Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDÁSÁGI HORIZONT 1992. május 14., csütörtök A legújabb és legkisebb japán fényképezőgép egy tenyérben elfér. A könnyű kis fényképezőgép a hagyományos 135-ös filmnél 5 mm-rel keskenyebb színes filmre készít képeket. Súlya 1,2 deka, ára 8-14,5 dollár. Komplex bioüzem Dániában Európában egyedülálló kísérletbe kezdett Dániában az EK öt tagállama. A növényi eredetű bioenergia megoldást jelenthet ugyanis a mezőgazdasági termékfeleslegek fel- használására. Nemrégiben Dániában 9,7 millió ECU-ből „biofinomító” üzemet létesítettek, ahol őrö- letlen gabonszemekből üzemanyagot, élelmiszert és különféle melléktermékeket állítanak elő. A kutatók olyan módszerek kidolgozásán dolgoznak, amelyek elősegíthetik az ilyen jellegű „biofinomítók” kereskedelmi méretű elterjesztését. A dániai kísérlet új korszak kezdetét is jelentheti a mező- gazdaság számára. A bioenergia nagyobb bevételhez juttathatja a mezőgazdasági területeket, és környezetvédelmi szempontból is előnyösebb. A dániai kísérlet 1994-ig tart, akkor értékelik az eredményeket és a bevált irányokban továbbfejlesztik a létesítményeket. A modern építészetnek egyre kedveltebb anyaga az üveg. Ám a hatalmas üvegfelületeket rendszeresen tisztítani is kell. Ez belülről még csak megoldható valahogy, de kívülről valóságos „hadműveletnek” számít egy-egy áruház, lakóház vagy középület üvegfelületeinek tisztítása. Bár a problémát teljesen nem oldja meg, de a kirakatüvegek, nagy ablaktáblák, csempézett falfelületek tisztításában előrelépést jelent egy francia ablaktisztító készülék, amellyel létra és tisztítószer nélkül lehet dolgozni. Az Elektro-Glass zsíros piszok, koromréteg eltávolítására is alkalmas. A készülék a gőz szennyoldó hatását hasznosítja. Az elektromos fűtésű, termosztáttal szabályozott hőfokú fémlemezre nedves ruhát rögzítenek. Ha a lemezt nyomás és dörzsölés nélkül, finoman az üvegtábla felett vezetik, az érintkezési felületen gőz keletkezik, amely eltávolítja a zsírt és a szennyeződést, s egyben sterilizálja is a felületet. A ruha felveszi a szennyezést, a hőlemez pedig mindjárt fel is szárítja a megtisztított felületet, törlésre tehát nincs szükség. Képünkön az Elektro-Glass ablaktisztító készüléket láthatjuk munka közben. Az infláció természetéről Üvegtisztítás gőzzel Pénz-tárca „ Arany ” -igazságok A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg... ?! Vannak fémek a Földön, amelyek csak módjával vagy sehogyan sem foghatók munkára. Mégis többet jelentenek az embernek mint a dolgos vas, a kedves réz vagy _ a könnyű életű alumínium. Érdemlik, nem érdemlik a kitüntetett helyüket, az ember nemessé ütötte őket. így volt ez mindig, amióta világ a világ? És hogyan van most? E kérdésekről beszélgettünk Lukács Jenő ékszer- és drágakőszakértővel. Kitüntetett helyen — A nemesfémek már a pénz kialakulása előtt felkeltették az ember érdeklődését, hiszen ők maguk voltak a központi értékmérők. Megítélésük azonban a földrajzi helyzettől függően változott. Egyiptomban vagy például Mexikóban az ezüst sokkal értékesebb volt az aranynál. Az arany viszont a pénzforgalom kialakulását követően sem szorult háttérbe. Hogy belássuk ezt, elég csak a jelenlegi pénzek aranyfedezetére gondolni, vagy arra, hogy a háborúk idején a győztes általában arannyal rakta tele a zsebeit, és az uralkodók is igyekeztek mindig aranyat és drágaköveket tartani a kincsestárukban. Emiatt alakult úgy, hogy a nagy hódító birodalomnak — például Egyiptom, Törökország, Anglia — kincstáraiban hatalmas mennyiségű arany- és drágakőkészlet halmozódott fel. Az arany és a legnemesebb drágakő azért foglal el ilyen kitüntetett helyet a gazdaság szimbólumai között, mert örök értékű, múlhatatlan — függetlenül attól, hogy időközben alakot is változtathat, — Mitől van kitüntetett szerepe és értéke a nemesfémeknek, drágaköveknek? Talán mert kevés van belőlük? Sohasem lehet sok — Egyáltalán nem. Amiatt, mert egyenlőtlenül vannak elosztva a Föld lakói között. Nagyon sokan még csak nem is láttak aranyat, nemesfémet, drágakövet, míg egyes uralkodók, hatalmasságok birtokában hegyek állnak belőlük. Ez azonban csak az egyik ok. A másik az, hogy az arany vagy a gyémánt árát örökösen szabályozzák. Az árat trösztök és szindikátusok egészen kis, de mégis domináns köre határozza meg. így érik el azt, hogy bármennyi legyen is a világon ezekből az anyagokból, mégse tűnjön soknak. Ezt az egyensúlyt a kereslet és kínálat viszonyában persze a változó politikai és gazdasági viszonyok igyekeznek felborítani, mint például amikor a volt Szovjetunió aranynyal fizetett az USA-nak a gabonáért. Ezeket a hatásokat azonban többnyire sikerült kiegyenlíteni, hiszen ahol arany van, ott erő is van. A történelem során a kiszámíthatatlan és durva piaci beavatkozásoknak gyakran estek áldozatul az aranyból vagy ezüstből készült műtárgyak. XIV. Lajos, amikor a versailles-i kastélyt építette, az egyházi ezüstökön kívül minden világi ezüsttárgyat beolvasztott, hogy anyagukból pénzt verethessen. Értékőrző eszköz Az ellentétes hatást is a nem természetes viszonyok alakítják. Még sokan emlékezhetnek arra, hogy a háború után egy súlyos arany pecsétgyűrűért alig egy tepsi puliszkát lehetett kapni, amiből a család éppen hogy meg tudott vacsorázni. Vagy 1956-ban a Corvin Áruház előtt működött a „nagy piac”, ahol az aranyért legfeljebb egy pulóvert lehetett venni. Katasztrófahelyzetekben általában csak aranyért lehet bármit kapni, ezért az emberek arra törekszenek, hogy mindig legyen valamennyi aranyuk. — Hogyan lehet a jelenlegi helyzetben az embereket arany és drágakő vásárlására bíztatni, amikor sokuknak néha ennivalóra sem telik? A legtöbben inkább eladni, mintsem venni akarnak... — Ez igaz. Ráadásul ma már számtalan lehetőség kínálkozik a vállalkozásra, a befektetésre, az emberek nem kapnak úgy az arany után, mint korábban, amikor jóformán csak az arany, a műtárgy és az ingatlan volt a megszerezhető, illetve az értékálló befektetési jószág. Csakhogy amikor vészhelyzetben pakolni kell, sem a lakást, sem a műtárgyat, sem az értékpapírokat nem lehet, nem érdemes a kistáskába dobálni. Kizárólag az arany és a drágakő jöhet szóba a pénz mellett, mint értékmentő, értékőrző eszköz. És ha tulajdonosa pillanatnyilag megszorul, pénzre van szüksége, az arany mindenkor elzálogosítható, a bankban fedezetként felajánlható. Ferenczy Europress Magyarországon az év eleje az áremelések időszaka. Bár sokan azt hitték, hogy ez csak az éves tervezési rendszer szükségszerű kísérője, az elmúlt két év gyakorlata erre rácáfolt. Tavaly — az idén januárban is bejelentettek több olyan áremelést, amelynek továbbgyűrűző hatása az egész év fogyasztói árait befolyásolni fogja. Tipikusan ilyen a benzin árának növelése, de széles körben hat az élelmiszergazdaságban a tej és tejtermékek áremelésére is. Érdemes tehát szemügyre venni az infláció természetét, mert mindig felbukkan egy-egy olyan tényező, amelyet szeretnek a gazdasági folyamatok végrehajtásáért felelős személyek túlhangsúlyozni. Napjainkban ilyen az „inflációs várakozás”, amelyet sokan a fogyasztói áremelés bűnbakjának tartanak. „Megfelelő előrelátás?” Kétségtelen, hogy az inflációt gerjesztő tényezők egyike az, ha a termelők és a forgalmazók előre számításba veszik a lehetséges és az ő köreiket is érintő áremeléseket és „megfelelő előrelátással” ezeket beépítik termékeik és szolgáltatásaik árába. Beépítik — ha tehetik. Ha nincs piaci verseny, vagy ha kevés versenytársukkal összehangolva léphetnek. Erre bőven volt példa a múlt évben. Tehát az inflációs várakozás önmagában nem ad magyarázatot az áremelésekre. Úgy vélem minden közgazdász egyetért abban, hogy az infláció nem ok, hanem okozat, tünet, amely a gazdaság problémáit tükrözi, láz, amely a betegség valamilyen formájának meglétét jelzi. Ha pedig így van, akkor az infláció megfékezését nem lehet megoldani az árak mesterséges szinten tartásával, amit sokan szeretnének. Az elmúlt évtizedek számos példája jelezte, hogy ez a módszer csak átmeneti lehet, a problémát nem oldja meg, sőt azzal, hogy továbbgörgeti, hatását esetenként még fokozza is. Alapkérdés az infláció szempontjából az is, hogy a gazdaság számos területén jelentkező torzulásokat miként tudják kiküszöbölni. Nem működő piac esetében mind a termelői, mind a fogyasztói árak nem a termék vagy a szolgáltatás reális értékét tükrözik. Ezekben az árakban megjelennek az irreálisan magas anyag- és munkaráfordítások, a rossz szervezés, az elavult technika és technológia hatása. Kétségtelen, hogy működik a bér és árspirál, de a meghatározó tényező mégis a nem eléggé hatékony munka. Évtizedek óta ismert tény, hogy a magyar munka termelékenysége az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén egyaránt számottevően alacsonyabb, mint a piacgazdaságokban, vagy akár a nálunk kevésbé fejlett országokban. Ez a magas munkaráfordítás évről-évre növekvő árakon kerül be a gazdaság vérkeringésébe, s ezt az „árat” nem is mindig az adott munkát végző személy kapta meg. A fogyasztó kiszolgáltatott A bérhez viszonyítva jelentősek a közterhek, mértéküket a múlt évben is, az idén is tovább növelték például a szolidaritási alaphoz való nagyobb hozzájárulással. Áz így növekvő kiadásokat pedig — jól működő hazai piaci feltételek híján — a termelő és a forgalmazó át tudja hárítani a fogyasztóra. Néhány tevékenységi körben van csupán érzékelhető kivétel: ilyen például a ruházati termékek piaca, ahol az egyre dráguló — bár minőségileg alig jobb — termékek versenytársa lett az importált használt ruházati cikkek nagy mennyisége. E téren az árnövelésnek vannak már korlátái, a drágább cikkeket egyszerűen nem tudják eladni. Ennek a piaci versenynek egyik árnyoldala, hogy mind több fogyasztó kénytelen megvenni már hordott, vagy divatjamúlt, külföldön nem értékesíthető terméket! Erősen hat az inflációra a hitelkamatok szintje is. Ez a hatás két módon is érvényesül: egyfelől korlátozza a keresletet a magas kamat, ami az infláció növekedését fékezi, másfelől azokon a területeken, ahol a fogyasztó a termelők és a forgalmazók kiszolgáltatottja, ott érdemes még magas kamattal is hitelt felvenni, mert ezt is át lehet hárítani a vásárlókra, a fogyasztókra. Gondoljunk például az irodabútorokra, irodai felszerelési eszközökre, amelyeket a tízezres nagyságrendben induló új vállalkozások biztosan megvesznek akár drágább árakon is, költségeit az új vállalkozó be fogja építeni saját értékesítési áraiba. Kétségtelenül szerepe van az inflációban a bizalomnak és a biztonságérzetnek is. Más módon kalkulál az, aki nagy biztonsággal akár több évre is tervezni tudja a költségeit, mint az, aki kénytelen számolni a mind szorosabb adópréssel, aki nem tudja előre, hogy a társadalombiztosítás miként fogja terhelni a költségeit. E téren igen jelentős a megfelelő piaci ismeret és a piaci előrelátás szerepe, hiszen bővülő forgalmat lehet alacsonyabb árakon is kalkulálni. Mindebből adódik, hogy az infláció leszorításához szorosan hozzátartozik a vállalkozások jó marketing és reális költségkalkulációs tevékenysége, és a stabil (legalábbis az eddigieknél stabilabb) kormányzati pénzügyi politika. Legyen választási lehetőség Napjainkban inflációgerjesztő tényezőként kell számításba venni a kárpótlással kapcsolatos kiadásokat — bár ezek szükségessége nem vitatható. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy 1992-ben a kárpótlási jegyek pótlólagos vásárlóerő-kiáramlást jelentenek, aminek árnövelő hatása aligha kétséges. Mindezen tényezőkhöz járulnak a bevezetőben említett és ma kissé túlhangsúlyozott inflációs várakozások is. A kormányprogram és az idei elfogadott költségvetés is hangsúlyozza a kormánynak azt a szándékát, hogy 1992-re jelentősen le akarja szorítani az infláció növeke dését. Ehhez nyilvánvalóan arra vai szükség, hogy a gazdaság mind na gyobb hányadában működjön a piac érzékelhetően bővüljön a verseng Ennek kétségkívül nem tett jót, hog a múlt évre tervezett előprivatizáció csak a vártnál jóval kisebb körben vs lósult meg, s hogy a nagyvállalato privatizációja is sok esetben akadozik. Az infláció megfékezéséhez elkerülhetetlen, hogy mind szélesebb körben legyen választási lehetősége a magyar fogyasztónak a tekintetben, hogy mit és mennyiért vesz meg, s ha van megtakarítható jövedelme, azt közvetlenül befekteti-e £ termelésbe, a forgalomba, vagy értékpapírokban kamatoztathatja Mindehhez persze elegendhetetlen hogy az olyan alapvető termékei árát, amelyek a gazdaság széles kö rét befolyásolják, ne emeljék. Ezér örvendetes, hogy a kormány a villa mosenergia idei áremeléséhez nen járult hozzá. Nyitrai Ferencné dr
