Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-02 / 79. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. április 2., csütörtök Az aranyeke Messzevan-országban úgy szól a törvény, hogy a trónörökös maga köteles megművelni egy darab földet, fel kell szántania, elvetnie, csak abból búzából ehet kenyeret, melyet maga aratott le a földjén, elvitte a malomba meg- őröltetni. Azért alkották az ország bölcsei ezt a törvényt, hogy a trónörökös saját maga tapasztalja, milyen nehéz munkát végez a földműves, és becsülje izzadságos munkáját. Mikor Messzevan-ország trónörököse tizenkét éves lett, édesapja, az öreg király kivezette a határba, kijelölt neki egy jókora darab földet. — Nohát édes fiam, törvényünk értelmében ezt a földet te fogod megművelni, a termést learatni. Majd meglátod, milyen fölséges íze lesz a kenyérnek, melyet a saját munkádnak köszönhetsz. A szántóföld szélén ott volt egy közönséges eke, amilyennel a parasztok szántanak. — Jaj, édesapám — mondta a trónörökös — szívesen felszántom a földet, de én királyfi vagyok és én bizony csak aranyekével szántok. Csak nem kívánja-tőlem a törvény, hogy királyfi létemre közönséges parasztekével szántsak! A király nem korholta a fiát, hogy ilyen fennhéjázó, oktalan kívánsága van. Gondolta magában: majd rájössz te magadtól is, hogy gőgös eszte- lenség volt részedről aranyekét kérni a szántáshoz. — Jól van édes fiam, csináltatok számodra aranyekét és reggel azzal fogsz szántani. A kincstárból kiméretett egy mázsa aranyat, másnap reggelre el is készült az aranyeke. — No, most fiam, láss neki a szántásnak — buzdította az öreg király a fiát. Ez csettintett egyet a nyelvével és a négy ökör méltósá- gosan megindult. A harmadik lépés után már nem hasította a barázdát, mert úgy meggörbült az ekevas, mint a parázson tartott falevél. A királyfi megcsináltatta az aranyművesekkel az ekét, de sajnos ezután sem boldogult vele. — Most hogyan fogod megtartani törvényt? — kérdezte az öreg király. — És fogsz-e itt aratni, ha még szántani sem bírsz? Mit fogsz enni egész esztendőn át? Egy darab kenyeret sem fogsz enni! A királyfi leült és szétnézett. A szomszéd földön éppen egy parasztember szántott; acélekével szántott és az eke úgy hasította a földet, hogy öröm volt nézni. — Édesapám — szólalt meg a trónörökös — kérek én is egy acélekét, mert belátom, hogy az arany csak ékszernek jó, nem lehet belőle ekét készíteni. — Lásd be — mondta a király —, hogy a földmunkához egyforma szerszámot kell használni királynak és parasztnak. Jegyezd meg magadnak, hogy az az acél- vagy vaseke, mellyel a parasztember dolgozik, nem alacsonyítja le a királyt sem, mert egyformán szent eszköz ennek is, annak is a kezében. Közben odahoztak egy acélekét. A királyfi felszántotta a földet. Fáradságos munka volt, de vígan ment, még fütyörészett is hozzá a kis királyfi. Szarka Zoltán Sziklákra rajzolt állatok Az álmos cica A múlt század közepén Spanyolországban, Altamirában egy barlang mélyén állatokat ábrázoló rajzokat találtak. Azóta Európában számos hasonló lelet került elő, de más földrészeken is rábukkantak ilyen alkotásokra: Észak-Afrikában, Dél-lzrael- ben, Chilében, Észak-Ameri- kában és Ázsiában is. Mindez azt bizonyítja, hogy egy átfogó, minden népnél kialakult művészi tevékenységről van szó. Április elseje Április elseje a tréfa napja, a gyerekek bohócosan kirúzsozva. Szakáll, bajusz a lányoknak, a fiúknak pedig szoknya, bolondok napján elmaradhatatlan ez a vicces maskara. A felnőttek derülnek, kacagnak, a gyerekek meg csak tovább mulatnak. Esteledik, mindenki elnyugszik, holnapra tán el is felejtik a tegnapi bulit. Dallos Szilvia ötödikes kaposvári tanuló Gyerekszáj Karolának a testnevelés után izomláza lett. Panaszkodott, sóhajtozott. — Anyu! Nagyon fáj! — De hol fáj kislányom? — A lábam! Tudod, anyu ott fáj nagyon a lábam, ahol „hozzámnőtt”. Lovagoló gyerekek Antal Ágnes nagycsoportos így örökítette meg a kirándulás élményét Gyí...gyí...paripa, nem messze van Kanizsa... Odaérünk délre, libapecsenyére — mondogatták a gyerekek, de most az egyszer nem az óvónéni térdén, hanem igazi lovon, paripán lovagoltak. Tóth Gyuri bácsi meghívásának tettek eleget, amikor Várdára utaztak. Nagy volt, de milyen nagy volt az izgalom, főként a fiúk körében. Mert lovat ugyan városi létükre is láttak már, de karámot, kiscsikót és minden egyebet, ami lovakkal kapcsolatos, Gyuri bácsi segítségével ismerhették meg. Jól jött a meghívás az óvó néniknek is, hiszen évek óta probléma volt, hogy a környezetismereti foglalkozás során hol láthatnak a gyerekek tehenet, lovat, aprójószágot. Most aztán minden együtt volt. Egy igazi falusi porta. A kicsik sikongtak, mikor Gyuri bácsi megmutatta az iker-borjakat, itt a tojást a fészekben láthatták a gyerekek, és nem dobozban, mint a boltban — és Gyuri bácsi fáradhatatlanul magyarázott, mesélt. Ám minden látványt felülmúlt, hogy felülhettek egy igazi paripára. Még a vállalkozó kedvű óvónénik is nyeregbe szálltak. Gyuri bácsi közben azon törte a fejét, hogy mit találhatna még ki a gyerekek szórakoztatására. A közeli halastóhoz is levitte apró vendégeit, beszélt nekik a vizek életéről is. Mint elmondta: a gyerek szívesen látott vendég nála, és ha iskolás vagy óvodás csoport kirándulni akar, szívesen működik közre egy szabadban főzött bográcsgulyás készítésénél is. Nagy élmény volt a kirándulás, a gyerekek azóta is emlegetik, kérdezgetik: mikor megyünk újra Gyuri bácsihoz? Báli Györgyné ÓVODÁSSAROK Hogy milyen célokat szolgáltak ezek az alkotások, arról csak feltevések vannak. Az egyik elképzelés szerint az állatfigurák ábrázolásával a vadászat sikerét, a szaporodás serkentését kívánták elérni. Mások szerint csupán művészeti tevéknység vezérelte az embert. Tény, hogy a barlangképek főszereplője mindig valamilyen állat. Ezek folytatásai a sziklaképek, melyek jóval később keletkeztek. A főalak itt már az ember, a képek a Készítsetek húsvétra ajándékot! Antilopot ábrázoló sziklarajz Dél-Afrikából. mindennapi életről tudósítanak. A rajzok mindenesetre mesélnek: milyen állatokat ismertek őseink, milyenekre vadásztak, milyen éghajlat alatt éltek. Abban biztosak lehetünk, hogy az ábrázolt állatok mindegyike élt abban az időben azon a területen, ahol a művész sziklába rajzolta. Filcből vágjatok ki tojás formát, vargátok össze, de mielőtt még teljesen végigvarr- nátok tömjétek ki vattával. Legvégül ki is díszíthetitek. Tojásmobilt készíthettek cérnaszálra felfűzve. A tojás formát kartonból vagy kemény papírból vágjátok ki, és ha ceruzával kidíszítettétek a vonalak mentén, pattogatott kukoricával, törött tojáshéjjal, esetleg más anyaggal cifrázhatjátok. Ugyanígy készül a „csibemobil” is! Ha készen van díszíthetitek vele az ablakotokat, húsvétkor pedig kiakaszthatjátok a szabadba bokrokra, fákra.
