Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-25 / 122. szám
1992. május 25., hétfő 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS, EGÉSZSÉGÜGY Ha a faluban egy, csak egy van... Az orvosválasztás korlátái „A szabad orvosválasztásra csak ott van lehetőség, ahol már eddig is több körzeti orvos dolgozott” — zsörtölődnek az aprófalvakban. Mi a megoldás azokon a helyeken, ahol más háziorvost akar az önkormányzat és mást a falu lakossága? A kérdésre a Népjóléti Minisztériumban dr. Kincses Gyulától, az egészségügyi rendszerváltozást koordináló bizottság elnökétől kértünk választ. — Abban az esetben, ha az önkormányzat nem a település lakóinak érdekeit képviseli, amire azért remélem kevés példa van, egyszerű a megoldás: a falubeliek a betegbiztosítási kártyájukat az általuk óhajtott, és nem az önkormányzat által javasolt jelöltnek adják le — mondja Kincses doktor. — Az illető kollégának ugyanis jogában áll magánorvosként szerződést kötni a társadalombiztosítással. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság elvi állás- foglalása szerint — szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem rendelet, nem határozat, hanem csupán állásfoglalás — körülbelül ötszáz betegbiztosítási kártya birtokában kötnek majd az orvosokkal vállalkozói szerződést. Úgy kalkuláltak, ennyi beteg tud tisztes megélhetést biztosítani az orvosának. Ha egy kollégához legalább ennyien ragaszkodnak, akkor az azt is jelzi, hogy gyógyító tevékenységére tényleges igény van. — Úgy értsük: nem lehet a 'alu lakóira ráerőltetni az ön- kormányzat által javasolt háziorvost? — Pontosan. A lakosság el- envéleménye, ellenszavazata tlapján az önkormányzatnak íem szabad ragaszkodnia az llető kollégákhoz. Tehát a vá- asztás joga mindig a telepü- ésen lakóké és nem az ön- :orrhányzaté. — Néhányan . aggódnak imiatt, hogy mi lesz a betegel- átással, ha az orvos továbbképzésre megy, ha kiveszi a szabadságát? Ki helyettesíti najd? — Nem értem? A körzeti or- osnak is járt a szabadság, ő 3 elmehetett üdülni. Az ön- ormányzati törvény szerint a település képviselő-testületének kötelessége az egészségügyi ellátás biztosítása. Ezt a kötelességét úgy érvényesítheti, mint eddig: ha csak egy háziorvos van a faluban, a másik településről, társ- vagy csatoltközségekből kérhetnek helyettesítést. Végül is a kis települések mindegyikében előbb-utóbb terítékre kerül ez a probléma. Tehát egy adott körön belül kell megbeszélniük, hogy ki, mikor helyettesíti a másikat. Ez nagyjából hasonlóan működhet, mint eddig az ügyeleti rendszer. — Ha a háziorvos egyéni vállalkozó, akkor is az önkormányzatnak kell a helyettesről gondoskodnia? — A vállalkozó orvosnak magának kell a helyettesítést megoldania, és a kollégát is, aki helyette dolgozik, saját zsebéből fizeti majd. Hozzá kell tenni: minden olyan esetben, amikor az érintettek nem tudnak dűlőre jutni egy-egy vitás kérdésben, a végső szót mindig a tisztiorvosi szolgálat mondja ki. Ha szükséges, kötelezően kijelölheti az ügyeletet ellátó, helyettesítő kollgát, mert beteg nem maradhat orvos nélkül. Ha egy adott faluban, a döntő többség egyetért a háziorvos személyével, de a többiek mást akarnak, a választás lehetősége a kisebbséget is megilleti. Vagy beadják a derekukat és ők is csat- ' lakoznak a falubeliekhez, vagy valamelyik közeli községben keresnek maguknak háziorvost. A kártya birtokában az orvosi ellátást továbbra is térítésmentesen veheti igénybe a rászoruló, viszont a távol lakó orvos kiszállási költségét a tb nem fizeti ki, azt a betegnek kell magára vállalnia. Ha a szomszéd falu orvosa egyáltalán hajlandó lesz elfogadni a felajánlott kártyát. Mert a választás — mint mindig — ez ügyben is kettőn áll.-szabóMAR NEM GYERMEK A kamaszkor „rejtelmei” Első pillantásra semmi rejtélyes nincs a kamaszkorban. Úgy véljük, ismerjük őket, pedig a szaktudósok is sokat vitatkoznak, hogy meddig tart a kamaszkor, szaknyelven szólva serdülőkor. Legáltalánosabb felfogás szerint a 11- 12. évtől a 16-17 éves korig. Ennek a rendkívül összetett korszaknak sok problémája közül csak néhányra próbálunk rávilágítani. A serdülés kezdetén nagyon jelentős biológiai változások következnek be: a testhossz hirtelen megváltozik, a ke- zek-lábak erőteljesen megnyúlnak, amelyet nem követ sem a törzs, sem az izom- zat gyors fejlődése, de az idegrendszer fejlődése sem. Ezért a nagy lakli, a nyakigláb kamasz nemcsak esetlenebb mozgású, hanem sokkal fáradékonyabb lesz. Nem ritka a másik véglet sem náluk: a piknikus, a kövérkés testalkat. Mindkét esetben a kevésbé harmonikus testmozgás, a sutaság, nehézkessé válik jellemzővé, de még az is fokozza a nehézségeket, hogy a serdülő maga is észreveszi ezt, és ettől még gátlásosabbá válik, ügyetlenebb lesz. Ezért kell a felnőtt, a szülő és pedagógus részéről a megértés, a türelem, a biztatás. Annak az elfogadtatása, hogy mindez a fejlődés természetes velejárója. Általános tanács: a testi fejlesztésük érdekében szükség van optimális, megfelelő mértékű megerőltetésre. A másik jelentős biológiai változás ebben a korban a nemi érés. A sokat emlegetett gyorsabb fejlődés, az akceleráció miatt ez már 2-3 évvel korábban következhet be, s így a 12-13 éves kortól számolhatunk vele. Ha a nemi fejlődés felkészületlenül éri a serdülőt, akkor ez is nyugtalanságot okoz, természetellenesnek érzi, szégyelli. Tudomásul kell vennünk, hogy a nemi éréssel fokozódik a másik nem iránti érdeklődésük, a találkozások, érintkezések izgalma. Abban egyetértés van, hogy a lányok gyorsabban fejlődnek, 13-14 évesen már „nagylányok”, s ők a náluk pár évvel idősebb fiúk társaságát kedvelik, keresik, míg a hasonló korú fiúkra csak a pár évvel fiatalabb kislányok tekintenek rajongva, ezért sem lehet általános a serdülőknél a szex, inkább csak a korszak vége felé, 16-17 év körül számolhatunk vele. A már említett szülői-pedagógusi felvilágosító-felkészítő munka során az alapvető biológiai ismeretek mellett még nagyobb szükség van a serdülőkben a felelősségérzet kialakítására. A kamaszoknál, serdülőknél jelentkező önállósulási törekvés is sok gondot okoz — világlátásban, gondolkodásban éppúgy, mint viselkedésben. A serdülés kora előtti világ a gyermek számára nagyjából olyan, amilyennek a felnőttek mutatják, mondják, leírják. Amitől óvták, azt elkerülte, amit szidtak, attól idegenkedett, amit méltányoltak, dicsértek a felnőttek, azt ő is méltányolta, kedvelte. Most a kamaszkorban már mindent maga akar megismerni, elbírálni. És mivel éles szemű megfigyelő, gyakran észreveszi, hogy a világ nem olyan, amilyennek a felnőttek leírták. Megpróbálnak mindennek utána nézni, saját válaszokat keresni, és a megtalált magyarázataik igazságáról meg vannak győződve. Ezért szembe- szállnak még a szüleikkel, pedagógusaikkal is, feleselnek, szemtelenek, nem tekintélytisztelők. A már nem gyermek, de még nem ifjú nevelésével kapcsolatban jó lenne megszívlelnünk: az előírás, az utasítás, a közvetlen irányítás helyett inkább az egyenrangúbb kapcsolat és benne a megbeszélésen és meggyőzésen alapuló segítés, befolyásolás az eredményesebb. Tudomásul kell vennünk, hogy serdülő gyermekeinket nem ismerjük olyan jól, mint például óvodás korban. Egész egyéniségek, individumok állnak velünk szemben, akiket úgy kell kezelnünk, mint nem gyermekeket, mint önálló emberkéket, de úgy is mint segítésre még rászorulókat, hiszen még nem kész ifjak, pláne nem felnőttek. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár Több százan keresik fel naponta a társadalombiztosítási igazgatóságot Kaposváron, hogy betegbiztosítási igazolványukat érvényesíthessék. Bár még több mint egy hónap áll rendelkezésre, a torlódások elkerülése végett nem célszerű az utolsó pillanatig halasztani az elintézendöket. Azok a nyugdíjasok azonban, akik igazolványukban elírást, számhibát találnak, ne a társadalombiztosításhoz, hanem a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz forduljanak kijavításért, mert itt csak a pontos adatokat tartalmazó igazolványt tudják érvényesíteni. (Fotó: Csobod Péter) Versünnep Marcaliban Két napig tartott a III. Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó-verseny. A három- évenként sorra kerülő országos — az idén már nemzetközi — esemény két kategóriájában (felnőtt, ifjúsági) ötvenkilenc versenyzőt látott vendégül Marcali. A kötelező Berzsenyi-vers mellett mindegyikük szabadon választhatott egy művet a szomszédos népek költészetéből. A megyei, illetve területi elődöntőkre jelentkező 600 versenyző közül 59 jutott a döntőbe. Megmérettetésük szombaton délelőtt 10 órakor kezdődött; a művelődési központ színháztermében az ifjúságiak, a városháza tanácstermében pedig a felnőttek vetélkedtek. Vetélkedtek, tehát győztesek is lettek. A két zsűri — tagjai Olasz Istvánná, Kiss Dénes, Lezsák Sándor, Tari István Szabadkáról, illetve Ta- káts Gyula, Vájná Pál, Bella István, Albert Zsuzsa — kü- lön-külön értékelte teljesítményüket. A felnőtteknél első díjat kapott a székesfehérvári Farkasné Dőry Magdolna, különdíjas lett a szabadkai Kre- kity Olga és a nagykanizsai Horváth István. Az ifjúságiaknál az első díjasok: Bedőcs Andrea Körmendről és Németh Kristóf Budapestről. Kü- löndíjat , négyen kaptak. A résztvevők szombaton niklai kiránduláson vettek részt; meglátogatták a Berzsenyi-múzeumot, és megkoszorúzták a költő síremlékét. Este Cseh Tamás koncertjét hallgatták meg. A díjkiosztás vasárnap zajlott le, s mindkét korcsoport első, második és harmadik helyezettjei egy-egy vers elmondásával tették teljessé a vers ünnepét. A rendezvénysorozat végén dr. Sütő László, Marcali polgár- mestere köszöntötte a résztvevőket. M. A. M. Nagykövet voltam Egyiptomban Szuez A diplomáciai szolgálat nem- ■ csak munka, vi- gjárás is. S mit mondhattak zok a diplomaták, akik évest töltöttek el Egyiptomban, 3 nem láthatták a Szu- zi-csatornát? Nem térhettem úgy haza, sgy ne lássam a Szuezi-csa- rnát, melynek egész körzete irt terület volt külföldiek ’.ámára. Végül megtaláltam a egoldást. Dr. Dakruri, akivel „erőközpontok” felszámosa idején találkoztam elő- :ör, s azután mint tartományi >rmányzó az Egyiptomi-Ma- 'ar Baráti Társaság elnöke tt, segítségemre volt. Meg- vást kaptam a szuezi kor- ányzótól. Kairó határában a nagyközség gépkocsijából a ránk irakozó nagy amerikai au- ba szállunk, ezt a kormányzó küldte értünk. A zárt területre diplomáciai jármű nem juthat be. A meglehetősen sűrűn egymást követő katonai ellenőrzőpontokon kísérőnknek, a szuezi kormányzóság ASZU-titkárának az igazolványa megtette a magáét. A karavánok és a Mekkába zarándoklók egykori útvonalán haladónk. A múlt század közepén erre vitték brit futárok az Indiába szánt postát kétkerekű, hatszemélyes omnibuszokon. Korabeli leírás szerint Kairó és Szuez között „az út csak a homokban volt kijelölve, éjszaka nem lehetett megkülönböztetni a sivatagtól, így előfordult, hogy éjszaka a fogatok eltévedtek.” Ma a jó állapotban lévő betonúton az utazás gépkocsival persze kényelmesebb, csak a megszervezése körülményesebb. Kairóba érkezésem után három évvel indulhattam el Szu- ezba. Katonai jelenlétnek az ellenőrzőpontoktól eltekintve alig van nyoma. A kép jórészt békés: zötyögő teherautók, szamaragoló parasztok, lassan baktató tevék, elvétve egy-egy zsúfolásig megtelt taxi, melynek ablakain kihajolnak a befogadóképességen felül befurakodott utasok. A sivatagi táj egyhangúságát helyenként távoli hegyek látványa oldja fel. 134 kilométert teszünk meg a Vörös-tengerbe nyúló földnyelven Szuez városáig. A sérült házak, a kiégett templomok, a lebombázott olajfinomító fölé emelkedik a zord Atága-hegy, s kelet felé a távolban a Si- nai-félsziget hegyvonulata ködük kétezer méternél is magasabb csúcsaival. A kormányzó, Mohamed el-Kholi bunkerszerű irodában fogad. A környezet jelzi, hogy a közigazgatásnak bombázás idején is működnie kell. A kormányzó röviden elmondja a város történetét. Az egykori halászfalu a múlt század elején növekedett négy-ötezer lakosú kisvárossá, a Szu- ezi-csatorna megnyitása után rohamosan fejlődött pezsgő nagyvárossá, mely a szomszédos Port Taufik villanegyedével együtt 300 000 la-f kost számlált. Ma alig két- szerannyi lakosa van, mint a múlt század eleji kisvárosnak. A „felőrlő háború” megtorló izraeli ágyúzásai és légitámadásai után csak azok maradtak itt, akikre szükség van, s akik semmiképpen nem akarták elhagyni városukat. Az egykori villanegyed rom hátán rom. Pedig ez a kertváros szellősebb, könnyedebb, mediterrán jellegűbb volt, mint Kairó hasonló kerülete, Heliopolis. Most betört ablakú, beomlott tetejű, meghasadt oldalú lakatlan házaival, mála- dozó teraszaival, elvadult díszkertjeivel vállalta a Csatorna sorsát, hiszen a csatornázás során kitermelt földből alkotott félszigetre épült. Eljutottam hát Szuezbe, de csak egy romos ház ablakán nézem távcsővel a Szu- ezi-csatornát, melynek túlsó, vasúti sínekkel megerősített és felmagasított partján az izraeli zászló leng, s a figyelőállásban őrködő izraeli katona távcsöveink elől behúzza a fejét. Ernest Renan, a híres keletkutató tudós szavai jutnak eszembe, amelyekkel Les- sepset üdvözölte a Francia Akadémián: „Uram, Ön kijelölte a jövő nagy csatáinak színhelyét”. Fegyverek először 1882- ben szólaltak meg a Szu- ezi-csatorna övezetében, amikor az Arábi pasa vezette nemzeti mozgalmat brit csapatok verték le, s azután ott is maradtak 72 évig, s csak 2 évvel az 1952-es forradalom után vonultak ki. S ki ne emlékezne arra, hogy a Szu- ezí-csatorna államosítását, Nasszer elnök a forradalom negyedik évfordulóján, 1956. július 23-án jelentette be, az október 29-i közös izraeli, brit, francia támadás akarta megtorolni? Elsüllyesztett hajók torlaszolták el a Csatornát, mely azonban 1957 elején újra megnyílt. Majd 1967-ben, a „hatnapos háborúban” az izraeliek eljutottak a Szuezi-csa- tornáig, felépítették a Bar-Lev vonalat, amelynek megfigye- lőállásába*húzódott vissza az acélsisakos őr. 1967 óta halott a Csatorna, elsüllyedt hajók zárják el, elhaltak a megnyitására kezdeményezett elképzelések is. A perzselő napsütésben ragyogó kék a Csatorna vize. Az egyetlen élőlény a túlsó parton egy meztelen felsőtestű férfi, katonanadrágja a térde fölé gyűrve. Horgászik. Június hatodika van. Hogyan is sejtené az úszó rezzenését mozdulatlanul leső izraeli katona, hogy pontosan négy hónap múlva tüzérségi zárótűz védelme alatt rögtönzött hidakon gyalogság és tankok támadása indul a sínekkel megerősített partfal ellen, és elsöpri a bevehetetlennek tartott Bar-Lev vonalat? (Folytatjuk) RANDÉ JENŐ:
