok miatta annyi hézagot a járdán, hogy! áthaladhassak két szatyrommal. A talpraesett, fickó nyilván a nem magakereste gépkocsiból finoman útba igazított. — Mi az tata (azt hiszem ez a megszólítás a papánál egy fokkal tiszteletlenebb és lebecsülőbb, ennek az ifjoncnak nyilván nagyon vékony szótárában), magának nem elég a kocsiút? Eleredt ismét az eső, mit volt mit tennem, a vízzel borított lejárón át bokáig vízben megkerültem a Ladát és egészen kapunkig sajnálkoztam ennek a legénykének szomorú sors előtt álló szülein. Elgondolkodva a történteken felötlött bennem egy emlékem a New York-i kikötő tájáról, ahol a járda szegélyével nem párhuzamosan parkoló gépkocsit csak 75 dollár lerovása után kapta vissza tulajdonosa a közlekedés-rendészettől. Bevallom, akkor nagyon méltatlankodtam. Hol hát az igazság? Nem tudom, nem is tudhatom, hisz én csak egy öreg gyalogos vagyok. A nagy meglepetés Tükrösfényű nyugati gépkocsi kanyarodott be az Eszterházy utcába, nem is figyeltem volna rá, ha nem hirtelen, éles kerékcsikorgásra riadok. Az autó alig néhány centiméterre állt meg egy szabálytalanul és felelőtlenül átfutó fiú mellett. Nehéz pillanatok voltak még a nézőknek is. A gépkocsit vezető férfi dermedten ült a volán mögött, amikor döbbenten hallottam a fiú dühöngő kitörését: — Hova a k...a anyádba rohansz, te barom?! Felpattan a gépkocsi ajtaja, kilépett és felmagasodott egy izmos, kisportolt tes- telkatú, jól öltözött férfi, galléron ragadta a hirtelen fehérre sápadt, megdermedt legénykét és ütésre emelte kezét, aztán lassan leengedte. — Tudod-e mit mondtál, te anyaszo- morító?... yan édesanyád?... Jól gondold meg, mielőtt még egyszer más anyját gyalázod! Inkább nézz körül, mielőtt átfutsz az úton egy autó előtt! Megrázta fél kézzel az összeroppant nagylegényt, de az is lehetséges, hogy a fiú csak ijedtében reszketett. K. B. Frekvenciagazdálkodás — nyilvánosan Szól a rádió... Hosszú hónapokon át a fiókban pihent, most azonban — miként általános vitájának megkezdése is jelzi — végre a parlament asztalára került a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat. A testes dokumentum-tervezet jelentős feladat megoldására, az állam és a frekvenciák használói közötti kapcsolatok rendezésére vállalkozik — figyelembe véve hazánknak a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit. Mindez túlnő a gazdálkodás egy-egy részterületét érintő kodifikációs munkán. A frekvenciakészlet ugyanis kizárólagos állami tulajdon, amely — természeti kincs! Olyan meghatározott nemzeti érték, amely megköveteli az egységes és oszthatatlan frekvenciagazdálkodást és az ehhez nélkülözhetetlen műszaki, jogi, hatósági rendszer kiépítését. A törvényjavaslat egyik alapgondolata, hogy különválasztja a frekvenciagazdálkodással kapcsolatos teendőket aszerint, hogy kormányzati vagy polgári célú felhasználásról van-e szó. Ennek jegyében az eddigi három helyett két frekvenciagazdálkodási szervezet létrehozását javasolja. A kormány által kijelölendő minisztérium hatáskörébe kerülnének a kormányzati (elsősorban a katonai, a belbiztonsági és különleges) rádiótávközlési hálózatokkal összefüggő feladatok. A frekvenciák hagyományos polgári célú használatát illetően pedig a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium lenne az illetékes főhatóság. Ugyanak kor a két szféra közötti egyez tetősekre, az esetleges vitá kérdések rendezésére lenni hivatott a Nemzeti Frekvenc agazdálkodási Tanács, amel nek tagjai között he lyet kapnának a Nemzet ségi és Etnikai Hivatal, a vá lalkozói, a munkavállalói és a önkormányzati érdeképvise letek, továbbá a tudomány é az oktatás elismert szakembe rei. Már a törvényjavaslat tá gyalásának első szakaszába kitűnt, hogy ez a kormányéit terjesztés egyik legvitatottafc része; a tanács összetételét kivált — érdemi döntési jog h ányában — hatáskörét, szí repét ugyanis az ellenzéki pá tok nem tartják átgondolta és megfelelőenk. Teljes egy- tértés tapasztalható viszont törvényjavaslatnak azokkal passzusaival, amelyek í mondják, hogy a műszakik elvárható legnagyobb részi tességgel kerüljön nyilváno Ságra a frekvenciasávok ner zeti felosztási táblázata. A jogszabálytervezet me fogalmazza, hogy a Magy Köztársaság — a nemzetke szabályzattal összhangban az országban működő rádió, lomások számára rádióeng dély kiadására kötelezett, ■ állomást üzemben tartani cs ennek birtokában szabad, engedélyt azonban vissza k vonni, ha például a jogosítot rádió távközlési berendező hálózatot nem a meghatói zott feltételekkel üzemelt vagy díjfizetési kötelzettséc nek nem tesz eleget. Ferenczy Europre — Maga lesz az oka, ha alma helyett rászoknak a dohányzásra!
