Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

1992. április 1., szerda 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS „Legyetek jók...” NYOLCVANEZER EMBERT ÉRINT Autóvásárláshoz 240 ezer forint A MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK ÚJ TÁMOGATÁSI RENDSZERÉRŐL A kormány nemrégiben új­raszabályozta a mozgáskorlá­tozottak támogatásának rend­szerét. A rendeletet még nem hirdették ki, így sokan kíván­csiak, milyen kedvezmények illetik meg az érintetteket. A Népjóléti Minisztériumban dr. Garai Ágnes osztályvezető­ül megtudtuk, hogy a moz­gáskorlátozottak gépkocsivá­sárláshoz, már meglévő autó­juk átalakításához, közleke­dési költségeik térítéséhez, a kötelező gépjárműbiztosítás­hoz és egyéb közlekedéssel kapcsolatos kiadásaikhoz — például parkolójegy fizetésé­hez is — igényelhetnek támo­gatást. Ügyintézés Az ügyek intézését az ön- kormányzat jegyzőjénél kell kezdeni. Ha a kérelmezőről egyértelműen megállapítható, hogy tömegközlekedési esz­közt nem tud igénybe venni, és szociális helyzete is indo­kolttá teszi, a jegyő a megyei .iszti főorvosi hivatalhoz to­vábbítja az iratokat. Az ott ho­zott határozat birtokában van mód gépkocsi kedvezményes vásárlására. Az autókeres­kedő hivatalos számlája elle­nében benzines autók eseté­ben 2000, dízelkocsiknál 2500 köbcenti űrtartalomig legföl­jebb 240 ezer forint támogatás adható. Ezt a pénzt — a meg­felelő igazolások bemutatása után — a Népjóléti Miniszté­rium 15 napon belül megküldi az érintetteknek. Ki a jogosult erre? A rendelet értelmében a zaktárca a már meglévő jépkocsik speciális átalakítá­sához — különlegesen kialakí- ott fékek beszereléséhez, a sebességváltó átalakításához — legfeljebb 30 ezer forint tá­mogatást adhat a rászorulók­nak. Az önkormányzat jegyzője nem tudja egyértelműen el­dönteni, hogy a kérelmező igénybe tudja-e venni a tö­megközlekedési eszközöket vagy sem, a társadalombizto­sítás orvosszakértői bizottsá­gának kell véleményt monda­nia, de természetesen ebben az esetben is figyelembe kell venni a kérelmező szociális hátterét. Kedvezményekre, támoga­tásra ugyanis csak az jogo­sult, akinek jövedelme az előző évben nem haladta meg az öregségi nyugdíj minden­kori minimumának két és fél­szeresét. Most ez az érvényes határ: 14 250 forint. Mindazok a rokkantak, akiknek igazolásuk van arról, hogy tömegközlekedési esz­közt nem tudnak igénybe venni és jövedelmük nem ha­ladja meg a fenti összeget, évente 12 ezer forint támoga­tást kapnak az önkormányzat­tól. Aki már ebben az évben fel­vette a korábban érvényes 5 ezer forintos támogatást, ter­mészetesen a két összeg kö­zötti különbséget megkapja a polgármesteri hivataltól. Felelősségbiztosítás A település jegyzőjének csak 850 köbcentis felső hatá­rig van joga kifizetni a havon­ként esedékes kötelező fele­lősségbiztosítási díjat a rok­kantak járműveire. E fölött kinek-kinek magá­nak kell vállalnia ezt a költsé­get. A biztosítási támogatást megkaphatja a mozgáskorlá­tozottal egy háztartásban élő közvetlen hozzátartozója is, ha írásbeli nyilatkozatot tesz, hogy az illetőt rendszeresen ő szokta fuvarozni. A mozgáskorlátozottak egyesülete szerint mintegy 80 ezer sorstársuk kap az újra­szabályozás szerint állami támogatást. (Szabó) Hír: A nevelőszülőknél felnőtt gyerekek életkezdé­séhez alapítványt kezdemé­nyezett Czár Gyuláné, a so­mogyi nevelőszülők klubjá­nak elnökhelyettese. — Amikor saját négy gyere­kem a családi fészekből ki­röppent, apuval csak néztük egymást naphosszat. Bor­zasztó lett az üresség! Czár Gyuláné szinte mindig mosolygósán derűs, most pár pillanatra elkomorul. — Rádöbbentünk: nem tu­dunk gyerekek nélkül élni. A felismeréshez hozzátartozik, hogy mi vallásos emberek va­gyunk, és én azt vallom, hogy nem hirdetni kell az igét, a bib­liai tanításokat, hanem meg kell élni! Többet teszek egy kézfo­gással, egy simogatással, egy jó szóval, mintha naphosszat a rózsafüzért morzsolnám. A szomszéd szobában négy bogárfekete szemű, farmer- nadrágos kisgyerek: Margit, Linda, Jancsi és Ferike nagy egyetértésben legóval játszik. Néha csendes, halk szó, néha cinkos kuncogás, gyöngyöző gyereknevetés hallatszik át. — Margitka volt az első kis­gyerek, akinek három évvel ezelőtt megfogtuk a kezét — emlékezik Czárné, és nyom­ban nagyot sóhajt. — Csak­hogy hamar rájöttünk: testvér nélkül, komorrá, „öreggé” válik közöttünk. Kikönyörögtem Lindát. Aztán..., hát igen. Nálam a „gyereklétszám’' négynél kez­dődik. Az volt az igazi „nehéz szülés”, hogy a négy megle­gyen. Elneveti magát. Nem pa­naszképpen, csak tényként meséli, hogy milyen nehéz egy állami gondozott gyereket kapni nálunk egy nevelőszü­lőnek. Czárné azonban nem adta fel. — Ferikét és Jancsit úgy vá­lasztotta a két kislány mellé? Tiltakozóan rázza a fejét. — Nem. Én csak azt kér­tem, ha nevelőszülőhöz kihe­lyezhető egy kisgyerek, akkor adják hozzánk. Hiszen, ha én szülök, akkor sem válogatha­tok, hogy fiú legyen vagy lány, szőke-e vagy barna... Telje­sen mindegy. Nem? Czár Gyuláné eredeti fog­lalkozása ápolónő. A gyógyí­tás, a segítségadás, a szolgá­A szeretet háza lesz lat alapvető emberi tulajdon­sága. Mert mindenki hoz a génjeiben valami, az életét meghatározó jellemzőt. A csa­lád az ország különböző föld­rajzi pontjain megtett „varga­betű” után, a családfő beteg­sége miatt került vissza a so­mogyi szülőföldre, és megvet­ték Nagyberkiben a Kisberki utca 84. számú házat. A kép­hez ez is hozzátartozik. Amikor Margitka hároméve­sen a családhoz került, mind­össze négy-öt szót tudott mondani. Linda nem ismerte az evőeszközt... Most szép kerek mondatokkal beszél­getnek egymással, jól nevel­ten, békésen játszanak. — Találkoztam már olyan véleménnyel — vetem közbe —, hogy a nevelőszülőt anyagi érdekek vezetik. Roppan a megjegyzés. Czárné egy pillanatig hallgat. — Ezt pénzért nem lehet csinálni — mondja. — Ez a szolgálat nem jár le egy fél év vagy egy év alatt: éjjel-nappal tart. A gyerek nevelését, gon­dozását az anyagi haszon nem vezérelheti, csak az, hogy tisztességes emberré váljanak. Egy szülőnek ez a „haszna”... Hát ezért is gon­doltunk az alapítványra. — Milyen célt szolgál majd ez? — A nevelőszülők a gyerek 18 éves koráig kapnak segít­séget a neveléshez, a gondo­záshoz, illetve ha a gyermek továbbtanul, akkor tanulmá­nyai befejezéséig. Ám általá­ban ez igen ritka; úgy tudom, a megyében mindössze két ilyen fiatal van. Egyszóval: nincs megoldva ezeknél a gyerekeknél felnőttkorukban az életkezdés. A GYIVI-vel egyetértésben, támogatásuk­kal ezért gondoltuk úgy, hogy valami tőkét kellene teremteni a családi környezetben felnőtt, ám az önálló életkezdéshez vajmi kevés lehetőséggel bíró gyerekeknek. — Hol tart az alapítvány szervezése? — A végkifejletnél. Napo­kon belül lezajlik minden hiva­talos formaság, adminisztrá­ció. Az alapítvány neve Szent Fülöp mondata lesz: „Legye­tek jók, ha tudtok!” Úgy gon­doltuk, bizonyára vannak jó- néhányan, akik ilyen vagy olyan ok miatt nem lehetnek nevelőszülők, de szívükön vi­selik ezeknek a gyerekeknek a sorsát. Az udvaron most új ház ké­szül, tetőtérbeépítéssel, öt la­kószobával, tágas konyhával. — Egy kicsit kapcsolódik ez is az alapítvány gondolatához — jegyzi meg Czárné. — Ami (Fotó: Király J. Béla) négy' kisgyerekünk most a Szent Margit óvodába jár, s minden szándékunk, hogy egyházi iskolát és gimnáziu­mot is elvégezzenek. Mind­egy, hogy hányasra érettsé­giznek, csak emberileg, szel­lemileg épüljenek. És legyen egy ház, egy otthon, ahol újabb kistestvéreket nevelhe­tünk. Ők négyen négy család­ból származnak, de két-három év után már igazi testvérként élnek együtt. Linda a kezemet fogva a disznóólhoz vezet. — Látod, most üres. Pedig voltak ám itt malacok is! Margit a Berci cicát mutatja. Jancsi, a kis szemüveges, az autó iránt érdeklődik, Ferike, aki korra a legidősebb, de termetre a legkisebb, csak ke­veset szól. — Ugye, szép ház lesz? — Igen. Nagyon szép! A kerítésnél hosszan inte­getnek. — Gyertek el holnap is! — kiáltja utánunk Jancsi. — Legyetek jók! — válaszo­lom. Mert hirtelen mit is mondhattam volna a hat-hét éves, bogárfekete tekintetű, mosolygós gyerekeknek? Vörös Márta Engem mindig fenyegetnek Levelet kaptam a Kaposvár Megyei Jogú .'áros Polgármesteri Hivatal közigazgatási igazgatóságának adó­ügyi irodájától. Beval­lom, örültem, mert ol­vashattam, hogy öreg autóm után évente „csak” 2000 forint súly­adót kell fizetni. Az pedig, hogy kivetett adómat két részletben róhatom le, csaknem hálaadó imára készte­tett. A levél második ré­sze azonban nagyon elkeserített. Eddig kive­tett adóimat (annak ide­jén még az ebadót is) mindig nyolc napon be­lül, egy összegben le­róttam, és szinte epedve vártam, hogy újabb adókat vessenek ki rám. Most megfe­nyegettek. íme, a fenyegetés hi­teles szövege: „Ha be­fizetési kötelezettségé­nek határidőn belül nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvény szabályai sze­rint az előírt összeg behajtásáról intézke­dem. Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni, melynek mér­téke a mindenkori jegy­banki alapkamat két­szeresének 365-öd ré­sze, figyelemmel a mu­lasztott napok szá­mára.” Nem is lennék ideges, ha érteném ezt a szöveget, és tudnám mennyit kell fizetni ké­sedelem esetén. A nyomaték kedvéért még hozzátették, hogy „...amennyiben adótar­tozása az egy évi gép­jármű adótételt megha­ladja, az adóhatóság kezdeményezi a gjmű-nek a forgalomból való kivonását...” Már éppen a határo­zatot aláíró legköze­lebbi hozzátartozóira gondoltam, amikor fel­csillant a nagy lehető­ség: a határozat ellen ugyanis 600 forint ille­tékbélyeg lerovása el­lenében fellebbezhe­tek. Megenyhültem. Arra gondoltam, meg­próbálom: 600 forint nem a világ. Megéri, hátha bejön. A határo­zat utolsó bekezdése így szól: „Az adó mér­téke a 7. paragrafus 1. bek. szerint 100 kg/200 forint, melynek előírá­sát az adózás rendjéről szóló 1991. évi LXXXV. törvénnyel módosított 1990 évi XCI. törvény 17. paragrafus 1. bek. c pontja alapján rendel­tem el.” Hát ezek után nem fellebbezek, ne higgye az irodavezető, hogy kiskorú vagyok. ErrőFa határozatról az jutott eszembe, hogy engem gyermekkorom óta mindig fenyegettek. Alig tipegő koromban, amikor az asztalterítő­vel a vizeskancsót is a földre rántottam, anyám dádá-val fenye­getett. 10 éves lehet­tem, s mert nem voltam hajlandó felvenni bá­tyám kinőtt, de nekem igen nagy bakancsát — a cirokseprűből kihúzott nyéllel fenyegettek. Inas koromban, amikor azt kértem mesterem­től, hogy egy bizonyos munkát önállóan elvé­gezhessek, azt mondta: „Jól van, gye­rek, de ha nem sikerül, megnézheted magad.” Jóval később, pártfe­gyelmivel fenyegettek, mert részt akartam venni 85 éves nagyné- ném egyházi temeté­sén. Most hajlott ko­romban szankciókkal fenyeget az APEH, ha időre nem teljesítem ^adóbevallásomat; a közlekedési vállalat, ha otthon felejtem a busz­bérletemet; az IKV, ha késve fizetem a vízdí­jat; a Dédász, ha nem talál otthon a díjbe­szedő; a posta, ha ké­sek a telefonszámla be­fizetésével; az OTP, ha nem fizetem a részlete­ket vagy nem teszek eleget kezesi kötele­zettségemnek. Ne sér­tődjön meg, akit nem említettem, a sor igen hosszú. Eszembe mégsem jut, hogy egy­szer én is megfenye­gessek valakit. Pedig előfordul, hogy kimarad egy buszjárat; vörös, rozsdás víz fo­lyik a csapból; bejelen­tés nélkül hosszabb-rö- videbb időre kikapcsol­ják a villanyt, a telefont, elzárják a vízcsapot, ügyes-bajos dolgainkat késve intézik a hivata­lok, s néha nevetséges határozatokat hoznak. A polgárok többsége becsületes, kötelesség- tudó, tehát felesleges és emberi méltóságát sértő az „egy intézke­dés — egy fenyegetés”, „egy határozat — egy fenyegetés” módszer. Erről jut eszembe: a polgármesteri hivatalt megnyugtatom: a súly­adót fenyegetés nélkül is határidő előtt befize­tem. Remélem, ezért nem fenyegetnek meg. Szabó Béla Jeles napok Április bolondja Hogy miért éppen április el­seje az ugratások és a bolon­dozások napja, arra nincs biz­tos magyarázatunk. Vannak, akik a Július Caesar-i és a Gergely-féle naptárreformmal hozzák kapcsolatba. Hajdan ugyanis több népnél a tavaszi napforduló után, április hó­nappal kezdték az évet, s amikor január elseje lett az esztendő kezdőnapja, az ápri­lis 1. jelentősége elenyészett, komolytalan újévvé vált. Való­színűleg az áprilisi szeszélyes időjárás is oka lehet, hogy ezt a napot a „bolondok napjának” tartják. Régen faluhelyen szokás­ban volt, hogy a felnőttek meg­tréfálták a gyanútlan kisgyere­keket, a gazda például eküldte a kiskanászt a szomszéd ta­nyára baltamagért vagy szú­nyogzsírért. Sokszor pénzt is adtak nekik, és a boltba küld­ték őket, hogy vegyenek trombitahúrt, hegedűbillentyűt vagy egyéb képtelen dolgokat. A gyerekek — ha sikerült — egymást is be szokták csapni: „eloldózódott a cipőfűződ”; vár anyukád az iskola előtt,,; „hivat az igazgató úr” stb. Ha sikerült a beugratás, akkor ezzel a mondókával csúfolták ki: „Ápri­lis bolondja, május szamara / Fölnézett a toronyba, / Meg­nézte, hogy hány óra. / Fél ti­zenkettő / Bolond mind a kettő." Iskoláinkban ma is él az áp­rilis elseji tréfálkozás hagyo­mánya. Néhol „fordított napot” csinálnak: az osztályok elköl­töznek a szokott helyükről, a tanárok csak hosszas keres­gélés után találnak rájuk; be­ragasztják a tanteremajtót, háttal ülnek a katedrának; be­szappanozzák a táblát, hogy ne lehessen írni rá... Újabban szokássá válik a tréfás jellegű öltözködés is. Néhány évtizede ezt a na­pot tréfásan a nőnap ellenpár­jának, a „férfiak napjá”nak is emlegetik. Ismert telefontréfa Jónás vagy Hugó visszahí­vása. A telefonszámon az Ál­latkert jelentkezik. (Király)

Next

/
Oldalképek
Tartalom