Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-21 / 119. szám
1992. május 21., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK, VISSZHANG 7 Munkahelyet kereső munkanélküliek Marad az erdő A Somogyi Hírlap 1992. április 22-i számában Az emberi méltóság okán Tiltakozik a szakszervezet címmel jelent meg írás. Ebben szóvá tették, hogy a munkaügyi központ a munka- nélkülieket álláskereső kilincselésre kötelezi. Erre felel a következő írás. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának Kaposvár Városi Szervezete egy olyan intézkedés ellen tiltakozik, amely a munkanélküliek mielőbbi újrakezdését segíti, és teljes mértékben összhangban áll a foglalkoztatási törvénnyel. Az egyéni álláskereső lap egy segítség a munkanélküli számára, hogy az álláskeresési tevékenységét nyomon kövesse, és igazolni tudja a munkaügyi központnál, hogy maga is részt vesz a megfelelő munkahely felkutatásában. Tapasztalataink szerint ugyanis a munkanélküliek jelentős része — az előző társadalmi rendszer egészen más típusú állam-egyén viszonyából kiindulva — kizárólag a munkaügyi központtól Munkanélkülinek lenni megalázkodás. Azzal kezdődik, hogy a szakképzett munkaügyi előadó dönti el, hogy számomra melyik a legjobb munkahely. Nekem soha nem sikerült egynél több állásajánlatot kicsikarni belőle, hogy választhassak, arra gondoltam, hogy ez titok vagy azért mondja egyesével, hogy többet sétáljak oda-vissza. Képzeljék nem így van; jött a megalázkodó munkanélküli, sírt, esdekelt, tördelte a kezét és a jóságos előadó szíve megtört. Ontotta magából a munka lehetőségeket, én meg bámultam, hogy nekem ez miért nem sikerült. Folytatás következik: a szép rózsaszín mászkálópapír. Egy alkalommal a kezembe nyomják ezt a lapot a következő kivárja az elhelyezésének megoldását, teljesen kizárva annak lehetőségét, hogy saját maga is keressen állást magának. A munkanélküliek egy kisebb része pedig kimondottan a munkanélküli járadék megszerzését és fenntartását tekinti céljának, ez a nehéz helyzetbe került munkanélküliek amúgy sem kedvező társadalmi megítélését rontja. Véleményem szerint ugyanakkor, a munkanélküliség esetében is, csak azon lehet eredményesen segíteni, aki maga is aktív részese és akarja ezt. Az egyéni álláskeresés azért is rendkívül fontos, mivel a munkaadók a megüresedett álláshelyek 15 százalékát jelentik be a munkaügyi központnak. Ugyanakkor az 1991 november óta működő Álláskereső Klubbunkban — amely a hat hónapon túl munka nélkül levők újrahelyezkedését kívánja segíteni — 70 százalékos az elhelyezkedési arány. Ebből következően a munkahelykeresés eleve nem lehet kudarcra ítélt tevékenység szöveggel. — Ön egyéni álláskereső, legalább két munkahelyet keressen fel és két hét múlva jöjjön vissza — és képzeljék mi történt ismét, jött az a másik munkanélküli, sírt, esdekelt, tördelte kezét és az ő jóságos szíve újra megtört, atyailag megsimogatta, nem adott rózsaszín bilétát, hanem egy hónap múlva visz- szarendelte. Állok, kezemben a papír, azon gondolkodom, miért nem adtak egy-két címet is, hogy merre induljak. Csodák csodájára találok egy hivatalt, ahol van üres állás (férfaknak), megkérem az illetékest, hogy írjon, pecsételjen nekem. A befejezés szomorú: a középfokú végzettségemmel a szakképzett munkaügyi előadó kiközvetít takarítónőnek. Megkérdezem, hogy miért vagyok köteles elvállalni. ség. Mindezekből következően érthetetlen számomra a Liga tiltakozása és az abban megnyilvánuló minősítés. Véleményem szerint az emberi méltóságot a munkanélküliség sérti, és nem a munka nélkül maradt ember álláskereső tevékenysége. Intézkedésemet ezen okok miatt nem kívánom visszavonni, és ahogy eddig is tettem, sajtó útján a lakosságot tájékoztatni fogom a munka- nélküliség és az újraelhelyez- kedés helyzetéről és tapasztalatairól. Végezetül megjegyezni kívánom, hogy a munkaügyi központ eddig is nyitott volt a problémák megoldására, ezért örömmel venném, ha a Liga a tiltakozás helyett — a felajánlásának megfelelően — konkrét segítséget nyújtana nehéz munkánkhoz. Mindezt úgy kívánom elsőegí- teni, hogy az ügyvivő testület vezetőit meghívom a munkaügyi központba, ahol megismerhetik a munkaügyi központ teljes tevékenységi körét. Rózsavölgyi István Somogy Megyei Munkaügyi Központ igazgatója A Somogyi Hírlap május 13-i számában megjelent. Ez az erdő már nem ad árnyat című írásra felel a következő levél. Érzelmileg tökéletesen egyetértek a 131 balatonlellei, 15 balatonszemesi, egy budapesti, egy csurgói felnőtt és gyermek riadalmával, tiltakozásával. Olyan kiemelt üdülőterületeken, mint Balatonlellétől Rádpusztáig a 7-es műút két oldalán húzódó 1,6 kilométer, illetve 1,4 kilométer hosszú, összesen 19,3 hektár véderdő, nem szabad nagy területű tarvágást végezni, mint ahogyan itt sajnálatos módon részben megtörtént. A hibát azonban nem a balatonszemesi önkormányzat vétette, hanem én, amikor két ügyintéző téves, de jogilag helytálló döntése alapján a fakitermelési engedélyt kiadtam. Módszerbeli tévedésemért bocsánatukat, a korrigáláshoz türelmüket és szíves támogatásukat kérem. A téves módszerbeli intézkedés abból ered, hogy a véderdő műszaki szempontból valóban vágásérett 28 éves nyáras. Az ügyben eljáró ügyintézők a két véderdőt a gazdasági erdőkre vonatkozó szabályok szerint bírálták el (tarvágásra és szokványos felújításra írták elő), és nem vették figyelembe a véderdőkre vonatkozó megkülönböztetett bánásmód lehetőségét és kívánalmát. Az esetet a panaszosok képviselőinek bevonásával (Tóth József, Balatonlelle, Béke u. 12. és Lugosi József, Balatonlelle, Köztársaság u. 77.) a helyszínen megvizsgáltam. A vizsgálat eredményeként a fakitermelési engedélyt módosítottam, a vegetációs időszak alatt a kitermelést megtiltottam. Egyidejűleg megrendeltem a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság Natour- plan Zöldövezet Tervező Irodájától (Balatonfüred, Erdész köz 2.) a véderdő rekonstrukciós tervét, amely térben és időben több esztendőre elnyújtva tartalmazza majd a véderdő megújítását és az elöregedett faállomány kitermelését. Tekintettel arra, hogy a véderdő faállományának nagy része valóban beteg (revese- désbe hajló teljes álgesztese- dés, a fatest belsejében tömeges rovarlárvajáratok, szálanként és csoportos elszára- dás), a megújításra a jelenlegi viruló fakoronák ellenére is a következő 1-10 éven belül mindenképpen szükség lesz. A megújítást azonban nem egyszeri tarvágással, hanem térben és időben fokozatosan, ha arra a termőhely lehetőséget ad, hosszabb élettartamú fafajok telepítésével célszerű elvégezni. Eljárásomnál a tájvédelmi és környezetvédelmi szempontok mellett figyelembe kellett vennem az alkotmány által garantált tulajdonjogot, a tulajdonosi és további ellenérdekű felek törvényes jogait is. Természetvédelmi jogszabályiank és egyéb törvényeink kártalanítás mellett lehetővé teszik a fakitermelés azonnali leállítását, de a kártalanítás konkrét módjáról sajnálatos módon egyik törvény vagy más jogszabály sem rendelkezik, noha ez egy polgári demokratikus államban megengedhetetlen. A panaszosok körében kimondatlanul lappangó félelemnek, miszerint az erdőirtás után a parcellázás következik (igen értékes üdülőterületről van szó), kétségtelenül van realitása. Ha az erdőfelügyelőségen múlik, akkor a parcellázás nem következik be, s marad és lesz árnyat adó erdő. Szántó Gábor a Kaposvári Erdőfelügyelőség igazgatója Levélhez nem szoktunk megjegyzést fűzni. Kivételt azért teszünk, mert Szántó Gábor szemlélete és intézkedése ebben az ügyben példaértékűen korrekt: a hibát nem megmagyarázni kívánja, hanem kijavítani. (A szerk.) Lenni vagy nem lenni? Drága szemét Az infláció napjainkban nemcsak a családokat, hanem a vállalatokat és érinti. A vállalatok többsége különféle átszervezéssel igyekszik elérni, hogy termékeik, szolgáltatásaik árát a lehető legkisebb mértékben emeljék. Ez a jól felfogott érdeke azoknak a vállalatoknak, amelyek nincsenek monopolhelyzetben. A monopolhelyzetben levő vállalatok viszont — úgy látszik — a helyzeti előnyüket a mai napig ki tudják használni. Most éppen a VGV-nek sike- ült az árat felemeltetni a kép- /iselő—testülettel, méghozzá jgy, hogy ugyanakkor a szol- gáltatás színvonalát vagy legalább gyakoriságát jelentős mértékben csökkentse: az addigi heti három alkalomról kettőre. Igaz, a döntés megalapozására tanulmányt készítettek, és érdekes módon íz az átszervezés, amely észszerű, ha a tároló edények ;apacitása képes a három, il- etve négynápi szemét betoldására. Erről nem vagyok meggyő- :ődve a lakótelepeken, de elhiszem a szakembereknek. A szolgáltatás árát ugyanakkor 21,5 százalékkal emeli. Á szemétdíj 1990-ben még havonta helyiségenként 16 forint volt. Jelenleg 34 forint. Ez több mint 100 százalékos emelkedés, és nem látszik megalapozottnak a járatkimaradást figyelembe véve. Hogy a képviselő-testülettel el tudták így fogadtatni, az bizonyítja, hogy a vállalat átszervezése sikeres volt: jól felkészültek a vezetői. Bízom benne, hogy a vállalati vezetők rugalmasan intézkednek akkor is, ha az derül ki, hogy a város egyes területein a heti kétszeri szemétszállítás nem elegendő. Hadd szóljak a szemétszállítás járulékos költségeiről. Ez nem kis összegbe kerül, ha az alumínium kukák javítására gondolunk. Ugyanakkor meghibásodásuk általában nem a lakók tehetnek, de őket terheli ennek a költsége is. Bogó József a Lakásszövetkezetek Somogy Megyei Szövetsége titkára Andocs keserve Malom és sütőüzem Karódon címmel jelent meg írás lapunk április 6-i számában. Erre érkezett a következő levél. Világgá szeretném kiáltani, hogy mindig tart még a társközségek elnyomása. Andocson egy elég jól működő tsz volt, ezt hozzá csatolták Karádhoz. Több mint egymillió forintja volt az an- docsi tsz-nek. Az andocsi határ oda termett, az andocsiak ott dolgoztak. A gépek, s minden egyéb Karádra került. A háztájiban, főleg a szarvasmarhatartás szűnt meg, mert képtelenség volt Karádra járni és háztáji állományt fenntartani. Ebben az egészben az a borzasztó, hogy Andocsra még egy téglát vagy kavicsot se tett le a karádi tsz, pedig úgy tudom a tsz közös: a két községé. A karádi kultúrházhoz több millió forinttal járult hozzá a tsz. A karádi tanácsnál történt építkezéseknél is sok millió forintra tehető az a gépi munka, amit a tsz elvégzett. Az andocsi keltetőt, fűrészüzemet megszüntették, illetve eladták. A szolgálati lakásokat is eladták, pedig a volt tsz-irodát felajánlhatta volna Andocsnak, jó lett volna egy gyógyszertár-fióküzletnek. Nem is tudtunk arról, hogy eladták, pedig tudták jól, hogy Ka- rád nem engedte meg, hogy Andocson új gyógyszertár épüljön. Ezen a községen lehetett lovagolni, mert búcsújáró hely, ide semmit nem adott sem a tsz, sem a tanács. Az általános iskolánk az átlag alatt van. Régi épület, az alsó tagozat termei olajos padozatúak, hideg kolostori épületben tanítanak. Azoknak a községeknek, amelyek kifosztottak bennünket (társközségeket), van pénzük: 10 millió forintos beruházás esetén adnak 6 millió forintot és kapnak 4 milliót. Sorolhatnám még sokáig. Ha az igali tsz, a ráksi, a mernyei, a mernyeszentmiklósi tsz tevékenységére gondolok, s arra, hogy a kapolyi tsz Ka- polypusztán épített üzemet, a koppányi Szorosadon ruházott be, akkor indokolt a kérdés: miért nem lehetett nálunk valami beruházást végezni. A most települő malomüzem és sütőüzem, miért nem lehetett Andocson? Megint 20 személyes munkahely, mikor a mezőgadzasági munkásokat is ott foglalkoztatják, és az ipari munkások száma is igen nagy Karádon. Közös a tsz, közös a vagyon is. A pénz az ando- csiaké is, a beruházás Karádra megy. Az állam ad hozzá a foglalkoztatási alapból. Ez törvényszerű, de az már törvénytelen, hogy a közös forint haszna, amit az állam megtold, csak Karádon csapódik le. A településfejlesztésről van szó, s azért úgy érzem, hogy jogos a véleményem. 1975-ben azt a kijelentést tették, hogy azt szeretnék, ha két éven belül csak a kántor meg a pap maradna Andocson. Úgy látszik ez a szemlélet él még. Szinte nevetnek rajtunk, hogy Andocs különválni se tud, mert nincs semmi nálunk, se gép, se műhely. Igyekeznek kihasználni Andocs gyengeségét, gondolják úgy sem tudnak megmozdulni. Úgy érzem jogos a fölvetésem és az aggodalmam, az önkormányzat feladata a település fejlesztése. 1989-ben mikor mi szétváltunk, még örültünk is, hogy eljöhettünk: nincs törvény, hogy megjár, ami a miénk. Pedig az élet minket igazolt, mert a végén minden község különvált. A tsz azt csinálta ugyan, hogy amit lehetett megmozdítani azt elvitte. Most jön a súlyadó, ezt se lehet megosztani, a székhely községekben csapódik le, mert a szövetkezet székhelyén vannak a gépek nyilvántartva. Horváth István polgármester A válasz: fogja a rózsaszín lapomat szó nélkül feláll és kimegy. Kezdek rosszat sejteni — bejön és közli: — Mivel ön olyan üres állást keresett, ami nem a szakképzettségének megfelelő, ezért attól a naptól önnek nem jár munkanélküli-járadék. Én mondom, hogy nem olyat kerestem, de olyan volt és ezért azt írták be. Nem foglalkozik vele, a járadékomat megszünteti. Munkanélkülinek lenni megalázottság, de reménykedem, hogy az én számomra is megtörik a jóságos előadó szíve és a számítógépén kiszámolja, hogy havi 18 000 forintból, hogy élünk meg hárman ha 10 000 a rezsiköltségem. Paskáné Gulyás Gabriella Nagyberény
