Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. április 16., csütörtök Törő István Kiszáradt a girbegurba Kiszáradt a girbe-gurba e/csavargó patakocska, három napig ment a hangya, hogy a szomját majd eloltja, a somogyi Babócsán szúnyog húzza a nótám, a legyek meg tercelik, csak elérünk Bércéiig, ece-pece petrence, elszaladt a kemence, elvitte a kalácsom talán meg sem találom, a barimat a csóka bekötötte az ólba, megtanítja repülni, vagy a vajat köpülni, ott szalad a kabóca, beesett a folyóba, ha kimászik reggelig a költők megverselik. V alahol, a Dunántúlon egy kis faluban élt Szegény Jóska. Alig volt idősebb hatévesnél, mégis ismerte az egész falu. Szerették az emberek, mert jó volt, becsületes, de szegényebb volt a templom egerénél. Szülei rég elhaltak, egyedül élt nagyanyjával a falu szélén egy düledező házban. Dolgozni nem tudott, gyenge volt még a munkára, nagymamájának mindkét keze béna — így mindekttőjük élete a falu népének jóságára volt bízva. Vasárnap, mikor templomba ment, a jóságos nénik, bácsik pénzt dugtak a zsebébe, néhányan megrakott kosarat adtak: vigye haza a nagyanyjának. így aztán szépen, békességben éltek, nap nap után várva a jobb jövőt. Közben jött a tavasz, az orgona rügyezni kezdett, közeledett a húsvét napja. A játszótársak a réten már csak arról beszéltek, mi mindent kapnak majd húsvétra. Szegény Jóska csak hallgatott, de a szívét szomorúság lepte el, neki nem volt senkije, akitől húsvéti ajándékot kaphatott volna. Pedig, de szeretett volna ő is dicsekedni! Csak hallgatott és egyre egy nagy, szép csillogó ezüsttojásra gondolt, amilyet a fő utca egyik kirakatában látott. Mindennap megállt a kirakat előtt, és hosszú ideig nézegette a csillogó-villogó tojást, beszélt hozzá, hívogatta, csalogatta magához, de a tojás nem mozdulhatott, mert aranyszalaggal egy dobozhoz kötötték. Szegény Jóska hallani vélte a tojás válaszát: — Nem mehetek hozzád! Én érek itt a legtöbbet, engem biztosan valami gazdag ember vesz majd meg. Ne haragudj! Jóska szomorúan elsom- fordált és többet nem is állt meg a kirakat előtt. Aztán húsvét éjjelén csodálatos álma volt. Övé volt a nagy ezüsttojás, és amikor kinyitotta, nyuszikák, csirkék ugrottak ki belőle, mindegyiknél szép piros tojás és valameny- nyit lerakták a takarójára. Majd az egyik Nyuszi előállt és felolvasta Nyusziország királyának az üdvözletét és felkö- szöntötte Szegény Jóskát. Jóska szíve repdesett a boldogságtól, valami szép beszédet akart mondani — de egy árva szót sem tudott kimondani a száján. Hívta is rögtön a nagymamáját és most már ketten gyönyörködtek a húsvéti tojásokban, nyuszikban. Hívta a barátait is, hogy nézzék meg a kincseit, de azok a réten nem hallották meg a hívó szavát. Álmában kiabált, kiabált, és erre felébredt a nagymamája. Felrázta az alvó Jóskát. — Mi van veled, kisfiam? Csak nincsen lázad? — Nincs nagymamám, csak gyönyörűszép álmom volt! Itt körülöttem az egész takaró tele volt ajándékokkal, nyuszikkal, tojásokkal és most, hogy felébresztettél eltűnt valamennyi. A nagymama megölelte, megcsókolta unokáját, közben könnyezni* kezdtek, észre sem vették, hogy aranysugarat küldött rájuk a tavaszi Nap. És csoda történt! A takaróra hulló napsugár-simogatta könnycseppek mindegyikéből hímes tojás, nyuszi, kiscsirke lett, és pillanatok alatt megtelt a kopott takaró ajándékokkal. Szívük pedig megtelt áhita- tos boldogsággal, húsvét gyönyörű reggelén. Találós kérdések 1. Miért nem harapja le a pék a kifli végét? 2. Mikor volt egy esztendőben csak három hét? 3. Hol kaszálják a szénát? 4. Nem mosdatják, nem ringatják, nem altatják, mégis fehér, mégis alszik. Mi az? 5. Hányat lép egy veréb egy évben? 6. Mi van akkor, ha egy néger a bal lábával a hóba lép? 7. Mi az, ami mindig nyílik és sohasem virágzik? (A válaszok sorrendben: Mert akkor nem vennék meg tőle. 777-ben. Sehol, mert csak a füvet kaszálják. Az aludttej. Egyet sem, mert a veréb ugrik. Tél. Az ajtó.) SZÍNEZD KI! A Nyuszi megrajzolta, kihímezte az óriási to- szén?! Legjobb lesz, ha ti végzitek el ezt a jást, hozott festékes vödröket is — de most munkát. Színezzétek ki kedvetekre a húsvéti gondban van. Hogyan is színezze ki a tojást és tojást, a környezetét, és persze a Húsvéti nyu- a környezetét, hogy minden gyereknek tetsz- szit is! Húsvét előtti kirándulás Kisebbik unkokánk, Kati, a húsvéti üdvözlőlapokat nézegette. Az egyik képeslap különösen megtetszett neki, örömtől sugárzó arccal mutatta: — Nini, egy nyuszi! Kosár van a hátán! Ugye ebben hozza az ajándékot, a csokit meg a piros tojást? — Igen! — feleltük szinte egyszerre a nagymamával. Közben észrevettük, hogy játékai közül előkeresi azt a műanyagtálkát, melyben tavaly húsvétkor a szoba sarkában, megtalálta a Nyuszi ajándékait. Előszedte és letette a tálkát a sarokba. — Azért tettem oda — magyarázta —, hogy a Nyuszi megtalálja. Biztosan hoz nekem ajándékot, mert jó voltam. Az óvó néni is megdicsért az óvodában. Nagyíkám, te is megmondod a Nyuszinak, hogy jó voltam? — Persze, persze! De most siess a Papi, meg az Andris után, mert kirándultok az erdőbe! Hamarosan robogtunk kifelé a városból. Az erdőszéli réten, ahol a patak mellé kanyarodik az út, Katikám meglátta a sok nyíló gólyahírt. Nyomban ki akart szállni, hogy a nagyinak szedjen egy csokorra valót a sok szép sárga virágból. — Elhervadnak, mire hazaérünk, nem kell letépni a virágot — magyarázta az idősebb testvér bölcsességével Andris. Később, amikor kiszálltunk az autóból, a fák között sétálva kankalinokat és májvirágot talált Katikám. Ezekből is csokrot akart szedni. Szerencsére őzeket pillantottunk meg, és ez elvonta a figyelmét. Hangos örömére persze az őzek elszaladtak, emiatt meg sírva fakadt. Andris vigasztalta: — Az erdő lakói, a szarvasok, az őzek, meg a vaddisznók a csendet és a békességet szeretik. Ha a kirándulók kiabálnak — akkor elszaladnak. Továbbmentünk a hatalmas fák között, megpillantottunk egy rohanó szarvascsapatot. A dombtetőn három emberrel találkoztunk. — Merre mentek a szarvasok? — kérdezte az egyik. Tóth Ferenc — Arra — mutatott Andris a völgy felé. — Akkor a fiatalosban megtaláljuk őket — mondta a másik ember, akinek kezében egy hullott agancs volt. — A sűrű erdőrészben valószínű megállnak majd. Ha jól láttam már csak két fiatal bikának volt agancs a fején. Ezért aztán igazán kár a nagy csapatot hajszolni! — Talán bizony sajnálja azokat a dögöket? — kérdezte a harmadik ember, akinél egy jókora fütykös volt. — Valóban sajnálom őket, mert az állandó zaklatás miatt el kellett hagyni megszokott helyüket. De főleg az bánt, hogy a hullott agancsok nem a vadászokhoz kerülnek, akik ezekből meg tudják állapítani a szarvasállomány minőségét. — Eladom magának, ha többet fizet érte! — Ne nekem, hanem az erdészetnek adja el, mert azon a területen találták, melyet ők kezelnek. Visszatértünk az autóhoz és már hazafelé robogtunk, amikor egy nyúl ugrott elénk az útra. Nagy szemével ijedten nézett felénk, de sikerült lefényképezni. — Ez nem jó nyuszi volt — állapította meg Kati unokám. — Ennek nem volt kosár a hátán, ez biztosan nem visz senkinek sem csokit, sem piros tojást... Bandi és a kis kacsa Bandi a szomszéd nénitől húsvétra nem nyuszit, hanem egy aranysárga, pelyhes tollú kiskacsát kapott. Hápikának egy kis doboz lett a háza, és Bandi, ahogy ezt a kétévesek teszik, naphosszat cipelte a dobozt. Etette, gondozta a kis jószágot. A gond akkor következett, mikor este Bandinak fürödni kellett menni. Mindenáron a fürdővizébe akarta vinni a kis állatot. Édesanyja megmagyarázta: — A kacsának a kacsaúsztatóban kell fürödnie! Majd holnap! Bandi hitte is meg nem is, de azért a sírást abbahagyta. Másnap reggel Bandi már ott sündörgött a kacsaúsztató körül, ahol az öregebb jószágok kezdték a napi lubickolásukat. Egy óvatlan pillanatban aztán Bandi dobozostul, kacsástul beugrott a kacsaúsztatóba. A papírdoboz pillanatok alatt szétázott, a gyenge kis Hápi riadtan sipákolt a hideg vízben. Mire édesanyja odafutott, mind a ketten megfürödtek az enyhén bűzös kacsaúsztatóban. Míg az anyuka Bandit tette rendbe, szárította a haját, addig a kisfiú remegve szorította magához a kis kedvencét. Amikor aztán a kis állatra került sor, a mama döbbenten állapította meg, hogy a nagy szeretetben, a pátyo- lásban a kis jószág kimúlt. Bandi nagy igyekezetében agyonszorította. A családban azóta is szállóige lett:„Kimúlt, mint a Bandi kacsája!” Hát ilyen volt az agyonsze- retés. Báli Györgyné ÓVODÁSSAROK Kedves díszeket készíthettek az ünnepi terítékek mellé. A rajzokat másoljátok át kartonpapírra, színezzétek ki, vágjátok ki és a szaggatott vonalaknál hajtogassátok.
