Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — A MUNKA VILÁGA 1992. április 30., csütörtök Szakképzettség, beosztás, bér A fizikai foglalkozásúak esetében a szakképzettség, szellemi foglalkozásúak esetében pedig a beosztás szerinti bér-, illetve kereset felmérését végezte el tavaly a KSH. Külön feldolgozás készült a vállalatokról a költségvetési intézményekről, valamint az 51 fö alatti létszámú kisszervezetekről. Eszerint 1991-ben a nemzetgazdaság 50 fő feletti vállalatainál, szövetkezeteinél, társasvállalkozásainál és költségvetési intézményeinél a megfigyelt, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók 63 százaléka tartozott a fizikai kategóriába. Ezen belül a szakmunkások aránya 52,8 százalék, a betanított munkásoké 36,1 százalék, a segédmunkásoké 11,1 százalék volt. A szellemiek 37 százalékos aránya némi növekedést jelez az 1989. évi 35 százalékhoz képest. A szellemi foglalkozásúak 10,4 százaléka vezető, 18,0 százaléka irányító feladatokat végzett, 55,1 százalék ügyintézői, míg 16,5 százalékuk ügyviteli munkakört látott el, ami lényegében megegyezik a korábbi felvételek létszámarányaival. A szakmunkások 16 250 forintos bruttó havi bére 13 százalékkal magasabb, a betanított munkáfijpj^gíl százalékkal, a segédrifTühkásoké 27 százalékkal alacsonyabb volt, mint a fizikai foglalkozásúakra jellemző átlag. A fizikai dolgozókon belül a férfiak átlagbére majd 38 százalékkal haladta meg a nőkét, ami csak részben következik a férfiak és a nők eltérő szakképzettség szerinti megoszlásából. Az egyes szakképzettségi csoportok esetében ugyanis a különbség szintén számottevő: 32 százalék a szakmunkásokra, 28 százalék a betanított munkásokra és 18 százalék a segédmunkásokra jellemző érték. A fizikai foglalkozásúak bérelőnye — döntően a szakma strukturális sajátosságaira visszavezethetően — a vállalati szférában mintegy 15 százalékos a költségvetési területhez képest. A szellemi foglalkozásúak legfontosabb béralakító tényezője a beosztás, ebből következik, hogy ebben az állománycsoportban az 1991. évi 23 700 forintos bruttó átlagkereset mögött beosztási szintek szerint meglehetősen nagy különbségek húzódnak meg. A hierarchia csúcsát jelentő „vezető A” beosztásúak keresete csaknem ötszöröse a skála alján elhelyezkedő ügyviteli dolgozókénak, a beosztott ügyintézők közül a felsőfokú végzettséggel rendelkezők keresete a felső vezetők keresetének mintegy 34 százaléka, míg az ügyviteli dolgozókénál mintegy 67 százalékkal magasabb. A „vezető B” beosztáshoz tartozó kereset a „vezető A” beosztásénak mintegy 71 százaléka. A szellemi állománycsoportba tartozók esetében a nemek szerinti kereseti különbség szintén jelentős (58 százalék a férfiak javára), de ez a fizikaikkal ellentétben döntően az eltérő strukturális megoszlás következménye, azonos beosztási szinten ugyanis a nemek szerinti kereseti különbség kevésbé számottevő. Az 51 fő alatti kisvállalkozások összességében némi kereseti előnnyel rendelkeznek a nagyobb létszámú gazdálkodókhoz viszonyítva, de ez az előny csak a szellemieknél jelentkezik. A fizikai foglalkozásúak esetében — bár a szak- képzettség szerinti összetétel ebben a körben kedvezőbb, s általában a teljesített órák száma is magasabb — a bérek nagyjából az 50 fő feletti szervezetekre jellemzővel azonosak. A szellemi foglalkozásúak közé tartozók keresetét, s ez mindenekelőtt a vezetőkre igaz, befolyásolja az a tény, hogy a kisszervezetek egy részénél annak vezetője egyben tulajdonosa is a vállalkozásnak. Részidős foglalkoztatás a MAV-nál A szakszervezetekkel kötött korábbi megállapodásnak megfelelő béregyensúly és a gazdasági egyensúly biztosítása a célja annak a tervezett intézkedésnek, amely szerint május 1-jétől részmunkaidős foglalkoztatást vezetne be a nappali műszakban a MÁV. A kérdésre: miként ítéli meg a vasúti dolgozók szabad szakszervezetégek azt a megállapítását, amely szerint ez az új intézkedés 50 ezer egy műszakban foglalkoztatott vasúti dolgozót érint kedvezőtlenül, az államvasutak illetékese elmondta: a szakszervezetek által kifogásolt munkaidőalap-csökkentés és a vele járó 35 százalékos bérmegvonás nem érinti a foglalkoztatáspolitikai terv végrehajtását és a már megkötött bérmegállapodásokat, amely szerint a cégnél 19-22 százalékos átlagbérnövekedés lesz az év folyamán. A tervezett intézkedés — amelyről még folynak az egyeztető tárgyalások a szak- szervezetekkel — havi szinten 5-600 millió forintos megtakarítást jelentene a MÁV-nak. Ez az összeg elegendő lenne ahhoz, hogy az államvasutak gazdasági egyensúlya helyreálljon, illetve ne kelljen újabb 3-4 ezer embert elbocsátania. A MÁV illetékese elmondta: elképzelhető, hogy az év során egyes egységeknél még szükség lesz hasonló intézkedésre. Műszakban. Gyertyás László fotója Munkaidő-rövidítés az iparban Hasonlóan januárhoz, az ipari gazdálkodó szervezetek egy része februárban is a munkaidő átmeneti rövidítésére kényszerült. Ennek okaként a megkérdezett szervezetek túlnyomó többsége értékesítési nehézségeit, illetve anyag-^.yggy ínergiahiányt jelölt meg.' Februárban az 50 fő feletti létszámú ipari gazdálkodók több mint 6 százaléka kényszerült a munkaidő-csökkentés valamilyen formájának alkalmazására. Ez a kör mintegy 100 ezer dolgozót foglalkoztatott. Az érintett körön belül nőtt a gépipari szervezetek aránya (a januári 40 százalékról 48-ra), de az előző hónapinál több élelmiszeripari gazdálkodó számolt be ilyen intézkedésről. Ugyanakkor némileg csökkent a munkaidő-rövidítést jelentő könnyűipari vállalatok száma. A vizsgált körbe tartozó vállalatoknál a foglalkoztatottak 34 százaléka volt hosszabb-rövidebb ideig távol munkahelyétől, s így munkaidejüknek alig több mint felét töltötték munkavégzéssel. Az érintett dolgozók többsége a le nem dolgozott időre korábbi átlagkeresetének 70- 80 százalékát kapta, de nőtt azoknak a gazdálkodóknak az aránya, ahol a munkavállalókat egyszerűen fizetés nélküli kényszerszabadságra küldték, mert a munkáltató már a csökkentett összegű keresetet is képtelen volt fizetni. A munkaidő-csökkentést alkalmazó szervezetek száma februárban a munkanélküliség szintjét tekintve legkedvezőtlenebb helyzetben levő Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar megyékben nőtt a legjobban. Testőrképzés — bonyodalmakkal A mai modern időkben — sajnos — nem ritka dolog, hogy a munkaügyi hivatal közvetít embereket. így történt ez Kaposváron is. Az Algi Kft tervei szerint mintegy félszáz munkanélkülit képez(ne) testőrré. A feladat komolyságának megfelelően orvosi alkalmassági vizsgálaton is át kellett esniük a jelentkezőknek. — Akkor minden olyan szépnek látszott — mondta Szentgyörgyi Béla, aki harmadmagával kereste fel szerkesztőségünket. — Ha nem fogadtuk volna el a munka- ajánlatot, akkor munkanélküli-járadékra sem vagyunk jogosultak. És szerettünk volna megszabadulni a munkanélküliség nyomasztó érzésétől is. A tervből valóság lett: március másodikán indult az egyéves testőrképző tanfolyam. A kft ügyvezető igazgatója, Algács János megígérte, ha végzünk, öt évig munkát ad. Azt mondta: akkora szükség van ránk, hogy már tegnap el kellett volna kezdeni dolgozni. A foglalkozások reggel nyolctól délután négyig tartottak. De sajnos április elején — egy úszókiképzést követően — kiderült,' hogy a kiképző-bázisra már nem mehetünk be, mert a kft nem fizette ki a bérleti díjat. A kiképzők megpróbáltak segíteni, de ők sem tudtak mit tenni. — Az idő múlott, de nem történt semmi érdemleges. Hiába mentünk az újra és újra módosított időpontban. Már csak mintegy húszán maradtunk. Az igazgató üzengetett, ígéreteket tett, de egyszer sem jelent meg. Közben egyre több rossz hírt hallottunk az ügyvezető más megyei vállalkozásairól. Nem volt más lehetőségünk, a rendőrséghez fordultunk segítségért. Megígérték, hogy mivel mást nem tehetnek, segítenek előkeríteni a vállalkozót. — A gondot az jelenti, hogy a munkakönyvek a kft-nél vannak, s enélkül nem tudunk semmit sem csinálni. Senki sincs, aki a munkaviszonyunkat rendezné. Az iroda is be van zárva. Az a hölgy, aki a munkaszerződésünket aláírta, a munkakönyvek kiadására nem kapott felhatalmazást. Ez a 22-es csapdája. Hiába a munkaszerződés, ha eltűnt a munkaadó. Legalább a munkakönyvét adná vissza valaki! Természetesen -szerettük volna megkérdezni az Algi Kft illetékeseit is. A munkaszerződéseken szereplő cím és telefonszám viszont többszöri kísérlet ellenére sem válaszolt. Persze lehet, hogy ez a válasz. (Lengyel) Ünnep — munka nélkül Nem is olyan régen, ugye, mindenkinek jutott belőle. Ha munka nem is volt, státus biztosan kerekedett a fenék alá. A munka idei ünnepén azonban jobbára már csak azt ünnepelhetjük, hogy egyáltalán van még munkánk. S egyre többen vannak, akiknek nincs okuk az ünneplésre. Kaposváron és környékén mintegy 4000 a regisztrált munka- nélküli. Ennek csak egynegyede a városi, nagy részük a környező községekből kerül ki. A kaposvári munkaközvetítőben a munkanélküliekkel beszélgetünk. Kérték, hogy a nevük ne szerepeljen a nyilvánosság előtt. A munkáltató nem partner A fiatalember szobafestő. Január óta van munka nélkül. Mint mondja 4-5 álláshelyet keresett föl eddig. — Szobafestőre csak nyáron van szükség. S az emberek egyre nehezebben szánják rá magukat a feste- tésre. Nincs pénzük, s ezen lehet spórolni, nem a kenyéren. Egy kiló zománcfesték 400 forint, és az csak két ajtóra elég. Kinek van manapság pénze 15-20 ezereket kifizetni festésért? Mindenesetre remélem, hogy ide már utoljára jöttem. Úgy néz ki, júniusban már lesz állásom. A munkanélküliség egyaránt fenyeget diplomást és nyolc általánossal rendelkezőt. Csak a kaposvári kirendeltség mintegy 40-50 felsőfokú képzettségű munkanélkülit tart nyilván. Az ifjú piktor mellett 56 éves agrármérnök ül. — 32 évet dolgoztam, egyetlen napot sem töltöttem táppénzen. Most meg január óta ide járok. A mező- gazdaságban dolgoznék, ha nem ment volna tönkre. Vetőmagra, műtrágyára sincs pénz, nemhogy a munkaerőre. Mindenhonnét csak elbocsátásokról, csődről hallani. Szomorú világ ez, uram. A munkáltatók hozzáállásáról elmondják, a legtöbb helyen ugyan korrektek az álláskeresővel, de vannak, akik be sem engedik a munka után kajtatót. Sok munkáltató pedig azt gondolja, mert munkanélküliség van, alacsonyabb bérért is elszegődnek az emberek. — Én pályakezdő vagyok, még csak kevés helyen kilincseltem, s mindenhol elutasítottak — így egy fiatalember —, érettségim van, nemigen kellek. Csak egy lehetőségem van: továbbtanulni. Az állások nagy részéről, nem a munkaközvetítőtől tudok. Általában az a tapasztalat, hogy az állásoknak csak kis hányada jut el a munkaügyi központhoz. A munkáltatók valóban nem törik magukat, hogy bejelentsék az üresedéseket, holott a módosított törvény erre kötelezi őket. A megyében 14 ezren vannak munka nélkül, a munkaügyi központ jelenleg 580 állást tud ajánlani nekik, pedig ennek többszöröse a tényleges üresedés. Nem igazán partnerek a vállalatok. Fekete munka és társai Tarmé dr. Törzsök Piroska, a megyei munkaügyi központ igazgatóhelyettese arról beszél, hogy sokszor maguk a munkanélküliek is gátolják a segítségnyújtást. — Vannak jó páran a munkanélküliek között, akik meglovagolják ezt a helyzetet. Nemegyszer visszahallottuk már a munkahelyektől, hogy az odaküldött munkanélküli csak félállásban lett volna hajlandó dolgozni, hogy járadékot is kaphasson tovább. Segíteni csak azon lehet, aki maga is akarja. Még mindig eléggé elterjedt a fekete munka. Eddig nem igazán tudtunk föllépni ellene. Ez azonban megváltozott. Most már a munkanélküli minden kereső tevékenységéről köteles a munkáltató tájékoztatni bennünket, akkor is, ha csak alkalmi munkát ad a munkanélkülinek, ha nem létesül munkaviszony. Akinél szabálytalanságot tapasztalunk, szüneteltethetjük a járadékát. Megszaporodtak az ellenőrzések, s az önkormányzatoktól is gyakran kapunk jelzéseket. Persze a legtöbbjüket nem kell ellenőrizni. Egyetlen céljuk az újbóli elhelyezkedés. Ám ha ez sorozatosan nem sikerül, könnyen elszabadulhatnak az indulatok. Amikor az embernek a kenyere van veszélyben, nem mondhatjuk, hogy viselkedjen civilizáltan. A munkanélküliséghez nem lehet fölnőni. N. L. Mit ér a munkaszerződés?
