Somogyi Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-06 / 56. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — ÁLLÁSPONTOK 1992. március 6., péntek Egy marék igazság, egy marék sár Király Béla: Mikor beszélünk már a magyar jövőről? — Mindabban, ami a Magyar Fórumban megjelent, egyetlen szó új sincs, hiszen ezek már megjelentek a Ring- ben és több más lapban is. Igaz, a szerző mindannyiszor ugyanaz. Ami ennél a mocsko- lódásnál jobban bánt, az az, hogy még Mécs Imre barátomat is megpróbálták ellenem fordítani, elértve, hogy ő egy nyilatkozatában azt állította: én a honvédelmi programommal a Horthy-rendszert akarom visszahozni. Ez őrültség. Valójában arról van szó, hogy a honvédelem reformját célul tűző programomat a szabaddemokrata képviselők többsége elfogadta és a három hete lezajlott tisztújításon — Mécs Imre helyett — engem választottak a parlament honvédelmi bizottságának al- elnökévé. Az MDF most mindent elkövet, hogy ne én legyek az alelnök, hiszen tudják, hogy elfogadhatatlannak tartom a Honvédelmi Minisztérium jelenlegi szellemiségét. Csurkáék az ellenem folyó kampány élharcosai, most a honvédelmi bizottságon belül igyekszenek — nem takarékoskodva az ígéretekkel — ellenem fordítani a képviselőket. Lényegében tehát az MDF akarja megmondani, hogy melyik SZDSZ-es képviselő legyen az alelnök. (Ezt a tisztséget hatpárti megegyezés adta az SZDSZ-nek.) Sajnos, a Csurka-féle kör annyira autokrata mentalitású, hogy legszívesebben visszahozná az egypártrendszert. Persze, az az egy párt ők lennének. — Nem próbálta meg Mécs Imrével tisztázni az ügyet? — Őt nagyon bántja, hogy elmozdították. Igyekeztem megértetni vele, hogy ez nem az ő leértékelése, hiszen számos, az SZDSZ-ben betöltött tisztsége megmaradt. — Egy dolog az, hogy az MDF nem látná önt szívesen a honvédelmi bizottság vezetésében, más dolog, hogy Csurka István — szemmel láthatólag — személy szerint sem állhatja. Mi ennek az oka? — Mintegy három éve, amikor Amerikában járt, meghívtam őt vacsorára, s ő jó étvággyal fogyasztotta a disznótorost. Akkor még nem utált. Sőt, ha én megmaradtam volna függetlennek vagy MDF-esnek, akkor most szabadságharcos hős lennék. A Csurka úgy van vele, hogy az én kommunistám a jó kommunista, az én nyilasom az jó nyilas... Neki mindenki jó, aki fölött uralkodhat... — Talán hamarosan megérjük, hogy „lekommunis- tázzák”... — Meglehet, hiszen Csur- kánál nincs sem erkölcsi, sem politikai határ. Ő testesíti meg a szélsőséges hatalomvágyat. Amerikai éveim alatt sokat tettem a magyar ügyért és végül is 56-ban a nemzetőrség főparancsnoka voltam. Ezen az alapon akár élni is hagyhatnának. Csakhogy nekik nem jó az, ha én mintegy feddhetetlen múlttal lépek föl bizonyos reformokért. Tegnap interjút csinált velem szombatra a Nap-tv. Persze, ugyanerről. Hát az isten szerelmére, mikor beszélünk már egyszer a magyar jövőről? Arról, mit is kellene tenni. Például, hogy miként kellene javítani nemzetközi kapcsolatainkat. Mert romlik az ország imázsa. S főleg a Csurkához hasonló emberek miatt. Őt nyugaton csak mint szélsőjobboldali rendbontót tartják számon. — Megítélése szerint milyen tanulónak bizonyult az ország az elmúlt két évben, a demokrácia iskolájában? — Még csak az óvodában vagyunk. A Kádár-rendszer legnagyobb „sikere” az volt, hogy az embereket szervilissé, apatikussá és lustává tette... Annyi kiábrándultság gyülemlett föl bennem, hogy novemberben már azt fontolgattam, hogy visszatérek végleg Amerikába. Végül épp a kaposváriak miatt nem tettem meg... Megmondom őszintén, a legjobb barátaim a Fidesz- ben vannak. Olyan emberek, akik nem mentek keresztül ezeken a rettenetes időszakokon, akiknek felnőtt életében az első nagy élmény a demokrácia. Az ifjúságban bízom. Az ő munkájukkal léphetünk majd végre felsőbb osztályba... — Ön többször hozta példának az amerikai demokráciát, pedig most az elő választási harcokban ugyanazt látjuk, ami nálunk is van. Ki-ki előkapar ellenlábasa múltjából egy kis szeplőt, azután kellően fölnagyítja és sajtókampányt kezd. — Van egy óriási különbség. Az ottani vádaskodásnak az utolsó szóig igaznak kell lennie, különben a vádasko- dónak egyszer és mindenkorra vége. Az arizonai kormányzóról kinyomozták, hogy kiügyeskedte, hogy ne kelljen Vietnamba mennie és azt is, hogy házasemberként leánykákkal huncutkodott. Igen ám, csakhogy mindkettő bizonyított tény. Semmi kifogásom nem lenne, ha engem múltamért a tények alapján vádolnának. Csakhogy. A fórumos cikk úgy kezdődik, hogy Király (Khőnig) Béla... Tehát azt sugallja, hogy eredetileg vagy zsidó vagyok, vagy valami más „idegen”. A valóság, hogy családunk sok nemzedékre visszamenőleg Király volt és Burgenland máig magyarlakta részében élt... — Nyilván nincsenek politikai illúziói. A kicsinálás receptje mindenütt ugyanaz: végy egy marék igazságot, azután keverd össze fals állításokkal... — Igen, csakhogy Csurkáék csak egy marék sarat vettek. Olyan ez, mintha én elkezdeném taglalni, hogy miért kapta ő a Kádár-rendszer alatt a két legmagasabb irodalmi díjat... Ő maga mondta, hogy vannak emberek, akik azzal leplezik a múlt igazságát, hogy a leghangosabb szélsőségesek lesznek. Nos, önmagáról beszélt. — Köszönjük a véleményét. Bíró Ferenc Farkas László igazsága Farkas László — aki levélpapírján okleveles mérnöknek és polgármesternek tünteti fel magát —, levelét az 56-os Somogy megyei nemzeti forradalmi tanács v. titkáraként írta alá. Azt kifogásolja, hogy „Nem először fordult elő, hogy az egypártrendszer jeles újságírói most élfő- demokraták, kijelentéseimet rosszindulatúan, lejáratásomra kiforgatják.” Ezt annak kapcsán tette szóvá, hogy lapunk hétfői számában az MDF nagygyűlésről szóló, Repül a nehéz kő... című tudósításban szerinte nem pontosan idéztük gondolatait. Lapunkban ez jelent meg: „Farkas László a valódi rendszerváltást hiányoló gondolatai végén idős „harcostársai” nevében mondta: „ezt tovább nem csináljuk, nekünk már csak egy pár évünk van. Ha itt nem lesz komolyabb rendszer- változás, és ezek a csirkefogók nem lesznek kirugdalva, megfogjuk a baltát és csináljuk úgy, mint 56-ban. Erre tessék jól vigyázni (I)” Farkas László levele szerint: „Értelem — és nem szószerint — azt mondottam, hogy a sok elkeseredett, megalázott és kifosztottak nevében többen felkerestek, akiknek fogytán a türelmük, azzal, hogy ha nem lesz felelősségrevonás és elszámoltatás, akkor bizony előveszik a baltát és kínzóikkal, megalázóikkal leszámolnak. Mi 56-ban nem használtunk baltát. A csürhe mégis több mint 20 fiatal derék magyar fiatalt meggyilkolt.” Mit is mondott hát Farkas László? Felszólalását magnetofonszalag őrzi. Szó szerint idézzük ezt a részt: „Attól tartok — és most komoly leszek —, sokáig ez így nem megy. Nem árulok el titkot, nem egy, nem öt, nem tíz az öregek közül, akik engem ismernek, meg azok, akiknek az apját itt agyonlőtték, fölakasztották, bebörtönözték, jönnek, az egyik főmérnök úr — mert akkor az voltam —, a másik hadnagy úr, Laci bátyám, mindegy, hogy mit mondanak, ezt tovább a hétszentségit nem csináljuk. Nekünk már csak egy pár évünk van. Ha itt nem lesz egy komolyabb rendszerváltozás, és ezek a csirkefogók nem lesznek kirugdalva, megfogjuk a baltát, azt csináljuk, mint 56-ban. Erre tessék jól vigyázni.” Mindehhez már csupán egy szólás illik: „A stílus maga az ember.” Március 8-tól vasárnap is Kaposvár, Dózsa Gy. u. 1/A « 82/18-240 Kívánság szerinti rendezvények 60 főig. Telefonrendelésre pizza házhoz szállítás! Biliárdterem! (104356) Barcs belterületén ipari tevékenység végzésére alkalmas 1,0 ha nagyságú telephely eladó, bérbe adó • 1000 m2-es műhely és 750 m2-es csarnok • raktárak, tárolóhelyiségek • szociális épület (iroda, étkező, öltöző) • gáz-központi fűtés • saját használatú út • 160 kW elektromos energia • városi ivóvízhálózat, egyedi szennyvízrendszer • telefon, telex, URH Egy 3000 m2-es térbeton, hajókikötő, sólyatér, rakodó közös használata lehetséges. Cím: VÍZIG; Hajójavító, Barcs, Dráva-part 2. Érdeklődni: Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Pécs, Köztársaság tér 7. Ügyintéző: Zsolnai Sándor Telefon: 72/26-311 (120644) Megújhodás vagy megbűnhődés? C sugar, Csurkával és csirkenyakkal Az általános bölénynek kiosztott szerep szerint gyakorlatozik Csugaron Csurka Pista. A nagy politológiai mulattató mind nyugtalanabbul és erőtlenebből tör-zúz a politika porcelánboltjában. Megengedi magának azt az ízléstelenséget is, hogy képviselőtársait saját választókerületükben nyilvánosan becsmérelje. A hátuk mögött. Elmegy Kaposvárra gyűlölködni és alattomosan belerúg az idős, beteg tábornokba, akit utoljára a köztársasági elnök léptetett elő. A másik képviselőt liberalizmusa miatt átkozza. Kisajátított pártjának rossz kádereseként csalhatatlanul minősít- get, ítélkezik. Olyannyira, hogy a foglalkozás végén fejsze után kiált egyik hallgatója. Az MDF szélsőjobb szárnyának túlfejlett hangadója önállósult különítményben, a nyalka verbunk írói részeként bandukol Európából a Balkán felé. De így is szalonképtelen. Lehetetlen lesz rehabilitálni. Övé az összes részvétem. Csurka bolyongása időtlen és kiszámíthatatlan. Politikai pókert játszik ösztönös és tanulatlan kezdőkkel. Ezért nem veszélytelenek nagyfröccsös hendikepjei, ájtatos vasárnapi ébredései. Nincsenek válaszai, csak bosszúvágyai. Érdemben semmit sem mond a kisembernek. Nem akar tudni létbizonytalanságról, elnyo- morodásról; rezzenetlenül hallgatja, de nem érti a csirkenyakra kuporgató munkanélkülit. Őt nem zavarja a két év alatt szétzilált mezőgazdaság, a leült állami nagyipar. Átsiklik az oktatás, az egészségügy, a szociális gondoskodás csődjén. Bármin. Mindez nem a ko- lalíció dilettantizmusa és nem az új kontraszelekció következménye, hanem „bolsevista trükk, liberális métely.” A beváltatlan választási ígéretekről beszélni: „kozmopolita cselszövés”. A korszerű baloldal helyét keresni a demokratikus parlamenti játékokban: „népellenes igyekezet”. Kár a kifinomult intellektuális ellenvetésekért, Pistát régi fixa ideája kínozza a sorainkban megbúvó ellenségről, akit ki kell söpörni. Ha megkésve is. Mert 1990 májusában nem volt hozzá bátorságuk törvényes eszközökkel, európai megoldással. Akkor a kormány és a kormányfő négy évre szóló bebetonozásával voltak elfoglalva, a zsíros falatok elosztásával. Most pedig már késő, mert a népnyúzó törvények időközben felnyitották a becsapott választók szemét. Hát veszett igyekezettel keményíteni kell, mindegy milyen áron, csak hatalmon maradni. Gombot nyomni nagy tömbben, meny- nyiségi alapon eldönteni a jövő minőségét. Egy letűnt világ konzervatív ideológiájával, naftalinos jelképeivel, képmutató moralizálással. A hatalom tekintély nélkül pöffeszkedik, meg van elégedve önmagával. Az értelem a háttérbe húzódik, az értékek a középszer alá tartanak. A lojalitás, a szervilizmus, a megbízhatóság mindenfajta érvényesülés kritériuma. Pista feszeng, de lát kiutat. A nemzeti megújhodás programját átdolgozza a nemzeti megbűnhődés programjává. Talál követőkre is az elkónyá- sodott, elhorváthbalázsoso- dott pártban, amely aligha fog visszatalálni Lakitelekre, olyannyira eltávolodott annak eredeti szellemiségétől. Maholnap ég egész Csugar! A polgár fél, az autonóm egyén és a kritikus kisebbség mind védtelenebb, szabadságát kezdi korlátozni a saját odújába szorult rendpárti rögeszme. A mutatóujjával agresszívan a levegőbe bök- döső, lakáj-jellegű tanulmány- szerző abban bízik, hogy Európa már nem figyel; tehát ugyanazt huszárok, csak határozottabban, most vagy soha. Mert a madarak szárnya- szegettek, az ellenzék képtelen összefogni, a kisember pedig oly fásult, hogy ébersége kijátszható. A tolerancia és a kompromisszum keresése onnan, szélsőjobbról nézve a gyengék menedéke; a nemzeti megbékélés és a nemzeti egységkormány meg egyenesen a defetista szép- lelkek maszlaga. Egy esetleges nagytakarítás az idén tavasszal duplán számíthatna — nekik. A fejszés ember nem tud könnyed európai fellegekről, bécsiszeletet havonta már csak egyszer eszik. Ez itt kérem még mindig Móricz Csu- gara, Csurkával és csirkenyakkal. A fejszés nem hallotta azt sem, hogy a lóverse- nyes, kiskocsmás, csülökpör- költes Pisti sem fenékig tejfel. Legalább egyszer majdmin- denki bedől neki, te is, én is. Mi gyarjók vagyunk, és változunk. Ő gerinces és örök. Csak ne moralizálna! Mert a fejszés ember is dühös lehet, ha megtudja: Pisti azért elég jól jött ki a vérzivatarból. Eddig. Hisz büntetlenül agitált belépésre a téeszbe, ahol a gebéből paripa lett; olyan jól eltalálta, hogy melyik volt katpo- los-ávéhás főtiszt kezébe tegye le művei kéziratát, hogy éveken át gondtalanul pókerezhetett azok kiadásából, s még díjazott elismerést is hozott az acélos elnyomás, illett is szép búcsúbeszédet mondani érte. Nem baj, majd kinövi! — mondaná a púpos gyerek anyja. De nem. Pisti túlkompenzál, túlharsog. Évek óta rejtély: mit, s miért. Ám mi lesz, ha a fejszés ember kitalálja, s azt a népi kezdeményezést terjeszti elő, hogy kérjen Csurka is egy borítékot a miniszterelnöktől átvilágításának eredményéről. Aztán a borítékot nyissa fel a nyilvánosság előtt, Kaposvárott vagy Budán. Akkor kiderülhetne: jó-e a kistarcsai befutó parlamenti helyre vagy csak liberális móka ez az egész, tét nélkül. Attól tartok, el kell felejteni ezt a hendikepet. A ló is megbotlik, és a fejszés ember is jobban teszi, ha inkább építkezik. Pistánk meg azt mondja: a postai áremelések miatt nem vesz borítékot. Ilkei Csaba független országgyűlési képviselő \
