Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
1992. május 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — HUMANPOLITIKA 7 Politikamentes személyzeti munkát Fotó: Gyertyás László Más kárán kell tanulnunk A munkaügy nem szocialista képződmény A káderpolitika nagyrészt meghatározta a korábbi rendszerben, hogy megbízhatósága alapján ki-ki milyen magasra kerülhetett egy vállalat ranglétráján. A Munkaügyi Minisztérium két hónapon belül személyügyi kollégium létrehozását tervezi, melynek elnökéül a Somogyi Hírlap információi szerint dr. Rolek Ferenc közigazgatási államtitkárt jelölték. Vele beszélgetett munkatársunk a szervezet célkitűzéseiről. A Munkaügyi Minisztériumnak a többi tárca adja a legtöbb feladatot. Hajói működne a piacgazdaság, nem kellene például majd félmillió állásnélküli támogatását megszervezniük. Hogy hol helyezkednek el a minisztériumok fontossági rangsorában, és mennyire képesek befolyásolni a folyamatokat? Dr. Schamschula György poltikai államtitkár elárulta: őt elég erőszakosnak ismerik a kormányban. Amúgy békés ember benyomását kelti. — Államtitkár úr! A rendszerváltás előtt a munkások ferde szemmel néztek a vállalatok személyzeti osztályaira. A dolgozókkal való bánásmód új jelszava most az lett: „az ember áll a gazdaság középpontjában”. Távol tartja-e magát a politika a termelés első számú színterétől? — A piacgazdaságra való áttérés során meg kell teremteni a személyzeti munka rangját, de a tevékenységet a politikától el kell választani. Ezáltal az emberi erőforrásokkal való gazdálkodást hatékonyabbá tehetjük. Én úgy gondolom: a gazdasági rendszer- váltásnak a vállalatoknál kell végbemennie. A magyar átalakulás .elérte azt a szintet, amikor az a harmincezer ember, aki a munkások problémáival foglalkozik, biztosítani képes az állandóságot — még akkor is, ha ez magával hozza egyesek kiválását, új munkaerők belépését. A folyamatokra azonban nem szabad politikai eszközökkel hatni, rá kell bízni azt a gazdaság formáló erejére. A koalíciós kormány nem kíván bűnbakot keresni, bűnbakokat állítani, de elvárja a piacgazdaság létrejöttéhez szükséges szakmai megújulást. — A humánpolitika újonnan megfogalmazott gondolatai mit üzenhetnek az éppen privatizált vállalatnak, vagy például egy maszek zöldségesnek? — Egyáltalán nem mindegy, hogy maszek zöldségesről, vagy privatizált vállalatról beszélünk. Ahhoz ugyanis, hogy egy humánpolitikai apparátus létrejöhessen, bizonyos nagyságú termelési értéket el kell érni. A magánszféra nem tart el főkönyvelőt, hanem esetleg megbíz valakit a számlák nyilvántartásával. Rendész és személyzetis sem dolgozik nála. Égy privatizált cégnél azonban ha a nyugat-európai normákat vesszük figyelembe, rendkívül nagy befolyással rendelkezik a személyzeti vezető (vagy nevezzük őt humánpolitikai menedzsernek) a vállalat stratégiájára mint a jelenleg működő magyar szisztémában. — Milyen hatásfokkal képes eleget tenni feladatainak a Munkaügyi Minisztérium? — A munkanélküliség visz- szaszorításában szükség van a piacgazdálkodás válságára, adminisztratív eszközökkel ugyanis nem lehet jelentős mennyiségű munkahelyet teremteni. Távlati megoldást egyedül az jelenthet ha a magyar gazdaság felpörög, s az ezáltal létesült új és új vállalkozások felszippantják a „tartalék sereg” számottevő részét. Végleg le kell számolni azzal az illúzióval, hogy valaha is meg tudjuk teremteni a teljes foglalkoztatottságot. Ez a tárca két esztendő alatt létrehozta (a társadalombiztosítás mögött) az ország második legnagyobb elosztóhálózatát. De mi nem csupán kifizetünk, hanem szolgáltatunk is. Dolgozóinkat megtanítottuk a számítástechnika kezelésére és a munkanélküliekkel való foglalkozásra is. — Mi a tapasztalata: a támogatások melyik fajtáját részesítik előnyben kollégái? — A vidéken is működő intézményrendszer abból a kevés pénzből, ami rá jut, még kevesebbet költ közhasznú munkák, részfoglalkoztatás finanszírozására — elég mechanikusan működik még az elosztás technikája. Elsősorban át- és továbbképzéseket próbálunk támogatni. A pénzeket a jövőben árnyaltabban kell felhasználni. Ha fiatalok csoportjáról van szó, akkor képzésre kell módot adni, de a negyven év feletti, funkcionálisan analfabéta réteget valamiféle közhasznú munka lehetőségével tudjuk csak segíteni. Somogy megye közepes gondokat okoz. Véleményen szerint sokkal jelentősebb szerepet játszhatna ebben a térségben a szociális foglalkoztatás, mint amit ma erről gondolunk. A Balatont azonban másképp kell kezelni, mint a Dráva-melléket vagy Kaposvár környékét; más problémákkal szembesülünk itt és ott. Amúgy elég jelentős a mezőgazdaság ezen a területen; ennek reorganizációja nagyon nagy szerepet játszhat a munkanélküliség enyhítésében. — Mi lesz a sorsa annak a 90 ezer embernek, akinek ebben az esztendőben megszűnik (másfél évig tartó) jogosultsága a munkanélküli-segélyre? — Havi négyezer forintot kapnak majd. En azt vallom egyébként: legföljebb egy esztendeig támogassuk őket ilyen módon. Nincs széles e világon egyetlen ország sem, amely árra lenne berendezkedve, hogy munka nélkül élő állampolgárait életük végéig támogassa. Hazánk pedig jelenleg szegény, s az emberek amúgy is rengeteg támogatást kapnak, gondolok például az SZTK-ra, az iskoláztatásra. Benne vannak tehát abban a burokban, amely az ország valamennyi lakóját megilleti, még ha ez a burok elég szűk is, és egyre feszülő. Ki kell mondani: bizonyos rétegeket a legkisebb anyagi dotáció is elriaszt a munkavállalástól. Ezek támogatása pedig társadalmi feszültségeket ébreszthet a becsületesen dolgozó polgárokban, mivel plusz terheket ró rájuk. — Volt-e ön munkanélküli valaha is életében? — Soha, és nem is leszek. Nem azért, mert jelenlegi munkahelyemről valamikor majd nem fognak elbocsátani — egyszerűen nem hiszem, hogy bele tudnék törődni abba, hogy állás nélkül tengődjek. fgészen más a jellemem, a mentalitásom. Végigjártam a ranglétrát az egyetem elvégzését követően a gya- kornokságtól a gazdasági igazgatóhelyettesi beosztásig, s a legelső pillanatban, amikorra a körülmények lehetővé tették, alapítottam egy céget. Aztán — látja —, most államtitkár lettem. — Szép ívű karrier. Mégis melyik az a három dolog, amire most éppen a legjobban vágyik? — Először is szeretnék pár napra elmenni vadászni. Aztán örülnék, ha beválna az a jóslat, hogy idén tetőzik a munkanélküliség. Számukat nehéz megtippelni; 6-700 ezren lesznek talán. S végül, de nem utolsósorban azt szeretném, hogy jövőre mérhető legyen a lakosság életszínvonalának növekedése. — Köszönöm a véleményét. Czene Attila — Államtitkár úr! Milyen átalakuláson ment keresztül a személyzeti munka a rendszerváltás során? — A régi rendszerben a személyzeti munka egésze erőteljesen átpolitizált tevékenység volt. Ennek megfelelően központosított szervezet és jogszabály írta elő, hogy miképp kell alakítani, formálni az emberanyagot. Most, ahogy a piacgazdaság felé haladunk, mindez nyilvánvalóan nevetségessé válik, mert minden vállalat belső ügye lett, hogyan szervezi meg személyügyi tevékenységét. Akadnak ennek persze káros gyermekbetegségei is; sokan úgy vélik, hogy a munkaügy amolyan szocialista képződmény volt, s most semmi dolgunk vele. Borzasztóan nagy hiba, sőt bűn ez a felfogás akkor, amikor hatalmas embertömegek vannak mozgásra kényszerítve az országban. Sajnálatos módon jelentős mértékű leépítések történnek a vállalatoknál — másrészt mindenki a megújulás lehetőségét, a fejlesztés irányait keresi, ezért nem találjuk fel a spanyolviaszt, ha azt mondjuk: a továbblépés egyik legfontosabb tényezője a humánpotenciái, a szaktudás továbbfejlesztése. — Diktálni akar vagy segíteni próbál az állam? — Kormányzati szintről nem lehet megjelölni, hogy mit csináljon egy vállalat a sikeres működés előfeltételeként. Azt szeretnénk, ha azt a nagyfokú bizonytalanságot, ami jelenleg a szakma körében uralkodik, enyhíteni tudnánk. Ennek érdekében a minisztérium mellett, annak támogatásával egy társadalmi alapon működő testületet kívánnak létrehozni. Meghívjuk ide a személyügyi tevékenységgel foglalkozó legelismertebb elméleti, s nagyobb részt gyakorlati szakembereket; az lesz a feladatuk, hogy világosan megfogalmazzák a szakma számára, mi munkánk lényege, s hol helyezkedik el az állami struktúrában. Erről ma annyit tudunk, hogy nem az irányítás, hanem bizonyos feltételek biztosítása a feladatunk. Az utóbbi esztendő alatt elegendő mennyiségű tapasztalat gyűlt össze, hogy az eddig történteket áttekinthessük, s jobbá próbáljuk tenni. — Milyen szerepet tölthet be a testület? — A vélemények nem rossz ízű állami instrukciókként fogalmazódnak meg — a szakma önmaga számára súlypontozza feladatait. Igaz: az állam igyekszik ehhez valamiféle támogatást adni. Az előkészületek előrehaladott állapotban vannak; két hónapon belüJ indulhat a munka. A testületet 10-12 főre terveztük, — helyet kap benne mindenki, aki számít ma Magyarországon ebben a szakmában. S csekély létszáma miatt mozgatható lesz, gyorsan képes reagálni a társadalmi-gazdasági történésekre. Ehhez hasonló szervezet egyébként — tudomásom szerint — nem működik máshol sehol a világon. Ez nagy dolog. Szerepe azonban olyan nagyságrendű lesz, amilyent a honi szakmában ki tud vívni magának. — A vállalatok stratégiájában mennyire fontos szerepet játszhat a személyzeti vezető ? — A jelenlegi, átmeneti állapot borzasztó. Miközben a személyzeti munka elválasztódik a politikától, nem találja helyét az alsóbb régiókban, például a vállalatok körében. A nyugat-európai vállalatok második számú vezetője a személyzetis. Ez azt mutatja, hogy a saját pénzét kockáztató tőkés felismerte: érdeke a humánpolitika fejlesztése. Nem csupán az elbocsátások, a felvételek, a továbbképzések kérdésében dönthet a szakember; a gazdasági-társadalmi erőtérben ő helyezi el a vállalatot kapcsolatai, tudása révén. — Ön szerint mennyire képzett országunk lakossága ? — Azokon a hagyományos területeken, ahol a munkaerő hasonlóképp jelent meg, mint a fejlettebb piacgazdaságban, tulajdonképpen jó szakemberekkel rendelkezünk. így tehát jók a mérnökeink, mint ahogy megfelelő a közép- és felsőfokú képzés intézményrendszere is. Akadnak viszont területei az államháztartásnak, ahol a korábbi renmdszer nem igényelt magasan képzett szakembereket; gondolok itt a menedzserekre, a lezüllesz- tett vezetői-szervezői képességekre. Az emberekkel való foglalkozás területén is jelentős hiányosságok tapasztalhatóak. Ezek viszont alapvetően meghatározzák az egész rendszer teljesítőképességét. — A jó szó, a szervezés hatékonysága mennyire képes befolyásolni a magyar munkás teljesítményét? — Ugyanazok az emberek tudásuk háromszorosát tudják nyújtani, ha jól szervezett a rendszer, és megfelelően motiváltak. — Mi lesz a legfontosabb teendője g Személyügyi Kolé- giumnak? — Legelsőképp a szemléletváltozást kell segítenünk. Az átalakulás felé forduló vállalatoknak az az érdeke, hogy ne saját, rossz tapasztalataik alapján, hanem más kárán tanuljanak. Rá kell őket ébresztenünk, hogy előbb kezdjenek el foglalkozni problémáikkal,, mielőtt a kényszer ráviszi őket. — Remélem — mondta végül az államtitkár —, hogy a társadalmi alapokon verbuválódott testület hozzájárul a szakma fejlődéséhez, s ezáltal százezernyi ember gondján tud enyhíteni. C. A. A munkaerő erőforrás A III. humánpolitikai konferencián Siófokon mondta dr. Gajdos Jenő, a Mentor Mont Kft ügyvezető igazgatója: nem titkolt céljuk, hogy a humánpolitikai tevékenységet is az őt megillető helyre jut- tatssák. A szervezők két jelmondatot is választottak. Az egyik tényt rögzít: két évvel a rendszerváltás után. A másik még :sak cél lehet: az ember a gazdaság központjában... — Ha valóban a piacgazdaság a cél, ikkor ez modern gazdaságot jelent — nondta Szemes László szervező. — Ez pedig elképzelhetetlen jól felkészült emberek nélkül. Azt is tudomásul kell venni, hogy ha a munkaerő a vállalat erőforrása, akkor tőkeként kell kezelni. És ebbe is kell beruházni. Azokat a szakembereket hívtuk ide, akiknek nem csupán jelszava, hanem hitvallása az ember a gazdaság központjában. Mégpedig az az ember, aki nélkül szinte semmi sem történik. — A gazdag program széles körű előkészítő munkát feltételez. Megéri ez a befektetés? — Ha van mondanivaló, akkor konferenciát kell szervezni — felelte dr. Gajdos Jenő. — Ha viszont nincs számottevő közlendő, akkor csak az. összejövetel medvéért nem éri meg dolgozni. Ezért tem volt konferencia tavaly, bár amikor először találkoztunk, elhatároztuk, hogy ninden évben lesz ilyen rendezvény. — Úgy gondolom — fűzte hozzá Szemes László —, megérte. Nem pénzben! Egy bejelentés jelenti most a sikert: a munkaügyi miniszter közölte a jelenlevőkkel, hogy létrejött a személyügyi kollégium a minisztériumon belül. így már megérte! — A külföldi befektetők gyakran keresnek humán menedzsereket, emberi erőforrás igazgatókat. Találnak Magyarországon ilyen szakembereket? — Nálunk érdekes helyzet alakult ki: amíg nyugaton humán menedzserek többsége jogász, addig Magyarországon többségük pedagógus. Sőt vannak pszichológusok és szociológusok is. Mindenképpen képzett emberek. A humánpolitikusok többségében többdiplomás emberek. Ma már egyre inkább ott tartunk, hogy nem a székkel adatik az ész, hanem az ésszel kell megszerezni a széket. Ezért is fontos, hogy a régi értékeket meg kell tartani és az újakat pedig létre kell hozni. Nem kell eldobni mindent, mert az korábban jött létre. — A régi és az új rendszerváltást követően is sikerrel integrálható? — A régi értékek — hiszen az emberi erőforrással való foglalkozásról van szó — beépíthetők — feleli Gajdos Jenő. — Korábban ez a tevékenység egy kicsit politikai „rang” volt, s ezért nem tudta elnyerni a szakma a méltó helyét. Most viszont olyan szakmáról van szó, amelyben az emberrel az emberért kell dolgozni annak, aki ezt végzi. Tehát nagyon j9 szakemberekre van szükségünk. A Szociális piacgazdaságban fontos: hogyan és miként dolgozik a tőkeként szá- montartott munkaerő, "hiszen a profit előállításának egyik legfontosabb forrásáról van szó. Az igazi siker, hogy a korábbi konferenciákon igényként megfogalmazott dolgok sorban megvalósulnak. Van új Munka Törvénykönyve, közszolgálati törvény, közigazgatási törvény stb. Ezért is megéri konferenciát rendezni. — Mi a biztosítéka annak, hogy a jövőben az értékén kezelik ezt a szakmát? Hiszen vonzó csak akkor lesz! — Remélem, hogy a jövőben valóban értékén kezelik. A politika béklyóitól már megszabadultunk és beindult a szakképzés is. Hamarosan a pécsi egyetem nappali tagozatán is indul évfolyam. Az emberi erőforrásokkal is gazdálkodni kell, mert nekünk szinte nincs is más tartalékunk. — A legközelebbi tervek? — Nemzetközi szimpoziont tervezünk az ősszel, ahol a külföldi humán menedzserek osztják meg tapasztalataikat a magyar szakemberekkel. Lengyel János
