Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1992. április 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Dr. Botos József nyilatkozott a SOMOGYI HÍRLAP-nak Időzített bombán ül a társadalombiztosítás A jó háziorvosra rákopog a beteg — Az értékálló bértől függ az értékálló nyugdíj MUZEOLÓGUSOK ÁLLÁS NÉLKÜL Munka helyett munkakönyv EZ MÉG CSAK A KEZDET — NEHEZEN JÖNNEK A SZAVAK Éppen egy hónapja kapták kézbe az érintettek azt a levelet, amelyben dr. Király István, a megyei múzeum igazgatója tájékoztatta több beosztottját: létszámleépítést hajtanak végre. A levél címzettjei közül nyolc nemcsak a fizetését és a végkielégítést vette föl tegnap, hanem a munkakönyvét is megkapta. (Folytatás az 1. oldalról) — Sokan alul nyitottnak tartják a társadalombiztosítás rendszerét. Attól félnek, hogy éppen a legszegényebbek hullhatnak ki belőle, most már ugyanis csak a biztosítottaknak jár az egészségügyi ellátás. — Azt hiszem, hogy a nem eléggé alapos olvasásból, vagy az oda nem figyelésből ered, mert a parlamentben a képviselők minden javaslata azt célozta, hogy minél kevesebben maradhassanak ki ebből. Gyakorlatilag ma majdnem ugyanaz a helyzet, mint amikor azt mondtuk: állam- polgári jogon jár az ellátás. Most biztosítási jogon jár, de azokért, akik nem tudnak fizetni, mert éppen a legszegényebbek, azokért a költségvetés fizet. így a legszegényebbek nem hullanak ki belőle. Akik kihullanak, azok lehetnek szabadúszók, magánvállalkozók, ha azt mondják, hogy nem fizetem a járulékomat. Ezeknek nem lesz érényesítve az igazolványuk, s akkor magúkra vessenek. Éppen az ellenkezője az igaz: a magas jövedelműek azok, akik kihullhatnak, de csak a saját hibájukból. Alul zárt a rendszer, ott nagyon „kemény" háló van. — Szakemberek szerint a háziorvosi rendszer csorbítja a beteg jogait, az eddiginél kisebb szabadságot nyújt. — Ezzel a véleménnyel nem értek egyet, mert a betegnek most törvényes joga, hogy elmenjen másik orvoshoz; természetesen az orvosnak is joga, hogy elfogadja ezt a választást. A szolgáltatás is több, mint eddig. Mondjam azt, hogy a körzeti orvos hivatalnokként működött vagy ez volt a feladata, s a lelkiismeretes orvosok léptek túl ezen a hivatalnoki magatartáson. Most viszont a háziorvosság nem azt jelenti, hogy rendelek 2-től 6-ig és utánam az özönvíz. Folyamatosan figyelemmel kíséri annak a páciensnek az egészségét, aki hozzá adja le a biztosítási kártyát. Az orvos gondja, hogy minél egészségesebb maradjon, mert a megelőzésben is érdekelt. A betegnek is jobb, mert a háziorvos nem mondhatja azt, ha hívják, hogy nem megyek. A régi jó családiorvosi gyakorlat jut az eszembe: akármikor kopogtattak a doktor úr ajtaján, ha éjjel 2-kor is, fölkelt, s ment a beteghez, mert tudta, hogy nem szórakozásból hívják. Lesz ugyan ügyeleti rendszer, de a jó háziorvos, ha rákopognak, ki fog menni a saját érdekében is. — Mennyire látszik meg az orvos díjazásán, ha szeretik a betegek? Változik-e a fizetése július 1-jétöl, ha több a betege? — Az orvos erre az évre megállapított fizetését továbbra is fizeti a társadalom- biztosítás, még akkor is, ha egyetlen beteg sem választja, bár ilyen nemigen lesz. A választottak számától, korösszetételétől függően kap egy bizonyos fejkvótát az orvos. Ezt majd a rendeletben lehet olvasni, hogy mást fizet egy 60 éven felüli ember után, s mást egy 35-46 év közöttiért, egy 50 éven felüliért. De átlagban — ha az orvost 1500-an választják, egy magyarországi nagyon átlagos korösszeté(Fotó: Gyertyás László) telben — ez körülbelül 80 000 forintos havi többletet jelent bruttóban. Nem az orvosnak, hanem a praxisnak.(Mellette nyilván van egy asszisztensnő.) Ez háromfelé osztódik, ebből az orvosnak, számításaink szerint nettó olyan húszezer forint jön ki pluszban. Ahol öregebb a lakosság, vagy szakorvosi plusz képzése van az orvosnak, vagy nagyobb a területe, nagyobb távolságot kell megtennie, ott ez növekszik. Ez átlagos számnak mondható. Én azt hiszem: ez a megtett első lépésünk azt mutatja, hogy a társadalombiztosítás akar és ha tud, segít az orvosbéreken. Visszautalnék az egészségügyi dolgozók tüntetésére: 50, 100 százalékos generális béremelést nem tudunk, mert annyi pénzünk nincs. Most a háziorvosokét rendezzük, a következő évben esetleg a szak-, majd a kórházi orvosokét, és minden területen. Ezt csak egy ütemezéssel tudjuk és a teljesítmény finanszírozásával összekötve. Aki teljesít, dolgozik, annak több lesz, aki pedig a korábbi szemléletnek megfelelően tessék-lássék dolgozik, az ki fog hullanni. — Mikor lesz a nyugdíj értékálló; olyan, amely követi az inflációt? — Akkor lehet csak, amikor a bérek is követik az inflációt és a bérek is értékállóak lesznek. Amikor megáll az egyre romló arány, hogy egyre kevesebb az aktív dolgozó, aki a járulékot fizeti, és egyre több a nyugdíjas. Ez időzített bomba, hogy a nyugdíjasok növekvő száma mellett az aktívak, a befizetők száma csökken. Remélem, sikerül ezt az arányváltozást megállítani, s azt is, hogy a vállalkozók — ez fontos, mert több százezres rétegről van szó — belátják, hogy nem velük kezdődött a világ és nem velük fejeződik be. Nekik is vannak szüleik, akik most nyugdíjasok, vannak gyerekeik. Lehet, hogy a vállalkozó most nem veszi igénybe az egészségügyi ellátást, de ő is lesz idős, és szüksége lesz rá. Ez össz- nemzeti kockázatvállalás. Ezt nagyon fontos megérteni. Tudom, hogy most napi gondok között, az indulásnál nehéz. Tessék elhinni, nekem is ugyanolyan nehéz azt mondani, hogy nem tudunk többet, és látom, hogy a nyugdíjak vesztenek az értékükből. Szeretném elmondani: nagyon fontos' eredménynek érzem, egy kicsit a személyes sikeremnek is, mert én szorgalmaztam, aztán nagyon sokan átvették képviselő höl- gyek-urak és a szakmai vezetés is, hogy bérkövető rendszert tudnánk a nyugdíjaknál működtetni. Ez ettől az évtől megkezdődik, évente kétszer, s ha 19 és fél százalék lesz a nettó nominálbér emelkedése, akkor ugyanennyit kapnak a nyugdíjasok, ha 27, akkor annyit. Erre megvan a lehetőség, együtt mozog a bérrel a nyugdíj. Ezzel azt hiszem, hogy óriási lépést tettünk Európa felé, illetve vissza ahhoz a biztosításhoz, ami annak idején az OTI-nál is volt, amikor az értékállóságot egy automatizmussal próbálták megteremteni. Lajos Géza Az igazgató elmondta: ez még csak a kezdeti lépés volt; június 30-tól további 8-10 teremőrtől és 7-8, nem tudományos területen dolgozó munkatárstól válnak meg. A múzeum összlétszámát húsz százalékkal csökkentik. Szerinte ez az egyetlen megoldás, hogy az intézmény működő- képességét megőrizzék. Úgy véli, már tavaly meg kellett volna tenni ezt a lépést, s hogy ez nem így történt, az az 1990-ből származó 5 millió forintos megtakarításnak köszönhető. Ha — úgymond — a létszámcsökkentést nem kezdi el, még inkább veszélybe kerül a múzeumi hálózat. Munkakönyvét szorongatta a folyosón Varga Éva, a történeti osztály tudományos ex- munkatársa. 1984 óta dolgozott az Intézményben. Történelem-orosz szakos tanári diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte, ahol az újkori történeti muzeológiát is elvégezte. A Glatz-tanítvány Somogy megye ösztöndíjasaként tanult, most azonban kénytelen megválni munkahelyétől. — Hidegzuhanyként ért a hír, amikor megtudtam, mi vár rám — mondja elkeseredve. — Végzettségemnél fogva nem gondoltam, hogy rám is sor kerül... Éppen az 56-os plakátok kateszterét készítettük, s egy művelődéstörténeti kiadványon törtem a fejemet, amikor közölte velem szándékát az igazgató. Egy későbbi beszélgetéskor kérdezte meg: tulajdonképpen mi is az én végzettségem... — Mihez kezd most? — Emberileg nem szabad összerogyni, s ez nem köny- nyű, főleg amikor a férjem is munkanélküli. Állást találni nehéz. Mivel nem volt magas a fizetésem, a munkanélküli-segélyem sem lesz túl magas. Lehet, hogy ezt a másfél évet ösztöndíjként fogom fel, s közben megírom doktori disszertációmat, s talán akkor könnyeben elhelyezkedem. Azt sajnálom leginkább, hogy a történeti osztályon az ott maradt egyetlen ember nem tudja majd ellátni feladatát, s a gyűjtemény holt kacat lesz egy láda fenekén. Szellő János szájára nehezen jönnek a szavak. Az esemény — csakúgy, mint sorstársait — nagyon megrázta. Hat évig dolgozott az öreg falak között. Korábban igazgatóhelyettes volt. Most az intézmény egyetlen nópművelő- jeként nyomták kezébe munkakönyvét. A megmásíthatat- lant tudomásul vette, és megpróbál máshol kenyeret keresni. Magyar-népművelés szakon Pécsett végzett. Alig állt munkába, máris utcára került Kircz Katalin is. A természettudományi osztály preparátoraként alkalmazták, és a számítógépes adatfeldolgozás is munkaköri teendőinek egyike volt. A 21 esztendős lánynak legalább egy hét kellett, hogy végleg megbarátkozzon a gondolattal: áprilistól nincs állása. Járt már a munkaerő-közvetítőnél, ahol adminisztrátori munkát ugyan ajánlottak neki, de attól fél, mégsem tud majd elhelyezkedni, ugyanis Kadarkúton él, és az utazási költségekhez a munkáltatónak is hozzá kellene járulni. Azt tervezi, felvételizik a pécsi rajzfilmstúdióba. Szerinte ez járhatóbb út. Hogy az osztályok meg tudnak-e birkózni feladatukkal az elküldött munkatársak nélkül, nem tudni még. Az elbocsátandó személyekről döntő ad hoc bizottság most úgy véli, igen. Lörincz Sándor Kétszeres a túljelentkezes a középiskolákba A fellebbezésekről a polgármesteri hivatal dönt A kaposvári középiskolák első osztályába kétszer any- nyian jelentkeztek a továbbtanulni szándékozó nyolcadik osztályosok, mint amennyi helyet számukra biztosítani tudnak az iskolák. Garai László, a városi önkormányzat oktatási irodájának a vezetője elmondta, hogy többnyire a diákok két helyet jelöltek meg, ahol tovább szeretnének tanulni. A fellebbezést mind a két helyre benyújthatják, ám az elsőként megjelölt iskolák első osztályai többnyire máris telítettek. Mivel a kaposvári középiskolák közül több is fogad más megyéből jelentkezőket, ez a telítettség érthető. Ilyen többek között az iparművészeti és az élelmiszeripari szakközépiskola, ahová az ország minden tájáról jelentkeztek. A kaposvári gimnáziumokban a középiskolásoknak a mintegy 21-22 százaléka tanul. Ideális lenne, ha ez az arány huszonöt százalék lenne — mondta Garai László oktatási irodavezető. Ám a diákok és szüleik többsége úgy gondolják, hogy a szakközépiskola többet nyújt, mivel szakképesítést is ad a végzős diákoknak. Az 1992/93-as tanévben Kaposváron négy középiskolai osztállyal több indul, mint egy évvel korábban. A Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskolában két új osztály indul, ide már fellebbezés útján sem lehet bejutni, mivel megtelt a létszám. A Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szak- középiskolában is indul egy újabb osztály. A Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskolában kísérleti jelleggel indítanak új osztályt, ahová a fellebbező diákok, akiknek a nyolcadik osztályban a tanulmányi eredménye legalább 3,5-4 volt, sikerrel nyújthatják be kérvényüket, mert itt még van hely. Az iskolában érettségivel felérő bizonyítványt kapnak, s a gimnáziumban tanult diákokkal egyenlő eséllyel jelentkezhetnek felsőfokú oktatási intézményekbe is. Akik nem tanulnak tovább, szakmunkás- és technikusi végzettséget szerezhetnek. Horányi Barna Református első osztály lesz Kaposváron A kaposvári református egyház a következő tanévtől egy református szellemű első osztályt kíván indítani a volt mozimúzeum épületében, a gyülekezeti házban. Bellái Zoltán református esperes elmondta: az önkormányzat szabad kezet adott az osztály szervezésére, s minden gyermek után ugyanannyi támogatást ad, mint a többi tanulónak. Az első osztály egy majdani nyolcosztályos református iskola alapítását is jelenti. Ha nem is kapják vissza az egykori Bethlen Nőnevelő Intézet épületét a Tallián Gyula és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán, hasonlót szeretnének. A most kijelölt épület némi átalakítással alkalmas lesz iskolai célokra. A nevelés és az oktatás összhangja a református iskolák sok évszázados hagyományainak megfelelően érvényesül majd. A nevelés-oktatás az állami tanterv szerint folyik, de elveiben mégis elüt az állami iskoláktól. A keresztyén nevelés a Szentíráson alapul; tehát a Biblia szerinti isteni és örök emberi értékeknek az ismeretét, tiszteletét és gyakorlását hangsúlyozza. Az iskolában nem a hagyományos, hanem egésznapos oktatási-nevelési rendszer szerint folyna a tanítás. A délelőtti és a délutáni foglalkozások nem különülnek el élesen egymástól. Heti két órában tanulnak hittant a diákok, s már az első osztályban németre, illetve angolra tanítják őket. A hitoktató lelkészen kívül két pedagógus egy idősebb és egy fiatalabb tanít az osztályban. A szülőkkel jóval közvetlenebb kapcsolatot szeretnének kialakítani, mint amilyen eddig szokásos volt az iskolákban. A tanulóknak és szüleiknek már a nyár végén szerveznek egy közös hétvégét Zselickisfaludon, az egyház- megyei ifjúsági központban. Az, hogy indul-e Kaposváron a református első osztály a beiratkozás után dől el. Ez április 9-én 14-18 óra között, valamint 10-én 9- 13 óra között lesz a gyülekezeti házban.
