Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-21 / 119. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. május 21., csütörtök Eresz alatt... Példakép Egy nagymama szomorúan meséli: nem szeret az unokája óvodába menni, mert ott minden délután aludni kell. Már reggel könyörgéssel kezdi a napot: — Ugye, mami, délben jössz értem? Nem kell ott lefeküdnöm! Két-három napja azonban — mesélte a nagymama — mintha megváltozott volna valami. Nem mondja, hogy menjek érte, sőt az este megfogta a kezemet és a fejére tette, és kérte: — Simogass, mami, mint a Marika néni! Hát igen! Senkinek sem jutott eddig az eszébe, hogy a kicsinek testközelségre, anyai simogatásra lenne szüksége, hogy könnyebben elaludjon! — És álmodni nem szokott? — kérdeztem. — Ó, dehogynem! Gyakran vannak rémálmai. Olyankor feláll, ismeretlen ellenséggel hadakozik, és reggel megkérdi: nagyi, ugye, engem nem lőnek le? — Kik? Édes kisfiam! — Hát a gyilkosok, akik pénzt keresnek a házunkban! — Nem néz túl sok krimit a gyerek? — Mást sem néz, mint lövöldözést, háborút. Hiszen ha csak a híradót nézi meg, akkor is rosszat álmodhat. De most tanultam: ha simogatással segíthetek rajta, hát meg is teszem. És bizonyára Marika néni közben sok szép mesét mond, mert mostanában nekem is mesélni kell. Azt is kéri tőlem például, hogy legyek olyan, mint a Marika néni, legyen mindig olyan szép a hajam, és legyek olyan illatos, mint az altató Marika néni! Mit szólsz hozzá? Egy kicsit megváltozott a mi gyerekünk! Mit is szólhatnék?! Talán kívánhatnék minden óvodába egy ilyen kedves, üde, gyerekszerető Marika nénit. Akire még a nagymamák is hasonlítani szeretnének. Báli Györgyné Nézd meg jól a képet! Hány kis állat húzódik meg a vonalak mögött? Számold meg, és ahányat felfedezel, rajzolj annyi karikát. De ha szeretsz rajzolni, készíthetsz te is hasonló rejtvényt óvodás barátod számára! Nevelőszülőknél A Fővárosi Állat- és Növénykertben a múlt év decemberében született borneói orangután bébije, Tony „nevelőszülőkhöz” került. Elkerülhetetlenül szükség volt erre, mert anyukája mohó szeretete veszélyeztette a csöppség életét. Tonyt, az orangutáh-fiucskát Hipszki Péter, a Zoo gondozója és felesége fogadta be szolgálati lakásába, ahol emberi körülmények között etetik, gondozzák az emberszabású „csecsemőt”. Kíváncsi Zoltán Zoli abban különbözött a többi gyerektől, hogy szerfelett kíváncsi volt. Mindent tudni akart, ezért aztán soha nem fogyott ki a kérdésekből. Falusi gyerek lévén, a faluban rengeteg a csoda: minden kis virág, minden fa, bokor egy különös világ, hát még az udvart benépesítő sok baromfi! Bár Zoli édesanyjának renegeteg dolga volt a kis ház körül, azért szívesen felelgetett okos kisfia kérdéseire. — Édesanyám, miből lesz a virág? — Magból, fiacskám. — Aztán hogyan lesz? — Felássuk a földet, belehintjük a magot, kis ágyacská- kat alakítunk ki, és ebből kel ki a virág. — Akkor hát én is virág vagyok? Engem is ágyacskába tesznek minden este, és reggel kikelek belőle. — Persze, hogy virág vagy, kisfiam, az én legszebb virágom az egész kertben! Zoli kitotyogot a baromfiudvarba, ahol tyúkanyó büszkén terelgette pelyhes, sárga csibéit. Odaállt a tyúkanyó elé: — Mondd, tyúkanyó, hogyan lesz a kiscsibe? — közben leguggolt a földre, és köténykéjébe rakta a kis jószágokat. Tyúkanyó erre berzenkedve kotkodácsolt körülötte. — Jaj, de buta vagy! — mondta Zoli. — Nem tudsz te beszélni sem? Tyúkanyó mérgesen rákoppintott Zoli kezére, erre az ijedtében földre szórta a kis- csibéket. — Megállj, tyúkanyó! Megmondom édesanyámnak, hogy bántottál. Majd beledúg a nagyfazékba, és megfőz vacsorára! Zoli duzzogva hátat is fordított és megkereste Cirmost a fáskamrában, mert kiskölykei voltak. Cirmos szeme zölden világított és mérgesen morgott, ahogy Zoli közeledett. De az nem vette észre a barátságtalan fogadtatást. Egymás után húzogatta ki Cirmos alól a kis kölykeket, közben beszélgetett velük: — Jaj, de butuskák vagytok ti, kiscicák! Még a szemetek is be van csukva, azt sem látjátok, milyen a világ! — próbálta a kis cicák szemét nyitogatni, erre azok keservesen nyivá- koltak. A cicamama fújt, morgott, majd mérgesen nekiugrott Zolinak, hogy jól összekarmolja. Zoli sírva szaladt mamájához, mutatva öszekarmolt kezét. — Miért mentél oda? A cicák mérgesek, amikor kicsinyük van biztosan bántottad őket! — Nem bántottam én őket — szepegte Zoli —, csak a szemüket akartam kinyitni, hogy lássák a világot. — Látod, kisfiam, ezért karmolt meg Cirmos! A macska nem tűri, hogy a köly- keihez nyúljanak; kilenc nap múlva úgyis kinyílik a szemük magától. Zoli még kérdezett volna, de édesanyja nem ért rá felel- getni, ezért felkereste Topi kutyát, aki a garázs előtt hűsölt. Topi barátságosan vakkantott, Zoli lekuporodott mellé, beszélt hozzá, elpanaszolva neki minden tapasztalatát. — Te vagy a legokosabb az egész udvarban! És te vagy a legjobb, mert te nem bántasz... Aztán ráhajtotta ejecskéjét Topi bundájára és az álmosító bogárzümmögésben végül mindketten elaludtak a puha pázsiton. Hogyan épül a fecskefészek? Megérkeztek a fecskék, és a költőpárok nyomban hozzáláttak a fészekrakáshoz. Az ember nem is hinné, hogy fecskééknél fölöttébb nehéz, fáradságos vállalkozás, főként aszályos időben a fészekrakás. Köztudott, hogy növényi szálakkal megerősített sárgombócokból építik fészküket. A megfigyelések szerint a füs- tifecskepárnak 1000-1400 sárgombócra is szüksége van otthona felépítéséhez, s míg ezt a helyszínre szállítják, addig több mint 200 kilométert kell repülniük. Nagy segítséget jelent tehát, ha itt, otl egy-egy kerti vagy utcai csapot csöpögőre állítunk, hogy mesterséges sárgyűjtőhely alakuljon ki. A frakkos kis építőmesterei- igazi eleme azonban a levegő kora hajnaltól alkonyaiig szár nyon vannak, legyekre, szú nyogokra és más rovaroké vadásznak. A mintegy 2( grammos madártest szinte hi hetetlen teljesítményekre ké pes. Jól érzékelteti ezt, hog; Afrika déli csücskében, tőlüní körülbelül 10 000 kilométere is találkoztak már olyan füsti fecskével, melyet hazánkbai gyűrűztek. És ezt a távolságé évente kétszer járjál oda-vissza! A fecskepárok évente kél szer költenek, egy-egy alka lommal többnyire öt fiókát ne veinek. A tojásokon 13-T napig kotlának. A kicsinye körülbelül 3 hétig maradnak fészekben, de a szüleik a k repülés után is, teljes önálló sodásukig etetik őket. Augus; tusban kezdenek gyülekezn nagy csapatokban üldögélne villanydrótokon, s nem sokk; később megindulnak Afrik felé. (Ferenczy Europrest 4 5 6 7 8 9 10 VARÁZSNÉGYZET írjátok be az ábra üres mezőibe az ábra alatt látható számokat úgy, hogy a számjegyek összege a vízszintes és függőleges sorokban, valamint átlós irányban is egyformán 18-18 legyen! „APRÓ LÍRA" Sok szép virág Sok szép virág van a réten, Ott állok a közepében. Úgy érzem, hogy szállók, Föntről mindenkit látok. Fejemben kavarognak a gondolatok: A természet része vagyokl Stepán Katalin Kaposvár, Berzsenyi iskola 6. o. tanuló Nyugalom a szabadságban Egy szép tó partján ülök S egy bazaltkőre dűlök. Nézem a nagy kékséget, Az óriási messzeséget, Mely előttem elterül. Testem lassan alomba merül. Azt álmodom hal vagyok, S egy szép dalt hallgatok. A dal pedig azt zengi: Éljen a haza, éljen mindenki! Joó László Kaposvár, Berzsenyi iskola 6. o. tanuló ÓVODÁSSAROK
