Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-23 / 121. szám
1992. május 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Szakszervezeti továbbképzés Kaposváron Kiszolgáltatottak a pedagógusok A Pedagógusok Szakszervezetének megyei és városi bizottsága továbbképzést tartott Kaposváron. Szöllősi Ist- vánné főtitkár a magyar szak- szervezeti mozgalomról, illetve a Pedagógusok Szakszervezetének helyzetéről, a közelgő szakszervezetek közötti választásáról beszélt. A közelmúltban tartott nemzetközi tanácskozáson, amely az Európában élő pedagógusok szociális helyzetével, biztonságával foglalkozott, 24 ország vett részt. Az ezt megelőző, decemberben rendezett nemzetközi fórumon pedig 18 ország képviselői tárgyaltak az oktatás finanszírozásáról. A főtitkárasszony hangsúlyozta, hogy egyik tanácskozást sem tisztelte meg jelenlétével Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, annak ellenére, hogy mindkettőn a pedagógusok élet- és munkakörülményeit meghatározó kérdésekről volt szó. A pedagógusok egyre súlyosabb kiszolgáltatottságán csak a szervezettség és az együttmaradás segíthet — mondta a 203 ezer tagú szervezet főtitkára. Ezután a közoktatási törvény előkészítésének vitájáról, az érdekegyeztető tárgyalásokról — ezeken a miniszter szintén nem vett részt — esett szó. A nyolcnapos tárgyaláson a legnagyobb vihart az oktatás finanszírozása és a világnézeti semlegesség kavarta. A legnagyobb eredményként említette az ötödik koncepcióban szereplő hat elemi „száműzését”, s azt, hogy sikerült felvázolni egy kötelező tízosztályos iskola jövőképét. Beszámolt a törvénytervezet diákotthonokat és kollégiumokat támogató megnyugtató finanszírozásáról. Hangsúlyozta: hazánkban nincs olyan oktatási intézménytípus, amely biztonságban érezheti magát. A készülő 6. közoktatási törvénytervezet várhatóan júniusban kerül a parlament elé, s 1993 szeptemberében lép hatályba. Az előadását követő vitában szó esett a pedagógusok átlagbéréről, a fenyegető munkanélküliségről, az esély- egyenlőségről és a közelgő szakszervezeti választásokról. Dr. Simon Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének jogtanácsadója a munkavállalók érdekvédelmének új jogi kereteiről, Horváth Erzsébet, a szervezet szakértője pedig a társadalombiztosítással kapcsolatos új törvényről, illetve a változásokról tartott előadást. T. R. Fotó: Csobod Péter Szárnypróbálgatás VALAMI ELŐTT Juventus ventus, tartja a latin mondás, és igazsága lehet, ha nem általánosan, hát részben bizonyára, merthogy a fiatalság valahol tényleg bolondság. Főként, ha belegondolunk: miért is lenne más, mi motívum késztetné egyébre, mint a bolondság. És ha hozzátesszük mindehhez, hogy „gyereknek lenni annyi, mint nem tudni valamit' —, valamit a világról —, akkor összeállni látszik a kép. Összeállni látszik, amikor a kaposvári városi művelődési központ kiállítását, középiskolások „fészkalódását”: a fészek biztonságában tett kezdeti szárnypróbálgatásaik eredményét látom. Az Ipar- művészeti Szakközépiskolában, a Táncsics és a Munkácsy gimnáziumban, valamint a tanítóképző főiskola gimnáziumi tagozatán „emberesedé” diákok akvarelljei, fotói, grafikái adnak ízelítőt — s ez valóban ízelítő — e korosztály nem annyira gondolatvilágából, mint technikai tudásából, ötleteiből és kreatív képességeiből. És ez korántsem gond. Mi több: megnyugtató. Megnyugtató, hogy lesz majdan „valamit” gyönyörű formába önteni, „valamit” szép-dallamos nyelvvel elbeszélni. Mindent, ami kaland. És, ami volt. Mert az idő mindent megold. Ez olyan. -b-tElhunyt Ránki György Ránki György zeneszerző Kossuth-díjas, kiváló művész, a Magyar Köztárasági Érdemrend középkeresztjének kitüntetettje tegnap hosszú betegség után, 85 éves korában elhunyd. Ránki György 1907-ben Budapesten született. A zeneművészeti főiskolán Kodály tanítványa volt. 1947-1948-ban a Magyar Rádió zenei osztályának munkáját irányította, majd kizárólag zeneszerzéssel foglalkozott. Komponált balettzenét és vígoperát, rádiójátékokhoz zenei betétet, dalokat, kórusműveket, kantátákat, majdnem félszáz filmben csendültek föl dallamai. A Pomádé király új ruhája című opera egyik legismertebb és legtöbbet megszólaltatott műve. Ó komponálta az Egy szerelem három éjszakája (az első magyar musical zenéjét; Madách remekműve, Az ember tragédiája ihlette misztériumoperájának megírására. Muzsikus Péter című gyermekoperáját több ízben is műsorra tűzte a Magyar Rádió. Ránki György muzsikája csendült fel a Körhinta című filmben; a Hattyúdalban elhangzott dalai slágerré váltak. TIZENKÉT FEHÉRNÉP Általmennek. Mint, ki selátsehall. Hát hallott már valaki ilyet: csak úgy által- menni? Ilyen a Földön nincs, fut át agyamon, és hozzágondolom, hogy a teringettét! Amúgy meg kell állapítanom, hogy a nemzetközi helyzet határozottan fokozódik. A felek továbbra sem eresztenek meg szeretettel teljes mosolyokat az ellenfelek irányába, a diktátorok pedig továbbra is diktálnak. Hovatovább az élet még mindig piszok messze van a habostortaságtól. Gondolataim szokásukhoz híven cikáznak e reggelen is, autóm a rajtalévő kölcsönnel hasonlóképpen fekszi az utat, mint ahogy azt eddig is maradéktalanul megtette, a világ- és az a politikai állapotok megint nem tudtak meglepni. Kimondom hát: a helyzet a görög aranykor óta változatlan. De nem oda Buda, megyek az autón, nap keletről szemembe süt, az út négysávos, és az úton, a négysávoson tizenkét fehérnép. Ott, pont középen. Ami persze önmagában nem egy őrült nagy szenzáció, akkor lenne az, ha nem lenne fék huszonkettedik évében guruló autócsodámon: akkor tekenyelven szólva taroltam volna. De nem. Mert igen: rendelkezem fékkel. Miközben a tizenkét fehérnépek általmennek az úton. Mit mennek? Battyognak, cammognak, cipelnek hatalmas hasakat, — életkoruk nyolcvan és Miskolc között — állati lassan haladnak a túlsó part felé. Leggyorsabb tulajdonságuknak a széles vigyor bizonyul: mert az úgy szalad szét arcukon. Mint négykereken-utazó, lehetnék roppant ideges, mondván: hát mér nem bírnak leballagni abba a nyomorult aluljáróba? Nem vagyok. Inkább lelassulok. És nemcsak, mint kormánymarkoló polgár, amúgy is. Rácsodálkozom a halál-nyugalomra, amit birtokol tizenkét fehérnép, megpróbálom elképzelni: honnan jöttek, mik a gondjaik, vajon ők a szívemszottyi asszonykórus vagy a tillá- romi, és milyen világban ébredtek fel hajnalok hajnalán, hogy nem sokkal később átmenjenek előttem az úton. Irigylem a tizenkét fehérnépeket. Hogy fogalmuk nincs arról, milyen is a világ. Hogy nem tudják: ma van a tévé-elnök meghallgatása, és nem tudják azt sem, hogy a Távol-Keleten újfent ártatlan emberek százait lövik halomra. Mert „annak a jó, aki elhiszi, de te ne felejtsd el, hogy az élet szép."-b-tSzakmai tanulmányi verseny Tabon Elsők — harmadszor is A tabi Rudnay Gyula Szakközépiskola és műszaki munkaközössége az idén hetedik alkalommal szervezte meg az országos szakmai tanulmányi versenyt. Ezen a mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolák másodikos diákjai vetélkedtek. Csurgótól Gyuláig, Körmendtől Berettyóújfaluig kilenc iskola négy-négy tagú csapata vett részt az elméleti írásbeli és szóbeli vetélkedőn. A tanulók szerkezettanból, mechanikából, anyagismeretből és rajzból vizsgáztak. Az országos szakmai tanulmányi versenyt — az idén harmadszor is — a tabi iskola csapata (Péter József, Csordás Ferenc, Tóth József, Szukován Szabolcs) nyerte meg 111 ponttal. Második lett a gyulai, harmadik a zirci iskola csapata. A versenyt a gödöllői egyetem mezőtúri főiskolai karának védnökségével rendezték. K. J. B£3| Nagykövet voltam Egyiptomban A konfrontáció kormánya Egy nyugati kol- / légám találó f ■ mondását: „Sza- fat most a belpolitikai problé- nákra koncentrál, mert rájött, íogy külpolitikai okok miatt íem bukhat meg, de belpolitikák miatt igen”, akkor kezdem igazán értékelni, amikor negtudtam, hogy Hafez Izmail Moszkvában folytatott tárgya- ásain kelletlenül ugyan, de izzal magyarázta az év eleji liákzavargásokat, hogy Igyiptom az egyetlen ország i világon, ahol a külpolitika hat i belpolitikára. Az egyiptomi egyetemeken íem voltak ritkák a diáktüntessek, előfordultak Nasszer lejében is, gyakran egybees- sk a vizsgaidőszakokkal. A jgutóbbi tüntetések, amelyek iváltó oka a közel-keleti helyet mozdulatlansága volt, lyan méreteket öltöttek, hogy azoknak Kairóban és Alexandriában rendőri beavatkozással sem lehetett véget vetni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy március 26-án a konfrontáció jelszavával a nemzeti egység jegyében alakult meg az új kormány. Még három évet sem töltöttem el Egyiptomban, s már az ötödik kormányt értem meg. A miniszterelnöki tisztet ideiglenes jelleggel maga Szadat vette át, s két nap múlva magára ruházta a katonai főkormányzói tisztséget is. Mindezt nem hagyták figyelmen kívül a Csatorna túlsó partján. Május 21-én Moshe Dajan izraeli hadügyminiszter egy vezérkari megbeszélésen kijelentette: „Helyzetmegítélésem alapján a kormány nevében megbízást adtam a vezérkari főnöknek, hogy június végéig készítse fel az izraeli fegyveres erőket az Egyiptom és Szíria (de nem Jordánia) részéről várható támadásra”. Szadatra újra odafigyeltek, mint a pásztorfiúra, aki farkast kiáltott. Pedig az egyiptomi vezetőkön félreérthetetlen volt a feszültség. Amikor korábbi ismeretség alapján fölkeresem dr. Murad Ghalebet a Tájékoztatási Minisztériumban, más embert találok. Mintha fásult lenne. Bizonyára számot vetett azzal, hogy a kormányból való eltávolításához lehetett annak idején valami köze annak, hogy nagykövet volt Moszkvában, s most azért kerülhetett vissza a tájékoztatási államminiszter jóval jelentéktelenebb posztjára, mert a kormányprogram bírálta az Egyesült Államoknak Egyiptommal kapcsolatos magatartását, s kiemelte a Szovjetunió szerepét. A jelenlegi bonyolult helyzet — mondja — egymást kiegészítő politikai, diplomáciai, katonai lépéseket követel, az arabok azonban hajlamosak arra, hogy egyszerűen közelítsék meg az összetett gondokat. Ami a katonai akciót illeti, annak az elindítását nem lehet kizárni. A döntés kizárólag az elnöktől függ, s az elnök igen kiábrándult. A harcias propaganda azonban két szempontból is kárt okoz. Elhiteti az emberekkel, hogy a katonai akció küszöbön áll, s ha az nem következik be, tovább romlik a vezetés hitele. Másrészt lehetőséget ad az izraelieknek megelőző támadásra. A külügyminiszterhez, dr. Zajjathoz nehezebb bejutni, mert keveset van Kairóban. Amikor sikerül fölkeresnem, közlékeny. Egyiptom előtt a jelenlegi helyzetben, amikor a nagyhatalmak nem segítik elő a nemzetközi megoldást, három lehetőség van: 1. A megadás. Ez elképzelhetetlen. 2. A jelenlegi helyzet tudomásulvétele. Ez végeredményben azt eredményezné, hogy Egyiptom lesüllyedne Szíriának és Algériának a békés megoldást elvető álláspontjára. 3. A fegyveres megoldás. Ezzel nem értene egyet, helyteleníti a „kiabálást, a háborúval való fenyegetődzést”. Nem tudja, hogy végül is Egyiptom a három közül melyiket választja, vagy esetleg egy még nem látható negyediket. Értsük meg, a helyzetük nehéz. Az új turistaügyi miniszter, Izmail Fahmi, kissé unottan beszél munkájáról, az idegen- forgalomról. Amikor megjegyzem, hogy diplomáciai módszerekkel nyúl a turizmushoz, székében hátradőlve válaszolja: „Ez az igazi diplomácia, nem az, hogy a szobájában ül a nagykövet”. Ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy jobban érzi magát, mint a nagyköveti székben — Bonnban kijelölt nagykövet volt, amikor Szadat kinevezte miniszterré —, de ebben a székben sem akar sokáig maradni. Hazaérve ezt jegyzem fel naplómba: három miniszter, mind a három beleszól a külpolitikába. A leginkább talán az, aki a legkevesebbet beszél róla. Csak Fahmi emlékirataiból tudtam meg, milyen közel jártam az igazsághoz. Az új kormány első ülésén Szadat négyszemközt közölte vele: tanácsadója lesz, s amíg átveszi a külügyminiszteri tárcát, különleges feladatokkal fogja megbízni. S talán nem érdektelen, hogyan látta Fahmi Szadatot első találkozásukon, ami megelőzte miniszteri kinevezését: „Nagyon vegyes és zavaros benyomásokkal váltam el Szadattól. Természetes és őszinte embernek találtam. Ugyanakkor nagyon elszigeteltnek is látszott, aki igazán senkihez sem kötődik, valójában senkiben sem bízik, mindenkit lenéz maga körül. Úgy látszott, nincs világos, hosszú távra szóló politikai elképzelése. Jobban megkaptak emberi tulajdonságai, mint géniusza, s komolyan aggódni kezdtem amiatt, ami Egyiptommal történhet, amíg Szadat kezében van a kormány.” Márpedig a „konfrontáció kormánya” szilárdan Szadat kezében volt. (Folytatjuk)
