Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

4 1992. május 4., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG A kirakatokat is más szemmel nézik Menedzserek lesznek(?) FŐ TANTÁRGY A MARKETING — NEM HIÁNYOZHAT AZ OPTIMIZMUS A hajdani irodában padok, a falon tábla. A kaposvári SZÜV-székház egyik tanteremmé avanzsált helyiségében huszonöt — többnyire fiatal — munka nélkül maradt nő és férfi tanul. A katedránál dr. Töröcsik Mária, a T & Z Marke­ting Tanácsadó Kft ügyvezetője a marketingről magyaráz. A hallgatók szorgalmasan jegyzetelnek, és ha kell, vissza­kérdeznek. Valamennyi információra szükségük van, hi­szen május végén vizsgáznak e tantárgyból. A középfokú-marketing me­nedzser munkatársak kép­zése februárban kezdődött a megyei munkaügyi központ fi­nanszírozásával. A hagyomá­nyostól eltérő módon, egy ön­ismereti tréninggel indult az ismerkedés. Biztos fogódzó A napi nyolc órában tanuló állástalanok egyik biztos fo­gódzója a valahova való tarto­zás érzése, tudata. A buda­pesti pszichológus sikerrel járt, hiszen közösség kovácso- lódott az eltérő végzettségű emberekből. Oldott a légkör közöttük, s a tantárgyakkal is könnyedebben ismerkednek. Marketinget, vállalati műkö­dést, piackutatatást, külkeres­kedelmi ismereteket tanulnak többek közt. A négyhónapos tanfolyam végére gépelni is tudnak majd, s a számítác- technika alapjaival szintén tisztában lesznek. Angolt vagy németet tanulnak, amelyet to­vább folytatnak a kurzus befe­jeztével. — Viselkedéskultúrát is ta­nulnak — adja tudtomra dr. Töröcsik Mária, a pécsi Janus Pannonius Tudományegye­tem docense. — Ez még a fel­sőfokú végzettségűekre is rá­fér. A tanfolyam tematikája a marketingre épül, hiszen ha az újsághirdetések között tal­lózunk, ilyen végzettségű em­berekre van a leginkább szük­ség. Ügynököket, képviselő­ket keresnek a cégek, s a je­lentkezők nem árt, ha tudnak gépírni, és az idegennyelv-is- meret is előny. Természete­sen a kreativitás a nyitottság és a megfelelő kommuniká­ciós képesség is fontos szem­pont. Ez vagy megvan, vagy hiányzik a hallgatókból, de mindenképpen fejleszthető. Amióta itt vagyok, olvasom a Somogyi Hírlapot is. Tud­nom kell, milyen állásokat hir­detnek, s mi zajlik a gazda­ságban. A problémákat a ré­gióban látom. Úgy vélem — és ezzel nem egyedülálló a me­gye az országban —, itt sem élénk a gazdasági élet. Nin­csenek olyan befektetések, amelyek szívesen foglalkoz­tatnának új szellemű munka­társakat. Somogybán a vállal­kozási kultúra, és azon belül a piac megítélése, a tisztánlátás hiányzik; leginkább a régi gazdasági szférában. A túlé­lés egyetlen lehetősége pedig, ha piacban gondolkodunk. A stratégiai tervezést kellene erősíteni. Somogy előnyös helyzetben van, hiszen a Phare-program részese lehet, és az Alpok-Adria Munkakö­zösség is számos lehetőséget sejtet. „Sorstársak" A tanfolyam legalább 150 ezer forint egy személyre sza­badpiaci áron — világosít fel, s elmondja azt is: a hallgatókat színházba, kiállításokra is el­vitte, hiszen szellemi épülé­sükhöz hozzátartozik a kul­túra. Esettanulmányokat dol­goznak fel a résztvevők, inter­júkat készítenek a gyakorlás miatt. A tanárnő szerint nem is akárhogy. Kedveli a csoportot, amely tagjai között középisko­lából kikerülő még „védett fé­szekben” élő fiatalok éppúgy vannak, mint többgyermekes családanyák vagy apák. Az ál­láskínálatokat mindegyikőjük böngészi. Emiatt sorstársak valamennyien... Ez a tanácsadó kft harma­dik tanfolyama. Pécsett hirdet­tek egy felsőfokú marke­ting-menedzser munkatársi kurzust. Ezen zömmel mű­szaki végzettségűek vettek részt. Az ügyvezető szerint ők nagyon szeretnének dolgozni, így lesz majd a geodétából ke­reskedelmi ügynök, a mér­nökből gombatenyésztő, a pedagógusból butikos. A Ba­ranya Megyei Munkaügyi Központ pedig a munkanélkü­liekből válogatja a cégekkel kapcsolatot tartó munkatár­sait. A három egyetemi tanárból álló T & Z Kaposváron is sze­retne irodát nyitni. Magyaror­szágon ugyanis csak ez a kft adhat marketing-menedzser munkatársi oklevelet iskola- rendszeren kívüli oktatási formában. Az oktatáson és a kutatáson kívül amolyan lelki befektetés is folyik itt, hiszen tanítványaik életét figyelem­mel kísérik, nekik külön klub alakult, ahol tájékoztatják őket a különféle átképzési lehető­ségekről. A kurzus valamennyi részt­vevőjével váltottam néhány szót. Örömmel mondták: jól érzik itt magukat. (Némelyikük tovább is járna ide.) A kapos­vári Szarka György egy éve munkanélküli. Mit vár a tanfo­lyamtól? Azt, hogy segíti ész­revenni a lehetőségeket. Tá­jékozottságot ad számos terü­leten, amely scsak javára vál­hat, ha sikerül terve. Vállalko­zóként szeretné kenyerét ke­resni. A 21 éves Szüli mán né He­gedűs Anett bérelszámoló és kisvállalkozó is volt. Most munka nélkül maradva mondja: — Nem életcélom, hogy ilyen fiatalon főzzek, mossak és takarítsak csak. Nyelvből szeretnék megélni. Bálványos Zoltán tavaly nyáron kapta meg munka­könyvét. Autószerelő volt. Amikor értetlenül hallgatom, hogy egy ilyen „jó pénzes” szakmától miért kell váltani, felvilágosít: az Épfunál dolgo­zott és a szállítási kapacitás csökkent. Ezért bocsátották el. Maszekként pedig azért nem élne meg, mert nagy a konkurencia. Üzletkötőként szeretne elhelyezkedni, de keserűen megjegyzi: ott vi­szont a dekoratív hölgyeknek nagyobb az esélyük... ...és a haszon Jakabné Kaposvári Mária tizenhárom évig dolgozott népművelőként. Amióta ide jár, más szemmel olvassa az újságot, hallgatja a rádiót, s még a kirakatokat is másként szemléli. És úgy véli: ez a leg­nagyobb haszna a tanfolyam­nak. Hogy mi lesz ezután? Még ő sem tudja. A csoportban van­nak jó páran, akik nemigen hisznek abban, hogy a közel­jövőben lesz munkahelyük. Noha tudják: az optimizmus nem hiányozhat egyetlen me­nedzserből sem... Lőrincz Sándor Május közepén nyitják meg az igali gyógyfürdőt. A terv sze­rint addigra végeznek az épületek felújításával és a terület- rendezést is befejezik. (Fotó: Kovács Tibor) Két telefontársaság A Microsystem és a Magyar Távközlési Vállalat képviselői szándéknyilatkozatot írtak alá két telefontársaság létrehozá­sáról. Az egyik a Dunántúl nyugati részében, a másik a fővárosban alakul; s 20 ezer, illetve 60 ezer új telefon mű­ködtetését teszi lehetővé. Alfréd-díjak Átadták az Alfréd-díjakat a nemzetközi reklámkiállításán. Több iparművész kiállító ka­pott aranyérmet. A Privát Pro­fit kecskeméti üzleti központja pedig először kapta meg Ma­gyarországon az arany-díjat. Air Service Hat vidéki nagyvárost köt­nek össze Budapesttel az Air Service belföldi légijáratai, így az ország legtávolabbi városai is elérhetőek 3 óra alatt. Mától már Kárpátaljára is indul gép. Barcsi bűnügyek (El)emelt nyugdíj, eltüntetett diófák Barcs a valutázás egykori somogyi fellegvárának számí­tott, ma nyugodtabb hétköz­napokat él. A nagy ABC mö­götti „placcon” pénzváltókkal már nem találkozunk. Igaz, a vagyon elleni egyéb bűncse­lekmények száma itt is — csakúgy, mint másutt az or­szágban — egyre emelkedik. Száz bűncselekményből het­vennek az elkövetője ismeret­len. Az első negyedévben az esetek 54 százalékában sike­rült csak kiderítenünk a bűnel­követő kilétét. Egyre több a közintézmény elleni „támadás”, ez ellen a rendőrség az önkormányzattal karöltve próbál küzdeni. Nem­rég egy tizenéves suhancok- ból álló galeri az I. Számú Ál­talános Iskola tetőszerkezetét szakította fel, tépte szét van­dál módon — azért, hogy be­jussanak a jól fölszerelt nyelvi laborba... A barcsiak vagyonvédelmi pályázatot írtak ki, a megbíza­tást egy pécsi betéti társaság nyerte el. Remélik, hogy ezt követően csökken majd a köz- intézmények elleni vandál bűncselekmények száma. Valutázás ugyan már nincs, ám a határállomás közelsége miatt van munkájuk bőven a rendőröknek. Közúti igazolta­tás során egy gépkocsi cso­magtartójából 240 palack jó­féle jugoszláv konyak került elő... A bűnözők egyre szem­telenebbek, nem tisztelnek semmit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a közelmúltban történt eset: egy 89 éves da­rányi néni lakásán csöngettek; a jövevény azt állította, hogy szociális gondozó és az eset­leges nyugdíjemelés ügyében érdeklődik. Elkérte az öreg hölgy nyugdíjszelvényeit, ki­faggatta vagyonáról, s közben szorgalmasan jegyzetelt. A készpénz is szóba került, sőt közösen átszámolták a ru­hásszekrény mélyén rejtege­tett 20 ezer forintot... Az ál-”szociális gondozó” elment, a néni pedig csak jó­val a látogatás után vette észre, hogy az összes pénzé­nek nyoma veszett: nyugdíját az emelés helyett elemelték. Bennfentesek mondják: ha kis hazánkban ekkora üzlet marad a diófa-kereskedelem, akkor előbb-utóbb a védelmi listára kerül ez az értékes tör­zsű növény. A kivágott fa mé­teréért jó pénzt fizetnek külfö- dön, nem csoda hát, hogy so­kan foglalkoznak a kivágásra „megérett” növények felvásár­lásával, továbbadásával. A játszmában azonban egyre gyakoribbak az övön aluli üté­sek: egy helyi fakivágó banda először a kispeterdi temető di­ófáit szemelte ki, december­ben Rákospusztáról vitték el az „árut”, januárban pedig a patosfai szőlőhegy fáit ritkítot­ták meg, nem sokkal később a ladi legelő diófáit metszették ki — tőből — láncfűrésszel. Van, akiknek megélhetési forrása, másoknak „hobbija" a bűnözés. A fiatalklorú B. I. az általános iskola negyedik osz­tályát sem járta ki, viszont te­hetséges bandavezérnek bi­zonyult. Tavaly augusztusban társaival egy somogyaracsi fészerből „elkötött” egy Sim­son kismotort; ezt alkatrésze­ire kapták szét, és elásták a kertben. Máshonnét hasznos apróságokat: zseblámpát, órát, egy pár gumicsizmát, és némi készpénzt vittek el. Szeptemberben egy Jawa mo­torra vetettek szemet, nem sokkal később pedig a szuloki erdőben egy zárt melegedő­bódét szemléltek meg tüzete­sebben. A „fogás” csupa ér­téktelennek tetsző dolog: de­rékszíj, egy pár kesztyű tet­szett meg a fiúknak, és egy kis aprópénz... Tavaly szeptem­berben a szuloki áfész boltjá­ból „vételeztek” cigarettát, kolbászt és zsebszámológé­peket. A leleplezés után megtalált gyűjteményben volt még Hus- quarna láncfűrész, törülköző, kávéspohár, cukorcsipesz, sőt trófeák is. B. Zs. NEMCSAK A BUDAPESTIEKÉ A VILÁG(KIÁLLÍTÁS) Az expo a térség világkiállítása lesz Kádár Béla: A jó elgondolások és tervek megvalósulnak A szakemberek véleménye szerint az expóért vívott csata korántsem zárult le a BIE közgyűlésén elhang­zott „boldogító igen”-nel, a sikerért most, az előkészítés időszakában kell igazán megküzdeni. A világkiállí­tás arculatát és jellegét meghatározó egyik-másik kérdésben azonban az utóbbi időben mintha némi bibzony- talanság volna tapasztalható. Ilyen például az, hogy valójában mi is az expo vezérgondolata, központi té­mája. — A békés kommunikáció — mondta Kádár Béla, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok minisztere. — Egyértelmű ugyanis, hogy ko­runkban a társadalmi, műszaki és gazdasági élet egyik legfontosabb tényezője a kapcsolatteremtés és -építés. Meggyőződésem, hogy en­nél szélesebb hatósugarú és aktuáli­sabb témát nem is választhattunk volna. Mert ez felöleli egyebek között az oktatást, a hírközlést, a telekom­munikációt csakúgy, mint az elektro­nikus számítógépek terrénumát vagy a környezetvédelmet. Nem kétséges, hogy a nagy világ­cégeknek e roppant kiterjedt témakör kapcsán bőven lesz „mondanivaló­juk”, azaz izgalmas és érdekes be­mutatni valójuk. Sok újdonságra és különlegességre számíthatunk tehát, ami önmagában is biztosítéka a nagy látogatottságnak. Márpedig ha sok kiállítónk és sok látogatónk lesz, ak­kor a budapesti expo nemcsak erköl­csi, hanem talán anyagi haszonnal is jár majd — túl azokon az értékeken, amelyek a világkiállításra épül- nek-készülnek és természetesen itt maradnak, gazdagítják az országot. — Úgy tetszik, mióta egyértelmű, hogy Budapest a helyszín és Buda­pest a rendező, azóta városaink ér­deklődése és lelkesedése mintha megcsappant volna. — Nagyon remélem, hogy nincs így. Ez a világkiállítás valójában a térség világkiállítása is. Hiszen tu­dunk arról, hogy, nemcsak Bécs, ha­nem például Pozsony, Belgrád, Ung- vár, Kassa, sőt még Prága és Kijev is számol a világkiállításról hozzájuk át- ránduló vendégsereggel. Akkor hát éppen a mi városaink nem készülné­nek az expóra? Minden esély meg­van arra, hogy az érdekes, színvona­las programok telt házak előtt pereg­jenek. — A világ turistái adnak nálunk randevút egymásnak. — Ha ezek az emberek sok száz vagy ezer kilométert megtettek, ak­kor nyilván az ország minden érde­kességére kíváncsiak. Csak egy példa: egészen biztos, hogy aki, mondjuk, a lovak, a lósport szerel­mese, az úgy időzíti látogatását, hogy megnézhesse valamelyik nem­zetközi lovasrendezvényünket. Aki az egyházi kincsekre kíváncsi vagy a népviseletek érdeklik, az nyilván föl­keresi azokat a programokat, ahol ezekben gyönyörködhet. Már most tucatjával sorolhatók azok az érdekes ötletek és rendez­vények, amelyeket eddig tervbe vet­tek és ajánlottak régióink, városaink. — Merem remélni, hogy a jó el­gondolások és tervek meg is való­sulnak. Mert nagy szükség van a kiál­lítás „kerítésein” túl sorra kerülő ran­gos programokra, hiszen a turista va­lójában ezek révén kerül közelebbi ismeretségbe országunkkal, s válhat önkéntes propagandistájává ha­zánknak — fejezte be nyilatkozatát a miniszter. (-st-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom