Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány pályázatának eredménye 1992. március 7., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A pécsi székhelyű Pro Pannónia Kiadói Alapítvány 1991 szetemberé- bén meghirdetett és a sajtóban közzétett felhívására közel félszáz pályamű (kézirat, szinopszis) érkezett a legkülönbözőbb szépirodalmi műfajokban, illetve tudományágak köréből. A pályázatra beérkezett munkák közül a kuratórium az alábbiakat tartotta érdemesnek arra, hogy 1992-ben, vagy 1993-ban a Pannónia Könyvek sorozatban megjelenjenek. Bencze János: Önkéntesek és árulók (kisregény); Bereczkei Tamás: Bennünk élő múlt (Gének, viselkedés, kultúra; dr. Bihari Lajos: Magyaregregy és környéke a Ke- leti-Mecsekben (községtörténeti monográfia) — a Magyaregregyi Baráti Körrel közös kiadás; Bögöly-Somló- vári-Szeitz; Tolnai Vilmos (Szerkesztette: Kabdebó Lóránt). A JPTE-vel megvalósuló közös kiadás esetén; Ferling József: Széntiszta igazság (Riportok Komlóról); Kos Lajos: A Bóbita (A pécsi bábegyüttes történte); Kovács Sándor Iván: A „Syrena” és a szobor (Zrínyi Miklós műve és dél-dunántúli kultúra — tanulmányok); Kengyel Miklós: Perkultúra (Helyzetkép a nyolvanas évek végéről). Az empirikus kutatást finanszírozó Soros Alapítvány támogatása esetén! P. Müller Péter: Pécsi színházi esték (Pécs színházi élete az 1980-as években — színikritikák); Pákolitz István: Megváltatlan (Versek, 1986-1989). A pályázók és a kiadásra érdemesnek ítélt kéziratok nagy számára, valamint a rendelkezésre álló lehetőségek korlátáira való tekintettel a kuratórium döntése értelmében a pályázat 1993-ban nem kerül kiírásra. Az alapítvány a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a régió szellemi értékei a helyi könyvkiadás révén minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak. Ehhez és a pályázaton nyertes munkák megjelentetésének elősegítéséhez várja mindazok támgoatá- sát, akik a Pro Pannónia Alapítvány céljaival egyetértenek. (Az alapítvány kezelője a Konzumbank Rt. Pécsi Fiókja, számlaszáma: 249- 98934/K 02 16641). A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány Kuratóriuma KÉPESÍTÉS — ÉRETTSÉGIVEL AZ ISKOLA NEGYVEN PLUSZ EGY ÉVES Esély az elhelyezkedésre ÚJ SZAKA MARCALI BERZSENYI GIMNÁZIUMBAN A marcali önkormányzat legutóbbi ülésén az egyik előterjesztés a helybeli Berzsenyi Dániel Gimnázium és Szakközépiskola oktatói „kínálatának" bővítésével foglalkozott, s egy új osztály indításáról intézkedett. A kérés indítékairól, az új osztály profiljáról kérdeztük Olasz Istvánné igazgatónőt. — Arról van szó, hogy a közgazdasági szakközépiskolában 1992 szeptembertől pénzügyi ágazat működik. Ez része lesz a közgazdasági szakoktatásnak, tehát nem lesz önálló. — Milyen képzést ad ez a beiratkozott tanulóknak, s hogyan tudnak majd elhelyezkedni? — Ez a fajta oktatás létezik a közgazdasági szakoktatásban, csupán Marcaliban nem volt eddig. Indításának indoka az, hogy nemcsak azért érezzük magunkat felelősnek, hogy tanulóinknak újabb négy évig legyen hol ellenniük, hanem az, hogy az érettségivel együtt olyan képesítést is kapjanak, ami szakmai elhelyezkedést biztosít nekik. Ez nálunk jelenleg a pénzügyi szak. Ezzel reális esélyük van akár hosszú távon is az elhelyezkedésre, mivel Marcali és vonzáskörzete igényt tart erre. Eddig is szükség volt rájuk, de a kisvállalkozások számának növekedésével további kereslet mutatkozik irántuk. Az új ágazattal az egyféle végzettségű gyerekek számát a felére csökkentjük, vagyis megduplázzuk az elhelyezkedési esélyt. — Hogyan lehet jelentkezni ebbe az osztályba? — Az idei felvételi már lezajlott, legközelebb az 1993- 94-es tanévre lehet jelentkezni. Viszont az eddigi osztályainkba szívesen fogadjuk az általános iskolák végzettjeit. Az idén is változatlanul indítunk nyolc osztályos gimnáziumi osztályt, ahova március 31-ig lehet jelentkezni. (Metz) Diplomások átképzése Tabon Tanfolyam perpatvarral Vita a feltételekről — Nincs garantált munkahely Tabon és környékén csaknem 1500 munkanélküli várja, hogy ismét elhelyezkedhessen... Ehhez nyújt nagyobb esélyt az a 720 órás országjárás-vezető, német átképző tanfolyam, melyet a megyei TIT a Munkaügyi Minisztérium országos átképzési alapjából pályázaton nyert pénzből indított a héten Tabon, állásnélküli diplomások részére. A TIT tabi szervezete 20 személy átképzésre kapott pénzügyi fedezetet. Ezt kihasználva helyi és siófoki főiskolát és egyetemet végzett munkanélkülieket iskolázott be a március 4-től október közepéig tartó tanfolyamra. A tanfolyamnyitón — amelyet több mint egy órás huzavona követett az aláírandó szerződéstervezet egyes pontjai miatt — Dunai Fe- rencné, a megyei munkaügyi központ átképzési osztályvezetője elmondta: a tanfolyam idejére 10 százalékos keresetpótló juttatást biztosítanak, melyet a következő hónap 20-ig postán kapnak meg a hallagatók. Az átképzés ingyenes (egyébként a képzés személyenként 53 ezer forintba kerül), hiszen a költségeket a TIT fedezi. A képzés időtartama munkaviszonyban töltött időnek számít, melyet a munkakönyvbe is bejegyeznek. — Bár az átképzés után sem garantálunk munkahelyet, úgy hiszem nagyobb esélyük lesz az elhelyezkedésre — mondta Dunai Ferencné. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor a szerződés- tervezetet a hallgatók megkapták. Többen is kifogásolták, hogy nem kaptak egyértelmű tájékoztatást az induló tanfolyamról, illetve arról, ha a hallgató saját hibájából megszakítja tanulmányait, akkor annak milyen következményei lehetnek. Mivel az álláspontok nehezen közeledtek, ezért új, a hallgatók érdekeit is figyelembe vevő szerződést készít a megyei munkaügyi központ. (Krutek) A cukor mesterei A képek a ma nyíló iskolatörténeti tárlatról valók, az archív fotók az ötvenes-hatvánas évekbeli képzést idézik Negyven éves a kaposvári Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, az ország egyetlen cukoripari szakközépiskolája. A 40 tulajdonképpen 41, mivel az iskola már 1950-ben megalakult Kecskeméten, a kerek évforduló a Kaposvárra kerülést jelöli. Az idetelepített három osztályból — amely az 1864-ben épült Fő utcai épületbe, a város legrégibb iskolájába költözött be — nőtt ki aztán a 2. számú Élelmiszeripari, majd 1957-től Cukor- és Édesipari Technikum. 40 éve megszakítás nélkül oktatják itt a cukorgyártó szakmát. Egy kis iskolatörténet 63-ig cukoripari technikusi képzés volt 63-tól 90-ig élelmiszeripari szakközépiskolai képzés, majd 90-től a szakközépiskolán belül újra beindul a technikusképzés. 56-ban kezdődött a sütőipari, 57-ben a húsipari szakmunkásképzés is. Egész Dél-Dunántúlnak itt -— illetve kihelyezett iskoláiban: Szigetváron, Nagyatádon, Pécsen és Szekszárdon (ez utóbbi kettő mára önállósodott) — képezték az élelmiszeripari szakembereket. 80-tól a hús- feldolgozó,' 81-től a tejtermékgyártó szakközépiskolai oktatás is beindul. 89-től a húsfeldolgozó technikusi, 90-től a cukoripari, sütőipari technikusi képzés is visszatér. Az országban másodikként vezetik be múlt év végén a sütő-cukrász képzést, amely iránt hatalmas az érdeklődés. Együtt a gyárral A felnőttképzésben korábban csak szakmunkásképzés volt, mára már a szakközépiskolai, illetve technikusi képzés is elkezdődött. Ezeknél a szakmáknál rendkívül fontos a színvonalas gyakorlati oktatás. Szőke Attila igazgató elmondta, kiváló a kapcsolatuk a gyakorlatot biztosító gyárakkal, üzemekkel. — 40 éve dolgozunk együtt a kaposvári cukorgyárral, legjobb szakembereik részt vesznek az oktatásban, mindig magas szinten biztosították a gyakorlati képzés feltételeit. A cukoripar privatizációja nem hozott változást a képzésben. Az új körülmények között is igényli ez az iparág a technikusokat. A kaposvári Húskombinát külön szakoktatógárdát biztosított a legjobb embereiből, külön tanműhelyünk van náluk. Reméljük, sikerül talpon maradniuk, hiszen az ország egyik legkorszerűbb üzeme. A kenyérgyár nagyban hozzájárul, hogy a sütőipari szakmai versenyeken az utóbbi időben mindig az elsők között voltunk. Külön üzemrészt biztosítottak számunkra. Legjobb szakembereik egykori tanítványaink voltak. Emellett sütőipari tanulóink kisvállalkozókhoz is kikerülnek. A vállalatok nemcsak a gyakorlati képzést biztosítják, támogatják is az iskolát, s főleg munkát kínálnak a végzősöknek. A gyakorlati képzés színvonalát bizonyítja, hogy Németországban, Ausztriában is megállják a helyüket a nálunk végzettek. Nemzetközi oklevél nélkül is szívesen fogadják őket. Ezekre a szakmákra mindig szükség lesz — mondja az igazgató hozzátéve: — Még ma is, amikor az élelmiszeripar válságban van. A hőskorról Klisz Béláné itt végzett, s 66 óta itt tanít matematikát, kémiát. Jól emlékszik a hőskorra. — Az országból mindenfelől, cukorgyárak környékéről jöttek és jönnek most is ide tanulni. Óriási volt a túljelentkezés — s ez már biztosított némi színvonalat. A szigorú felvételi rosta csak a tehetségeseknek kedvezett. A cukor- és édesipar jelenlegi vezetőinek jórészét itt képezték, de kerültek ki innét későbbi mérnökök, jogászok, pedagógusok... A legtöbb továbbtanuló a Kertészeti Egyetem tartósítómérnöki karát, illetve a szegedi Élelmiszeripari Főiskolát vette célba. Kis iskola voltunk — a magunk 120 tanulójával —, mindenki mindenkit ismert, hamar családiassá vált a hangulat. Ebbe belefért az is, hogy a cukorgyári kampány alatt délelőtt keményen dolgoztunk, délután tanultunk, s még másnapra készültünk is. Persze a gyerekek is mások voltak. Szegények, s ezért nagyon akartak. Sokuk mesz- sziről jött, presztízskérdés volt számukra, hogy ne maradjanak szégyenben az otthonmaradottak előtt. Amilyen pici volt a tornatermünk, olyan jó volt mindig a hangulat, legendásak voltak az akkori tanár-diák meccsek... Jobban figyeltünk egymásra mint más iskolákban. A többség vidéki volt, nem volt kéznél a szülő, akihez fordulhattunk volna a gondjainkkal. Amikor szóba került, hogy visszajöhetnék tanítani, nagyon megijedtem, hiszen a tanárok többsége még engem is tanított. Ráadásul nő voltam, talán a negyedik a tantestületben. Úgy fogadtak, hogy: hát hazajöttél... Együtt a régi csapat 1973-tól 86-ig 23-an szerepeltek sikerrel országos tanulmányi veresenyeken, s jó- néhányan nyertek így felvételt felsőfokú oktatási intézetbe. Közülük is nem egy visszajött a régi iskolába tanítani. Például Farkas Péter, aki 76-ban az országos szakmai verseny harmadikjaként került be az Élelmiszeripari főiskolára, s ott szerzett üzemmérnöki diplomát. 81 óta tanít az élelmiszeripariban szakmai tárgyakat. Húsipari osztálya van, nem véletlen tehát, hogy a gyerekek lehetőségei foglalkoztatják leginkább. Elmondta: a negyvenéves évfordulót egykori osztálytársaival ünnepli. Az iskola ünnepére ugyanis csaknem 300 régi diák, tanár is megérkezik, nem egy közülük „első generációs”. Nagy László
